Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

Árkörkép

állják ki a próbát. Tágasabb, szebb a szolnoki, a salgótarjáni, a szegedi is.

— Ezt a helyzetet aligha fogadhatjuk el. Milyen elképzeléseik vannak rá, hogy komfortositsák a vásárlás feltételeit?

— A város rendezési tervében [természetesen szerepelnék a piacok ils. Ha az arányokat ,figyelembe vesz- szük, akkor a rangsor első ihelyén a Búza tér szerepel. A tervezők oda egy több isziinites piacot találtak ki. Az elképzelések

A háziasszonyt a piacon két dolog érdékli igazán: van-e bőséges választék, megfelelő kínálat a keresett áruiból, és persze az árak. Az utóbbi egyre inkább, hiszen az őszi nagy bevásárlások idején hamar vékonyodik a pénztárca.

Körbe járva a miskolci vásárcsarnokokat, s a fontosabb zöldség-, gyümölcsárakat összehasonlítva az országos árlistával, megállapíthatjuk: a .legtöbb cikkben olcsóbb a miskolci piac, mint — mondjuk — a fővárosi, vagy a győri.

A burgonyát nálunk 8— 20 forintért kínálták, Budapesten 15,80—22 között, de a szegedi sem volt olcsóbb. A vöröshagymát — melyet mostanság már zsákolnak el a csalódok télire — Miskolcon és Szegeden vehették meg a legolcsóbban — 12—20 forint közötti áron. Hasonlóképpen bőséges volt a felhozatal paprikából és a kisebb .jövedelműek számára is megfizethető volt az ára: már 12 forintért is mérték

A miskolci poűlgánmieste- ri hlivalfalliblan az üzemeltetési és ellátási osztály ellenőrzi a pliiajcfélügyeüjebek munkáját. Szakmái tanácsokat adnak, ugyanakkor számonkénnék. Az osztály- vezető Edőcs József válaszolt a miSkölai pfiacofc jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdéseinkre.

— A miskolci piacokon áru 'már van. Szerencsére. Ugyanakkor a vásárlási

kilóját, holott Budapesten

és Győrött jóval többe került. A heti' árlistán az uborka nálunk volt a legolcsóbb, ebben még a szegediek is mögöttünk maradtak: hiszen a Búza téren már 12 forintért .beszerezhette a háziasszony, míg Budapesten a legolcsóbb 36 forint volt. Hasonlóképpen „dobogós” helyezést ért el a [kelkáposzta is, .hiszen Miskolcon. 10— 20 forintért kínálták, jóval kisebb áron, mint a többi nagyvárosban.

A gyümölcsök közül a nyári almát, a szilvát és a szőlőt vitték a legtöbben, hiszen — minőségétől függően — aránylag kedvező áron vehették meg. Voltak persze olyan cikkek, mint például a tojás, vagy .a leveszöldség, amelyért a miskolciak adtak több pénzt.

Az árkörkép összességében azonban kedvező volt számunkra — .még ha ez a tény sem vigasztalja mindig a háziasszonyt, ha bevásárol a hét végére ...

körülmények csapnivalóak. A piacok zsúfoltak, s nem csoda, hogy a vevő és az eladó egyaránt ingerült.

— Nem vitatom azt az állítást, csupán annyi megjegyzést fűzök hozzá, hogy fiigyélamlhe kell vennli, mikor hozták létre a város három piacát. Igazuk van azoknak is, akik szerint a borsodi megyeszékhely piacai más megyei városokéval összehasonlítva, nem

tartalmazzák mindazokat a feltételeknek a megteremtését, amelyek most hiányoznák. Tágas, szelllős, kényelmes ibevásárlóhélyeket rajzolták a papírra. A terveken szerepeinek a kiegészítő létesítményeik is.

— Többször hangsúlyozta, hogy tervekről, elképzelésekről van szó. Mi a gyors kivitelezés realitása?

— A városnak többek között erre sino^. pénze pilla niaitmylilllaig. Most annyit tudunk tenni, hogy kis lépésekkel haladunk előre, és a múlllhaltátlanul szükséges beruházásokra azért valaVágyak és tények

hagy csak kiszorítjuk a pénzt. Úgy ítéljük meg, hogy a Búza .téren pillanatnyilag a nagybani piac területének kialakítása a 1 eg-fan tosalbb tennivaló. A valamikori MÉH-ttelepet már [sikerült teljesen körbekeríteni, de van még ott

árt. A Búza tér a jelenlegi helyi és távolsági kapcsolataival! együtt lett azzá, ami. Megfontolandó az eladóik és a vásárlók (szempontjából egyaránt, hogy ott érdemes-e felszámolni a kék buszok pályaudvarát.

— „Hiteles a mérleg?

— Hogy-hogy hitc- les-e? láthatja, hogy mérleg!?”

Tényleg az. Ránézésre bizony mérleg, méghozzá, ahányfele néz az ember, annyiféle mérleg. Bármely piacon. Az eladók különösen .kedvelik mostanság azt a vekkerórához hasonlavór. Hát akár az előbbi' éké. Valakinek egyáltalán kötelme megnézni, hogy a piacon ki. minő mérleggel mér? Vagy nézze meg a vásárló? Elvégre mi is zsebre tehetünk egy reklámként közreadott mér- legccskét. Aztán ha akarom ez äs hiteles;..

egy szanálandó épület, amelyet míhiamartabib el kell bontani. A vasgyári piacon is szűk la hely, ám ott pilllarHatinylilliag a komfortosítás az eflisődleges. Bninelk érdekében rövidesen megkezdi a működést egy kontónervécé. A Zéarmai- piac már egy egészen más kaiteigória. Ott bőven vám terület, .de az alapvető igé- nyieket sem lehet pdfflanat- nyilag kielégíteni — már ami a jobb vásárlási feltételeik megteremtését illeti. Az lallaplkiözművesítés és a terület .teljes burkolása

messze meghaladja anyagi erőinket. Így a Zsaimain azt 'tervezzük, hogy a .piacot zúzalékkal szórjuk le, s a környezet védelme, valamint a biztonsági szempontok figyelembevételével körbekerítjük a területet.

— Visszatérve a Búza térre, emlékszem, olyan tervre, amely szerint a piac bővítését az autóbuszpályaudvar rovására oldanák meg. Ez az elképzelés már feledésbe merült?

— Nem feledkeztünk meg róla, de az alapos mérlegelés ebben az esetiben sem

aci

Szeptember végét írjuk immár. A szántóföldeken, a bekben beérett a termés java, a mérleg havában akarva akaratlanul is mérlegre tesszük milyen volt, s milyennek ígérkezi •'* az esztendő.

Ha pedig az ember egy szeptemberi sza lonnasüté án a parazsak lágy fényébe nézve, a hagymás zsíros kenyér, s a jó bor után elandalodva mélázik kissé, különös gondok jutnak az eszébe. Az élete állandó mérlegelésből áll. Minden este, de ha úgy adódik, akár óránként átgondolhatja Mérlegre tehetjük, mit és hogyan tettünk, vajon okosan cselekedtünk-e, a józan megfontolás szabályai szerint, avagy anatnyi indulatunkra hallgatva, ostobán viselkedtünk?

Másnap felébredünk, szemünkből kitöröljük a tegn< »sti komor, vagy romantikus gondolatokat, s elindulunk a piacra bevásárolni. Körképünkkel a miskolci, szeptemberi pia ó| készített riportjainkkal, híradásainkkal kívánjuk az olvasó érdeklődését kiszolgálni.

A zsibi

Mondták, hogy majd megváltozik.

Hivatalos szervek mondták pár évvel ezelőtt, amikor a külországbélieket és a belországbé- lieket erélyesen kitessékeltók a Búza térről és környékéről. Mondták azt is, hogy majd a Zsairnaiin mindennap lesz piác, sűrítik a buszjáratot és egyáltalán jobb lesz minden. Ott kinn.

A közlekedés tényleg jobb. Ámbár az ember úgy érzi, hogy csak vár, csak vár, de sehonnan semmi, lassan a Nap is fölkel, vagy lemegy. Pedig, erre a piacra az odajárók tudják, — csak kora reggeltől a déli órákig érdemes időit szánni. Ez ilyen piac.

És még milyen? Milyen most?

Köves. Mi ndenekelőtt bokafii - camító kövekkel terített. A kövek arra hivatottak, hogy eső idején is lehessen valamire lépni. Sajna, a nagyobb részt akkor, a kövek ellenére is tócsa, sár, gumicsizmát kívánó terület. Asztalok: leginkább nincsenek. Továbbra is papírra, puszta földre teríti mindenki a portékát. Tisztességes WC ugyancsak nincs. (Ami korábban volt, már az sincs, bár azt nemigen sírja vissza senki.)

A hangulat: az igen! Az megvan és a maga módján igenis szép. Ment ez a piac kuriózum, hiányozna, ha nem lenne.

Néhány éve jelentek meg a kárpátaljaiak, az erdélyiek. A bennfentesek leginkább őket keresik. (A lengyelek már nagyon is dörzsöltek.) Sem a SZU-ból, sem Romániából érkezettek nemigen ismerik még az igazi piaci értekéket, a vásárlóerőt. Az előbbiek 30 forintért kínálnak kisbaltát, bőrtokkal, csak akkor lepődnek majd meg, ha harminc forintért itt egy üveg sör.t ha 'kapnak. Az erdélyiek 150—200 forintért magas szárú, bőrből 'készült gyerekcipőt adnak, mert még nem nézték meg a mi kirakatainkat. Csupán átszámolják a lejt, a rubelt. De

Gombatermesztés házilag

hát éppen ez az! A rubel i piacon már régen nem éri a korábbi hivatalos 18 forr Majdhogynem az egy az bent éri meg, de akiinek rintra van szüksége, hogy 1 máit itt vásároljon, a mi jainkban, annak talán még vesebbqt is. (A SZU-ból eg ként kiváló, magas nyoi permetezőket hoznak át id űrtartalommal, tíz literrel hátra alkaszthatókaf, felpun hatókait, feszmérővel, öss rékmyi pótalkatrésszel, há nával, hosszú vezetékkel, i 800—900 forintért. A vis: eladóktól ugyanez: 2000— forint. Ugyancsak a SZÍ hozzák a munkaruhákat — tudható valójában ménn adáik, mert a „viszontosok” ra tartják, és kiszedik belől cédulká'kat.)

Nagy baj: mostanság az bér alig-alig tud vásároin kárpátaljaiktól, az erdélyi« A viszonteladók rájuk csaj csakis velüik tárgyalhatunk... higgyenek a tört magyarnyíj imitálóknak. Inkább a ki rendszámának. A pokróccal» takart rendszámú kocsik már ugyancsak' jeleznek I mit. ,

Vásárolni azért még így '» hét. Érdemes. Gyermekcipő anorákokat, gázálarcot (300j, rint és 'ká tudja, inam IkcJ gyertyatartót és ha nem tea az üvegben, esetleg konyak^

De ez utóbbit, legalábbis» lami rövidet, vagy seritalt 'j, már lehetséges a piac k<^ közepén is, egy jókora ( büféből. Magyaros nyíltsí árulják, mi pedig ugyanígy szűk. Ezek szerint valamik* letékesek már feloldották o coikra vonatkozó szeszkori zást. Hiszen ugyancsak a szélén, igaz, az út más old1 már egy jókora italmérés várja a megfáradtaikat.

Tényleg sokminden megvi zötit.

Dudás Györgyné csarnokellenőr és egyben gombaszakértő is a vasgyári piacon. Közel húsz éve dolgozik már a szakmában; három esztendővel ezelőtt helyezték jelenlegi munkahelyére. Emlékezetében valóságos rémtörténetek tára árulkodik róla: hogyan csapja be a különösen veszélyes és álnok gomba, a gyilkos galóca a legöregebb természetjáróikat, az esküdt gombaszakértőket Is. Am most, mintegy végszóra az irodába egy fehér hajú hölgy lép be. Kezében reklámszatyor, abban pedig meleg-barna, szép, egészséges gombák.

— A lányom pereces! telkén egy fa tövében találtam ezeket a gombákat — mondja az ősz hajú hölgy. Szabados Lászlóné.

A szomszéd szerint egészséggel elfogyaszthatom, de én biztos szeretnék lenni a dolgomban. Jobb ha egy szakember is megnézi a gombákat.

Dudásné bológat:

— Jól tette, hogy elhozta őket. A szomszédjának egyébként igaza volt, ezt a gombát nyugodtan elfogyaszthatják. Ez -a termés az ízletes tőkegomba, amely korhadó fáikon, esetleg gyökereiken élős-ködik. Egy-egy őszi hétvégén a család ebédjében a húst is helyettesítheti. Külön szerencse még, hogy ezt a gombát akár házilag is lehet termeszteni kis munkával. Hogyan ? Nos először is meg kell jegyezni a helyszínt ahol termett. Amikor a- gombát megmostuk és felszeleteltük, a vizet nem szabad kiönteni. A tállal vissza kell menni a helyszínre, s ott kell kiönteni a vizet, mert abban benne vannak azok a spórák, amelyekkel ez az ízletes termés szaporodik.

Ugye, milyen egyszerű ez az egész ?

tost (lengyel piacról való), melyen magát a számlapot lehet i forgatni cg majd lift mutatja« j amit éppen mutat. Itt vannak az ántivilágból maradt rugós dinnye- mérlegek is, miket bele lehet szúrni a dinnyébe, beakasztani bármibe és mutat vagy 12.

kilóig, ^ár a .rugója kit' akkor föltehető bbet. Látha- „ tunk mine éréket} iibnérlegekct

len . v ^ az egykori konyhátok is, azok a biz®, kacsacsőrü- ek, egyik oldaláré biásikra is

L

helyeztek valaha egy- cgy szépen kisuvickolt réztálat. Hitelesítettet. Ma már ezeket a réztálakat leginkább mű- ^apyags vödrök, miegyi#lrl,WtÄk • • •

De otf IáMy-Jg^ént a nagybani piacorf’ vákJ» *» a gyümölcsösöknél — a fürdőszobai mérleg is, rátéve egy műanyag la-