Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

1991. október 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Legitim bíróság, igazságtétel, sajtó Találkozás dr. Balsai Istvánnal Az ünnep környékén sűrű programja volt igazságügyi minlisZtenünikinék. Gyialknan hallottuk megnyilatkozni a rádióban, az írott sajtóban is olvashattuk néhány témá­ról a véleményét. Ü n népi — megemlékező és jövőtjelölő — beszédet is mondott, még­pedig megyénkben, Tiszalú- con. Oda éppenséggel Debre­ceniből éilkezett, ahol részt vetít a jogászegylet kétnapos rendezvényén. Ez az ese­mény adta a dr. Balsai Ist­vánnal való beszélgetésünk első .kérdését, — A jogászokkal találkoz­va, bizonyára volt alkalma szembesülni aktuális, konk­rét kérdésekkel... — Természetesen és azt mondhatom, hogy a minisz­térium „képben” van; is­merjük a felvétett problé­mákat és foglalkozunk azok­kal. Az én szerepem egyéb­ként az vélt a debreceni eseményen, hogy leltárit ad- jalk a másfél éves munkánk­ról, s ismertettem a bírósá- gókna vonatkozó törvényt módosító javaslatunkat. — .Ha röviden kellene ösz- szejoglalni, errät mit hall­hatunk? — Ha egy mondatban kell megfogalmazni: a megszilár­dítás a feladat az intéz­mény 'külső .feltételeit illető­en. Ami a részletesebb el­képzeléseket illeti: szeret­nénk elfogadásra ajánlani a bírósági szféra helyzetét alapvetően módosító javas­latot, ez esetben a bírói ön­állóságról, a bírói 'hatalom szuverenitásáról van szó. Nagyon sokan vetik fel — ezt Debrecenben is érzékel­tem — manapság, hogy legi- tim-e a bírói kar? A bírói vezető állásokról — a me­gyei bírósági elnökökről be­szélünk mindenekelőtt, — szólva elmondhatom: pályá­zat útján kívánunk teljesen tiszta helyzetet teremteni, a megyei elnökök kinevezésé­hez tehát bírói testületi egyetértés kell a jövőben. Második lépcsőben ez tör­ténik az elnökhelyettesek, majd a kollégiumvezetők, végül a városi bíróságok el­ső emberdintík esetében is. — A tiszalúci ünnepen mondott beszédében hangsú­lyozta: „nem tehetünk le ar­ról a szándékunkról, hogy megvalósítjuk mindazt, ami­re a választások során ígé­retet tettünk. Elszámolunk a múlttal, megnevezzük a fe­lelősöket és egy olyan jövőt kezdünk el építeni, ahol a korábbi események nem is­métlődhetnek meg." Ma na­gyon sokan keresik az iga­zukat, akik úgy tartják, hogy a múltban sérelem, méltány­talanság érte őket. Ám né­hányon megtorlásról is be­szélnek ... — Fölmerült ez a téma a jogászegylet fórumán is. Van, aki úgy teszi fel a kér­dést, hogy mit profitálhat abból az ország, ha mindig hátranézünk. Nos, minde­nekelőtt le szeretném szö­gezni : üldözésről szó sincs! Egy jogállamban a törvény- alkotás által meghozott, de­mokratikus elveken alapuló és az igazságszolgáltatásra bízott ügy, semmiképpen nem nevezhető üldözésnek. Azt viszont tudomásul kell venni: nem kerülhető meg sem a tulajdonviszonyok te­kintetében, sem a személyi sérelmek kapcsán a rende­zés; és nem lehet elkerülni azt sem, hogy a politikai, vagy egyéb felelősséget vizs­gáló eljárásokat lefolytas­suk. Foglalkozunk tehát a legsúlyosabb bűncselekmé­nyek elévülésének megaka­dályozását érintő törvény'ja­vaslattal, kárpótolni kíván­juk azokat, akiket szemé­lyes szabadságukban jogta­lanul korlátoztak, és a dik­tatúra Ítéleteit nemcsak 1963-ig, hanem egészen 1989- ig kívánjuk felülvizsgálni. Mindezzel — akár terhes, akár nem terhes a magyar igazságügyi miniszternek — szembe kell nézni. Nem hi­szem el, hogy Magyarország emiatt, a nemzetközi meg­ítélés szempontjából, kedve­zőtlen helyzetbe kerülne. Nem valami sajátos magyar pótcselekvésről van szó. En­nek a történelmi szituáció­nak ez a szükséges velejá­rója. — A tény, hogy az MSZMP Salgótarjánban tartotta a kö­zelmúltban kongresszusát, igen szenvedélyes reagáláso­kat váltott ki az országban. Megnyugvással fogadtuk ugyanakkor, hogy nem ke­rült sor atrocitásra. Viszont hallhattunk olyan szándé­kokról, hogy indítványozni fogják ennek a pártnak a be­tiltását. Véleménye szerint ennek lehetséges-e jogi alap­ja hazánkban? — Egyértelmű a vála­szom: nem lehetséges. Egy törvényesen bejegyzett, az alkotmányit kétségbe nem vonóan működő párt eltörlé­sére, betiltására nincs esély és ezt mi nem is kívánjuk. Az ilyen emocionális meg­nyilvánulásokat a maguk he­lyére kell tenni. — ön a tiszalúci beszédé­ben nem kerülte el a sajtó­ról alkotott véleménye el­mondását sem. összefoglal­ná röviden, hogy mi a gond velünk? — A sajtószabadság kér­désében alapvető elv az, hogy semmilyen módon’ semmilyen kormánynak nincs sem oka, sem .lehetősége, hogy a nyilvánosságot kor­látozza. Ugyanakkor tudo­másul kell venni azt, hogy a sajtó Magyarországon, ' a rendszerváltozás után tulaj- ! donképpen még nem dolgoz­ta föl azt a szerepváltozást — ami a résztvevők, az érin­tettek korábbi kötődéseit, ko­rábbi funkcióját illetően egy egészen másfajta hozzáállást, másfajta megjelenítést igé­nyelt. Nem szeretném úgy feltüntetni a kormány részé­ről ezt a kérdést, hogy „a sajtó mindig duzzog”. .. . Azt se szeretném, ha az derülne ki, hogy valamilyen támoga­tást, kormánypárti lojalitást várnánk el a sajtó részéről. Azt azonban szeretném el­mondani : tényleg árt az or­szág hírének, hogy ha sem­mi se jó. Ha — tisztelet a ' kivételnek — úgy érezzük, hogy mások a tények és más az, ami átjön a sajtón... Lényegesen jobb a helyzet; jobb az ország akár gazda­sági, akár belpolitikai, nem­zetközi megítélése, mintamit olvashatunk a hazai helyzet­ről, a hazai sajtóban — mondotta dr. Balsai István igazságügyi miniszter. T. Nagy József Eladó a Hejömenti AG! Botrányt ígérő vállalati ta­nácsülésre kaptunk meghívót október 22-re, a nyékládházi Hejömenti Állami Gazdaságba. Suttogták, néhányon szeretnék lapátra tenni az igazgatót, hogy hatalomátvétel várható . . . Mint oly sokszor, most is ki­derült: nem eszik olyan forrón a kását. Pedig két úr — Ba­lázs György és Marien Elek — erősen támadta Oláh István igazgatót. Ez eltartott másfél órán keresztül. A vállalati ta­nácsot dicséri, hogy eljutottak arra a pontra, amikor kijelen­tették: elég volt; a tanács mél­tóságát meg kell őrizni, elég a picinyes furkálásokból, sokkal többről van szó, nevezetesen, privatizálni kell a Hejömenti AG-t. . . ♦ Dr. Duba Bence, a gyöngyösi Mezőgazdasági Szaktanácsadó és Termékvizsgáló Szakszolgálat Kft. munkatársa mondta el en­nek menetét. Eszerint a leg­jobbnak tűnik a részvénytársa­sági forma úgy, hogy a dolgo­zók maguk vegyék kézbe sor­suk irányítását. Az MHB-től ígéretet kaptak arra: lesz hitel a számukra, hogy megvegyék az állami gazdaságot. Legalább 45 ezer forint kész­pénz kell ehhez — ha vállalják, hogy öt év alatt, egy év türel­mi idő után jutnak hozzá ah­hoz, amiért mindig is doIgoz= tak. A lényeg, hogy 300 ezer forint hitelt kell felvenni a va­gyonrész megvásárlásához. De az, hogy vagyontulajdonosok, nem feltétele az alkalmazásnak. Oláh István igazgató tájékoz­tatójában kiemelte: tudják, so­kan nem rendelkeznek a va­gyonvásárláshoz szükséges 45 ezer forint készpénzzel, nekik azt ígérhetik, mindenféle szo­ciális juttatást megkapnak a gazdaságtól továbbra is. Hozzá­tette, hogy ugyanakkor nem kell mindenkit alkalmazni, te­hát aki nem jól dolgozik, de vagyontulajdonos, az lehet, hogy „szelvényvagdosó” lesz a jövőben. A vállalati tanács megegye­zett abban, hogy 8_ napon helül a dolgozók tudomására hozzák a döntésüket, ajánlataikat. Meg­tudhatták a tanácsülés résztve­vői azt is, hogy a jelen hely­zetben nem egyszerűen lehető­ség, hanem kényszer a privati­záció. amit 1992. január 1-jeiB kell végrehajtani. Ezzel minden­ki egyetértett; s örömmel fo­gadták azt a tájékoztatót is, mi szerint az állami gazdaság jól áll — ha tervszint alatt is, de még mindig képes nyereséget produkálni. Aki ismeri a mező­gazdaság jelen helyzetét, az tisztában van vele, hogy ez napjainkban nagy szó! Megemlékezés és koszorúzás Nagy Imre szülőházánál Az 1956-os magyar forra­dalom és szabadságharc 35. évfordulójára emlékeztek kedden Kaposváron, Nagy Imre szülőházánál. Koszorút helyezett el a mártír minisz­terelnök emléktáblájánál Nagy Erzsébet és családja, a város és a megye állami, társadalmi, politikai szerve­zeteinek vezetői. A katonai tiszteletadással kísért ünnepi megemléke­zés szónoka, Boross Péter belügyminiszter, Európa leg­tisztább, legszentebb célokért indított forradalmának ne­vezte a 35 évvel ezelőtti, ok­tóberi eseményeket. Egyebek mellett hangoztatta: a nem­zet ismét talpra állt és meg­kísérelte a lehetetlent, a minden józan számítás sze­rinti kivihetetlent. Azért tet­te, mert elei példái erre késztették. A forradalom azonban elbukott, jöttek a lánctalpak, meggyalázták és megalázták a nemzetet^ és véglegesnek hitték győzel­müket. A győztesek gonosz mámora kegyetlen megtor­lás-sorozattal vetett véget hősi életek százainak, köz­tük Nagy Imre miniszterel­nökének, aki a történelem parancsának engedelmesked­ve élére állt a nemzet sza­badságharcának. Ma, amikor fejet hajtunk mártírjaink előtt, akkor emlékeznünk kell arra, hogy szellemük tartotta ébren a lángot, amely meghozta a szabad­ságot, hogy e hazában ma­gyarnak lenni ismét szabad és lehet is, és idegen csiz­mák nem járnak magyar földön. Ami 1956-ban nem sikerült, az most nekünk megadatik: az önálló haza- építés lehetősége. (MTI) Ünnep — váravatással Kéked után egy új nagyszerű tett és eredmény a műemlékvédelem terén Régi dicsőségünk hol ké­sel az éji homályban? Ezt a Iköltői 'kérdést ismételgethet­ték hosszú évtizedeken, sőt talán századokon át hajdan híres eleink, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, vagy ma­ga a nagyságos vezérlő fe­jedelem, ha az égi trónus mellől le-fletékintettek egy­kor híres és jelentős lakhe­lyükre, a szerencsi várra. Mert bizony, a legutóbbi időkig egy másik vers át- költött sora jellemezte leg­inkább e valamikori erődít­ményt: .vár állott, most vár­rom áll ott. Az idő vasfo­ga, az enyészet — mint szú az egészséges fát — őrölte, rágta az évszázados falakat, s nemigen akadt emberi Ikéz, amely megálljt parancsolt volna a pusztulásnak. Legalábbis így volt 1968- ig. Ám akkor valami elkez­dődött, s Csipkerózsika-ál­mából ébredezni kezdett a szerencsi vár. 1968 óta 1991. Október ,23-ig hosszú idő telt el, és ,sdk fanint — közel 300 millió — épült ,be a vas­kos falúkba, ám tegnap, aki a csendesen hulló őszi eső­ben ellátogatott a „megfia­talodott” szerencsi vár ava- tóünneipségére, annak bizony kiszaladt a száján: „szebb, mint újkorában”. Valóban pompásra sikere­dett a szerencsi vár rekonst­rukciója. Csodálta azt hely­beli és külföldi, ugyanis utóbbiak .is voltaik szép számmá!, Szerencs testvér- városaiból. Gieisenheiimből. Maldhinból, Rozsnyóról. „Be Van fejezve a nagy mű... az alkotó pihen.” Igen megpihen és ünnepel. Tegnap Szerencs — mint azt Magdia Gábor polgármester mondotta — ünnepéit, s megköszönt egy szép aján­dékot. Mindenkinek, aki leg­alább egy tégla erejéig se­gített rakni a falaikat. A várat ünnepélyesen — a kultúra centrumának — átadó Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és terület­fejlesztési miniszter is min- denékelőtt a köszönetéit tol­mácsolta a felújítást elindí­tó Szerencs szülötte Erdei Ferenctől kezdve, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség szakemberéin át, Szerencs város önkormányzatáig. Egy­ben ar.ra kért minden sze­rencsit, óvja, védje ezt az országos jelentőségű, gyö­nyörű épületegyüttest, amely múzeumot, könyvtárat, kiál­lító- és színháztermet, szál­lodát egyaránt magába fog­lal. Szerencsen dktóber 23-ára nemcsak a vár ünnepélyes átadásával emlékezték. Az MDF és a Pofosz helyi szervezeteinek kezdeménye­zésére délelőtt a Kossuth té­ren kopjafát állítottak, tisz­telegve ezzel is a forrada­lom és az áldozatok hősies­ségének. Délután a Rákóczi- váiiban pedig a tudományos tanácskozás kezdődött: Az önkormányzatok feladatai és lehetőségei a műemlékvéde­lem területén címmel, és ugyancsak a várban meg­nyitották István Szász és Norbert Bretsahneider gei- senhéimi festőművészek, va­lamint Fery Antal, szerencsi származású grafikusművész közös tárlatát. A Napház­ban ezzel egyidejűleg Ádám Liajos tiszavasvári fafaragó­művész és a Szerencsi Kul­turális Központ népi díszí­tőművészeti szakkörének al­kotásáéból nyílt kiállítás. Ké­ső délután a Testvérvárosok Baráti Körének megalakulá­sával ént végeit a szerencsi ünnepi program. A kultúra és idegenforgalom szerencsi centrumát Keresztes K. Sándor miniszter avatta fel. Posthumus díszpolgári címek Ózdon Ózdon tegnap délután ad­ták át a város új egészség­házát, az egykori MSZMP- székházban. A volt irodahe­lyiségekből rekord idő alatt, összesen 2 millió forintos költséggel 2 felnőtt és ugyan­csak 2 gyermek körzeti or­vosi rendelőt alakítottak ki a hozzájuk tartozó kiszol­gáló részlegekkel együtt. A munkát az orvosok az egész­ségházban ma kezdik meg. Az épület emeletén kap he­lyet a mentőállomás, mig az alagsorban egészségnevelő és kondicionáló szolgáltatások működnek majd. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, valamint a Magyar Köztársaság kiki­áltására emlékező ünnepsé­get ugyancsak délután, a városi könyvtárban tartot­ták meg. Itt Takács József nyugalmazott középiskolai ta­nár, a városi önkormányzat egyik képviselője idézte fel a forradalom ózdi esemé­nyeit, utalva arra, hogy Mis­kolc után ebben a munkás- városban voltak a legelszán- tabbak a felkelők. Az ünnepségen dr. Elek Vilmos, megbízott polgár- mester posthumus díszpol­gári címeket nyújtott át a harcokban elhunyt 3 ózdi szabadságharcos hozzátarto­zójának. A díszpolgári cí­meket Ózd Város önkor­mányzata a legutóbbi ülé­sén ítélte oda. A díszpolgári címet tanúsító díszes okle­velet elsőként Antalköz Jó­zsef, az 1956-os ózdi forra­dalmi munkástanács elnöké­nek özvegye vette át. Ez­után Kiszely János, ugyan­ezen munkástanács elnökhe­lyettesének fia másodikként, míg Török István, az 1956- os ózdi nemzetőrség első pa­rancsnokának testvére, har­madikként vette át a posthu­mus díszpolgári címet. Este az ózdi 1956-os hő­sök emlékére állított kopja­fákat koszorúzták meg a te­metőben. összeállításunk készítői; Dobos Klára, Faragó Lajos, Farkas Maya, Hajdú Imre, Kovács Judit, Laczó József, Taksás Miklós (Szikszó), Udvardy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents