Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1991. július 6., szombat Feledy Gyula rajza Fecske Csaba: Feketerigó Torkába egy egész zenekar költözött Koncertet adott a tavasz öröméra a lassan kizöldülő fű fölött, a parkban, a juhar ágai között, ahol csak percek múltán akadt rá tekintetem, az önfeledt, vidánrf hang birtokosát keresvén. Egész dallam-patak áradt belőle, mór-már este volt, késő délután, és ő mint az utcai zenészek-dalosok, a loholó embereknek fújta ott, olyan szépen, olyan önfeledten, hogy szinte a betonba gyökereztem! Mások is nyakukat tekergették, honnan jő a hang, ki az ki dalával várja a szürkén érkező városi estét, s szivén zúdít a hang-Niagarával A juhar ágán hintázott, ahol nemrég még páncélként csillogott a hó, és trillázott és trallázott; és füttyentett és sikkantott és rikkantott sárga csőrével a feketerigó! Dudás Sándor A szerelemre visszagondolva hogyha kérdezel tavasz volt ugye mit felelhetek azt hiszem TAVASZ s bár az emlékek megfakulhatnak arra azért még jól emlékezem milyen kedves szép apró szeplői voltak a NAPNAK Füzes László A szirom is A szirom is csak szemét, ha lehull, és megrohad az érett ananász. Repül a szélben az ördögszekér, és hitvallássá lesz a tagadás. Milyen is a rövidszárú, gatyás... Az egyik fele rövid, a másik hosszú {szárút terem Cseresznyenézőben jártunk Szomól'yán a híres-neves gyümölcs, a szomolyai cseresznye szülő-névadó falujában. A hosszú, majdhogynem nyílegyenes utca, egyenest nekiszalad a déli Bükk lankáinak, s ha az ember túljut az eléggé tekintélyes kaptatón, egyszeriben a szőlőben, illetve a gyümölcsösben találja magát. Ám mi még nem tartunk ott. A kaptató fele táján, a rio'littufába vájt százados pincesor előtt találkoztunk Somogyi Sándorral. — A szüret? — kérdezi vissza. — Az bizony lefutott már. - Jó két hete annak, hogy megteltek az első hátik, úgyhogy most már csak néhány szemecske maradt a| fákon, amiket már csak illendőségből is meghagy az ember a madaraknak, meg kóstolónak az olyanféle vendégeknek, mint magam. No, az is igaz, ember legyen a talpán, aki a hatalmas fákról minden szemet leszakaszt. Kellő ügyesség és persze, józanság kell ahhoz. Akárhogy is vigyáznak a népek, csak fordul a mentő egyszer-két- szer szüret idején, amiből kitűnik, nem is veszélytelen munka cseresznyeszedés. — Hallani, hogy az idén kevés szomolyai termett, elvétve láthatta az ember a piacokon is. — Lehet, hogy máshol gyenge volt a termés, de itt, nálunk, gyönyörű volt. Minőségben és mennyiségben is; bizonyítandó, hogy csak van valla mi varázserő a szomolyai földben. Szedték is rendesen, én már csak tudom, hisz jómagam lennék az 'Erdei Termék Vállalat egyik helyi felvásárlója. Tűrhető volt az ár is, hisz a szüret elején 52 forintot adtunk kilójáért, de a végére felmentünk 62 forintra. Ez persze őszintén .szólva nem sok, de legalább az idén elkelt a termés, nem úgy, mint más években, amikor tisztesség ne essék, a kutyának sem kellett ez a gyönyörű gyümölcs. — Éppenhogy ezért ment el az emberek kedve a cseresznyétől. — szól közbe egy fiatalember Csuhái Dénes, aki rögvest félbeszakította útját, mihelyt meghallotta, hogy a szomolyairól esik szó. — Tömérdek munka, kevés haszon és a bizonytalanság minden évben: kell-e, elviszik-e? Mert ugyan hová is vinnék, melyik piacra innét az Isten háta mögül a szomolyai termelők a temérdek gyümölcsöt? Ha be is vinnék, mondjuk Kövesdre, Egerbe, vagy Miskolcra, s ha rátennék az árra a szállítási költséget, ugyan ki venné meg tőlük a piacon? Ezért én azt mondom, ne is csodálkozzon azon senki, ha nincs itt új telepítés. A régi fákat szedik Jut gyümölcs az ég madarainak ugyan, márcsak tisztességből is, de mind többen gondolkodnak azon, hogy kihúzzák, gyökerét metszik a szomolyai fáknak. Űgyhogy, ha nem jön valami kedvező fordulat, megtörténhet az a csúfság, hogy éppen Szomolyán nem lesz szomolyai cseresznye. — Pedig micsoda gyümölcs! Párja nincs a világon. Sé ízben, se szépségben. — Fűzi tovább a szót Somogyi Sándor. — Hát még az ital, ami ebből főzetik. Mármint a szomolyai rövid szárú, gatyás cseresznyéből főzött pálinka. Akármennyire is becserdít tőle az ember, elő nem fordulhat, hogy fájna a feje, persze csak akkor, ha nem keveredik össze semmilyen más itallal. Mondjuk azzal a bolond sörrel, amit az előbb ittam. Csupán csak egyetlen üveggel, de máris hasogatni kezd a tarkóm. Ezért aztán javallanám, menjünk is fel a gyümölcsösbe, tekintsük meg a fákat. Hogy miitől gatyás a szomolyai? Hát attól, hogy amint a fa elvárágzik, a virágnak egy megszáradt része a szár végénél, rajta marad a gyümölcsön egészen addig, amíg összeaszalódik. A téesz, illetve a szakcsoport szőlőültetvényekhez vezető, rendesen karbantartott betonútról itt is, ott is a gyümölcsösökbe vivő dűlő- utak ágaznak le. Az egyikre az irányításnak megfelelően ráhajtottunk. — Hogy járható-e? Már hogyne lenne járható, akárhányszor megtettem gyalog, pedig jócskán benne vagyok a korban, meg aztán az orvosok is megkéseltek már egynéhányszor. Űgyhogy, semmi ez az út ennek az autónak. Haladunk is rendesen felfelé jó ideig, aztán oly szépen kezd oldalra visszacsúszni a járgány, hogy öröm nézni. Bélé az utat szegélyező sövénybe. — Az áldott hajnali esőcs- ke az oka — szögezi le egyértelműen Somogyi Sándor. — Éppenhogy elverte a port, viszont úgy csúszik az út, mint a sinkó! A fene essen belé! Tán várni kéne, míg felszikkadt, vagy adni a gázt rendesen. Ez az! Na ugye! Megmondtam, hogy járható, jó kis út ez! Amott fent meg olyan füves, tágas, hogy akár táncolni is lehet rajta, nemhogy megfordulni. Szó, ami szó, igazsága volt Sándor bátyánknak. Az a látvány, ami idefent fogad, megérte az iménti röpke kis küszködést. Kinyílik a látóhatár. A Bükk magasabb vonulataira pillantana minduntalan a szem, ha nem von- zaná egy talán még szebb látvány, a szorgos munka megannyi nyomát őrző gyönyörű gyümölcsösök, a hatalmas, terebélyes szomolyai gyümölcsfák, amelyekről itt is, ott is seregélycsapatok röppennek fel, hogy a magasban való némi fordulás, körözés után újra letelepedjenek valahol. — (Nekik, meg más madaraknak kijár a maradék. Így van ez rendjén. — mondja Somogyi Sándor — Viszik is, csipegetik is szorgosan. Még egy-két nap és nincs a fákon egyetlen szem se, hisz' olyan édes ez a gyümölcs, mint a méz. Nézze csak azokat a fákat! Még az apám gyökereztette, ültette, oltotta őket, jó ötven éve már. Valamennyi oltványfa. Ez itt ni felerészben rövid szárú, felerészben hosszú szárú cseresznyét terem. Amikor apám meghalt, igen sok fát kivágtunk, mert nem bírtunk velük. Akárcsak most, hiszen a betegségem miatt fogytán az erőm. Ha valami igazán éltet még, akkor ez a gyümölcsös lenne, ezek a fák itt. Ha rájuk nézek, eszembe jut szép, boildogságos gyerekkorom, az egész életem. Óvnám is mindenképpen őket, nehogy megessék velük a rettenet, hogy valami okból gyökerük szakíittassék, mint történt az régen, egészen kisember koromban, ebben a szőlőben, itt, Szomolyán. Szarvas Dezső A táborozás segít Matematikus-,, palánták Hegyalján Újszerű matematikaverseny lehetőségét kínálta fel Szerencs Város Tudományos Ismeretterjesztő Szervezete a sárospataki és a sátoraljaújhelyi szervezettel együttműködve, a vonzáskörzetben élő általános iskolai tanulók részére. A hívó szó meghallgatásra talált, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy négyszáznál több gyerek nevezett be a versenybe. A matematikai feladványokat a szerencsi Bolyai János Általános Iskola tanárai készítették, s ugyanők értékelték. A Zemplénben levő Simán, szaktáborban mérte össze erejét hat évfolyam 37 ifjú matematikusa. A győztesek: Nagy Gábor és Leskó Milán (Szerencs. CSABA Goretti Szent Mária vértanú Mint oly sok régi személynevünket a ma oly népszerű Csabát is Vörösmarty Mihály újította fel A hunmagyair mondavilágban Csaba királyfi Attilának, a nagy hun fejedelemnek Honorius görög császár lányától született fia volt, aki atyja halála után fivérével Aladárral véres csatát vívott Attila örökéért, s csatát vesztve Görögországba mentíkült, majd visszatért, keleten maradt atyafiaihoz. A legenda szerint Csaba hunjaiból mintegy háromezren, itt a Kárpát-medencében maradtak, s itt várták meg a magyar honfoglalást. Magukat székölőfcnek (székélyeknék) nevezték. Ók egyre várják Csaba királyfit, aki ígérete szerint a Hadak útján (a tejúton) visszatér a bajban, népe megsegítésére. Csabánalk a mondabeli királyfinak a nevét számos helynevünk őrzi, szűkebb pátriánkban például Hejő- csaba illetve Csobaj. (A Csaba név egyébként ótörök eredetű, s azt jelenti: ajándék). A mai szombat Goretti Szent Mária ünnepe is, aki mindössze 12 esztendőt élt. 1890. október 16-án született az Ancona tartomány- beli Carinaildóbam egy szegény család első gyermekeként. Rövid élete 1902. július 6-ig tartott. Előző nap a szomszédságban élő Alessandro nevű fiú meg akarta erőszakolni, s mivél Mária ellenállt késével halálra sebezte. Másnap a kórházban Mária még magához vette a szent útravalót, szívből megbocsátott gyilkosának, s örökre lehunyta szemét. Aiessandrot 30 évi szigorú börtönre ítélték. Ö volt az első, akit Mária hősiessége megtérített. A börtönben egy éjszaka álmában megjelent neki Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ettől teljesen megváltozott. 1928 karácsonyán hazaengedték a börtönből!. Első útja Mária anyjához vezetett, bocsánatot ment kérni. S ott volt Alessandro Mária szentté avatásán is, 1950. június 24-én, a római Szent Péter téren. Az eseményen több mint félmillió ember jelent meg. S először fordult elő, hogy egy édesanya megérte szülötte szentté avatását. Főleg a németajkúak körében a mai nap Kilián Würzburg ír származású vértanú püspökének az ünnepe. 689 táján ölték meg társaival együtt. A bánáti német falvaikban Kilián ünnepekor kezdődött az aratás. (hajdú i.) Hunyadi, Szerencs. Bolyai, mindketten harmadikosok); Pasztorniczky Balázs (Sátoraljaújhely, iEsze Tamás, negyedikes); Terhes Balázs '(Szerencs, Bolyai, ötödikes); Csepregi Gábor (Abaú jszántó, hatodikos); Puskás Bernadett (Erdő- bénye, hetedikes); Atana- szov Tamás (Szerencs, Bolyai, nyolcadikos). A simái táborozás programját számítógépes játékok, szakmai és tréfás vetélkedők, sportversenyeik, kirándulások is gazdagították. A gyerekek és a szülők körében tapasztalható. elégedettség és lelkesedés arra .ösztönzi a rendezőket, hogy jövőre még szélesebb körre terjesszék ki a szervezőmunkát. (t.)
