Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
ESZI XLVII. évfolyam, 249. szám 1991. október 24. Csütörtök Ára: 5,80 Ft BORSOP-ABAUJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Az 1956-os forradalom és a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulóján 1956-os oklevelek, emlékérmek Ismét jó magyarnak lenni Megbűnhődte már e nép... „Megbűnhődte mór e nép ..." és „Hazádnak rendületlenül..Himnuszunk és a Szózat sorai. A Magyarország jobb sorsa iránti könyörgés és az állampolgárok felelősségére figyelmeztető gondolatok jellemezték megyénkben az október 23. alkalmából megtartott ünnepségeket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 35., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 2. évfordulója tiszteletére énekelték szerte a megyében. Emlékezve, töprenkedve, könnyező szemmel, ökölbe szorított kézzel - ki-ki emlékei, tapasztalatai, tanulmányai és vérmérséklete szerint. Mindnyájan a mai nehézséget látva és egy biztosabb jövőt remélve. Miskolcon az enmlékünnep- séget tegnap délelőtt 11 órától a Zsoloal 'kapui emléktáblánál tartották. Az első szónok dr. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, országgyűlési képviselő volt. Kijelentette: — Magyarország Ikálváriája nem fejeződött be 1956 novemberében. A magát újnak elnevező rendszer tulajdonképpen a régi maradt. Ártatlanokat akasztottak fel, az elítéltek családtagjainak életét lehetetlenné tették. A tömeggyilkosdkat kitüntették és közben elenyészett büntetőjogi felelősségre vonásuk lehetősége. A vérengzéseket és a megtorlásokat nyilvánosságra kell hozni, és a veszteséget szenvedőknek legalább részleges kárpótlást kell nyújtani. Amíg ez nem történik meg, addig adósók maradunk. Elvesztegettünk 35 évet. [Harmincöt évvel ezelőtt a zsákutca elejéről fordulhattunk volna vissza, ma a zsákutca végéről kell visszatérnünk. A visszaút nélkülözésekkel, szociális feszültségekkel jár. Harmincöt évvel ezelőtt egyetlen megoldás az utcai harc volt. Ma ez katasztrófával járna. Most arról kell tanúbizonyságot tennünk, hogy jövőnk érdekében meg tudjuk zabolázni indulatainkat. Ha az ésszerű beosztás helyett keserű és súlyos érzelmeink lepik el a politikát, akikor a társadalmi szolidaritás kötelékei elszakadnak, mindenki szembefordul mindenkivel ..., akkor senki sem lesz képes talpraállítani Magyarországot. Nemzeti megbékélés kell, a jövő, a nemzet érdekében. Csorba István, a Történelmi Igazságtétel Bizottság észak-magyarországi elnöke beszéde elején megkérdezte: — Mi valósult meg az '56- ban meghirdetett eszmékből, s mi az, ami elveszett? Megvalósult a szabad és független Magyarország, a szovjet csapatok távozása. Megszűnt a Varsói Szerződés és a külső parancsuralom, az egy- pártrendszer, a diktatúra. Becsüljük meg az 1956 eszméiből megvalósult történelmi lehetőséget! Őrizzük nemzeti függetlenségünket, és ugyanakkor becsüljük meg más népek — élsősörban a körülöttünk élő népek — érzelmeit, jogait, mert csak így tudjuk ezt magunknak is megkövetelni. Nem állítjuk, hogy ’56-ban minden tökéletes volt. De azt igen, hogy a nép döntő többsége egyet akart. Most is kérjük mindenkitől, szolgáljuk együtt a nemzeti egység megteremtését. Az igazságtételben az emberi méltósággal össze nem egyeztethető helyzet alakult ki. A sztálinizmus politikai üldözöttjei behozhatatlanul tosz- szabb helyzetben vannak, mint az átlag állampolgárok, mint a volt rendszer vétkesei. Ezért a TIB két törvény meghozatalát szorgalmazza. Egyikkel a múlt diktatúra áldozatainak helyzetét szeretné rendezni, másikkal az élet és a nép elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását sürgeti. Gorbacsov úr már nyilatkozott az 1956-os szovjet beavatkozás jogtalanságával kapcsolatban. A volt rendszer vétkesei még nem jutottak el odáig, hogy legalább nyilvánosan kérjenek bocsánatot azoktól, akiket börtönbe és akasztófára juttattak. A magyar ’56-os október alapjaiban rázta mega kommunista rendszert. Most rajtunk a sor, hogy az általunk elindított, mára bekövetkezett történelmi lehetőséggel éljünk. Fogjuk meg egymás kezét! A Megyeházán, Miskolcon október 22-én, kedden dél. után tartott ünnepi közgyűlést a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei önkormányzat. A vendégeket, közöttük Nagy Attila színművészt, Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte és kijelentette, hogy a megyei közgyűlés az 1956. évi forradalom és szabadságharc évfordulóját, a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját az emlékek méltó felidézésével, az egykori hősök előtti tisztelgéssel, továbbá színvonalas műsorral kívánja megünnepelni. Dr. Lénárt Béla tanácsnok, a megyei közgyűlés tagja emlékezett meg 1956 miskolci és borsodi eseményeiről. Részletesen elemezte a II. világháborút követő évek történelmi eseményeit, szólt az 1956-os forradalom és szabadságharc előkészületeiről, a forradalmi napok reményteljes lendületéről és a harc véres eltiprásáról. — Közös gondolkodásra invitálom önöket — mondotta. — Először szóljunk Most, 1991. október 23-án nem néztek egymással farkasszemet a Megyei Rendőr- főkapitányság előtt és a márványtábla körül összegyűlt emberék. Együtt, mindnyájan az óvoda falára elhelyezett erriléktáblát nézték, előre tekintettek. Meghallgatták a MÁV Fúvószenekar és a Bartók Kórus szép műsorát, GaLkó Bence, a Miskolci Nemzeti Színház művészének szavalatait, .majd a forradalom hőseinek, áldozatainak márványtáblájánál elhelyezték koszorúikat a városi önkormányzat, és a pártok képviselői. Voltak, akik megelőzték őket, voltak, akik a „protokoll” minden szabályát felrúgva már korábban elhelyezték koszorúikat. Név és pártállás nélkül, emlékezve és tisztelegve az 1956-os hősök, áldozatok emléke előtt. egy illúzióról, arról, hittük, hihettük-e, hogy Magyarország 1956-ban valóban önálló. független állammá válhat? A kérdés megválaszolására a szónok egy párbeszéd részleteit idézte fel, amely 1957 fordulóján a Kremlben folyt le Yves Montand és Hruscsov között a nagy művész tiszteletére rendezett fogadáson. Montand a világhírű művész magabiztosságával vágott a dolgok közepébe. — Biztos volt-e Hruscsov úr abban, hogy jót tett a szocializmusnak, amikor Budapestre küldte a Vörös Hadsereget? — Hadseregünk — hangzott Nyikita Szergejevics válasza — azért van Budapesten. mert a nép segítséget kért tőlünk. A nép. amely azt akarja, hogy megvédjék a magyar fasisztáktól és az imperializmus ügynökeitől. — Nem inkább arról van szó Hruscsov úr, hogy a nép felhatalmazva érezte magát arra, hogy több szabadságot' követeljen abban a szocializmusban, amelyet megígértek nekik? A megyeházán Október 22-én, kedden bensőséges ünnepségen 1956-os okleveleket és emlékérmeket ad- itálk át mindazoknak, akik a 35 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc idején fegyverrel harcoltak a független és demokratikus Magyarországért, kiemelkedő szerepet játszottak a haza védelmében, a nemzet szolgálatában. Azok élő hozzátartozóinak, akik már nem élhették meg ezt a napot. Dr. Gyulai Gábor, címzetes államtitkár', köztársasági megbízott ünnepi beszédében emlékezett meg az egykori eseményekről, ösz- szekapcsolva azt a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójával. Mint mondotta. a tönténelemhamisí- tók szándéka nem járt sikerrel, az egész nemzet örökre megőrizte emlékeze— Maguk nem érthetik ezt — felelte Hruscsov mosolyogva. — Akkor sokan nem értjük — fejezte be Montand a rövid párbeszédet. Dr. Lénárt Béla később utalt rá, hogy reményeink nem voltak illúziók, a mi 1956-os forradalmunk lett a szovjet kommunizmus valóságára való ráébredés, az elementáris kijózanodás igazi okozója. 1956-ban a szovjet tankok nemcsak a magyar megújulási kísérletet tiporták, hanem a szovjet, bolsevik típusú szocializmus gyakorlatát és eszméjét is. Az ünnepségen Nagy Attila színművész, a forradalom miskolci vezéralakjának és tanújának felszólalását mélységes, megilletődött csendben hallgatta a terem. Felidézte emlékeit, a szabadságharc leverése utáni megaláztatásait és szólt arról is, hogy országgyűlési képviselőként a baloldal széksoraiban foglal helyet, mert a Magyarországra most rászabaduló hazai és nemzetközi tőkével szemben hatékony itében azokat a napokat, melyek az eljövendő szabadság reményében eggyé for.naszitotta a munkásokat, értelmiségieket, honvédeket és diákokat. Annak a szabadságnak a reménye, melyet immár két éve magunkénak tudhatunk. Nem véletlen hogy e napon kiál- itoctitálk ki hazánkban a köztársaságot két évvel ezelőtt. „Ismét jó magyarnak lenni, ismét jó szabadnák lenni, ismét jó remélni — a magyar nép végre visszakapta önbecsülését.” — mondta végül Gyulai Gábor. Az ünnepség végén a köz- társasági megbízott több minit 260 oklevelet és emlékérmet nyújtott át a meghatottsággal küszködő ki- itüntetteknek, közöttük újságíróknak is: Holdi Jánosnak, Lovas Lajosnak — lapunk munkatársának — és egykori kollégánk, Boda István özvegyének. védelemre szorul a magyar munkás és alkalmazott. Nagy Attila később részleteket olvasott fel az „Űj októberi kiáltványból”, amelyet — mint mondotta — néhány művésztársa készítette. — Október 23-a a magyar nép szabadságszeretetének ünnepe. Ezen a napon a magyar ifjúság és a dolgozó tömegek fellázadtak az ő nevükben kiépített terror és gyakorlat ellen. Október 23-a a magyar nép történelmi bátorságának napja. Mert a II. világháború után a győztes nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország végleg eladott bennünket a Szovjetuniónak. És ez a tízmilliónyi nép semmit nem törődve a status quoval, semmit nem törődve egy 240 milliós világhatalom katonai erejével, beleordította a világ pofájába, hogy: Mars ki, ruszki! öngyilkos bájorsággal. Október 23-a az első magyar (Folytatás a 2. oldalon) Megyeházi ünnepség Nagy Attila: Új októberi kiáltvány IBBWRBHBBBMHRi
