Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-05 / 208. szám
1991. szeptember 5., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Csökkentett munkaidő — Korkedvezményes nyugdíjaztatás Napjainkban egyre itöbb vállalatnál, üzemben kénytelenek visszafogni a termelést. Nincs megrendelés, nem kelendő a termék sem idehaza, sem külföldön. A gazdálkodók egy részénél a fentebb említett folyamat már az esztendő elejétől tart. Kisebb-nagyobb megszakításokkal az egyenetlenség, a kiszámíthatatlanság jellemzi a legtöbb termelőüzem gazdálkodásált. Ha viszont nincs munka, kevés a megrendelés, nem szükséges annyi munkaerő sem, mint amikor normális, a megszokott mederben folyik a termelés. Kezdetben, az emberek felkapták a fejüket, amikor létszámcsökkentésről, elbocsátásról, kényszerszabadságról hallottak. Sajnos, ezek az intézkedések mindinkább életünk velejárói lesznek. Alig akad gazdálkodószervezet, amelyet ne érintett volna meg a munkanélküliség szele. Digép, Dimag Rt., Miskolci Drótművek, Borsodi Vegyi Kombinát, Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyára, Kismotor- és Gépgyár, Autóvill, hogy csak néhány üzemet, vállalatot említsünk, ahol mostanság felettébb idegesek az emberek, hiszen minden megeshet velük a közeli és a távoli jövőben. * Mára gyakorlattá vált, hogy a gazdálkodási, termelési nehézségeken úgy igyekeznek úrrá lenni a gazdálkodók, hogy csökkentik a létszámot. Ennek sokféle formája van. Vegyük azt a példát, amikor csökkentett munkaidőben foglalkoztatják az embereket. Ezt tették egyebek között nemrégiben az Északmagyarországi Vegyiművekben, a Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesdi Gyárában és még több vállalatnál. Sok helyütt élnek a korkedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségével. Szinte kivétel nélkül minden munkahelyen találhatunk szép számmal olyan dolgozókat, akik nyugdíj- korhatár elérése előtt válnak meg a munkahelyüktől. Van, aki önszántából, s vannak, akik kényszerhelyzet miatt mennek idő előtt nyugdíjba. A piacvesztés hatására jött „divatba” a kényszerszabadságolás rendszere is, ami ugyan nem oldja meg végérvényesen a gondokait, de aki időit nyer, életet nyer elv alapján, általa lélegzethez jutnak a gazdálkodók. * A Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesdi Gyárában is szüntelenül a levegőben vibrál a feszültség: vajon mi lesz holnap? Joggal teszik fel önmaguknak és másoknak is ezt a kérdést az itt dolgozók? A „bomba” először akkor robbant, amikor a két német állam egyesülését követően kis híján a nullára csökkent az egykori NDK-nak gyártott autóalkatrészek kivitele. A másik nagy csapás akkor érte a Kismotort, amikor a Rába és az Ikarus egyaránt lemondta megrendelését. Az elmondottak következményeként az üzem létszáma vészesen fogy, biztosnak hitt munkahely ma már csak álom. S mi a valóság? — Jelenleg háromszázhetvenen alkotjuk a gyári közösséget — mondja Kinézel Miiklós igazgató. — Hol van ez már a néhány évvel ezelőtti, több mint hatszáz fős létszámhoz? Ám, ha nem találunk magunknak a mainál több munkát, nem ígérhetem, hogy nem lesz további létszámcsökkentés. — Az elbocsátást azonban a végső eszköznek tekintjük — tette hozzá Kinézel Miklós. — Sok mindennel megpróbálkoztunk, hogy elkerüljük a drasztikus beavatkozást. Így például tavasz óta heti négynapos munkarendben dolgozunk, hogy legyen mindenkinek értelmes munkája. Azután, augusztusban szabadságra küldtük a dolgozók zömöt. Az alagút végét azonban ma sem látjuk, jóllehet, szüntelenül kutatjuk a lehetőségeket, amelyek révén piachoz juthat a Kismotor. Kovács Gáspárt, a gyár marketing-menedzserét kizárólag piackutatással bízta meg az igazgató. — Az elmúlt években a Kismotor a Trabant gépkocsikhoz használatos fékerő- szabályzók gyártására rendezkedett be — mondja kérdésünkre a menedzser. — A német piac, az ismert okok miatt azonban kútba esett. Egyetlen lehetőség maradt számunkra: olyan munkát, feladatot találni idehaza, vagy külföldön, ami belefér a gyár profiljába. — S van ilyen lehetőség? — Nemrég Ungváron jártunk, hogy barter-üzletat kössünk az autóbuszokhoz szükséges, különböző alkatrészek szállítására. Ebben ugyanis nagy fantáziát látunk, arait arra alapozunk, hogy Ukrajnában igen sok Ikarus gyártmányú autóbusz közlekedik, amelyeknek alkatrészellátása egyáltalán nem megoldott. Reménykedünk, hogy meg tudunk egyezni a szovjet féllel, amelynek képviselője a napokban érkezik hozzánk. Egyébként ott vagyunk minden hazai kiállításon, illetve vásáron, legutóbb Nyíregyházán, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen puhatolóztunk üzleti ügyekben. —lovas— „Nekem kell a föld!” Felsőgagyon, a Cserehát szépívű dimbes-dombos táján csendes, mondhatni idilli állapotot talál az idegen. Kora délután kapuban ásí- tozik-nézelődik a nyugdíjas, galamb turbékol a háztetőn, s a némaságot egy-egy távoli gyerekkurjantás töri meg. .. Esetleg egy traktor dübörög át a falun. Egyébként nagy-nagy nyújtózkodás az egész falu. Nyoma sincs az idegbolond munkának, búzaaratás, árpakombájnolás mind-mind elfeledve. Nincs itt már szinte semmi munka. Az álmos hétköznap itt még álmosabbnak tűnik az idegen szemében. Aki ilyenkor azt keres, akit éppen talál a faluban. Így bukkanok Czingul Istvánra, aki nyolcvankettedik évét tapossa. Mondom, mi járatban vagyok, hogy szeretném tudA RENAULTFESZTIVÁL időtartama alatt megrendelt valamennyi RENAULT személygépkocsira cs kis haszonjárműre árengedményt ad a KFT. / Ki műveli? ni, itt vidéken ki mihez kezd a kárpótlási törvénynyel. A kárpótlás szó hallatán mint valami vulkáni erő tör fel az indulat Czingul Istvánból: — Nekem kell a föld. mind amit elvettek. Olyan hévvel jelenti ki akaratát, hogy tudom, csak az évtizeddel elfojtott indulata szabadul ki száján. Mutatóujjával mellét kopogtatja. Tőlem húsz hold földet vettek el, én most azt mindet visszakérem. Itt dolgoztam a téeszben hetvenötig. Lovakat gondoztam- hajtottam, kertészkedtem, vegyszereztem a gyümölcsösben. Ezen a portán volt olyan angol félvér lovam, hogy azt meg lehetett nézni. Aztán volt egy nóniu- szom is. Szép, magas járású. Levittem egyszer a szikLEGOLCSÓBB IMPORT PADLÓSZÖNYEGEK — Miskolc, Kisfaludy 38. — Miskolc, Vörösmarty 35. 9. e. 1. — Miskolc, Zsolcai kapu 28. — Miskolc, Árpád u. 2. szói vásárba, azt mondja egy úriember, kié ez a ló? Mondom, az enyém. — Eladó? — El. — Mit kér érte? Mondom, hogy attól függ, kivel beszélek. Azt mondja, én a szentpéteri főherceg vagyok. Akkor mondtam, hogy a két lóért nyolcszáz pengőt kérek. El is adtam neki. Szóval szerettem a gazdálkodást. De hát a szervezéskor a közös volt a sláger. Így lett oda a földem. Vöm van, gyerekem van, szóval, kell a föld. Amit elvettek négy hold legelő volt, négy hold rét, a többi szántó. Mindegy, hogy nekem kárpótlási jegyet adnak, nekem a föld kell. Még akkor is, ha az egyikre egy juh- aklot építettek. — Azt vigyék el onnan, vagy bontsák le? — Mindegy, nekem a föld kell, ha az akol rajta van. akkor azt is. Vagy vigyék el onnan azt a hodályt. De alatta a föld az kell. — Hogyan műveli azt a földet, ha visszakapja? — Hát úgy, hogy van nekem egy vöm, aki itt lakik Felsőgagyon, neki van traktora is, majd azzal megműveljük. Most akar venni egy nagyobb traktort is. Majd nekünk valamivel jobban megy a gazdálkodás, mint itt a közösben. Mert itt most is van vagy 36 irodista, és dolgozó alig-alig van. Hisz’ lassan-lassan már mind elfl zalai olajipar A magyar olajbányászat szülőföldjén, Zalában a 60-as évek közepén kezdődött el azoknak a műszaki emlék jellegű eszközöknek, berendezéseknek a gyűjtése, melyek az olajipari tevékenység kiállításon való bemutatására alkalmasak. Fontosnak látszott, hogy az iparágat egy helyen, egy gyűjteményben lehessen tanulmányozni. Ä választás Zalaegerszegre esett, mert ott abban az időben éppen egy skanzent építettek. A múzeum kezdetben csak a dunántúli olajipar bemutatására szorítkozott, majd 1970-től vált országos gyűjteménnyé. Hazánk e legnagyobb szabadtéri műszaki múzeuma a szénhidrogén-bányászat fejlődését egészében, műszaki eszközeivel, berendezéseivel bemutató — és egyben oktató — gyűjtemény, az iparág dolgozói, oktatási intézményeinek hallgatói, valamint a technikusok, mérnökök számára. A múzeum gazdag levéltára és könyvtára lehetőséget ad elsősorban a hazai szénhidrogénbányászat technikai- és gazdaságtörténetének kutatásához. A mélyfúrások berendezéseit, eszközeit gazdag gyűjtemény mutatja be. Talán a legérdekesebbek és legértékesebbek azok a századfordulón használatos fúrógépek, melyek a mélyfúrás ütve működő technolóA szabadtéri kiállítás egy részlete. Előtérben magyar gyártmányú mélyszivattyúhimba, háttérben rácsos szerkezetű fúrótorony és fúró- árbocok. giáját képviselik, a mai napig is használatos forgatva működő, ún. rotari módszer elődjeként. Encs és Vidéke ÁFÉSZ A privatizáció lolytatódik Megyénk egyik legnagyobb fogyasztási és értékesítő szövetkezete, az Encs és Vidéke ÁFÉSZ 7 ezer tagot számlál, 40 településen van jelen. Vezetése tavaly döntött arról, hogy a rendeleitek értelmében hozzálát a szövetkezeti vagyon nevesítéséhez. A jogszabályok szerint az 1988. december 31-i állapotot vették mérvadónak, az akkor megállapított vagyon — 90 millió forint — felét nevesítették vagyonjegy formájában. Idén tavasszal az áfész tagjai átlagosan 10—15 ezer forintos értékben kaptak megyünk a faluból. Állandóan csökken a lélekszám. Ez a földvisszavétel tavaly kezdődött. Azt mondja az egyik vezető, hogy vegyem vissza a földet a tsz-ből, most lehet. De amikor kérdeztem, hogyan gondolják, azt mondja: meg lehet venni. Hát én vegyem meg a sajátom! Na gondoltam, ha nem lesz, aki dolgozza, adjátok ti ingyen is. Én meg, amikor beadtam a földem a teljes terméssel lábon bánkúti búzával együtt adtam be. Pedig jó pihent földem volt, mert rendszeresen trágyáztam, egy-egy részét pihentettem. Mert ha például, az egyik lóherést meghagytam magnak, utána letrágyáztam, leszántottam. Megkapja a föld a magáét. Szóval szerettem gazdálkodni. Minden évben két kiscsikót, is neveltem, hogy legyen mivel megművelni a földet. Tartana még sok szóval— emlékkel Czingul István, de nincs idő. Mennénk tovább, de még megnézzük vője takaros portáját, irigylésre méltó állatokban gyönyörködünk. Az az érzésem, hogy a 82 éves embert most a múlt emlékei frissítik fel, no és a vágy, hogy ennyi év után újra lehetősége nyílik papíron is visszaszerezni a földet. És persze szorgalmas vőjére is számít, aki traktorral, gépkocsival bizonyára jól elboldogul majd a visszakapott földön. Irigylem Czingul Istvánt, mert neki van kire számítani. De azok az idős emberek, akiknek sem utódjai nem kívánják vissza az ősi jussot, sem erejük, sem akaratuk nincs már, csak a nosztalgia, azok földjei vajon hová vesznek? Bckecsi Szabó László vagyonjegyet, illetve, ennek az értéknek egy részét. Most ősszel folytatódik az értékpapírok kiadása; az év zárása után pedig a küldött- közgyűlés határoz arról, mekkora részesedés fizethető a tagoknak. Meg kell jegyezni: a tavalyi döntésnél, amikor arról volt szó, hogy ki és milyen üzletrészt kapjon, természetesen előnyben részesítették az áfésznél aktívan dolgozókait, így ők nemcsak a bevitt vagyon, hanem a munkában töltött évek arányában is részesedtek. Az áfész elnök-igazgatója, Zsiga József, szerint nem a jutalék az egyedüli forma, amivel a szövetkezeti tagok tulajdonosi tudatát erősítik: számtalan akciót szerveznek üzleteikben, melyek során kedvezményesen kapnak a Tokaj és az Expo A Világkiállítási Programiroda kérdéseket intézett jó néhány önkormányzathoz, hogyan, mi módon és milyen programmal akarnak kapcsolódni az Expo’96 rendezvényeihez. Arról kértek tájékoztatást kérdéseket kiküldve: van-e az Expóhoz kapcsolódó, vagy azzal egy- időben tartandó gazdasági, turisztikai, kulturális, tudományos, vallási, néprajzi rendezvény-tervük? Még tart ugyan a kérdőívek feldolgozása, annyit már tudunk, hogy igen sok kisebb-nagyobb település készül az Expóra. Országos, sőt nemzetközi rendezvényekről, konferenciák, kiállítások, versenyek terveiről szólnak a válaszok. Akadtak persze települések — igaz csak kis számban —, ahol eddig semmit nem terveztek. Más helyekről még tétova válasz érkezett. Megint másutt a korábbi rendezvényeket — nemzetiségi napokat. kiállításokat, vásárokat kívánják kiterjeszteni, nagyszabásúvá tenni 1996-ban. Legtöbb helyen azonban már végiggondolt ötlettel álltak elő. S ezek megvalósításához már az előkészületeket is megkezdték. Az is tagok cukrot, mosóport, sok terméket, aminek a megvásárlásával takarékoskodnak. Időközben napvilágot láttak a kormányzat áfészek- kel kapcsolatos elképzelései. Eszerint készül az új szövetkezeti törvény, amely előírja a közös vagyon százszázalékos nevesítését. Mégpedig úgy, hogy minden, pillanatnyilag közös tulajdonban levő vagyontárgy a tagok tulajdonába menjen át. Az encsieknél ez lényegesen több értékpapírt jelent majd, hiszen nemrégiben adták át az áfész húsüzemét és kibővített áruházát — a kettő tekintélyes summát jelent. A privatizáció tehát folytatódik — ha megszületik az új törvény. m. sz. zs. nyilvánvaló, az önkormányzatok szerény rendezvény esetében is több tízezres látogató közönséget várnak. Sok helyütt bevonják a vállalkozókat, és külföldi tőkésre is számítanak. Nem ritka több település együttes kezdeményezése, a nagy- és kisváros, község együttműködése. Megyénkben a tokajiak kezdeményezése a leginkább figyelemre méltó. Hegyalja világhírű városa is szeretné tovább növelni hírét a világban. Itt bor és borászati világkiállítást, a honfoglalás 1100. évfordulójáról megemlékező rendezvényt és a magyar írók világtalálkozóját tervezik 1996-ra. Mindehhez konferenciák, zenei, képzőművészeti, történelmi, sportesemények, vásár, muzeális borok árverése és még számos program kapcsolódik. Szándékuk komolyságát jelzi, hogy a tokaji Expo céljaira létre is hozták már a Tokaj Befektetési Rt.-t, amelynek a helyi önkormányzaton kívül a Postabank és a Sajtó Befektetési Rt. a tagja. A bor világkiállításához pedig jelentős francia érdekeltség részvételére számítanak. Magyar írók világtalálkozása-V- :,
