Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. október 5., szombat Vendégségben Tauszig Máriánál „Én kicsi voltam, ők nagyok...” Amikor kezembe került # Tapolczay Lukács Hun­nia Kiadónál megje­lent A lant című kötele, előbb csak olvasgattam, Íz­lelgettem a verseket. Csak később határoztam el, hogy megpróbálom lapunk olvasói­nak is bemutatni a szerzőt. Többet nem tudtam Tapol­czay Lukácsról, mint ameny- nyit o verseiből kiolvashat­tam. Még az „Előszó helyett" írt bevezetőben sem közölt életrajzi adatokat. Csak a címek alapján — New York-i gondolatok, Miskolchoz, Tél Torontóban, Lillafüredi em­lék .. . - találgattam, hogy Miskolról elszármazott ame­rikai író lehet. Mikor került külföldre? Hol és hogyan él? Mi köti Miskolchoz? Mióta ír verseket? . . . Kérdéseimre Torontóból hozott választ a posta. „Születtem Miskolcon 1923- ban. Ott tanultam, nevelked­tem a háborúig. Utána ide­genbe sodort a sors. Remé­lem elhiszi, hogy nem kaland­vágyból hagytam el a hazá­mat. Különben semmilyen pártnak soha tagja nem vol­tam. Kérdi, hogy itt hogyan élek (család, munka). Ügy élek itt, mint verseimben és novelláimban írtam: idege­nül. Családom nincs, testvé­reim, rokonaim és barátaim otthon vannak. Bár 12 éve Zűxdába A lanttal?! Tapolczay-versek Torontóból nős vagyok, de a költő min­dig is magányos. Verseket akkor kezdtem ír­ni, amikor még írni sem tud­tam. Mert valaki nem akkot lesz költő, amikor írni meg­tanul, de az első gyermek­dalok, simogatások, az első örömök és könnyek, az életre ébredés, életre csodálkozás, amivel jelentkezik az érzés, a küldetés varázsa. Amikor felismeréssé válik, tudatosul benne a kiválasztottság, már nem menekülhet a sorsa elől. Sorsa, hogy repüljön a fénybe, és fény legyen ő is, hogy szétsugározza magát. Itt a Kanadai Magyar írók és Költők Szövetsége (mely­nek rövid ideig elnöke is voltam) kiadásában megje­lent hat-hét antológiában, majd különböző hetilapokban és folyóiratokban jelentek meg versek és prózák tőilem. Kanada több városában számtalanszor fölolvastam (a Magyar Rádióban is), de ön­álló estem nem volt. Nem is igénylem. A közszereplés az életszínezése, kis szórakozás. A költészetet nem lehet megfizetni, mert nem pénzért, tapsért van. A költészetet ér­tékelni kell és megérteni, ami­re ez a vajúdó korszak kép­telen. Sokszor úgy érzem, hogy én csak azért írok, hogy ennek a zülőtt korszak­nak szebb arca is legyen az utókor előtt. . íme a bemutatkozó levél néhány részlete. Viszont Ta­polczay Lukács könyvét hiába is keresnék a magyarországi könyvesboltokban. A szerző elégedetlen volt a kötet kiál­lításával, a sok hiba miatt zúzdába küldette ' A lantot. Közben pedig már összeállt a következő, Sóhajok című gyűjtemény kézirata is. „Az emigráns magyarság haza­térő belső titokzatos erőinek felmutatása ez a kötet — írja az előszóban Szabó László. — Ma, amikor válsá­gos korszakát éli a század, s benne mi, a magyarság nem kevésbé válságos óráit, amikor a tömegember szá­mára a futószalagon gyártott „kultúrtermékek" élvezése lett a megszokott, a költőben felmerül a kérdés: érdemes-e írni a hajszolt életű korszak­ban, amikor az emberek már belefáradtak a mesékbe? Ér­demes-e aggódni az emberi­ség sorsáért, amikor a ma­gunkét sem vagyunk képesek elviselhetőbbé tenni? A kér­dést évezredek távlatába he­lyezve megállapítja, hogy e kultúrcsuszamlás bizonyára csak átmeneti, tűnő jelenség az emberiség történelmében, s a költőnek a pillanatnyi divat-korszellemen túltéve magát alkotnia kell, létrehoz­ni, őrizni és menteni a szé­pet, hogy e kornak egy szebb arca is maradjon az utókor számára, mert a művészet örök, isteni megnyilatkozás. Tapolczay Lukács művé­szete a szépség, az isteni megnyilatkozás mentése . . (fg) Tapolczay Lukács I Mennyit ér. Szeretném tudni mennyit ér nemzetközi tőzsdén a vér, s vagontételben mennyit érhet az emberélet. Mesélhetnek színes szavak aranyról, pénzről, mindenhez könny és vér tapad és szenvedésről hallgatnak a falak, a tőzsde márvány falai. A néma zord falak között arany csillog és pénz csörög, s nem hallani, hogy valahol ágyú dörög, robban a bomba és a vér már térdig ér, s ajkunkig ér. Jó lenne tudni, vajon a háborún van-e haszon? Azt is, hogy kinek profitálhat a nyomor, a bűn és a gyalázat. Hadifoglyok és sebesültek szenvedése lehet-e üzlet? Vagy őrült szadista gyönyör?! Megkérdezném, de nincs kitől. Gyászoló özvegyek és árvák a halott hőst még hazovárják, amig a szív zokogva ápol emléket a széthullt családról. Ismerik-e a bánatot és a reménytelen jövőt a bölcs vezérek és azok, akik népekkel játszanak, s tudják-e, hogy a temetők vádolják a márvány falat? Csipkés teraszok, vízesések, vitorlást ringató öböl . . . Hűs karotokban iéha élet rejtőzik a gondok elől. Luxus nyaralók, óden-kertek, márványkagylós pazar világ! Szárnyain sóhajos szeleknek, üzennek a nyomor-tanyák . . . Szépségedről dalolni kéne, amint az alkony ráborul . . . S én a művészet hű cselédje távolból nézlek szótlanul. Titok Virágok hímporát viszik a méhek, nászról álmodó bibéknek és teljesül a vágy. Virágok néma vágya, dajkáló természet ölén, — mint szívemben a költemény — kehelybe zárva. Mi ez a lázas szenvedély, mely áthatja az életet? Valami őstitok lehet, mely bennünk rejtve él A természet akarata, vagy parancsa bennem a vágy, hogy úgy lobogjak, mint a láng . . . és nincs csók, mely eloltana. •í:; p § mM Vadász Hírmondó A miskolci bérház bejá­rati ajtajára kézzeti festett táblát ragasztották: „Fel­szabadítóik volt és lesz Gör­gey utca”. Az emeleten újabb ajtó állít meg, közös előszobából nyílnak a la­kások, aztán újra egy ketté­osztott előtér következik. Valamikor társbérlet lehe­tett. S csak néhány négy­zetméternyi jutott Tauszig Mária nyugalmazott tanár­nőnek, akit nagyon sokan a finn—magyar „népi diplo­mácia” elindítójaként tisz­telnek. A piciny szobában renge­teg virág: a napokban töl­tötte be Mánia néni kilenc- venötödik életévét, s még mindig jönnek a köszöntők. Meséli, hogy előző nap jár­tak itt a Finn—Magyar Ba­ráti Kör tagjai is. Ö már három éve nem mozdult ki a lakásból, de nem szakadt meg a kapcsolata sem a baráti körrel, sem a buda­pesti finn nagykövetséggel. Persze, még néhány évvel ezelőtt is szorosabb volt ez a kötelék. Előkerülnek a kitüntetések, emlékplakettek is, melyeiket a két testvér nép közötti barátság ápolá­sáért kapott. De hogyan . került kapcso­latba Finnországgal? Vala­hol a század elején kellene kezdeni a történetet. De mi­előtt erről beszélgetnénk, csak visszamegyünk egészen Orsováig, ahol a gyermek­éveit töltötte Mária néni. S ha már ott vagyunk, szóba kerül a Széchenyi-emlékmű. ami a felduzzasztott Duna miatt 'a semmivé lett, vi­szont Traianus császár em­lékművét meg tudták men­teni . .. Aztán Brunswick Teréz- rő'l, a hazai óvodai nevelés elindítójáról beszél, akit pél­daképként tisztelt. — Volt egy mondata, amit mottóiként használt, és én is igyekeztem eszerint élni. Je­gyezd csak fel! — figyel­meztet. — „Teréz amit ten­ni akar, azt tökéletesen fog­ja megtenni, nem vállalko­zik olyanra, amit maga el­végezni, vagy mással elvé­geztetni nem tud.” Persze, ne felejtsük el, hogy Bruns­wick Teréz grófnő volt. Eb­ből a családból származott Teleki Blanka is. Ő szintén ahhoz az öt-hat emberhez tartozott, akiket már na­gyon korán életideáljaimnak tekintettem. Finnországba a kolozsvári reáliskolán, -a szatmárnémeti gimnáziumon keresztül vezet az emlékezés útja, de előbb megállunk a debreceni egye­temnél. 1916-ig kell vissza­mennünk az időben, hogy felidézhessük Pápay József professzor úr finnugor nyel­vészeti előadásait. Ö volt az, aki a Zichy-expedícló tag­jaként kereste fel az Ob és az Irtis környékén élő,., vo­nulókat, osztjákókát, s szám­talan verssel, varázsigével, imával gazdagította a ma­gyar nyelvtörténeti kutatást. Aztán a saját észtországi tapasztalatait meséli Mária néni, majd a szibériai uta­zásokat. De ez már egy má­sik történet, viszont ez is hozzátartozik az első finn­országi látogatáshoz. Az egyetemi évek után előbb Miskolcon tanított, aztán 1922-ben Kecskemétre került Tauszig Mária, ahol a tanítás után minden sza. badidejét a városi könyvtár­ban töltötte. Az ottani munkája révén jutott el Szegedre, és a So­mogyi Könyvtárban megis­merkedett Móra Ferenccel. Az országban mindössze két példány volt Castrén, Sibie- rische Reisen című könyvé­ből, az egyik éppen a sze­gedi könyvtárban. A köte­tet nem lehetett volna ki­kölcsönözni, de Móra Fe­renc látva az ifjú tanárnő érdeklődését, megkereste a könyvtári szabályzat kiska­puját. Ennék köszönhetően nemcsak a finn tudós gon­dolatait ismerhette meg Tauszig Mária, de elnyerte Móra Ferenc barátságát is. Ugyancsak erre az időre te­hető Csekey István jogász- professzorral való találko­zása is, akit ikésőbb meg­hívtak Tartuba a jogtudomá­nyi tanszék tanárának. Az ő révén jutott el 1925-iben a II. finnugor kulturális kongresszus tagjaként Finn­országba és Lappföldire, az akkor mór újra miskolci ta­nárnő. Két évvel később, 1927 őszén, amiilkor a kormány vendégeként hazánkba ér­kezett az első finn gazdasági küldöttség, Miskolcon — mi­vel senki más nem tudott finnül — Mária nénit kér­ték fel a vendégek fogadá­sára. Ezt követően sorra alakulnak a személyes ba­rátságok, egyre gyakoribbá válnak a találkozások. — Az én életemben bok­rokban vannak a nagy em­berek — emlékszik Mária néni —, én kicsi voltam, ők nagyok . . . Setäläröl, a nyelvészről,. Paldroc.król, a világhírű or­voskutatóról, Jaimari Lahdensuoról, az operaigaz­gatóról mesél. És Bethlen Gáborról. De ez már megint egy másik kor, egy másik történet. A miskolci felső kereske­delmi iskolában is megszer­vezték a kommunista fiata­lok szövetségét, aki „jó” akart lenni, az éberen vi­gyázta az eszmét, s ha va­lami gyanúsat észlelt, azon­nal jelentette. Az egyik órán valamelyik kislány Bethlen Gábor neve .helyett Betlehe­met mondott. Ebből aztán óriási nevetés lett, majd egy kevésbé vidám .kihallga­tás-sorozat. A döntés után Tauszig Máriának el kellett hagynia az iskolát. Sátoral­jaújhelyre került gondnok­nak. Még csak beszélgetnie sem volt szabad a gyere­kekkel. A következő állo­más Sárospatak volt, de ott is csak iskolai gondnokként dolgozhatott a hét ^nyelven beszélő tanárnő. De Mária néni nem panaszkodik. — Sárospatak isteni aján­dék volt az életemben — mondja —, ott minden ál­dássá és örömmé vált. .Ennék köszönhetem, hogy megis­merkedhettem Űjszászy Kálmánnal és feleségével... Még annyi mindenről kel­lene beszélgetnünk, de köz­ben késő este lett, és Mária néni gondolatai is el-elka- landoznak. Érzem a hang­ján, hogy már nagyon fáradt lehet. Ennék ellenére még nem enged. Megígérted ve­lem, hogy megemlékezem Hunfalvy Pálról. A politi­kai tevékenysége mellett rit­kán emlegetjük tudományos eredményeit. Pedig ő már a finnugor nyelvészetet a ma­gyar őstörténet-kutatás alap. jának tekintette. Annak el­lenére, hogy a „halszagú atyafiság” miatt nagyon so­kat támadták, több rokon nyelv leírását is elkészítette, és határozottan állást fog­lalt a magyar—finnugor ro­konság mellett. Hunfalvy (akikor még Hunsdorfer) Pál 1827-től 1829-ig a miskolci evangélikus gimnáziumban tanult, majd 1834 és 38 kö­zött Podmanicaky Frigyes és Ármin nevelőjeként újra Miskolcra került. — Most, hogy annyi utca. nevet megváltoztatnák, iga­zán megérdemelné Hunfalvy is, hogy legalább egy utcát elneveznének róla Miskol­con, és a szobrának is a Tampere városrészben lenne a helye! Filip Gabriella A Struktúra Datacenter Kft. lap- és könyvkiadója gondozásában megjelent az Iskola- és szakmakereső cí­mű pályaválasztási tanács­adó. A kiadvány egyik leg­nagyobb erénye, hogy már a tanév kezdetén megvásárol­ható, elegendő gondolkodási időt ad a pályaválasztó fia­talok és a szülők részére. • A tanácsadó az általános iskola nyolcadik osztályát végző fiatalok részére nyújl segítséget azzal, hogy me­gyei és fővárosi bontásban felsorolja a középfokú is­kolákat, az oktatott szako­kat. szakmákat. Az érdeklődők megkímél­hetik magukat a felesleges utánajárásoktól, hiszen a könyv lapjain megtalálható minden Magyarországon ok­tatható szak és szakma, va­lamint választ kaphatnak azokra a kérdésekre, ezek a szakok milyen ágazathoz tartoznak, milyen iskolatí­pusban oktatják, mennyi a képzési idő és mennyi a felvételi korhatár. A kiadvány részletesen ismerteti a felvételi eljárást, a jelentkezés menetét, a felvétel elbírálását, a felleb­bezési lehetőségeket. A füzetek az általános is­kolákban szerezhetők be megrendelés alapján. A Vadászok és Vadgaz­dálkodók Észak-magyaror­szági Területi Szövetsége az időszakosan megjelenő Va­dász Hírmondóban tájékoz­tatja tagjait a vadászattal kapcsolatos kérdésekről, tud­nivalókról. Mint Szendrei Mihály, ügyvezető titkártól megtud­tuk. terveik szerint a Hír­mondó negyedévenként je­lenik meg, s azt a szövet­ség tagjai ingyen kapják. Az első számot már mind a 3800 tagnak kikézbesítette a posta. Miről értesülhetnek a ta­gok a lapból? Többek kö­zött a szövetség által nyúj­tott szolgáltatásokról, a va­dászattal és vadgazdálkodás­sal kapcsolatos és jelenleg érvényben lévő jogszabá­lyokról. a hazánkba telepí­tett és itt átvonuló vadfa­jok kilövési idejéről, azaz a vadászati idényekről. Ismer­tetik a fegyverhasználat előírásait, a vadászhagyo- mányok ápolásának érdeké­ben pedig írnak a vadász­avatás „szertartásáról”. Tájékoztatást kapnak a vadászok a vadásznaptárban a soron következő hónapok, azaz szeptember, október és november vadász-esemé­nyeiről. s a vadelejtés hasz­nos tudnivalóiról. Alkony a lem Iskola- és szakmakeresö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents