Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

1991. október 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Horn Gyula CÖLÖPÖK Vili. Októberben kerül a könyvesboltokba sorsfordító esz­tendőink egyik koronatanújának emlékezése. A szerző sza­vaival: „Célja, hogy egy szemtanú, az események sze­replője láttassa az olvasóval mindazt, amit megélt.” Horn Gyula, az MSZP elnöke, politikusi életútjának néhány do­kumentum-epizódját közöljük, a szerző hozzájárulásával. (Genscher meghatódott) , A határ megnyitásának óriási világvisszhangja tá­madt. A konkrét lépés mél­tatása melllett, több sajtóor­gánum szélesebb összefüggé­sekbe ágyazta az ügyet, minit például: „az elmúlt két év­ben az élet, a gazdaság és a politika majdnem minden területén végbement, szinte vakmerő liberalizálásnak szükségszerűen a hideghá­ború és a vasfüggöny idő­szakából értelmemen marad­ványok felszámolásához kel­lett vezetnie. Horn Gyula minisztériumában az embe- r' jogi és az egész világot érintő megállapodásokat már a szövetségesekkel köitött tit­kos paktumok fölé helyezik, ahogyan ezt a román re­zsimmel kapcsolatban már korábban is tették. Magyar- ország ezzel a lépéssel maga mögött hagyta a reá- i an. „létező szocializmust, legkésőbb szeptember 11-nek éjszakájától számítva, a ke­leti tömb a szó eredeti ér­telmében megszűnt létezni”, es így tovább. Az NDK sajtója persze át- vot szórt a fejünkre. Hadd 'dézzem minden kommentár nélkül egy keletnémet lap Jellemző írását: „A tőke ál­talános támadása fújt riadót a szocializmus ellen, áramla- a dollárok a kapitalis­tákkal barátkozó reforme­tek zsebébe. Egy azonban vitathatatlan: az N.DK-ban szocializmus van, felszámol­ok a kizsákmányolás elnyo­mó rendszerét. Ez az, ami nem hagyja nyugodni és el- esenti az imperializmust — eulónösen a bonni imperia- istakat, akik történelmi ve- reseget szenvedtek német toldon .az NŐK létrejötté­id V- ^ valóságban viszont j ^ 'történt, hogy a bejelentés ,.|.,r„e mámoros hangulat ke­ni^10- hata>mába a buda- Bmlaton-parti me­nekülttáborokat, valóságos eptemberi karnevál ala- Ncít’s a Budapesttől az határáig tartó, már- es Pilótók sajátos autó- n s<:nye folyt, hálás anyagot yujtva a tv-társaságok ka­meráinak. veftZ kormánya a kö­1° hetekben össztűz alá , klennönket, jegyzékben takozott a döntés ellen, s íTi* felfüggesztését köve- leite. Fischer elküldte Buda­pestre egyik helyettesét, aki megpróbált „keménykedni”, e hamarosan kénytelen volt nazakullógni. Az egész NDK- an felpörgő események, Ho- ecker eltávolítása, majd a fivmln' leomlása, óriási mdcsuszamlást jelentett. Most már láttam, hogy az események előrehaladtával utópiából előrelépett, reális távlat /lett a két német ál­lam újraegyesítése, az ismét egységes Németország so­kaknak fejfájást okozó, de feltartóztathatatlan megvaló­sítása. Természetesen ehhez hosszú utat kellett megten­ni, és sok ellenállást kellett leküzdeni, de a több, mint negyven esztendőhöz képest is, az újraegyesítés alig egy esztendő alatt történő vég­hezvitele röpke pillanatnak 'tűnik. Vallom, hogy Helmut Kohl kancellár és Hans Diet­rich Genscher külügyminisz­ter óriási, hervadhatatlan ér­deme, hogy felismerték a történelmi (lehetőséget, és él­ni tudtak vele. 1991 tava­szán visszapillantva a törté­nésekre, számomra úgy tű­nik, hogy a mai nemzetközi körülmények között már is­mét nehezen lenne elképzel­hető az újraegyesítés. 1989 szeptember végi ENSZ-közgyűlés alatt New Yorkban külön megbeszélést folytattunk Genscherrel szál­lodai szobájában. Sok min­denről esett szó, de már ak­kor felmerült, hogy milyen itávlatok nyílnak a két Né­metország közeledése előtt. A beszélgetés végén átadtam neki a díszes tokba foglalt c’rótdarabot, a magyar—oszt­rák „vasfüggöny” emlékét. Genscher végtelenül megha­tódott, könnyes lett a sze­me, s élete nagy eseményé­nek nevezte a szuvenír át­adását. Mikor kikísért, meg­kérdezte, hogy mikor uta­zom haza. „Még nem tu­dom, mert keressük a lehet­séges járatot." „Jöjjön ve­lem, különgéppel vagyunk, szívesen elvisszük.” Öröm­mel fogadtam az ajánlatát, s útközben elbeszélgetve, majd aludni térve, idejében és zökkenőmentesen hazatér­tem. »Legközelebb októberben Hamburgban, az Európa Unió Németország elnevezé­sű politikai szervezet kong­resszusán találkoztunk. Sze­mélyemben első ízben hív­tak meg vendégeit Kelet-Eu- rópából, s felszólalásom jó alkalmat teremtett arra, hogy megismertessem a hallgató­ságot a magyarországi fo­lyamatokkal. Később a Varsói Szerző­dés külügyminisztereinek varsói tanácskozásán, a kö­tetlen napirend keretében szóba került a német újra­egyesítés problémája, s azt hiszem, ez volt az első alka­lom, hogy a • szocialista or­szágok körében már kezdett oldódni az ellenállás. Ami­kor 1990 januárjában Mainz- ban, a Rajna-vidék-Pfalz tartomány székhelyén átvet­tem a Stresemann-társaság aranyérmét, beszédemben hangsúlyoztam, hogy „el­képzelhetetlen az egységes Európa kettéosztott Német­országgal”. A .szocialista partnerekkel folytatott meg­beszéléseken is mindinkább a nemzetközi kérdések hom­lokterébe került a német új­raegyesítés és az egységes Németország NATO-tagságá- nak ügye. 1990. március 10-én, a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról szóló kormányközi egyez­mény aláírása előtt Moszk­vában négyszemközti meg­beszélést folytattunk Sevard- nadzéval. Keserűen panasz­kodott a konzervatívok tá­madásai, különösen a német újraegyesítéssel kapcsolatos szovjet ellenállás miatt. Mint elmondotta, sokan az ügyből belpolitikai feszültséget ger­jesztenek, azt hirdetve, hogy „hiába ontottuk a vérünket a nácizmus ellen”. A magam részéről hangsúlyoztam, hogy a történelmet nem lehet fel­tartóztatni, nem szabad a vi­lágháborús élmények alap­ján a mai világot, s benne a mai német generációt meg­ítélni. Kijelentettem, hogy a magyar kormány az egyesí­tés és a NATO-tagság kérdé­sében a németek oldalán áll. Egy héttel később Prágá­ban tanácskozást tartottak a Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei. Se- vardnadze itt rendkívül éles hangú beszédet mondott a leendő Németország NATO- tagsága ellen, felelevenítve sok régi, túlhaladott jelzőt a németekkel kapcsolatban. A többi kolléga felszólalása közben szünetet kértenj, és a csehszlovák kollégát kü- lönbeszélgetésre invitáltam. Arról győzködtem, hogy ne­künk határozottan ki kell állnunk a németek érdeké­ben, mert különben a szov­jet álláspont fogja uralni az egész tanácskozást. Egyetér­tett, s a szünet utáni első felszólalóként mindjárt vitá­ba is szálltam Sevardnadzé- val, amit csehszlovák part­nerem is támogatott. Jólle­het nem alakult ki egységes vélemény, de sikerűit elhá­rítani azt a veszélyt, hogy a szövetség álláspontja meg­merevedjen a németkérdés­ben. A sajtónak, a televízió­nak adott nyilatkozatokban, fellépések, előadások során sikerült egyértelműen hite­lesíteni álláspontunkat eb­ben a kérdésben. Soha nem fogom elfelejte­ni a németek elismerő hálá­ját, szerelteiét, a magyar nép iránt tanúsított segitőkészsé- gét. Bizonyos vagyok ab­ban, hogy a nyolcvanas évek végén Németország és Ma­gyarország között új barát­ság és önzetlen együttműkö­dés szövődött. Következik: (Iliescu akkor egyetértett) Vannak még nyereséges vállalatok A TVK intenzív piacgazdálkodást folytat Az ipari tárca vezetői a vegyiipart, a műanyagipart változatlanul vezető, erőtel­jesen fejlődő ágazatnak tartják. Egyebek között ezt hangsúlyozta a közelmúlt­ban idr. Botos Balázs, a .minisztérium helyettes ál­lamtitkára is, aki ehhez ímég hozzátette: elsősorban a petrolkémiai ipar szerepé­inek erősödésére számítamaik. Az elmondottakat a gyakor­latból vett .példáik is alá- íámiasztjiáik. A vegyipar egyik repre­zentánsa köztudottan ebben a .megyében található, a vállalat neve: Tiszai Vegyi Kombinát. Jó arról beszélni, hogy ia mái, nem 'könnyű hazai és külpiaci viszonyok .között, á gazdaságban vég­bemenő' átalakulás ellenére a TVK viszonylag jól állja a sarat a versenyben. Mi a véleménye erről Né­meth Kátrolynénak, a kom­binát gazdasági vezérigaz­gató -h elyettes ének ? — Bátran kijelenthetem, hogy vállalatunk nagymér­tékben kapcsolódik a nyu­gati kereskedelemhez — mondta ia .vezériigazgaitóHie- lyettes. — Amikor már lát­ható volt, hogy a Szovjet­unióba, illetve .más .kelet- európai országoitoha irányu­ló kivitel az ismert pénz­ügyi, finanszírozási problé­mák miatt lehetetlenné vá­lik, jó előre megkezdtük a nyugati piacokra való át­irányítást. Ennek köszönhe­tően, .lényegében zökkenő­mentes átállással sikerült nyugati piacot «találni hu­szonötezer tonna polipropi- 'lénmalk, amit az előző év­ben még a. Szovjetunióba szállítottunk. A vállalat al­kalmazkodó képességének fokozásával elértük, hogy nem kellett raktárra ter­melni. Jó kimondani, hogy a magyar—szovjet kereske­delemben bekövetkezett za­varok nem gyakoroltak ne­gatív hatást a kombinát gazdálkodására. — Több termelő panasz­kodik, hogy a belső piac felvevőképessége visszaesett. A TVK-.ban is osztják ezt a véleményt? — Igény lenne terméke­inkre, csakhogy sok gazdál­kodó nem tud fizetni. A vásárlódban a legnagyobb visszaesést műtrágyából, va­lamint műanyag termékek­ből, s különféle alapanya­gokból érzékeljük. Remé­nyeink szerint csak a gaz­dasági fellendüléstől várhat­juk a belföldi fizetőképesség javulását. — S addig? — Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy .mi­nél több exportüzletet .kös­sünk. Hogy valóban teszünk is ezért,.arra igen jó példa: műanyag termékekből ez év első felében .annyit expor­táltunk, mint 1990-iben ösz- szesen. — S m)i van azokkal a 'hazai felhasználóikkal, akik nem tudnak fizetni? — A kombimét vezetése olyan álláspontra helyezke­dett, .hogy azökmiak a meg­rendelőknek, alkilk tartósan fizetésképtelenek, a TV.K nem szállít terméket. Egyéb­ként folyamatosan figyelem­mel kísérjük, mely gazdál­kodók nem tartják be a hatvan napos fizetési időt, s ahol rendszeresen hosz- szabb távon nem egyenlítik ki tartozásukat, azoknak nem adunk el semmilyen árut. Talán mondanom sem kell, a kényszer visz rá bennünket erre a magatar­tásra. — Sok vállalat panaszko­dik a piacgazdaság beveze­tésével együtt járó nehéz­ségek , miatt. — Bennünket is ért meg. rázkódtaitás, .miután az el­múlt esztendőitől a világpia­ci ármozgástól függ a benzin ára. Mi tudomásul vettük mindezt, s a siránkozás he­lyett a világpiac diktálta ár­mozgáshoz igazítottuk gaz­dálkodásunkat. Ez a szem­lélet érvényesül mia is, en­nek .tulajdonítom, hogy az idei Öböl-válságot .is sikerült túlélnünk. Pedig a benzin- ármozgás több milliárd fo­rintot vitt el ,a vállalat kasz- szájából. — Mit várnak 1991-től? — Az első fél évét igen jól zártuk, a vállalat nyere­sége elérte a kétmilliárd forintot. Az esztendő .máso­dik felében kissé romlott a helyzet, a világpiaci ármoz­gás .következtében nem si­került az eddigihez hasonló eredményt felmutatni. Ennek ellenére bízunk benne, hogy az év végére meglesz a 3 milliárd forint nyereség. — Végezetül még egy kér­désre szeretnénk választ kapni: hol tart a kombinát átalakulása? — A Tiszai Vegyi Kom. binátban is nagy ütemben folyik a privatizáció előfel­tételét jelentő átalakulás folyamata. .Az év közepén aláírt szándéknyilatkozat értelmében az Jpart és Ke­reskedelmi Minisztérium, az Állami Vagyonügynökség és a TVK megállapodott .abban, hogy szorosan együttmű­ködnék a részvénytársaság­gá történő átalakulás mun­kálataiban, s a privatizáció előkészítésében. Közölhetem, hogy már meg van az a tanácsadó szervezet is, amely a privatizációval kapcsola­tos feladatokat látja el a TVK esetében — mondotta befejezésül Németh Károly- né. L. L. Sok(!) a tavalyi kukorica Nincs nagy ára a napraforgónak Tavaly októberben a nagy gabonatermesztő gazdaságok hetekig azon panaszkodtak, hogy az aszály miatt nem lesz elég kukoricájuk, s ez majd kedvezőtlenül hat a jószágtartásra. Addig-addig sirdogáltak, hogy a mezőgaz­dasági tárca engedett, merít hiszékeny. Támogatást kap­tak az „aszálysújtotta”- cé­gek, és a jószágtartók részé­re jött az importkukorica. Az'tán, hogy hogynem, mégiscsak lett kukorica .az itthoni földeken is, és az a furcsaság is megtörtént, hogy egyszercsak jelentkeztek olyan „aszálykáros” mező- gazdasági üzemek is, ame­lyek exportálni szerették volna fölös kukoricakészle­teiket. Ez a tendencia napjaink­ban is folytatódik, sokan szabadulni szeretnének a ta- vályi kukoricától. Az Áru­tőzsde jelentése szerint a gabonapiacon a helyzet gya­korlatilag változatlan. Kö­zeli határidőre nincs keres­let a kukoricára, ezzel szem­ben a jövő évi szállításra kissé emelkedtek az árak, A búza piaca továbbra is pang, a meglehetősen szerény ke­reslettel szemben a kínálat szinte a nullával egyenlő. Gyenge közepesnek minősít­hető üzletmenetben összesen 3820 tonna áru talált gazdá­ra, 24,8 millió forint érték­ben. Továbbra is a kukorica a főszereplő a piacon, ami csak részben írható „szezon­ja” közeledésének számlájá­ra, inkább a potenciális bú- zavevők és -eladóik elbi­zonytalanodásának tudható be. A kukorica érésének fel- gyorsulása fájdalmasan érin­tette azokat, akik «termésű áruval spekuláltak. Míg né­Az erdészeti termékvá­lasztékban szerepel többek között az úgynevezett kés-le- hiezrönk. Ez az elnevezés a laikusoknak nem sokat mond. Ellenben ha a furnér- lemezről hall, amelyet több 'lyen „lemezből” ragaszta- nak össze, akkor már felis­meri : ezeket úgy nyerik, khgy a megfelelő rönköt Héppe] felszeletelik. Erre a célra mintegy 30—40 centi­méter átmérőjű rönköket használnak fél. Mint' ahogy a másik eljárásnál is, amely­nél a gép nem szeletel, ha­nem lehámozza a vékony ré­teget, az úgynevezett furnért — amely a bútorgyártásban használatos. Ezekből a rönkökből több száz köbmétert exportál a Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság. A választék is széles körű, a megrendelő kívánsága szerint. Tölgyrön­köket szállítanak például a zempléni részekről, Pálházá- ról. A kőrist a Bükkben, a lillafüredi igazgatóság terü­letén termelik, míg a juhart, nyárat a Déli-Bükk és a Bodrogköz adja. A borsodi erdőségekben különleges fafajként tartják számon a vadcseresznyét, amely szórványként fordul elő. Nem alkot összefüggő erdőséget, hanem úgy kell megkeresni. Elsősorban a szendrői erdészet területén található, s .innen kitermelve exportálják. Igen keresett termék, mert .rendkívül szép furnérit ad, amelyet a bútor­ipar használ fel. A borsodi erdőkből az idén is, mintegy 150—200 köbméternyit külde­nek a megrendelőknek eb­ből a fából, amelyet 60—80 éves korukban vágnak ki a továbbfeldolgozásra. hány héttel ezelőtt 8500 fo­rintot is elkértek, azonnal szállítható áruént, most már 6600 forintért .is hangzott el ajánlat, de .arra sem akadt vevő. Októberi és novembe­ri szállításra továbbra sem veszi senki a kukoricát, mi­nimáláron, 6400 forintért sem. Decemberre köttetett néhány üzlet, de kivétel nél­kül, ezen a még engedélye­zett legalacsonyabb áron. A távolabbi, 1992 első félévi határidők jegyzései kismér­tékben, 50—60 forinttal emel­kedtek. Március 7200, május 7400, július pedig 7700 fo­rinton zárt. ­A búza piacán kialakult helyzet kusza és a kereske­dők körében az egymásnak ellentmondó hírek hatására kialakult határozatlanságot mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy az elhangzott vételi és eladási ajánlatok között tetemesek voltak a különbségek. Üzleteket csak márciusi szállítási határide­jű takarmánybúzára kötöt­tek, 5300 forintos áron, ugyanakkor több ezer .tonna malomi búzát kínáltak — sikertelenül — azonnali szál­lítási határidővel, 5630—5700 forintos árakon. Megszületett az első nap­raforgómag-üzlet is, 40 ton­na cserélt gazdát, tonnánként 9700 forintos áron. PACKARD BELL COMPUTEREK SZÍ NVA NET SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI SZOLGÁLTATÓ ES KERESKEDELMI KFT. Miskolc, Vologda utca 3. Telefon: 46-634 Telefax: 55-895

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents