Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

1991. november 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nincs idő sokat várni (Folytatás az 1. oldalról) Özdan viagyunlk, 1991 Ok­tóberében. Többen állítják: a város egy feneketlen hor­dó. Mindig asalk kap, és semmit sem ad. Bármeny­nyit ,is pumpálnak bele, még több ikeliLane. Kéllene... Az ország más tájain élok- nék elegük van már Ózd- böl... Am, hla itt élnének, óik is hajtogatnák: még, még, még, annyi nem élég! Hol az elég? Márihol és itt. Hol a tűrőképesség határa? Csu­pa életunt airc, szkeptikus tékiintet az utcán. Élét? Csalit két helyen! A munitoa- közvötíitaben, és a kocsmák­ban. Az élőbbi helyen sta­tisztikát tesznék elém. Olva­som: „Egy etlen hónapon belül a regisztrált munkanélküliek száma 15,4 százalékkal nőtt.” Megdöbbentő! És még in­kább az, amliit a munkaügyi szolgáltató irodia itteni ve­zetője állít, sajnos, megle­hetősen magabiztosan: — A jövő év végére a munltóanélikülliiségi ráta elér­heti a 41 százalékot is ... Ez nem jellent mást, mint azt, hogy a keresőképes la- koisságnlalk jóformáin a fele munikanéllkül lesz, minden második ember mondhatja csaik el majd magáróű: ál­lásom, munlkaihelyem van. A hengerész, aki most egy fél vegyest dönt magába, „a Pekó-nál” dolgozik. Lakoni­kusan csak annyit mond: — Még... — és soréért nyiúil. Nyolc órát birkózott a forró vtassail, ennyii jár ne­ki. Még ... Hírlik, Petrankó kétszáz embert tesz az utcá­ra. És ha jövőre bezár a nem messze levő puitnoki bánya, és ha megkezdődik a borsodnádasdli lemezgyár felszámolása, még kétezer emiber kaptat útilaput. Űti- batyut. Hamuban sült pogá­csával és talán vádlverege- téssiél: — Jól van, méhetsz... Hofi Géza mondja estén­ként Madách színházbeli műsorában, valahogy így: „A Kádár-iiien'diszernek több, mint harminc év alatt nem sikerűit megszerettetnie a magyarokkal a szocializ­must. Ainitaill Józsefinek ez, egy év alatt sikerült...” ' Éles. Jólléhét, nemcsak a mostani kormány tehet münidairról, ami itt, és most zajlik. Csekély vigasz a munkanélkülieknek: Német­országban, Angliában is van miuinkanélikiülliiség. De ott van szociális védőháló is. Hát persze, hogy van. De: piac- gazdaság is van. M,i meg csaik próbálj ük kiépíteni. A szocializmust négy évtized alatt sem sikerült... Nincs idő sokat várni... Ózd ago­nizál, igaz, a haláltusa évek óta tart. Orvos kell, persze beteg is, Oki gyógyulni akar. Sók a ,jha”, és sdk a „ta­lán”. .Ha kilábalunk a gaz­dasági krízisből, akkor ta­lán... Talán? Meg kell ta­nulni együttéűni a munka- nélküliséggel! Negyven-, öt­venéves fejjel tanulni? Olvasom a .munkaügyi szolgáltató iroda folyosóján a tacepaót. Átképzési lehe­tőségeket kínálnak ... Csak éppen, hogy lesz ebből a mdkány, barna legényből számítógép-programozó. A nyolc általánosával... Per­sze, átképezhetné magát ka- zánikovácsnak, épp indul egy ilyen tanfolyam Sárospata­kon. Átképezhetné, de mo­mentán senki sem tud al­kalmazni kazártkovácsot. Ak­kor pedig? Jó, jó, piacgaz­daságban a rhunlkaerő is a piac szerves részét képezi, és a munkásnak létérdekévé kell válnia, hogy el tudja magát adni. És csak úgy számíthat biztos vevőre, ha több szakmával bír. A mun­kaügyi miniszter valami olyasmit mondott a közel­múltban: — Egy embernek aktív korszakában kétszer, három­szor, sőt, ha muszáj, négy­szer is át kell magát képez­nie, ha a piacon akar ma­radni ... Ügy bizony. De mit te­gyen az a tizennyolc év kö­rüli fiú, akii itt, az ügyfél­szolgálati iroda ablaka előtt állva sapikáját gyűrögéti: — A munkakönyvem még üres. Szakimat szereztem, hegesztő lennék, de senki­nek sem kellők. Vállalkoz­zak — tanácsolták, itt, Óz- dorn? Meg különben is: mi-, bői vegyek akár egy trafót is. Képezzem át magam? És akkor mi van ... ? Nyilvánvaló, a szemlélet­nek is meg köti változnia. Annak is... ! Rövid távú m u nkaer ő -pí ac i prognózis 1991. második fél évének vé­géig Ózdon: ..........1991. szep­t ember 20-án a nyilvántartott 5147 munkanélkülivel szem­ben mindössze 28 (!) volt a bejelentett üres, álláshelyek száma. További létszámleépí­tésekkel számolunk... Az év hátralevő részében a válla­latok nem terveznek jelen­tősebb kapacitásbővítést, a rövid távú stratégiák leg- inkálbb csak a túlélésre ter­jednek ki... ” Élni és túlélni! Az ózdiak megélni szeretnének ... ! , Mlcsy Sándor Aki támogatta a kormány elképzelését Mi jár a levágott tehén után? Huszonhat tehéntartó kérdezte Göncruszkáról és más falvakból is, hogy hogyan lehet hozzájutni ahhoz a pénzhez, amit ígért a kormány, ha a tehéntartásban, a tejtermelésben ön­mérsékletet tanúsítanak a gazdák? A választ a Földművelésügyi Miniszté­rium Agrárrendtartási Főosztályának munkatársától Berki Viktortól kap­tuk a 84/1991. (VI. 27.) kormányrende­let magyarázataként. A rendelet szerint az a tejtermelő, aki a tejfeldolgozó, tejfelvásárló szer­vezettel kötött szerződésben 1991. év­re vállalja, hogy tej értékesítését az 1990. évihez viszonyítva csökkenti (megszünteti) minden teljesített 4500 liter/év értékesítési csökkentés után 10 00 forint támogatás igénybevételé­re jogosult. A rendelet a támogatás igénybevé­telét egy további feltételhez köti. Ez előírja, hogy a tejtermelőnek a saját tulajdonú tehenét vágásra, vagy élő exportra 1991. december 31-ig értéke­sítenie kell, és vállalnia, hogy három évig a tejértékesítését nem növeli. A támogatás tehát a két feltétel együttes megléte esetében igényelhető, de az egyik feltétel külön történő tel­jesítése a támogatás igénybevételére nem jogosít. Példa a jogosultságra: A tejtermelő 1990-ben 10 tehén után 45 000 liter tejet szállított a tejgyűjtőbe. Az idén levágott négy tehenet és szerződésben vállalta, hogy 14 000 literrel csökkenti az átadott tej mennyiségét. Ebben az esetben a termelő csak 30 000 forint támogatás igénybevételére jogosult mert 14 000 liter = 3x4500 liter, míg a + 500 liter csökkenésre nem jár támogatás. Ugyanakkor ezt a felvá­sárlóval kötendő szerződésben nem is kell szerepeltetni, ugyanis a szer­ződés hét tehén tartására és 31500 liter tej szállítására jöhet létre Az a tejtermelő, aki 1990. évi tej­értékesítési adatokkal nem rendelke­zik (1991-ben vásárolta az állományt, növelte a létszámot stb.), a viszonyí­tási alapot az érdekképviseleti szerv (MOSZ) a tejfeldolgozó, tejfelvásár­ló szervezettel egyeztetve állapítja meg. Például a tehéntartó gazda 1990. decemberében öttel növelte tehénál­lományát, így összesen 10 tehénnel rendelkezik. 1990-ben összesen 25 000 liter tejet szállított a tejfelvásárló ré­szére. Ebben az évben március 31-ig a tejtermelő 11 000 liter tejet értéke­sített, majd levágásra a Húsipari Vál­lalatnak eladott öt tehenet. Ebben az esetben a termelő felkérésére meg kell állapítani a tejtermelés bázis­szintjét, amelyre a MOSZ helyi szer­vezete a tejfelvásárlóval közösen jo­gosult. Ha elvonatkoztatunk a szezo- nalitástól, a takarmányozástól stb., akkor ez a jelen esetben évenként 44 000 liter tej lesz. Tehát, ha a ter­melő ezek után 5 tehenét értékesíti és a termelését 22 500 literrel csök­kenti és erre a felvásárlóval szerző­dést köt _ mely szerződés szerint az ö t tehéntől összesen 21 500 liter tejet szállít a tejgyűjtőbe, akkor jogosult az 50 000 forint támogatás igénybe­vételére. Kérdés: mi történik akkor, ha a tejtermelés meghaladja a tehenenkén­ti 4500 liter évi mennyiséget? Ebben az esetben is csaik a két feltétel együttes megléte jogosít a támogatás igénybevételére, sőt a rendelet bizo­nyos szelekcióra is ösztönöz, mert a kevesebb tejet adó állományt célsze­rű selejtezni. Példa erre, hogy egy 100 tehenet tartó gazdaság, amely 1990-ben 500 000 liter tejet szállított a tejfeldolgozó vállalatnak, levágja 50 tehenét. Ebben az esetben hiába csökkenti (tejtermelését 250 000 liter­rel, ami a 4500 liter/év előírást 25 000 literrel meghaladja, az állo­mány csökkentés .miatt csak 500 000 forint támogatás igénybevételére jo­gosult (a tejmennyiség alapján 550 000 forinlt járna!) Mi történik abban az esetben, ha a termelő kevesebb tejet termel egy .tehéntől, mint 4500 liter/év. Ebben az esetben alsó korlátként a tej­mennyiség-csökkenés szerepel és annyiszor 10 000 forint támogatást lehet igénybe venni, ahányszor 4500 liter/év mennyiséggel csökken a tej­termelés. Például: egy tehéntartó gazda, aki 10 (tehenet tartott 1990- ben, 30 000 liter tejet szállított a tea- felvásárlónak. Az idén, öt tehenét levágta, miközben csak 10 000 liter tejcsökkentést vállalt. Ebben az eset­ben csaik 20 000 forint támogatás igénybevételére jogosult. Több kérdés vetődött föl általá­ban a magángazdálkodók részéről a támogatás igénybevételének módját illetően. A rendelet kimondja, hogy azoknak a tejtermelőknek, akik nem tartoznak az 1988. évi IX. törvény hatálya alá — kérésükre és felelőssé­gükre a támogatást a szerződést alá­író tejfeldolgozó, felvásárló igényli vissza. Tekintettel arra, hogy a tej­felvásárlást nem minden esetben a feldolgozó, hanem jelentős számban tenmelőszövetfcezet és önkormányzat végzi, a támogatást mindig .annak kell visszaigényelni, akivel a terme­lő (gazdálkodó) közvetlen kapcsolat­ban van. A visszaigénylést végző termelőszövetkezet az önkormányzat, vagy a feldolgozó — vagyis akik a tejgyűjltőt üzemeltetik. További kérdés lehet, hogy az a magántermelő (leggyakoribb eset), aki a termelt tejét nem a felvásár­ló, vagy feldolgozó szervezeten ke­resztül értékesítette, hanem közvet­lenül a fogyasztók részére adta el azt a tejmennyiséget a tejcsökken­tésről szóló szerződésben, a bázis megállapításakor hogyan lehet fi­gyelembe venni ? Van-e kötelező előírás orra, hogy mely szervezet közreműködésével kell értékesíteni a levágásra, vagy exportértékesítésre szánt tehenet? Erre élőírás nincs. Az értékesítés történhet állami vállalatnál, de tör­ténhet bármely magánszervezetnél, személynél is, akinek a levágásra, vagy az állatok exportálására enge­délye van. Abban az esetben, ha a tulajdo­nos bérbe adta tehenét és a bérlő szállította a felvásárló szervezet ré­szére a tejet, a beszállított tejmeny- nyiség hittelt érdemlő igazolása után a tulajdonos jogosult a támogatás igénybevételére, • ha az egyéb felté­teleket teljesítette. A Contur Kft. két éve foglalkozik az olasz Griílo cég kisgépeinek magyarországi terjesztésé­vel. Ez a munka nem egyszerű, bár a gépek megbízhatóságához, kiváló minőségéhez nem fér kétség, csak éppen a fizetőképes kereslet hiány­zik. A társaság szakemberei ugrásra készen vár­ják a tulajdonviszonyok rendeződését, de ad­dig is járják az országot, és a kiállításokon mű­ködés közben is bemutatják gépeiket. Legutóbb Izsákon és Tokajban, a Mezőgazda­sági Szakközépiskolában ismerkedhettek meg a magángazdák az olasz termékekkel. Ezeket az univerzális kisgépeket főleg a kertészetben, a gyümölcsösben és a szőlőben lehet ragyogóan hasznosítani. Pantani úr, a cesenai cég kereske­delmi igazgatója elmondta, hogy Olaszországban mintegy 70 vállalat gyárt mezőgazdasági kisgé­peket. A Grillo a második világháború után ala­kult, amikor a magángazdák könnyen használ­ható, gazdaságosan üzemeltethető gépeket ke­restek. A cég évente 14—15 ezer kisgépet gyárt, az elmúlt hat év alatt négyszer nyerte el a leg­biztonságosabb gépek készítőjének járó elisme­rést. A kisgépek használata nagyon egyszerű, bárki elsajátíthatja. A gépeket olyan automati kával látták el, amely bármily csekély zavar ese­tén leállítja a működést. A cég általában univer­zális kisgépeket gyárt, amelyek többféle, szinte valamennyi kerti munkára alkalmasak egy gyors adaptercsere után. Vannak kifejezetten szállításra kialakított gépek, ezeket jól lehetne alkalmazni gyümölcsösökben és a szol őskertekben. Epresi Gyula, a Contur Kft. kereskedelmi igaz­gatója elmondta, hogy nemcsak a gépek forgal­mazásával foglalkoznak, hanem a garanciális szervizeléssel és alkatrészellátással is. A kisgé­pekhez néhány hazai gyártmányú adapter is csatlakoztatható, például tárcsák és permetező­tartály. A gépek kiváló minőségét bizonyítja, hogy a magángazdáknak kétéves garanciát ad a hazai forgalmazó. A bemutatón résztvevő hazai szakemberek nem is kételkedtek a kisgépek jó tulajdonságaiban, előnyeiben. Elhangzott viszont: a legnagyobb gond, hogy nehéz hozzájutni a berendezésekhez, ezért referenciaüzemet kellene létrehozni, ahol a gyakorlatban is vizsgázhatnának a gépek. Pantani úr, az olasz cég képviselője ígéretet tett arra, hogy eljuttat egy gépet a Tokaji Me­zőgazdasági Szakközépiskolába, ahol a jövő gaz­dáit is képezik. Legyen ott a mintaüzem és ter­mészetesen a tokaj-hegyaljai szőlőkben is kipró­bálhatják. Az olasz üzletember elmondta azt is, hogy tiszteletben tartják a magyar kisgépgyár­tást, és nem akarnak versenyezni a Robix gyár­ral- Tudják, hogy a veszprémi cég évente 80 ezer gépet gyárt, viszont a legerősebb 8 lóerős, ök viszont éppen a 8—14 lóerős gépekkel szeret­nének megjelenni a magyar piacon, tehát kiegé­szítik a hazai választékot. Mindenesetre türelme­sen várnak, és hisznek a magángazdálkodás fel­lendülésében. Ügy látszik, meg kell barátkoznunk a szomorú ténnyel, miszerint ha valamiből bőséges a termés az is baj, he pedig nem termett elegendő, az is baj. így van ez az idén például a cukorrépával, amiből a becslések szerint 700 ezer tonna cukortermés várható, a korábbiaknál, mint­egy 20-25 százalékkal nagyobb, több mint 140 ezer hek­tárnyi vetésterületnek köszönhetően. A bőséges termés bizonyára nem lenne baj, ha a rak­jon nem marom vumu 75 ezer tonnányi tavalyi cu- 1 tzakemberek becslései szerint, az idei termés 200 onnával gyarapítja a felesleget, s ha ehhez hozzá- ijuk a több, mint 50 ezer tonna állami tartalékot, int a várhatóan itthon maradó jugoszláv bértermel- répacukrot, akkor mintegy 350 ezer tonnányi cukor lesz bizonytalan. A hazai fogyasztás ugyanis évi _Unnám fphptfl Exp ortálni ugyan lehetne jó áron — jelenleg a világpia­con 290 dollár egy tonna cukor ára de az export a magyar cukoripar átlagos önköltsége miatt, nem kifizető­dő. Sőt. . . Ha mondjuk 200 ezer tonna cukrot exportál­nánk, akkor megközelítően 2 milliárd forint veszteséget könyvelhetne el a cukoripar. Fotó: Laczó József Kisgépbemulaló Mian

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents