Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. augusztus 3., szombat Utazzon velünk ingyen Európába! es Q ”VII ÁGJÁRÓ.. UTAZÁSI iroda közös rejtvény pályázata Űjabb idegenforgalmi pályázatunk szponzora ismét a volt MHSZ-székházban működő „Világjáró” Utazási Iroda. Pályázatunkat továbbra is azoknak szánjuk, akik ismerik, vagy szeretnék megismerni Borsod-Abaúj- Zemplén megyét, s ugyanakkor szeretnének világot látni is. Ismét a megyéhez kapcsolódó fotóval találkoznak lentebb olvasóink, s csupán annyi a dolguk, hogy megfejtsék: mi látható a képen? A lapból kivágott szelvényeket a „Világjáró” Utazási Iroda (Miskolc, Rákóczi út 12. III. em.) ügyfélfogadójában elhelyezett dobozba kell bedobni a jövő héten, hétfőtől péntek délután 14 óráig. Az utazási iroda 8—16.30-ig tart nyitva. A jövő pénteken a helyes megfejtők között egy, augusztus 19-én induló Miskolc — Róma — Vatikán — Miskolc társasutat sorsolunk ki 5500 forint + 95 DM értékben. Itt levágandó E heti feladatunk: Huszárvárnak nevezik a fotónkon látható épületet. Melyik városunkban található? Megfejtés: ....................................................................................................... Versenyző neve: ........................................................................................... Lakcíme: ..................................................................................................... E roticoiáda Karnyújtásnyira a viz, a Balaton folyton változó színű vize. Fülembe nyaldos a hullámok zenéje, a homéroszi ritmus, a fenségesen monoton hexameter. Karmos augusztus végi sugarak kaparásszák a bőröm. Sülök a napon, hanyatt fekve. Az ökör érezheti így magát a nyárson, a hal a forró tepsiben. Már ha legyilkolva, élettelenül érezni tudnának. Én persze élek, „érzem” magam. Most hasra fordulok. Abban a pillanatban, közvetlenül mellettem fedetlen női kebleket látok. Tulajdonosa kreolbőrű, fiatal lány. Nocsak! Hűha! A teremburájót! Ilyen gyönyörűséges gondolatok fickán- doznak koponyámban. Közben nagyokat nyelek. Tilosba tévedt csődör, bak, kos, kandúr, kan vagyok ebben a pillanatban, a gyönyörűségtől megszeppent hím. Amúgy diszkréten, de alaposan szemügyre veszem az önként fölkínált iker-halmokat. Ekkor veszem észre a másik lányt, ő is melltartó nélkül napozik, hanyatt fekszik társa mellett, de az ő halmai fehérek még, akár a nyári hold, világítanak. Látszik: most először merészkedtek elő a titokrejtő rongyocs- kák alól. Megdörzsölöm a szemem, jól lássam a látnivalókat, majd tekintetemet tágasabb horizontok felé fordítom. Itt is, ott is meztelenkedő női domborzatok. Mellek. Persze, nemcsak melleket látok, de: pici szúnyogcsípéseket is, kis pattanásokat, közönyös vakondtúrást, kellemkedő kerek zsemléket, remek körtéket, kelttésztaként csörgő, elfolyó idomokat, arisztokratikus kebleket, huncutúl harangozó ciciket, kívánatos dudákat, hervadt; csöcsöket, mélán kérődző tő- gyeket. Néhány akár a búboskemencével vetekedhetne. Akad szégyenlősen lefelé néző, oldalra kandikáló, de van piszén pisze is, bimbóival az eget kémlelő. Bizony, némelyiket az ember legszívesebben újságpapírral takarná le hirtelen", de valljuk be, nem egyet inkább a tenyerével babusgató pólya gyanánt. Lopva nézegetek, tekintetem mögé rejtőzve. Afféle anatómiai vizitálás ez, ingyen-trakta felelősség nélkül, nem minden élvezet híján. Csodálkozva nézem ezeket a nőket, a szépeket, a csúnyácskákat, a fiatalokat, az örege-, dőket, a büszkéket és a szégyenlőseket. Csodálkozom és szelektálok, pedig hát egyformák volnánk, egyenlőek. Kár, hogy a Teremtő nem tudja ezt.1 Mi pediq figyelmen kívül hagyjuk. És a szépség mellett törünk lándzsát. Fecske Csaba Kiteljesedhet a nemzetiségi oktatás Budapest, (ISB). Nem is olyan régen, szlovák részről, legutóbb pedig a szerb nemzetiségi szövetségtől hallottunk olyan véleményt megfogalmazni, hogy Magyarországon sem annyira „tökéletes” a nemzetiségiek anyanyelvű oktatása. De vajon miként látja a problémát Töttössy Istvánná, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium etnikai és nemzetközi kisebbségi főosztályának vezetője. — Tény, hogy a hatvanas években egyszeriben felszámolták a nemzetiségi oktatást Magyarországon — kezdte válaszát. — A közoktatásról a közművelődésre terelték a figyelmet. Miközben az egyik kézzel adtak, a másikkal elvettek — s így valójában elvettek. Hiszen ha a közoktatás helyett a közművelődést helyezzük előtérbe, akkor előbb-utóbb a közművelődésre sem lesz igény. — Tudatos lehetett ez a gondolkodás? — Ma már ezt nagyon nehéz eldönteni. A következő volt a „magyarázat” arra, miért kezdték például a reál tárgyakat is magyarul tanítani: így a nemzetiségi gyerekeket úgymond nem zárdák el attól a lehetőségtől, hogy ugyanolyan eséllyel felvételizzenek. Ha ezt a szöveget ma meghallja egy határon túli magyar ... A legfélelmetesebb az volt a dologban, hogy nem törvénynyel, mégcsak nem is jogszabállyal rendelkeztek a nemzetiségi oktatás megszüntetéséről, hanem pusztán egy miniszteri körlevéllel! — Jogos tehát a szlovák és szerb elégedetlenség? — Megértem az elégedetlenségüket, sőt a türelmetlenségüket is, de azt azért mindenképpen megjegyezném: nem hiszem, hogy azok közül, akik az elmúlt évtizedekért felelnek, ma bárki is benne volna a hatalomban. .Az új kormány alig több mint egy éve vette át az irányítást. — Mi történt ezalatt az egy év alatt? — Van már előrelépés. Az iskolák a nemzetiségi óraterv bevezetése esetén plusz finanszírozási költséget kapnak. Ez gyerekenként 5000 az óvodában, 15 000 forint az iskolában. Az. iskolák előtt a döntés joga, hogy át akarnak-e lépni nyelvet oktatóból kétnyelvű, vagy tannyelvű intézménnyé. Ha szükség van rá, a szomszédos országokból vendégtanárokat hívunk. — Egyelőre ezek apró lépések. — Apró lépések, de rövidesen várható a nemzetiségi törvény és az oktatási törvény elfogadása. Az elmúlt év alatt készült egy felmérés, aminek alapján épp a napokban tartottak egy rendkívüli miniszteri előzetes megbeszélést. Augusztus 12-én a miniszteri értekezlet állást foglalt arról, hogyan léphetünk tovább a nemzetiségi oktatás ügyében. A tárca tudja azt, hogy milyen felelősség van rajta, hogy félre kell tenni az elmúlt évtizedek nemzetiségi politikáját. Tudja azt, hogy mennyiben kell a kezdeményezést elvállalnia. Azt is tudja, mit jelent az anyanyelvi oktatás kérdése. Éppen ezért a közművelődéssel szemben az oktatás kerül az előtérbe. ígérem: ebből a házból becsületes, tisztességes törvény kerül ki, s meglesz a lehetőség arra, hogy a nemzetiségi oktatás kiteljesedjen. Dombrovszky Ádám Nevezetes napok Jókai Mór Országos Nagy Naptárjában, 1854 augusztusában A nemzeti és históriai névés eseménytár tíz nevezetes évfordulóról tesz említést. Augusztus 1. E napon történt 1664-ben a nevezetes hét órán át tartó szentgotthárdi csato Montecuccoli vezette császári szövetséges csapatok és a török hadak nagyvezére Küprili között. A fényes hazai győzelmet augusztus 11-én szégyenteljes béke követte Vasváron, melynek alapján a már visszaszerzett Érsekújvárt és Váradot újra török kézre adták. Az országos felháborodás fokozta a Habsburg-ellenességet. Augusztus 2. Barang személynév kivesző emlékét a barangolás szavunk őrizte meg. Augusztus 5. Gizella, történelmünk során legnagyobb tiszteletet I. Szent István királyunk,- Gizella felesége vívta ki, aki 11. Henrik bajor herceg leányaként 995-ben lett királynénk, 1043-ban hunyt el. Augusztus 6. 1456-ban e napon történt Nándorfehérvár (a maí Belgrád) visszafoglalása a törököktől. A keresztes sereg vezetője Hunyadi János országosfőkapitány volt, aki a győzelme után öt nappal pestis járványban a ziményi táborban meghalt. Augusztus 8. Mikes, a család székely eredetű, 1696-ban grófi rangra emelkedett, Erdély történetében kiváló szerepet játszottak, köztük Mikes Kelemen Zágon szülötte, aki 1761-ig Rákóczi Ferenc fejedelem hű embere volt, mint főkamarás. Augusztus 9. A kalandozó magyarok 908- ban Türingiában e napon Eisenachnál legyőzték Burg- hard őrgróf seregét. Augusztus 12. Zifha-Zita név a német szókincsből terjedt el hazánkban. Zita volt az utolsó magyar király, IV. Károly felesége is, aki 1988-ban hunyt el. Augusztus 13. Ida, germán eredetű névszó," jelentése fényes, ragyogó. Ida volt Erzsébet királynő nagyműveltségű társalkodónője, bizalmasa; Ferenczy Ida. Augusztus 14. Sarolta névnapja. Anonymus szerint Töhötöm unokája Gyula leánya, Géza vezér keresztény felesége. Géza halála után sógora Koppány a nomád hagyomány alapján az özvegyet és a hatalmat magának lázadásig menően követelte, a lázadást István király leverte. Augusztus 15. Nagyboldogasszony-Mária ünnepe. E napon István király halála előtti órákban ajánlotta fel az országot Mária oltalmába „Patrona Hungáriáé”. Azóta ez a nap liturgikus és kultúrtörténeti érdekesség, jelenség, a Mária kultusz kezdete, amit a nép széles rétegei ezer év óta összekapcsolnak Szent István alakjával. Augusztus 19. a zalánkeméni csata (1681) évfordulója, amikor a hódoltságot védő Küprili Musztafa harcot vívott a Bádeni Lajos! őrgróf vezette szövetséges sereggel és súlyos vereséget szenvedett, maga a nagyvezér is elesett. Augusztus 20. István király napja, az első királyunk ünnepe, nemzeti és vallásos, szép ünnep, melyet az elmúlt; évtizedek más jellegűvé, új) kenyér ünnepévé, alkotmány ünneppé próbálták átminősíteni - sikertelenül. Augusztusi 21. Janka a XVI. században a János férfinévből becézéssel keletkezett. Az augusztus 22-i Zongor, 23-i Odoar nevek eredete ismeretlen, feledésbe merültek. Augusztus 24. Bertalan héber eredetű név. Augusztus 25-ét II. Lajos király halálának emléknapjaként említi a naptár, amikor a mohácsi csatában vesztette életét. Bár a csata augusztus 29-én dőlt el 25-én Lajos halálára emlékeztek. Auqusztus 26. III. László király (1204) emléknapja. Imre király e napon öccsét András herceget kiskorú gyermeke III. László gyámiává és az or- száa kormányzójává nevezte ki. Auqusztus 28. Ákos névnap. A név török eredetű személynév ielentése „fehér sólyom". A középkorban eqy hun vezér1 neve volt, az utóbbi századokban újra közkedveltté lett. Auqusztus 29. a mohácsi gyászos csatavesztés naoja, innen lehet számítani a 160 évig tartó tö-j rök megszállást. Augusztus 30. Rózsa mint virágnév vált nap- iaink kedvelt keresztnevévé. Auausztus 31. Zádor mint családnév ismeretes, eredeti, jelentése ismeretlen. Kamody Miklós Egressy (1814-1851) Egressy Béni, a Szózat megzenésítője Sajókazincon született. Életének rövid 37 éve alatt színészi, irodalmi és zeneszerzői munkásságával gyarapította hazánk kulturális kincsestárát. Egressy Béni születésének helyét nem egy lexikon, de még az 1971-es kiadású Operák könyve is hibásan közli. Nem Sajókazincot, hanem Sajólászlófalvát tünteti fel Egressy Béni szülőhelyeként, holott Sajólászlófalván Gábor nevű bátyja, a hírneves színész született 1808- ban. Tény ezzel szemben, hogy az Egressy család Sa- jólászlófalváról 1809-ben Sa- jókazincra költözött és Béni itt látta meg a napvilágot. Ezt hitelesen bizonyítja az 1741—1828 között Sajókazincon születtek anyakönyve, amely a sajókazinci (ma: Üjkazinc) református lelké- szi hivatalban található meg. E könyv 150. oldalán van az a bejegyzés, amely szerint Ns. Egresi Galambos Pál és fge. Juhász Julianna szülőknek Béniámin nevű kisdedjük született 1814. április 21-én, akit április 28- án kereszteltek meg a safló- kazinci református templomban. Sajnos, Egressy Béni szülőháza már csak fényképen található meg Kazincbarcikán. A helyét sem, tudjuk pontosan. A városi könyvtárban található írások szerint a szülőháza ott volt, ahol ma a református lel- készi hivatal van. Régi sajókazinci lakosok szeri nf viszont máshol állott a szülőház, mégpedig körülbelül ott, ahol ma a Gyermekek háza van. Egressyék mindössze hét évig laktak Sajókazincon, 1816-ban Sajóká- polnára költöztek, mert elüldözték őket. A szájhagyomány és írásban fellelhető emlékek szerint is, a község földesasz- szonya, Márkusfalvi Máriás- sy Boldizsár özvegye, Lo- sonczy Klára hajszát indított ellenük. Az idősödő, de még mindig szemrevaló özvegyasszony ugyanis belehabarodott a daliás református lelkészbe, Egressy Béni apjába, Egressy Galambos Pálba, aki nem viszonozta Máriássyné érzelmeit, hanem — állítólag — ki is prédikálta a szószékről, mondván, hogy a Kleopátrák kora már elmúlt, és ezt nem lehet feleleveníteni Sajókazincon sem. Máriássyné ezt nem tudta megbocsátani Egressy Pálnak. Ezért a befolyása alatt álló egyháztanácsban sikerült elérnie elmozdítását Sajókazinc- ról. így került az Egressy család 1816-ban a kedves Pitypalaty-völgyben lévő Sa- jókápolnára. Egressy Béni az első zenei „beütéseket” odahaza a családban, a Pitypalaty-völgyi Sajókápolnán szerezte. Apja gyönyörűen énekelt, szépen játszott hegedűn, zongorán és fuvolán. S „ ... fiai, Gábor és Bénjámin az atyai házban már vették a művészet első ihletét.” De dalolt neki az egyszerű kedves parasztlány, Gábor Zsuzsi is, aki a parókia szomszédságában lakott. Szép hangján ő dalolgatott a kis Béninek víg és bánatos paraszti dalokat. Béni tőle hallja az első népies nótákat, ő szeretteti meg vele a magyar dalt egész életére. Ezért lelhető meg a Szózatban is az egyik népdal motívuma: Ha megvágod kiskezedet, ki süt nékem lágy kenyeret... dallamából. A szép Pitypalatty-völgyből Egressy Béni útja előbb a miskolci református gimnáziumba, majd pedig a sárospataki főiskolára vezetett. Az 1830/31-es tanévben neve még szerepel a főiskola anyakönyvében, de a következő tanévben már nem. Ennek magyarázata az, hogy viszonylag fiatalon meghalt az édesapja, s ezért az özvegyen maradt édesanyára súlyos anyagi teher nehezedett. Béni azért hagyta abba tanulmányait, hogy köny- nyítsen a család nehéz he\y- zetén. Segédtanitói állást vállalt Mezőcsáton, majd 1833-ban az abaúji Szepsi- ben is tanítóskodott. Gábor bátyja ekkor már a közeli Kassán volt színész, ahova báró Berzeviczy Vince, a szinház direktora kardalosnak Bénit is szerződtette. De színészkedett Béni Kolozsvárott és Pest-Budán is. ahol élete végéig az 1837- ben megnyílt Nemzeti Színház tagja volt. Az 18407es év fordulópontot jelentett Egressy Béni életében. Mivel a színészi pályán nem termett számára túl sok babér, tudását, tehetségét a művészet más ágazatában próbálta kamatoztatni. Egyre inkább a zene felé fordult. Darabokat fordít, dal- és opera-szövegeket ír, zenét szerez. Megközelítőleg száz színművet, operát és egyéb művet fordított franciából, olaszból és németből. De nem érte be a fordítói és közvetítői szereppel. maga is több operaszövegkönyvet írt, elsősorban Erkel Ferenc operáihoz (Báthori Mária, Hunyadi László, Bánk Bán). Sok verset, főleg Petőfi verseit ze- nésítette meg. Néhány legismertebb ezek közül — A virágnak megtiltani nem lehet. Ereszkedik le a felhő. Juhász legény, szegény juhász legény, Kis furulyám szomorú fűz ága. Mi füstölög ott a síkon távolban. Az 1848-as forradalom Egressy Bénit is magával ragadja. Amikor Dembinszky serege Kápolnánál csatát vesztett, súlyosan megsebesült. A -hadikórházból barátjához, Fekete Károly, ónodi református lelkészhez vitték, itt gyógyult és lábadozott. Innen már júniusban Komáromba ment és szolgálattételre jelentkezett. Klapka György, Komárom hős védője zenekari igazgatóvá nevezte ki. Itt írta a Klapka- indulót. A fegyverletétel után visz- szakerült a Nemzeti Színházhoz, és 1850 elején már ismét szerepelt. Ekkor életéből már csak másfél év van hátra. Az alattomos kór, a tüdőbaj kezdett eluralkodni rajta, ö ekkor sem hagyott fel munkásságával, sőt, az eddigieknél is lázasabb sietséggel alkot, szinte ontja műveit. Több dal, sok népszínmű-betét," operaszöveg került ki a keze alól életének e végső szakaszában. 1851. július 17-én legyőzte a halál, kihunyt a magyar zeneművészet ragyogó csillaga. Egyik barátja mondta, amikor halálhíréről értesült: Sok szép dal ment vele a ■másvilágra. Július 19-én temették el a Kerepesi temetőben. Nagy tömeg vett tőle búcsút. Takács István
