Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1991. október 24., csütörtök Megyeházi ünnepség Aszalói turul (Folytatás az 1. oldalról) baloldali forradalom napja. Baloldalinak tartott munka- vállalók fordultak szembe a hatalommal, mert a jobbol­dal akkor Recsken, a Hor­tobágyon és a többi interná­ló táborban volt. Október 23-a a magyar nép politikai bölcsességének emlékműve. Mert 1956 októberében sen­kinek nem jutott eszébe, hogy bárkit bármilyen szempontból kitagadjon ab­ból, hogy részese legyen az eseményeknek. Papok, kato­nák, párttitkárok, elnyomot­tak és azok, akiket osztály­idegennek tartottak, horthys- ták, marxisták együtt, váll­vetve harcoltak az idegen elnyomó hatalom ellen, és a belső szabadságért. Október 23-a a magyar nép gazdasá­gi józanságának napja. Mert a végső elkeseredés, az álta­lános sztrájk idején is mű­ködtette azokat az üzeme­ket, amelyek az élet fenn­tartása szempontjából lét­fontosságúak voltak Októ­volna be a jelenkori válto­zásod. Végre elérkezett az idő — mondta —, amikor a volt politikai üldözöttek tel­jes enkölasi és anyagi meg- becsülésíben részesülhetnek. Forgács László, megyei fő- ‘kapiiitány-thdlyettes felolvasta az egybegyűlteknek dr. Bo- ross Páter belügym inlrszter dísziparancsát, melyben töb­bek között arra szólítja fel a Belügyminisztérium vala­ra kérték. Elmondta, mi tör­tént az egyetemen 1956. ok­tóber 22-től február 20-ig, amáikior őt és 40—50 társát a pulfajlkásofk és az ÁVH- solk .elviittték. Darin Sándort, aki az elítélitek között má­sodikként szerepelt, hat év­re ítélték. Ebből 38 hóna­pot leüllt, majd hosszú ide­ig „ref” alatt volt, és 8—10 éven keresztül nem kapott bér 23-a a mai történelmi megújulás alapünnepe. Mert a demokráciának, a szabad­ságnak tüze akkor lobbant lángra, és harmincöt éves rafinált elaltatási kísérletek ellenére is 1989-ig ott szunnyadt a nép szívében, hogy újra lángra lobbanjon. A megyei önkormányzat ünnepi közgyűlésén végül hegedű- és csellóművészek adtak műsort, majd a mis­kolci Zrínyi Ilona Gimnázi­um kórusának tapsoltak a résztvevők. mennyi dolgozóját, hogy a nemzet hőseinék példájából merítve lássanak az elkö­vetkezendő feladatokhoz, munkájukban a lelkesedés, az elszánltság, az erő és az akarat vezérelje őket. Az ünnep alkalmából 20 főt — egykori BM-dolgozót — rehabilitáltak, 138-an bel­ügyminiszteri dicséretben ré­szesülték, s 24 dolgozót lép­tettek elő soron kívül. képzettségének megfelelő be­osztásit. Előadása befejezéséként kijelentette: 1956-iban egybe­forrott hazánkban minden réteg. A munkásság, a pa­rasztság, az értelmiség. Ilyenre, erre volna ma is szükség. Niem a leszámolást, nem a bosszúit, hanem az egységbe forrást, a közös cselekvést kell keresnünk. Csak így jutunk élőre! Az ősmagyar mondavi­lág turulmadara ismét az aszalói oszlopra röppent, őrizni a hősök emlékét. . Az első világháborúban elesettek emlékművét 1935- ben állították fel a faluban. Közösségi adományokból gyűjtötte Felméry Albert akkori református lelkész a rávalót. Ám az oszlopról — ment olyan idők jöttek, hogy a nemzettudat nem volt erény, a madár viszont a magyarság jelképévé vált —, lekerült a turul. A napokban „visszaszállt” a Petró Imre kőfaragó mes- ler által felújított oszlopra a bronzfigura. Veronában készítették. Fehér lepellel letakarva akár békegalamb is lehetett volna. De azt a szimbólumot másra hasz­náltuk. S azt nem engedték felidéződni a beszédek, s még inkább az elhangzó dalok, melyeket talán 1935- ben is énekeltek az avatá­son ... — Hajtsuk meg fejünket ez előtt az emlékmű előtt — mondta Kiss Gyula mun­kaügyi miniszter ünnepi be­szédében. Bár megkésett ki­csit ez a főhajtás. Megké­sett, mert az elmúlt 45 év­ben nem volt szokás, és nem volt szabad sírkereszt­jeinkről, anyagi és területi veszteségeinkről beszélni. Magyarországon több, mint négy évtizede minden év­ben egyszer hivatalos kül­sőségek között megkoszo­rúzták a II. világháborúban elesett külföldi katonák sír­emlékeit, temetőit. Meghal­tak, életüket áldozták — tisztelet jár nekik, de tisz­telet és hivatalos emlékezés járt volna az I. és II. vi­lágháborúban elesett, el­pusztított több mint 1 mil­lió magyarért is. Emlékeztek a tegnapi na­pon természétesen az ’56-os forradalomra, október 23- ára is az itteniek, s emlé­kezett a miniszter: — Ma, az 1956-os forradalom és sza­badságharc kitörésének 35. évfordulóján gondoljunk büszkén azokra az őszi na­pokra, amikor a kicsiny kis Magyarország szembeszállt azzal a világhatalommal, amely ikényura volt térsé­günknek. Külön tiszteleg­jünk Nagy Imrének, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc miniszter­elnökének az emléke előtt, mert szabad elhatározásá­ból sorsiközösséget vállalt a barikádokon és a bitófá­kon mártírhalált halt for­radalmárokkal, életét ál­dozta Magyarország függet- 1 enségéért. S volt még egy apropója az ünnepnek. Köztársasá­gunk kikiáltásának 2. év­fordulója: — Az összeom­lott pártállam terhes örök­séget hagyott ránk: hatal­mas és sokáig elhallgatott külföldi adósságokat, szét­zilált gazdaságot, szegény­séget, létbizonytalanságot, a több évtizedes diktatúra szülte sokszor torz gondol­kodást, hamis értékrende­ket, kicsinyes torzsalkodá­sokat —, mondta a minisz­ter, majd hosszan felsorol­ta az akkor alakult kor­mány .máig elért eredmé­nyeit. Kabátunkat összehúz­va hallgattuk, próbáltunk optimistán szemlélődni. Egy biztos: a turul többé nem repüt(het) éli!... Október 22-én, kedden a kettős évforduló ünnepi meg­emlékezésére gyűltek össze rendőrök, határőrök, tűzol­tók és polgári védelmisek a Miskolci Rendőrkapitánysá­gon. Dr. Miagyari Sándor, megyei főkapitány megnyitó­jában hangsúlyozta: az 1956- os forradalom és szabadság- harc betöltötte szerepét, nél­küle nem következhettek Egységet, közös cselekvést A Szabad Demokraták Szövetsége Miskolcon rend­kívüli taggyűlésen emléke­zett meg az 1956-os forra­dalomról. Vendégük dr. Da­rin Sándor volt, aki 35 esz­tendővel ezélőtt a Miskolci Egyetemen tanársegédként dolgozat^ és szervezte a di­ákság forradalmi megmoz­dulását. Dr. Dahin Sándort „él­ménybeszámoló” megtartású­Zászlószentelés Mezőkövesden Mezőkövesden a hétfőn délután 5 órakor, a műve­lődési központban tartott megemlékezés előadója Ne- meskürthy István író-törté­nész volt. Személyes ’56-os élményei és tanítványai ak­kori tetteinek felidézése után napjaink feladatairól szólt. Kijelentette, népünknek nem kell tanulnia a demokráciát és fejlesztéséhez nem kell feltétlenül mindent átven­nünk nyugatról. Magyaror­szágon már a török időkben, a három részre szakadt or­szágban még a legkisebb fa­Tokajban kedden délután, a városi sportcsarnokban tartottak megemlékezést. Be­szédet Samsula György ál­lamtitkár mondott: — Évről évre kevesebb azok száma, akik átélték ’56 szívszoríitó drámáját. Két világháborút elvesztettünk, két csúfos bé­keszerződést kötöttünk, s még ez sem volt elég. Tu­domásul kellett venni azt az ázsiai szellemet is, amely hazánkra rátelepedett. A há­ború uitán azt hittük, fel­zárkózhatunk Európa népei­hez. Helyette a megtorlás, a fizikai és a lelki terror kö­vetkezett. Ezek ellen emelte fel szavát a nép ’56-ban. Azt reméltük, hogy évszázados viharok után kisüt reánk a nap. A nagyhatalmak hideg döntése ezt megakadályozta. A szovjet hadoszlopok lero­hanták az országot, majd a durva megtorlás következett. luban is választották a pa­pot és a tanítót. Azokat, akik Pádovát, Wittenberget, Bé­cset megjárva lettek itthon oskolamesterek. Ma lakosságunk hangula­tára inkább a keserű szájíz a jellemző, pedig minden esélyünk megvan arra, hogy kilábaljunk nehéz helyze­tünkből. Magyarország 1100 éves. Már egységes állam volt, amikor még nem volt Ausztria, amikor Németor­szág .tartományai még egy­más ellen harcoltak, amikor Angliában még hercegségek A szabadságvágy, a magyar­ság tudatos vállalása a sö­tétkamrákba került. Fridzsi- der-szocializmus következett. Harminchárom év telt el, •amikor újra kimondhattuk, hogy magyarok vagyunk, amikor ’56 szellemét és cél­jait békésen megvalósítot­tuk. 1956 tanulságai figyel- meztetőek. Széchenyi szavai­val szólva: Egyedül vagyunk! Csak saját magunkra szá­míthatunk. Most csodálja a világ a magyar nemzetet. Ér­tékeli, milyen gyorsan tud előremenni, s bejutni Euró­pába. Munkánk folytatásá­hoz most nem harcot, hanem békés tevékenységet vár az ország. Az ünnepség végén az ’56- os munkástanács helyi tag­jai emlékérmet vettek át, a gimnázium tanulói pedig műsort adtak. vívtak egymással véres csa­tát. A magyarságban meg­van az erő, hogy felemel­kedjen, hogy úrrá legyen mai gondjain. A szépszámú közönség előtti ünnepségen avatták fel a városnak a Matyó Há­ziipari Szövetkezet által ado­mányozott zászlaját, amelyet a katolikus és a református egyház papja megszentelt, s amelyet a város polgármes­tere, Pap János vett át az ajándékozóktól. Barátok, ismerősök, roko­nok, az 1956-os forradalom emlékét őrző tisztelők, Szik­szó város önkormányzatá­nak és Polgármesteri Hiva­talának képviselői részvéte­lével avatták fel október 23- án *0 órakor Horváth József és Daragó István emléktáb­láját, melyet a város 1848-as emlékművén helyeztek el. 35 -év sem tudta elfeled­tetni Szikszó város lakosai­val az 1956-os forradalom után történteket. Maga a forradalom csaknem ese­ménytelen volt — ahogyan ma is említik a 13 nap tör­ténéseit. — Sikerült meg­őrizni a forradalom tiszta­ságát — értékelte Panyik Jó­Alsózsolcán tegnap, a nagyközség református temp­lomában tartották meg az ünnepséget. Szónoka dr. Isépy Tamás igazságügyi államtitkár, a Kereszténydemokrata Nép­párt országgyűlési képvise­lője volt. Beszédében többek között utalt arra, hogy sors­verte történelmünkben az igazi tragédia vonulatát a zsef polgármester a szikszói 1956-os forradalmat ünnepi beszédében. Mégis soknak tűnt a bosszúra szomjas ha­talom számára az, hogy Horváth József gazdálkodó, a szikszói Munkástanács el­nökhelyettese megmentette egy ÁVH-s tiszt életét a fel­dühödött tömeg haragjától. A mentést, jellemző módon, őrizetbe vételnek minősítet­ték. Ezért életével fizetett: halálra kínozták, majd az öngyilkosság látszatát keltve, az erdőben miagára hagyták az elgyötört áldozatot. Daragó István 23 éves volt, élete legszebb éveiben, ami­kor Miskolcon, az október 26-án kirobbant tüntetésen független államiság elvesz­tése után kitört, a vérbe foj­tott és a levert forradalmak jelzik. A történelem fintora, hogy a közönyös Európa ér­deklődését levert forradal­maink váltották ki. Az előadó kijelentette: az elmúlt 40 esztendő marxista történetírása mindent elkö­vetett annak érdekében, hogy történelmi tudatunkat kifor­érte a tömegre adott sortűz golyója, a Zsolcai kapuban levő rendőrség épülete előtt. Az áldozatokra emlékezve hangzott el Dóry Tibor 1956. november 2-án megjelent cikkének részlete és a Dona nobis pacem kezdetű dal, amit a szikszói Szepsi Csom­bor Márton Gimnázium ének­kara adott elő Somody Krisz­tina vezényletével. Az emléktáblánál koszorút helyeztek el az áldozatok családtagjai, hozzátartozói, Szikszó város önkormányza­tának képviselőtestülete, az MIDF városi szervezete és a tisztelgők. gassa és az emlékeket kilú­gozza. — Ezt a forradalmat azon­ban nem lehetett meghami­sítani. Büszkén valljuk és vállaljuk, hogy a Magyar Köztársaság 1956 édes gyer­meke és a békés átmenettel megvalósult rendszerváltás a forradalom egyenes követ­kezménye. Ne engedjük elveszni 1956 szellemét, ne engedjük, hogy a közömbösség, a türelmet­lenség tönkretegye a lángoló eszméket, mert 40 év pusz­títása után ezt az országot csak az erők összefogásával, egymásra figyeléssel, a kö­zösség, a közjó odaadó szol­gálatával, a tettvágy kitel­jesítésével, az egymásnak ugrás elkerülésével, a jövő­be vetett erős hittel és tör­hetetlen akarással tudjuk fel­építeni és boldoggá tenni, és csak akkor nézhetünk szem­be a múlttal és vállalhatjuk azok emlékét, akik ezekért a célokért a legdrágábbat, az életüket áldozták. A beszéd elhangzása után valóban felemelő percek kö­vetkeztek. Dr. Oláh László polgármester bemutatta a község zászlaját, amelyet mind a református lelkész, mind a római katolikus pap egyaránt megáldott és meg­szentelt. Megemlékezés Tokajban Emléktábla-avatás Szikszón . . BH-dolgozókat rehabilitáltak lm engedjük elveszni '96 szelleméi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents