Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

1991. szeptember 21., szombat

ÉSZAK-MAOYARORSZÁG 7

Lóerők helyett - ló

Fülek ékessége

— A vidéki rendőrikapitányságok sorra adják visz- sza a gyors, nagy teljesítményű személyautókat és a jól bevált Ladákhoz ragaszkodnak, mert az alacsony építésű kocsikkal az adott útviszonyok mellett nem boldogulnak. Mert a rendőrnek olykor be kell menni a bűnözők után a makadám- utaikra, a víkendházak között vezető, murvávia'l felszórt, kátyus, gödrös átkötő szakaszokra is — hallottuk a tokaji önkormányzati fórumon dr. Magyar,i Sándor megyei rendőrfőkapitánytól.

Ha mór itt tartunk, akkor az ilyentájt elharapózó mezei lopások megelőzéséhez, megakadályozáséihoz legjobb kivezényelni a lovas rendőröket.

Nem számít ez visszalépésnek, morfondírozik a hírek hallatán az olvasó. Ló eddig is volt az országban, a Ford, a Volkswagen meg most, antikorra került ilyen is, nem kell a vidéki kapitányságoknak. Más oka is van annak, hogy vidéken húzódoznak a modern nyugati kocsiktól, azok ugyanis katalizátorral felszerelt motorral működnek, és az üzeA Talmudból olvastam, hogy Izraelben már ezer évvel ezelőtt törvény volt arra, hogy a termés hatvanad részét nem szabad betakarítani. Ez a termésmennyiség az arra járó vándorok megsegítését szolgálta.

Napjainkban változott a helyzet. Megtermeljük a gyümölcsöket, zöldségféléket, amivel feljogosítjuk az arra sétáló „félderítőket”, hogy az első terméseinket nyugodtan szedjék le, nemcsak a szükségletüknek megfelelő meny. nyiséget, hanem annyit, hogy eladásra is jusson belőle. Mert tudjuk, hogy ők reggelenként száraz torokkal ébrednek s azt nem tudják sokáik elviselni. Én is nagy örömmel tapasztaltam, hogy cseresznye termésű nikkel nem lesz sok bajunk, de még jövőre sem, mert a fa 2—3 centi vastag ágainak egy részét a szomszédom kertjében találtam meg.

Egy má'siik barátom cseresznyéjét is érdemesnek tartották a fogyasztásra, majd igyekezték földeríteni, hogy melyik nyílászárón keresztül juthatnák legkönnyebben be a hétvégi házba. Néhány nap múlva leszedték az ablakrácsot, beverték a kétszárnyú ablakok üvegét és teljesen otthonosan érezték magukat a házban. Ettek, ittak — még a macska eledelét is —, a fölösleget pedig elvitték.

Most azon tanakodunk többen is, hogy hétvégi háVitéz

Vitéz kapitánynak vitéz a százada. Nem nagyon ismert közmondásunk ez, és aránylag régi is. Ennek ellenére a mai tartalmat — sőt, aligha tévedünk, hogy mindenkorit — is hordoz. Mivelhogy jelentése szerint a feljebbvaló magatartását, útmutatását követik az alárendeltek.

Más szóval: előbb- utóbb „ráfázik" az olyan vezető — hívják bár menedzsernek (divatos szóval) —, aki rossz példát mutat. Ideig-óráig leplezheti ugyan hitványságait, eltitkolhatja, bogy

csőd felé viszi a cégét, amire volt példa térségünkben is. De — mint mondani szokás — kibújik a szög a zsákból. Ha nem előbb, utóbb mindenkép . . .

(m — r — n)

meltetésükhöz szükséges ólommentes benzinért a kisvárosból Miskolcra kellene menni rendszeresen tankolni.

— Szó sincs visszalépésről — válaszol a kérdésre Nagy Gábor, a kazincbarcikai rendőrkapitányság vezetője —, én inkább úgy mondanám, hogy folyamatosan és szemlátomást gazdagodik a rendőri munkához szükséges eszközök és módszerek tára. Való igaz, hogy a mezei lopások, a víikiend- ház fosztogatások ellen másként hatékonyan nem tudtunk fellépni, ezért állítottuk be a lovas rendőröket. Ugyanakkor nem hanyagoljuk el a korszerű technikai felszerelések beszerzését

sem. A gazdálkodóegységek, pénzintézetek, kereskedelmi vállalkozások segítségével, a vagyonvédelmi alap forintjainak felhasználásával számítógépes védernyőt hozunk létre. A rendszerbe kötött intézményeikből betörés esetén azonnal érkezik majd a jelzés, ám a helyszínen nem villog, nem szirénázik, úgy, hogy az elkövetőket tetten érhetjük. Hiszen az azonnali számítógépes információ alapján nyomban a helyszínre küldhetjük az épzainkat — melyéket sajnos nem lopásból szereztünk — összkomfortossá tesszük, folyamatosan feltöltjük étellel, itallal a kényes igényeknek megfelelően. A telek kapuját, a ház ajtaját, csak kilincsre zárva hagyjuk, így talán elkerülhetjük a rongálást. Minden hétvégi házban tv-t, rádiót helyezünk el, a hűvös időszaktól kezdve villany fűtőtestet. Ahol ez nem lehetséges, ott kályhát, a megfelelő mennyiségű, felvágott tüzelővel. Természetesen gondoskodunk párnákról, takarókról is. Egyedül a szerszámost zárjuk be, nehogy megsebesítsenek valakit a számukra teljesen ismeretlen eszközök, ha kíváncsiságból mégis kézbe veszik.

Induló „mozgalmunknak” már van némi eredménye, egyik teléktársunlk fölajánlotta nékik uborkáját és krumliját. A krumplihoz kapát is készített. Sajnos, a „látogatók” nem tudták, hogy az mire való, csak a szárakat tépték ki, a termés szebbik része a földben maradt.

Szervezzük a körte-alma akciót is. Ennek keretében táblát teszünk ki, hogy melyik gyümölcs érett, melyik nincs permetezve. A fák alá kétágú létrát teszünk, fűrészt és baltát, hogy a „ritkítás” szakszerű legyen.

Gondoskodunk az elszállításhoz szükséges zsákokról is. .Szüretikor vállaljuk a

SZÜLETETT GONOSZ

„Ha a kérdéses arab egyén már vakon született Izraelben, ez voltaképpen az antiszemitizmus megnyilvánulása; inkább a vakságot választotta, minthogy lássa a zsidó államot." (E. Habib, író)

MEGLEPŐ FORDULAT

„Őszintén szólva megdöbbentett, hogy az Ursus traktorgyár dolgozói nem kapták meg a júniusi és a júliusi fizetésüket. Azt hittem, hogy csak az augusztusi fizetési nem kapják meg." (Bielecki, lengyel miniszterelnök)

PROGRAM, ODAÄTRA

„Amikor a dohánygyárosok úgy döntenek, hogy több cigarettát kell eladni egy bizonyos társadalmi rétegben, azon munkálkodnak, hogy ez a réteg előbb jusson el az örökkévalóságba.” (P. Wilbur, dohányzásellenes propagandista)

AZ ERŐSEBB NEM

„ Mi izlandiak azért vagyunk ilyen erősek mert minpen legközelebb portyázó járőrkocsit.

— Ehhez gondolom a régi recsegő, sípoló hasábrádióknál jobb eszközökre lenne szükség.

— Ügy látszik, ez is megoldódik, ötven 'kilométeres sugarú körben is kitűnő adást-vételt nyújtó berendezésekkel szereljük fel a járőrökét, köztük persze a lovas rendőröket is.

— A technikai felszereltség bővítésével, korszerűsítésével munkaerő szabadul fel. Mi lesz velük?

— Ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen ismert, hogy nálunk a lakosság számát tekintve, sokkal kevesebb rendőr van, mint más országokban. A felszabaduló kapacitással az utcai járőrözést erősítjük meg, ily módon javíthatjuk a közbiztonságot. Ha a megyei főkapitányság, a helyi önkormányzat, a biztosító társaságok, a vállalkozók ugyanígy mellénk állnak, támogatják a törekvéseinket, akkor belátható időn belül megváltozhat a jelenleg jónak még éppen nem mondható közbiztonság — válaszolta a kapitány.

Nagy József

szőlő leszedését, kipréselését, a mustot műanyag kannákban könnyen észrevehető helyre tesszük, a gyengébbek kedvéért „Szőlőlé” felirattal.

Amikor már minden anyagi erőforrásunk kimerült — miivel mi nem kapunk az államtól szociális juttatást, csupán kisnyugdíjumikból élünk —, nem tudunk majd adót fizetni, házainkat nem tudjuk a megfelelő szinten tartani, fel fogjuk ajánlani az APiEH-nak további üzemeltetésre. Biztos meggyőződésünk, hogy egy év múlva az APEH is tönkremegy. Mozgalmunkat kiterjesztjük megyei, sőt országos szintre is.

Legjobb lenne, ha a tehetősebb emberek alapítványt hoznának létre, ékszer, műkincs, nyugati autó, valuta is felajánlható. Javasoljuk, hogy csatlakozzanak a „Nyitott ajtók és kapuk” mozgalomhoz a butikosok, ékszerészek, postahivatalok, bankóik, OTP-ik, áruházak, vállalatok, végcél, hogy minden ajtó és autó legyen állandóan kinyitva.

Mozgalmunk végeredménye lesz egy megszűnőiben lévő rendőrség és bíróság. Tálán elő tudjuk így segíteni egy „igazságtalanul” sokat szidott réteg felemelkedését, mely az elmúlt évszá- zadökban még nem sikerült.

Völgyesi Béla

dent úgy csinálunk, ahogy az asszonyok mondják." (Sigma rsson, miniszterelnök)

LELTÁR

„Nekünk van mindenünk. Szennyezett vizeink, pusztuló erdeink, szétszórt hulladékaink, kihalt állatfajaink, deformált újszülötteink. Nincs viszont szennyezett tengerünk." (Moldan, cseh és szlovák környezetvédelmi miniszter)

EGYSÉG

„ENSZ-küldöttségünk mindig teljes létszámmal vesz részt az üléseken. Senki sem beteg, és senki sem lóg. Legyen ez példa a többi küldöttség számára." (Claudia Fritsche, a liechtensteini ENSZ-küldöttség egyetlen tagja)

FONTOS ÜLÉS

„Nincs kifogásom az ellen, hogy a képviselők zöme a T. Ház bárjában ül. Ügy vélem azonban, hogy parlamenti teendőink fontosabbak a ginnél és a whiskynél." (Major, brit miniszterelnök)

A fülbevaló divatja alighanem a primitív népek népszokását átvéve terjedt el a civilizált országokban. Van is a fül lyukasztásának némi kapcsolata a babonás, rituális hiedélmékikel, szokásokkal. A leánycsecsemő fülébe illesztett csöppnyi ékszer megóvja viselőjét a betegségtől, a rontástól. A szívforma fülbevaló a szív- béli jóságot, a virág a szerénységet, a patkó a szerencsét juttatja a gyerek osztályrészéül.

Évek és divatok változásával hol a nemesfém és többnyire a fülön átszúrt ékszerek, hol a csatos klip- szek élveztek előnyt. Méretben is nagy volt a változatosság. De soha annyira, mint manapság. Amikor is

Megint egy csekklap! A hazai olvasónak nem kell magyarázni, miről van szó. Valaki, valahonnan pénzt kér. Elvben persze kaphatnék is pénzt csekken, mondjuk egy ilyen levél kíséretében; „Uram! Mióta az üzleti élettől visszavonultam, s otthagyva Kaliforniát ismét itthon élek, jut időm mindenfélét olvasni. így akadtam rá az ön szombati jegyzeteire. De nem szaporítom a szót. (Csak itt az óhazában beszélnek annyit az emberek.) Legyen elég annyi, hogy nekem már nem szombat a szombat, ha nem olvashatom a maga sorait. Ilyen emberre mi Amerikában lapot alapítottunk. Csak lennék fiatalabb - mi ketten még meg, tudnánk mutatni. Na mindegy ... Ezt az ezer dollárt azért küldöm, hogy utazgasson egy kicsit, szerezzen élményeket. Szégyen, hogy egy ilyen publicistának Tiszacsegén kell vikendeznie. Hát csak igy tovább! Azzal maga ne törődjön, hogy csak filléreket kap honoráriumként. (Én a pedikűrös kisasszonynak is többet fizetek.) Tehát írjon, csak írjon, hogy egy öreg magyar utolsó éveit megfűszerezze."

Talán nem kell mondanom, hogy évek óta hiába várok egy ilyen levelet. (Ezek után persze elképzelhető, hogy — uqratásra mindig kész — kol- léaóim megeresztenek majd néhánv sort, csak éppen az ezer dollárt nem mellékelik.)

Pedig igazán összeadhatnák azt a kis pénzt. Hát mi az? Ha minden miskolci újságíró csak tíz dollárt adna — ezernél is több dolcsi jönne össze..

Na dehát nem ettek meszet! Faészen abszurd doloq. hoav ilyesmi jut eszembe. Mire föl kezdenék én kunverálni?

HÁT AZ A SOK 'EGYESÜLET. KÖZÜLET, CÉG. VÁLLALKOZÁS ÉS A SZÁZSZOR ANY- NYI MAGÁNSZEMÉLY, MIRE FÖL KUNYERÁL?

Istenem, hát, mert szegények, vagy legalábbis nem gazdagok. Azért kéregetnek, koldulnak, kundorásznak (jó szó, mi?), mert ínséges időket élünk.

Persze a vagyon kötelez! Természetesen nem arra, hogy szétosztassék, hanem csak arra, hogy segítségével (a pénzzel, vagy a pénz ésszerű beaz alig néhány milliméteres valódi drágakő — briliáns, rubin, türkiz — és igazgyöngy fülbevalótól a malomkerék nagyságú karikáig minden divatos.

Ez az év azért mégis a klipszek és a hosszan lecsüngő fül-ékek éve. Fényes fémekből, csillogó festett kövekből a legkülönfélébb alakzatok ereszkednék állá a női füloimpákból. Van közöttük, amelyik szőlőfürtöt idéz, van virágfüzér, levélforma és geometrikus alakzatokat felhasználó csüngő. Ha igazán divatos, legalább a váliig ér. Ennék a fazonnak többféle előnye van. A (férfi) szemeket magához vonzza, elterelve a figyelmet az arc némely hibáiról, szabálytalanságairól. Előnyös

fektetésével, forgatasaval) nemes közcélokat is szolgáljunk.

Tanulják ezt már a mostani gazdagok, újgazdagok is. Akik bizonyára nem rosszabbak, mint a régi gazdagok, legfeljebb műveletlenebbek. Egy József Attila formátumú költő támogatásához, tudniillik nemcsak a Hatvaniak vagyonával kell bírnia a mecénásnak. Szükség van némi vágott dohányra is ...

De én most nem a gazdagokról, meg azok segítőkészségéről szeretnék szólni. A gazdag ember — a vállalkozó — nyilván beszáll egy, vagy több alapítványba. Ez mindenkinek jó. Mert az adakozó megnyugtatja a lelkiismeretét, leírják az adójából a kulturális célú támogatás összegét, és hót jól jár a támogatott is, mert a pénzzel talán lehet kezdeni valamit.

De mit kezdjek én - és a hozzám hasonló sok tízezer, bérből élő — mikor megérkeznek napi postánkkal a pénzt kérő csekklapok?

Hisz tulajdonképpen nekünk sincs, nekünk is kérni kellene. És kérünk is. Egyelőre még nem magunknak, hanem mondjuk, az intézményünknek. De kérnek az intézménytől is.

Vagyis: csekkek mennek

vándorútra. Új játék. Vidámnak éppen nem mondanám. De nem is igazán hasznos.

KOLDUSTOL ALAMIZSNÁT?

Persze azért próbálkozunk. És a csekk még nem is tisztességtelen dolog. De működnek a pénzkérö levél-láncok, a csodacsináló csalók, az ügyeskedők, a szélhámosok; a polgári társadalmak kis kóklerjei és nagy szemfényvesztői, akik mindig szent célok nevében, de mindig a saját zsebükre ügynökölnek.

Ez van, dehát ne hagyja magát az ember palira venryi. Ne adjunk mindenre, mindenkinek!

Vagy a dolog nem eny- nyire egyszerű? Mert itt vannak például a megpályázható alapítványok. Az ugyebár nagyon helyes, hogy nem az egyenlősdi korszerűtlen — kontraszelekcióra vezető - gyakorlata alapján részesülnek személyek, vagy csoportok a működésükhöz szükséges anyagi eszközökben. Dehát még a Baumgorten-dij kuratóriuma is tévedett egyszerannak, akinek kicsi és gömbölyű arca, van, akinek rövid a nyáka, akinek nagy az orra. Jól mutat rövid hajjal, de szép, ha hosszú haj- zuhatag közül csillan elő.

Különös harmóniát adhat az öltözéknek egy, a ruházat valamelyik hangsúlyos színével egyező fülönfüggő. Mindig elegáns, leggyakrabban nem valódi arany, ezüst színben csillogó fém fülbevaló. Jól keretezi az arcot egy hatalmas gyöngyház színű, elefántcsont-, vagy por- celánfehér fülbevaló.

Hogy újabban a fiúk is ki- luikasztatjáik a fülüket? Nos, az ő divatjuk mindemellett szóra sem érdemes a női füleik ékei mellett. (MTI-Press)

kétszer annak idején... Magyarán: nem vagyok biztos abban, hogy mindig a legtöbb szellemi, művészi tőkével bírók kapják a támogatást, vagy a legtöbb támogatást.

Azt hiszem, a nagyon erős tehetségű alkotók soha nem elég ügyes és élelmes embd* rek. Mit tegyenek, másra sziP lettek. Nagyobbra! - ha úgy tetszik. Köztudomású, hogy milyen sok az úgynevezett „értékelésre nem alkalmas", vagyis nem méltó pályázat. De azt nem tudjuk, hogy mekkora összegek folynak el sarlatánok kezén, akik nem késnek le a pályázatról, akik tetszetős tanulmányokat tudnak írni — csak éppen produkálni nem tudnak, vagy nincs szellemi, művészi, erkölcsi értéke — minősége — annak, amit létrehoznak.

Az emlékezetes három „T" furcsa metamorfózisának napjait éljük. Jóllehet, tiltás most nincs (pedig bizonyos szeméremsértő, erkölcsromboló termékek kivonathatnának a forgalomból). Ami viszont o TŰRÉST ÉS A TÁMOGATÁST Illeti, azt gondolom, hogy — nagy szegénységünkben — olykor bőkezűbbek vagyunk a kelleténél. Mert erős és erőszakos — doktriner — központi irányítás ugyan nincs, de azért valaki mindig szól valakinek, valaki érdekében. És sok ember van, akinek pénzt ér a szava.

Igy aztán lassan eljutunk oda, hogy a klasszikusok kiadása, szinrevitele egy ideig talán még eltűretik, támogatásra viszont csak a pénzt hozó termékek számíthatnak. Tessék talán végigsétálni a könyvárusok „piaci asztalai" előtt.

Ha jól számoltam, az idén csak öt, vagy hat diákkönyvtári kötet jelent meg.

A csekkek között persze van örömhírt hozó is. Rövidesen megjelenik a Magyar Larousse Lexikon — az első részlet mór fizethető. Mikor gondolatban helyet csinálok a világhírű mű négy kötetének a polcon, azon kapom magam, hogy számolok. Á kézikönyveim forintértékét próbálom meghatározni. Talán négy hónapig se tudnék ebédelni abból a pénzből, amit negyven éven át könyvekre fordítottam. Pedig a Larousse-nak már alig jut hely.

„Nyitott kapuk és ajtók”

Szövegelés