Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. november 2., szombat Cserbenlragyás (Az Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle anyagából) fldám János: Arc az archoz Két fatörzs, két ember arca. Mert a természet marosak ilyen. Anélkül is képünkre formálódik, hogy mi átalakítanánk. S mégis próbálkozunk ezzel.. . Milyen, élmény volt gyermekkorunkban, mikor kifekve a rét közepére, a felhőket figyeltük, ahogy átúsznak felettünk, s egymást túllicitálva, ,,csináltunk" a lámpafelhőből kútfelhőt, próbáltuk mindennapjainkat meglátni, emberi létünk szimbólumait felfedezni a fehér foltban. A fatörzsek adnak még igazán jó lehetőséget erre a játékra. Ám érdekes módon, a fákhoz nem tárgyak kötődnek. Az öreg törzsek göcsörtös ágain -boszorkányok ijesztgetnek, tündérek ugrálnak. S szomorú, vágy vidám, ám a töredezett háncs miatt főleg idős arcok köszönnek ránk. Igazán nem nehéz megtalálni őket, csak egy kicsit figyelni kell. A fotó készítője kifejezetten azért indult sétálni az erdőbe, hogy ilyesféle „zsákmányra” leljen. Meglátta a szemet, a szájat, a haj vonalát az egyik törzsön, s mikor arrébb ment egy kicsit, felfedezte a másikban is ugyanezt. Halkan szól a kép, csöndes és sejtelmes a várakozás: arc az archoz. (dk) .Körm:ölöm e sorokat akkor, aimiikor cserbervhagyásos gázolás tettesét 'körözi a rendőrség. Értem én, miért futamodoitt meg a gázoló, hogyne érteném: félt a felelősségre vonástól. A büntetéstől. Lehet, hogy vétkes volt, lehet, hogy vétlen. Értem őt, de meg .nem érthetem, hogyan volt képes magára hagyná a sebesültet, aki ott fekszik valahol az út szélén, vére porral vegyül, törött csontja fáj, vérző sebe fáj, szenved és közben egyedül van, iszonyúan egyedül. Ebben a .pillanatban egyedül van a világon. A magányosság érzése tonnányi súllyal 'nehezedik rá. Egyedül van fájdalmaival, félelmével, tehetetlenségével, kétségbeesésével. Kiiki beleélheti magát a helyébe. Azt mondják, az elefántok beteg, vagy haldokló társukat körbefogják és megkísérlik felállítani. Ha mégis elpusztul, ott maradnak a tetem mellett, védik a ragadozóktól. Azt mondják, ez a kölcsönös segítés egyébként gyakran megmenti a csak ideiglenesen járóképtelen állatot. Az elefánt nehezen idomítható vadállat egyébként. A fentiekhez nincs mit hozzáfűznöm! Fecske Csaba „Nem légüres térben Ismét kapható a „Hóman—Szekfű” Budapest (1SB) „Az Egyetemes Történet kiadására a Magyar Szemle Társaságot az a felismerés indította, hogy a hazai irodalorn már több évtizedé, különösen a háború óta, híján van olyan műnek, mely mindlen művelt nemzet alapvető kézikönyveihez, tehát legelemibb isme rét tér jieszt ő iközk ln c sähe z tartozik” — írták az 1936- ban Hóman Bálint, Szekfű Gyula és Kerényíi Károly szerkesztésében megj elein t négykötetes mű előszavában. Most, ötvenöt esztendővel később a Pán Kiadó gondozásában isimét megjelent a mű — hasonmás 'kiadásban. A díszkiadás budapesti saj- tóbemu,falóján Bereczki Gábor, a kiadó vezetője elmondta, hagy a ikft. e monumentális .mű megjelentetésével egy lapra tette fel a vállalkozását. A négy kötet egyelőre hatezer példányban látott napvilágot, de készek rá, bogy esetleg utánnyomásra is ,sor .kerűjljön. A dolog persze nem lesz egyszerű, hiszen a .fűzfői papírgyár pusztán e könyv céljára állította elő a hasonmás papírt is, s a négy kötet el- metszése a 80 százalékban manuális műveleteik miatt 75 ezer munkafázist jelentett. Az Atheneuim Nyomda az április 17-1 rendelés után egy fél évvel elkészült a hatezer példánnyal. A nemcsak szellemliiekíben roppant értékes könyvre reményei szerint talál fiizetőiképes keresletet a kiadó. A sajtótájékoztatón ott volt az a Váczy Péter professzor is, aifci annak idején harmincévesen szerepééit a kötet szerzői között. Lapunk kérdésére, hogy mai fejjel mennyire ínná meg másként a középkor történetét, határozottan azt válaszolta: tenne kiegészítéseket, de a lényegen nem változtatna. Vadász Sándor egyetemi tanár azt hangsúlyozta: talán a magyar újságírás is .tanulhatna e kötetekből. Hiszen ma roppant hiányzik az egyetemes látószög, annak ismerete, hogy- a magyarság nem légüres térben ék Horváth Jenő tudományos főmuinkatáns a történeti mű történetéről szólva arra emlékezett, .hogy a hatvanas években hogyan próbáltak megfeledkezni a „Hóman— Szekifűről”, s azuítán szép lassan miiként „szivárgott” vissza a világtörténelem ta- I nításába. Dombrovszky Adam Sírápoló kisdiákok A miskolci Hunyadi Mátyás Általános Iskola felsős tanulói úgy' döntöttek, hogy ettől az évtől kezdődően, minden mindenszentek előtt elmennek az iskolához legközelebb eső temetőbe és rendbe teszik azokat a sírokat, amelyekről látni lehet, hogy nincs gondozójuk. A hét közepén a Szent Anna temetőben járók láthatták, mi mindenre képes a sok kis ügyes kéz: gyomláltak, gereblyéztek, takarítottak és díszítettek. A kisdiákok különös szeretettel készítették föl a halottak napjára a gyermeksírokat. A Mályi Tükör novemberi számából megtudhatju'k. hogyan látja a kínai nagykövet Kína gazdasági fejlődését, és azt, hogy fontolgatják egy Miskolc környéki kerékpár-összeszerelő üzem létesítését. — A helyi demo<kráciákiban már oly gyakori vita alaikult ki a képviselő-testületem belül. A vitát — a polgármester felkérésére — a Köztársasági Megbízotti Hivatal. döntötte el állás- foglalásával. — Az Egervin Mályi Üzemegységének — a gáncsoskodások ellenére — sikerült leválnia a Mónika köszöneté Három nap alatt született egy versike. Verspróbálkozás - írja az alkalmi „költő”. Az a megható ebben, hogy egy 15 éves gimnazista lányt három napon keresztül foglalkoztatott intenzíven az eset, amelyről lapunkban tudósítottunk. A kislány nem törekszik babérokra, a borítékon a nevét is leragasztotta, nagy nehezen sikerült annyit kisi- labizálni, hogy Mónikának hívják. Október 26-i lapszámunkban Küzdelmek egy fiú életéért címmel megírtuk, hogy súlyos baleset ért egy miskolci gimnazista fiút, akinek külföldi gyógykezelési költségeihez sok miskolci kis- és nagyobb diák járul hozzá: kik a zsebpénzükkel, kik a műsoruk bevételével . . . „Én nem tudok pénzt adni, de ezzel a verspróbálkozással szeretnék köszönetét mondani mindenkinek az eddigi segítségért” — írja a kislány. KÖSZÖNET Nem ismerem; sose láttam, megszerettem, megsajnáltam Meghatott ez az eset Vannak még jó emberek!? Szivem fél és reszketek, Emberek, segítsetek! Bennünk él a félelem: „Mit vétettem, Istenem” Hogy az élet gyertyaláng, Ugye nem is gondolnánk Vannak még jó emberek? Mind jók, kik segítenek! Köszönet és köszönet, Nektek adom hitemet Addig ép ez a világ, Amíg adni boldogság Egy elsős gimnazista Miskolc, 1991. október 26—28. Mónika köszönetét megragadva, közöljük ismét annak a számlának a számát, amelyre az adományok átutalhatók: 270-97520-7966. Kérjük, írják rá, Bódi Tibor gyógykezelésére. HÍR ÚRNAK SZERETETTEL Polányi Imre, nemzedékek nyelvi ismereteit és emberi habitusét alakító legendásan kiemelkedő pedagógus, la- tin-francia-orosz szakos középiskolai tanár, 1991. november 1-jén töltötte be 75. életévét. Nyugdíjasként jelenleg is óradijas tanár Miskolcon, latin nyelvet oktat, teljes óraszámben, régi gimnáziumában. Kassán, szülővárosában magyar gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a prágai Károly Egyetemen kezdte, az utolsó évet a szegedi egyetemen végezte, 1941-ben itt szerzett diplomát. Ennek évfordulóján, ez évben vette át az aranydiplomát a hajdani miskolci diákból lett dékán kezéből. Tanári pályáját az akkor Magyarországhoz tartozó Szatmárnémetiben, a katolikus gimnáziumban kezdte; tanárként és osztályfőnökként máig emlékezetes eredménnyel tanitott: Panek Zoltán Az én tanárom mágus volt cimü írása az erdélyi Korunkban és kötetében í : is (Boszorkánygyürü cimü kötet bevezetése) emléket állít a fiatal tanárnak. 1947-ben az akkor már Romániához tartozó városból kiutasítják, 1948. jonuár 1- jével kerül a miskolci katolikus Fráter György Gimnáziumba. Innen, (a Földes Ferenc névre változtatott iskolából) megy majd nyugdíjba, hogy máig is itt tanítson ezt követően. 1955-ben az iskolát ő költözteti visszo régi épü- ; letébe megbízott igazgatóként, igazgatói kinevezése elől azonban szanatóriumba menekül. Ö tanár akart maradni azokban az években. A Földes Ferenc Gimnáziumban nyelvtanárként egyrészt igyekszik fenntartani az érdeklődést a francia nyelv és kultúra iránt, másrészt az iskola egyetlen latinos osztályának osztályfőnökségét is vállalva, a „kitűnők" osztályát valósítja meg. Mert kitűnők a tanítványai emberségben, kulturáltságban, társasági modor tekintetében. Oktatói és nevelői munkájának kiegészítése a gimnázium könyvtára volt, amely vezetése és irányítása alatt közösségformáló intézménnyé változott. Fiatal kollégáit és diákjait a kulturált életre nevelte; modorával, külső és belső tartásával a legnehezebb időkben is mértékkel szolgált. Tanítványai között mai vezető színész, főorvos, kohómérnök, egyetemi tanár és miniszter is van. Ami össze- Jajti őket: a pontos és lelkiismeretes munkavégzés, az igényes viselkedés, és az egymással való kapcsolattartás. Diákjai szemében Polányi tanítványának lenni különleges minőséget jelent, mintha egy sajátos lovagrend tagjai lennének. A nyolcvanas években ritka világutazást szerveztek tanítványai: kézről kézre adva, eIiütött Budapestről Amerika nyugati partjáig. Indulásakor Panek Zoltán társaságában jómagam búcsúztattam a Köröndnél egy presszóban. Magam két oldalról is értékelhetem munkásságát. Tanítványa is voltam, ő érettségiztetett is, utóbb pedig évtizedén át kollégák lehettünk, kérésére még visszajártam óradíjasként is, utolsó közös osztályunk érettségijéig. Azóta ,,csak" barátja lehetek. Az általa szervezett könyvtár számomra is a nyugodt baráti légkört biztosította az iskolában, nem egy könyv átadásával hozzájárult Szabó Lörinc-kutatásaim elkezdéséhez. Az akkor még Magyarországhoz tartozó kassai születésű Polányi Imre átélte a történelem helyváltoztatásra kényszeritő) viharait: élt a Csehszlovák Köztársaságban, ólt Erdélyben, részt vett a második világháborúban. Miskolcon tanárként otthonra talált, a nehéz években mértékadó viselkedésre nevelő pedagógus és kolléga volt, aki most, idős korában is töretlen erővel és szorgalommal neveli az ifjúságot, tekintélyt és értéktudatot adva az oly sokáig mellőzött latin nyelvnek Kabdebó Lóránt Német lektor megyénkben Hogy a muszájból öröm legyen Vii.tatikoanii sajnos nemigen lebet azzal a 'kij'elentéssel, hogy az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetése sóikat rontott addiiig sem csúcsminőségű iskolai .nyetv- tamíit ás urak színvonalán. De az úgynevezett „átlké.pzősök- től” frissen megszerzett középfokú nyelvvizsgájukkal nem is várfhaitó el maximális teljesítmény. A minőség mielőbbi javítása azonban igen fontos — ehhez kapott most óriási segítséget megyénk. Bennhaird Nessfer jelenléte U 'nem szállá szíható lehetőség a német nyelvet oktatóknak. Tanévkezdéskor érkezett Mjagyairországra mint német lektor, két 'társával együtt. EgyUküIk a szegedi főiskolán, másikuk a mező- berényi német, kéttamnyelvű gimnáziumiban teljesíti feladatát. Ö pediig — a Herman Ottó Gimnázium tavasszal elkészített pályázata alapján — Miskolcra került. Ezelőtt hét évig Franciaországban tanította a német nyelvet. Eredetileg német— francliia—iíilíozöfiia szakos tanár, a filozófia doktora és tanügyi főtanácsos. Itt nálunk kettős feladatot Iáit el. Az egyik az oktatás. „Bázisiskolájában”, a Hermádban tanítja heti nyolc árában — tölbb csoportnál és többféle módszerrel — a már haladó nyelvtudású tanulókat. A másik feladata pediig a tanári továbbképzés — különös hangsúlyt fektetve a középfokú nyelvvizsgával 'tanítókra. Tanfolyamai a Megyei Pedagógiai Intézet keretén belül zajlanak, és ami igen fontos: ingyenesek. Természetesen nem a hagyományos értelemben vett nyelvoktatást kell tőle várni. Célja a segítségnyújtás, a helyes arányok megmutatása az önképzésiben és az oktatásban. Többféle rendezvényt kínál megyénk német- tanáraiinalk: fii mlklubot, nyelvtani, országismereti, irodalmi áttekintést. Ugyanakkor megkezdte egy információs centrum kiépítését, ami ,szintén á Hermán Gimnáziumiban kapott helyet. Az ígérelék iszeninit ehhez a módszertani anyagot a budapesti Goethe Intézet, a technikai részt a bonni In- ternaitiioines adja, de Nessler úr bíziilk a .német könyvkiadóik támogatásában iis. A hosszább távú együttműködés reményében svájci és osztrák kulturális intézetekkel is felvette a kapcsolatot. íMegyeriné Nagy Sárától, a megyei német: nyelvi szakértőtől azt is megtudtuk, az információs központ a nyelv- tanárclk előtt nyitott könyv- és médiatár lesz. Távlati terveik között pedig egy nagyszabású összevont német nyelvtanári továbbképzés és találkozó is szerepel, amit szintén megyeszékhelyünkön rendeznének meg. NiesSler úr elve egyébként a következő: ami szükséges, azt meg kell tenni, de a kellemest sem szabad elhanyagolni. Mi most a mondat első felénél járunk. Az ő tapasztalata és nemzetközi! kapcsolatai azonban gyorsabbá és kellemesebbé tehetik a szükséges átállást. Küldetése Icát évre szól. De ha érdemesnek látja, úgy is dönthet, hogy tovább marad. (csörnök) Matyi Tükör központtól, s ezzel megakadályozták a vagyán- átmentését. Erről ír a vállalat új igazgatója. — Egy orvos szerzőpáros a rák hét figyelmeztető jeliét ismerteti. — Az újság a nők öregedésének késleltetéséről A nők má- sod-harmadvirágzása címmel indított sorozatot csalkúgy. mint a nyugellátásokról. — Mályi kép viselő-testületé magas. 250 Ft/ímm-es idegenforgalmi adót állapított meg a tóparti üdülőkre. Erre a tópartiak által megalakított Baráti Társaság javasolta az önkormányzatnak : zárják le a tóra vezető utat és szedjenek belépőjegyet a tó területén. Erről és az adózás kérdéséről kapnak tájékoztatási az érintettek. — Tőzsde-hírek is színesítik az újságot. — A rockrajongó'knak szolgál érdekes hírekkel Hímer Bertalan. Roekinform rovatában a Bíboirszél. a Republik együttesekről és nem utolsósorban a7. Első Emelet együttesen belü'l dúló szerelmi háborúról, melyei a koronájától megfosztott idei szépség ki rá lyn ő elhód í tla tiá sa váltott ki. — A lap Miskolcon is megjelenik. (Polányi Imre T5 éves)
