Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
1991. október 30., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Drog és környéke 2. M. saját bevallása szerint huszonhárom éves. Nem látszik annyinak. Harminc fölöttire saccoltam. Nehezen álíi kötélnek. Égre-földre meg kell esküdnöm, nem írom ki a nevét. M.-nek nemigen akaródzik beszélni arról, ami engem érdekel, folyton eltereli a szót, hosz- szas fejtegetésekbe merül politikáról, az emberekről általában. Nem fejez be mondatokat, van amit háromszor egymás után elismétel. Ha visszakérdezek gyakran nem emlékszik arra, mit mondott néhány perccel azelőtt. — Egyáltalán nem fontos, hol nőttél fék Vannak közöttünk teljesen szakadtak, hobók, országút vándorai, olyanok, akiknek a tarisznyájukban az otthonuk, meg olyanok, akik frissen vasaltak, otthon lóg a falon a diplomájuk, hosszú !ö boncuk hetente kétszer mossák, egyszerű emberek, tanárok, kisiparosok skatulya-csemetéi, akik éppen most jönnek rá, lázadni akarnak. Csak elindulni „nehéz". Hidd el, ha egyszer szívtál füvet valahol, véletlenül, akkor előbb-utóbb olyan Pasikkal találkozol, akiknél éppen van valami szer. Tiszta dili, valahogy úgy van ez mint a homokosok köre. Ha egyszer bent vagy, akkor nem hiszed el, milyen zárt a kör, mindenütt megtalálod az emberedet. Persze, ragasztóval indult, valamikor tíz éve. Olcsó bu li, egy tubus technokol, egy zacsi, az a fejre, indul a mámorjárat, egyre erősebben robogva. Elindul a it’e- metőből, vagy a lépcsőhöz pincéjéből és soha nem tudod, hol áll meg. Ritka csemegeként egy kis gyógyszer rummal, csak a>z meg pénzigényes. Lejmolni meg nem szerettem, nem vagyok olyan alkat, de nem szép dolog haverokon élősködni. Ha szünet van, semmi hiba, néha hónapokig minden probléma nélkül megvagy nélküle, aztan szól valaki, és már ugrasz, megállás nélkül hetekig Ilyenkor nem érdekel semmi, ami körülötted van. Ha éppen szerencsétlen kiskorú vagy, bejársz a suliiba és cidrizel, ne szúrják ki, te nem is vagy ott, alig várod már fél kettőkor a csengőt és irány a háztartási, vagy a papírbolt. Két tubus ragasztó a kosárkába, pedig a pénzt fagyira, meg kólára adták. Ha láttad volna, kiknek a csemetéivel húztuk egymás fejére a zacskót, elrévednél néhány percre. A fű, az egy más világ. Először azt hittem, közönséges cigi. A kezembe került egy bulin. Szippantok, nem érzem rajta a Symphonia- érzést. Olyan volt, mintha az orrom előtt égne a mező. de már kapják is ki a kezemből. Látom, körülöttem már bódulnak, velem meg semmi, pedig szippantgattam rendesen. Már kezdtem volna lázadozni, amikor elindultam. Fantasztikus volt, tágult a világ, minden megvilágosodott, könnyűvé, érthetővé vált; Volt olyan, hogy valamin elkezdtem vigyorogni, majd nevettem, végül röhögtem, már majdnem ordítottam, annyira görcsölt a rekeszizmom, de nem tudtam abbahagyni. A kendert ismertem, mert az olyan szép zöld. Néha a többiek mondták, az LSD, amaz meg hasis. Egy idő után már én is felismertem. Szerencsés alkat vagyok, gyakran kerülök ilyen társaságokba, két éve egy hetem nem telt még el fű nélkül. Egyszer egy holland sráccal találkoztam, tényleg véletlenül. Dumcsizunk, leülünk egy pádon, 'kérdezem mi az. Azt mondja, heroin. Szép fehér por. Fel az orrúikba, utána bumm! Akkorát még életemben nem utaztam, azt a boldogságot.. . Az injekció nem az én műfajom. Láttam egy srácot, tele volt szurkálva mindene, meg elég kényes vagyok a betegségekre, rám hozták a frászt a zöld majommal. Hogy lehet hozzájutni? A világ legegyszerűbb dolga. Adva van a kenderföld, .leszeded, otthon kiszárítod, bele a eigipapírba, lehet füstölni. Ez a legolcsóbb. A slágercikkek kemény árfekvést képviselnek. A holland srác — lehet, nepper volt — szói'Jt, tud még hozni port, persze, nem ingyen. Mondta az összeget, lezsibbadtam, köszöntem szépen. Azóta nem jelentkezett. Ragasztó már csak elvétve. Fáj tőle a fejem, a gyomrom ikikészül, beszélsz valakivel, árad belőled a bűz, rögtön elkezdenek mindenféle zűrös kérdésekkel zaklatni. A fűben már az is kellemes élmény, hogy ülsz a pádon, pöfékelsz, előtted járnak-kelnek a zsaruk, én meg ott bűnözök az orruk előtt. Mosolygok szelíden, pedig iszonyú röhöghetné- kem van rajtuk. Abbahagyni? Minek? Ne tudd meg, miilyen kiábrándító felébredni egy utazás után. Mindenhol szürkeség, törtetés, mocsok, az emberek egymás képébe hazudnak szemrebbenés nélkül. Mindenkivel kipróbáltatnám, tudják meg, milyen dolog legalább egyszer őszintének, tisztának lenni. (Folytatjuk) Bánhegyi Gábor Kedvezményes kamatozású hiteleket kaphatnak az ipari vállalatok Budapest (ISB). A hazai gazdaság teljesítményének! 4--6 százalékos visszaesése ágazati, foglalkoztatási és regionális koncepció kidolgozására késztette az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot. Ennek egyik leglényegesebb pontja szerint 6 milliárd forint kedvezményes hitellel kívánja támogatni a tárca azokat a vállalatokat, amelyek üruktúraváltását a pénztelenség akadályozza meg. A őszietekről Patyi Károly, az iparpolitikai főosztály vezetője tájékoztatott. Az elképzelések szerint a kedvezményes Ikamatozá&ú hitelkonstrukció kizárólag a vállalatok struktúraváltását szolgálná, így a folyósított hitelek kamata a mindenkori jegybanki refinanszírozási alapkamat 75, legfeljebb 80 százaléka lenne, s a 'kölcsön futamideje alkalmazkodna a fejlesztés műszaki feltételeihez, ám nem haladhatná mag a 8 évet. A vállalatok az első két évben lehetőséget kapnának a törlesztés szüneteltetésére, s a válságban lévő cégek esetében garanciát is nyújtanának a hitelt adó bankok számá- ra- Éppen ezért a költség- vetés által támogatott, s részben a privatizációs bevételekből feltöltött mintegy 6 milliárdos alap a garancia- vállalás fedezetéül is szolgálna, így az elkülönített Jónásból finanszírozni lehetne a szerkezetátalakítási hitelek kamata és a piaci kamatláb közötti különbséget. A szerkezetátalakítási hitelkerettel egyébként a kereskedelmi bankok gazdálkodnának, igénybevétele pe- b*g pályázati rendszer kerekben válna lehetségessé. A pályázóknak .konkrét és megalapozott struktúraváltási koncepcióval kell rendelkezniük, s a benyújtott dokumentumban részletezniük kell a leépítésekre, a fejlesztésekre és a piacok megszerzésére vonatkozó programjukat is. A pályamunkákat az ipari tárca, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium által felállított, bankszakértőkkel és 'külső szakemberekkel is kibővített bizottság bírálja el, s egyben döntenek arról is, hogy milyen nagyságú kedvezményt és hitelt adnak a cégnek, s ha igen, mekkora összegű garanciát vállalnak érte. Az óhajtott struktúraváltást elősegítheti a hamarosan megalapítandó Export- garancia Rt. is, amely a hitelkonstrukcióhoz kapcsolódó kamatpreferenciákat és a garancia fedezetéül szolgáló elkülönített forrást tovább bővíthetné. Az ipari minisztérium javaslatait jelenleg a szaktárcák tanulmányozzák, s a tervek szerint hamarosan a gazdasági kabinet, majd a kormány elé terjesztik. Nagy kérdés azonban, mire lesz elég a hatmidliárd forint akkor, amikor tudvalévő, hogy a válságban lévő ágazatok .között szerepel többek között a kohászat, a szénás ércbányászat, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás, az építőanyagipar, a közúti járműgyártás, a textilipar, a bőr-, a szőrme- és a cipőipar, valamint a műtrágyagyártás is. Ráthy Sándor A települések hulladékelhelyezési problémái címmel rendezett konferenciát Mezőkövesden a város önkormányzata, a Városgazdálkodási Vállalat és az Északmagyarországi Környezet- védelmi Egyesülés. Pap János polgármester megnyitójában kitért rá, hogy nem csupán közlekedésbiztonsági szempontból tulajdonítanak jelentőséget a 3. számú fő közlekedési út Mezőkövesdet elkerülő szakaszának közeljövőben történő átadásának. Az aktus fontos környezet- védelmi esemény is, amit elsősorban a városban élők tudnak igazán értékelni. A polgármester tájékoztatta a résztvevőket arról is. hogy több, mint tízmillió forint költséggel új szeméttárolót létesítettek a város szomszédságában. A megnyitót követően Balthazár Zsolt, a Környezetvédelmi és TerületfejleszAmilyen arányban nőtt az áruk száma, úgy csökkent a felvevökészség. Farkas Maya felvétele alternatíva a heroikus halállal szemben Könyvkiadás és privatizáció Budapest (ISB) A Közoktatási és Művelődési Minisztérium májusban hozott egy határozatot, mellyel <a 17 felügyelete alá tartozó könyvkiadó igazgatója feladatául hagyta: legkésőbb ez év végéig tegyen javaslatot az „ál- lamtalanítás” módjára. Inker Pétert, a minisztérium könyv-, lap- és irodalmi főosztályának vezetőjét azért kerestük fel, hogy a privatizáció pillanatnyi állásáról, könyvkiadóink várható sorsáról kérdezzük. — Könyvkiadóink privatizációjának megértéséhez a könyvkereskedelem privatizációját is kell érintenünk mondta mindenekelőtt In- kei Péter. — Ez a szakma ugyanis hasonló válságba került az elmúlt két évben, mint a keleti piacra exportáló iparvállalatok. Hihetetlen nagy piacvesziteség érte őket. Elvesztették monopolhelyzetüket. Nem egy nagyon értékes és ügyes kiadó született. Emellett a közönség érdeklődése is rendkívül megváltozott. A szórakoztató irodalom elözönlötte az országot. Amilyen arányban nőtit az áruk száma, úgy csökkent a felvevőkészség. Az értelmiség könyvre fordítható pénze alaposan megcsappant. Korábban a kereskedők meghajolva a kultúrpolitikai elvárásoknak, túl- vásárlási gyakorlatot folytattak. A piaci szemlélet alakulásával a kereskedői megrendelések lezuhantak. így kerültek a minisztériumi felügyelet alant álló kiadók igazán lehetetlen helyzetbe. — Ahonnan egyetlen kiút vezet... — Valóban, úgy érzékelem, mostanra általánossá vált a fölismerés: a könyvkiadás sikerének a záloga,' ha a polgári öntevékenység egyik formájává alakítjuk. Bármerre nézünk Európában, és múltunkban is, az értékteremtő, sikeres kiadók is polgári önálló kezdeményezésből indultak ki. Emlékezzünk az Athenaeumra, a Franklinra, a Révayira ... — Milyen szerep juthat e folyamatban a minisztériumnak? — Akiknél látjuk, hogy jobb gazdát találhatunk, mint az állami bürokrácia, ott a közvetítő szerepet is vállaljuk. Az államnak ebben az átmeneti időben nagyon sokat kell e folyamaton segítenie. A hajdani alapító jogán amolyan „szülő-szerep” jut nekünk. — Nem tartanak például attól a veszélytől, hogy az „értékeket” a piaci verseny- képesség a háttérbe szorítja? — Megvannak a veszélyek. Épp ezért azokat a pontokat keressük, ahol nem fordított, hanem egyenes arányosság van érték és siker között. A tőkés világpiacon van sok olyan kiadó, amelyik egyszerre sikeres és értékes. Sikeres, értékes, és még Magyarországon hajlandó beruházni, és még tekintettel is kíván lenni a mi érzékenységünkre — ha ezek a szempontok mind találkoznak ... — Akkor pedig nem jutnak el megalázó árakig? — Ez egy nagyon súlyos kérdés, egy morális dilemma. De azt hiszem, arról van szó: a privatizáció egy alternatíva a heroikus halállal szemben. Egy1 ilyen esetben nem a vételár az érdekes. Hanem az, hogy milyen megmentő befektetésre hajlandó az, aki akár szimbolikus áron (tulajdonossá kíván válni. Nem is annyira vétel ez, mint inkább adoptálás, örökbefogadás. — Érdekelt ebben a minisztérium? — Anyagilag egyáltalán nem. Pedig a minisztérium évek óta keresi annak a módját, miként lehetne ezekből a vagyonokból, a privatizációs bevételből kiegészítő forrásokhoz jutni. Amely- lyel a szűkmarkú költségvetést ki tudnánk egészíteni. — S mit csinálna ezzel a pénzzel? — Ha megvalósulna valamiféle visszatérítés, akkor abból egy alapítványt hoznánk létre. Ezt az összeget az állami mecenatúra jellegéhez hasonlóan osztanánk szét, pályázatok alapján, szakértői bizottságok révén. Ha ez megvalósulna, akkor lenne a minisztérium közvetlenül és anyagilag is érdekelt. — Hogyan halad a privatizáció? Eddig hány kiadó ügye került már a vagyonügynökség elé? — A Helikon privatizációját már a vagyonügynökség bírálja. A többiről még csak kollegiális, informális híreink vannak. Van külföldi érdeklődés. A késlekedés egy kicsit a menyasszony késlekedése, aki nem akar rögtön az első kérő karjaiba borulni. Nyilván nem közömbös, ki lesz a gazda. Hogy azok mit hajlandók továbbvinni a kiadó meglevő értékeiből. Milyen feltételeket kínálnak ehhez. A kiadók esetében a privatizáció nem egy áru levétele a polcról, hanem sokkal inkább egy befektetés. Itt félkész áruk vannak tőkehiánnyal, esetenként bizonyos know-how, vagy szakkészség-lemara- dással. — Elképzelhető, hogy a minisztérium nem fogad el egy privatizációs tervet? — Mi a vagyonügynökséggel konzultálunk. Mivel eddig nem volt köztünk véleménykülönbség, nem is tudom megjósolni, mi lenne akkor, ha a vagyonügynökség és a minisztérium gyökeresen mást képviselne. Utalnék azonban még egyszer a lényegre: mi a privatizációt nem lassítani akarjuk. Dombrovszky Ádám Konferencia Mezőkövesden Nagy gond a hultadékellelyezés tési Minisztérium főosztály- vezetője a települések hulladékkezelési, gyűjtési és elhelyezési lehetőségeiről, gondjairól tájékoztatta az egybegyűlt polgármestereket és környezetvédelmi szakembereket. Mint egyebek között a főosztályvezető elmondta. sokáig nem járható az az űt, hogy a településekről kikerülő hulladékot, szemetet gödörben tárolják. Szakítani kell a hagyományos módszerrel, ugyanis bármerre tekintünk, óriási mennyiségű hulladékkal találjuk szemben magunkat, amelyek közvetlenül vagy közvetve egyre intenzívebben szennyezik az emberi környezetet. Az előadó külön kitért a csomagolóanyagokból keletkezett hulladékokra, ezek alkotják ugyanis a szemét zömét. Ezért egyre inkább sürgető bizonyos csomagolóeszközök elterjedésének korlátozása — húzta alá a főosztályvezető, aki ezután arról beszélt, eljutunk oda. amikor bizonyos műszaki megoldás — például megfelelő szigetelés — nélkül sehol nem lehet majd hulladékot, szemetet tárolni. Minden város, illetve település természetesen önerőből nem képes felvállalni a hulladék tárolásával kapcsolatos költségeket. Nem marad más választás, az önkormányzatoknak össze kell fogniuk a növekvő gondok megoldása érdekében. A konferencia külföldi vendégeként előadást tartott Dieter Hager, a német Krai- ling város polgármestere, aki beszámolt róla. hogyan sikerült úrrá lenniük a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos korábbi gondokon. Többek között elmondta, már az óvodában megkezdik a gyermekek nevelését a szelektív hulladékgyűjtésre. Másrészről anyagilag is érdekeltté teszik a városlakókat, mindenekelőtt a családi házban élő állampolgárokat a háztartásban keletkező hulladékok különválasztására, ami nagyban megkönnyíti tárolásukat, illetve megsemmisítésüket. Hin! iorinl szerkezetátalakításra
