Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
1991. július 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 11 Olyan állás, hogy Lehotka Gábor, nincs!” Beszélgetés az orgonaművésszel ^Patakon Július 1-jén a miskolci avasi műemlék templomban adott nagysikerű hangversenyt Lehotka Gábor. Az orgonaművésszel az előadás után 'beszélgettünk. — Mikor került kapcsolatba az orgonával? — A családi hátterem semmiképpen sem indokolta, hogy zenei pályára kerüljek. Szüleim rendkívül egyszerű emberek voltaik. Annak idején minden vasárnap elmentünk misére a váci Barátok templomába. ahol rögtön megkapott az ottani kétszáz éves orgona hangja. Addig mesterkedtem, amíg a szamárlétrát végigjárva, 14 évesen már én voltam a templomi orgonista. De ez csak a kezdet volt. Ez a hangszer is szisztematikus sziszifuszi munkát igényel. Evekig már reggel nyolckor a hangszernél ültem és gyakoroltam órákon keresztül. — Minden hangszer más és más. Mennyiben befolyásolja a műsorát egy adott orgona? — Szerencsére megadatott számomra az alkalmazkodás képessége, elég könnyen teremtek kapcsolatot a különböző orgonákkal. Természetesen nem lehet mindegyiken minden művet eljátszani. A ikisor- gonák elsősorban barokk és Bach-műveket igényelnek ... — Elnézést, hogy félbeszakítom, de lehet ennyire kategorikusan elválasztan i egymástól a barokkot és Bachot? — Minden zenetörténeti stílusnak megvoltak az olyan alakjai, akik messze felülemelkedtek azon. Ilyen zeneszerzőnek tartom Bachot, Mozartot és Bartókot. Tőlük minden természetesnek hat, ösztönösen alkottak halhatatlan műveket. Az ösztönös alkotás képessége pedig a zsenik sajátja. De visszatérve az eredeti kérdéshez, a kisorgo- nákon tehát inkább barokk műveket, a nagyorgonákon pedig romantikus darabokat lehet játszani. — Az avasi templom orgonája melyik kategóriába sorolható? — Ez a hangszer kétszáz évvel ezelőtt készült. Kisorgona, mégis alapvetően romantikus jellegű. Hangterjedelme és egyéb tulajdonságai ennek ellenére inkább a barokk művek előadására teszik alkalmassá. Ezért játszottam ma kifejezetten Bach-da- rabokat. Régebben azonban ezen az orgonán szólaltattam meg romantikus műveket, például Liszttől, de adtam már itt elő saját darabjaimat is. — önt már régóta nemcsak előadóként, de zeneszerzőként is nyilvántartják. Mennyire tartja önmagát tudatos komponistának? — Kezdetben nagyon nehézkesen komponáltam, mert mindig az egészet akartam magam előtt látni. Ma már mindig csak a következő lépésre koncentrálok. A szabóm mondta egyszer, aki gyönyörű ruhákat csinált, de rengetegszer kellett járni próbálni: „Művész úr! iÉn nem tudok szabni, csak azt, hogy kell kinéznie a ruhának!”. Valahogy ém is így vagyok a zeneszerzés'sei. — A mostani műsorában a Regős-vokál is fellépett. Gyakran dolgozik együtt kórusokkal ? — A Regős-vokálhoz nagyon régi kapcsolat fűz. Rengeteget dolgoztam velük együtt, sok művem bemutatására is vállalkoztak a miskolci karácsonyi koncerteken. Ezéirt én kértem őket, lépjenek fel velem a nyári hangversenyeken is. — A mai koncertet a d-moll toccata és fúgával fejezte be ... — Ez a mű egy ritka jól sikerült darabja Bachnak, talán ezen érződik legjobban a már említett spontaneitás. A maga korában ez kifejezetten populáris műnek számított. — A popularitásnál tartva, összeházasítható-e a mai könnyűzene az orgonával? — Komponáltam egy művet, Variációk és fúga egy John Lennon témára címmel, a Michellé dallamára. A műfaj tehát kétségtelenül átvihető orgonára, az már más kérdés, mit kaptam érte az egyháztól .. . — Az egyház részéről egyébként sem nézik jó szemmel az Ön párttitkári múltját... — Ez a katolikus egyház dolga. Az enyém pedig az. hogy játsszak. Egyik kollégám, aki nemrégiben az egyik hanglemezgyártó vállalat él'ére ikerült, sietve kijelentette, néki már megérte ebbe a pozícióba kerülni, mert amíg, ő ott lesz, addig nekem ;n©m készülhet hangfelvételem. Ha neki ez a boldogság, ám legyen. Jézus szerint viszont boldogok, akiket üldöznek az igazságukért, így hát én is boldognak érzem magam. — A koncertek javarészén vagy háttal ül a közönségnek, vagy egyáltalán nem is látják. Nem zavarja a visszaijelzések hiánya? — A hangulatot meg lehet érezni. A csend sokféle lehet. Visszafojtott, köhögcsélős, mocorgós. a legrosszabb a semleges csend, amikor azt lőhet érezni, hogy a közönség csak ott van. A mai hangulat p agy on jó volt. Élmény volt játszani. — A barokk művek általában fokozottabb összpontosítást követelnek az előadótól. Vonatkozik ez a közönségre is? — A barokk darabok előadásánál a művésznek az első hangtól az utolsóig ott kell lennie a hangszerénél, mert minden hang egyforma súly- lyal esik latba. Más stílusoknál a zenész gondolatban elkalandozhat. A közönségre mindez nem vonatkozik. nem kell odafigyelniük minden egyes mozzanatra. Nem kell tudniuk. hogy a Baich-művek lecsupaszítva végtelenül egyszerűek, puritánok, csak briliáns módon vannak felöltöztetve. Nem kell értenie senkinek a zenéhez, hogy szeresse azt. — Tizenhat éve tarnt a Zeneakadémián. Várható-e a jövőben Magyarországon hasonló orgonista színrelépése? ■ — Mindig hangsúlyoztam, olyan állás, hogy Lehotka Gábor, nincs. A -legtöbb tanítványomban megvannak azok a képességek, amelyek jó orgonistává tehetik- őket, sajnos azonban legtöbbjük az életbe kikerülve valahogy mégis elsikkad. Valami elvész bennük, nem tudnak igazán. önmaguktká válni, anélkül pedig nem megy. Bánhegyi Gábor Közelről utoljára 56 őszén láttam szovjet katonát. Gyarló orosz szókincsünket próbálgattuk, de Szerjózsa nem nagyon barátkozott. Ijedt volt, ideges. Később mi is. El is felejtettük ezeket az epizódokat, nem is volt tanácsos felidézni őket. Tudtuk, hogy itt vannak, és minthogy (pl. Miskolcon) az utcákon nem mutatkoztak, valahogy a tudatunk alá szorultak 56 emlékével együtt. Évente egyszer (április 4-én) szóba jöttek, de ezek az ünnepélyek is egyre rutinszerűsebbé, unalmasabbá váltak. Egy háborút vesztett, legyőzött ország kötelező tiszteletkörei, amelyet — ez volt sokszor az érzésünk - már a politikai elit is un, mert zse- nánt volt a lihegés. Abszurd dolog, ha a győztest tisztelni, sőt szeretni is kell. De minthogy valóban győztesek voltak (22 millió embert veszített a Szovjetunió abban a háborúban!) és semmi remény nem volt arra, hogy belátható időn belül hazamennek, hát lassan bele is nyugodtunk. Mert 56 őszén az is kiderült, hogy hiába kiáltoztunk: mars ki Hagyaték ruszki. Maradtak, sőt még jöttek. A remény (pici) Afganisztánban csillant föl. Gorbacsov belátta, hogy Brezs- nyev ostobaságát csak úgy lehet jóvátenni, ha hazahívja a fiait. Túl sok volt már a hazaküldött koporsó, kicsi a tét, az áldozat és a kockázat nagy. A muzulmán expanziót (ma már) nem lehet fegyverekkel visszaszorítani. (A művelt Nyugat még nem tudja . ..) Viszont, ha egy birodalom nem expanzív, akkor jobb, ha hazahívja katonáit, mert otthon nagyobb szükség lesz rájuk (egy ideig). És megtörtént a csoda, amit nemzedékek vártak, de alig hittek: az „ideiglenesen” itt tartózkodó megszálló hadsereg most hazament. Csodának azért nevezem, mert igen ritka a történelemben. Egy ilyen óriási erőt csak egy, még nagyobb tud kiszorítani, legyőzni. Isten óvjon ettől — mondtuk nemrégen —, mert az rettenetes világháborút jelentene. Hallgattam a harangszot, s néztem a tévét vasárnap este. Jó, hogy elmentek. Lezárult egy történelmi korszak, azaz, hogy nekünk (és Szerjózsának is) most ért véget a második világháború. Nem a mi győzelmünk ez, de éppen azért szép, mert puskalövés, áldozatok nélkül történt. Persze tudom, látom, hogy mit hagytak maguk után. Jócsik Lajos írta meg (a Magyarország felfedezése sorozatban), hogy a hódító római légiok lába nyomán felporzott a sivatag. A háború, a hódítás éppen azért esztelen, szörnyű és meddő, mert ökológiai károkat is okoz. Róma gabonatermő földeket akart szerezni, Scipio Africanus sóval hintette a virágzó kertvárost, Carthagót • • • A világhódító szovjet birodalomban ma éhínség van, gazdasági pangás, káosz, anarchia, reménytelenség. Ma már megfogalmazhatjuk a kérdést, volt-e értelme a győzelemnek, s egyáltalán ki nyerte meg a háborút, ha Több mint húsz fiatal — főiskolásak, középiskolások, iképzőművészet iránt érdeklődőik — vett részt a Sárospataki Népfőiskola képző- művészeti szekciójának nyári táborában. A csoport vezetője, Dobták István kérdésünkre elmondta, hogy a tíz nap alatt egyénire szabott program szerint a grafika, a festészet és a szobrászat technikájával ismerkedtek a résztvevők. Az alkotómunka mellett, a népfőiskola szellemének megfelelően, jutott idő a beszélgetésekre, tapasztalatcserére, kirándulásra, tárlatlátogatásra. Az elmúlt évben azonos időpontban szervezték a népfőiskola három szekciójának — történelem-, társadalomismeret és képzőművészet — nyári kurzusát. Az idén a pénzügyi bizonytalanság miatt a másiilk két csoport tagjai csak a nyár végén érkeznek Sárospatakra. Az őszi találkozó alkalmával viszont már együtt lehet valamennyi népfőisfko- lás. Ekkor mutatják be alkotásaikat a képzőművészeti tábor résztvevői is. (fg—dk) Műhelymunka a Domján-ház pincéjében. most a vesztes Németorszá; ad kölcsönt, segélyt? (Adunl mi is, ha talpra állunk.) Jő cím ez a Hagyaték. / török 150 évig volt itt, di nem lettünk muzulmánok Mi maradt utánuk? Néhány száz szó, néhány fürdő, mi naret, dzsámi. Elborzadv nezem Szerjózsa laktanyáit a falból kitépett villany- é vízvezetékeket, a romot, < ,z!’ S2ennyeződést még < talajban is. Tanultunk persz néhány sürgősen elfelejtend szót, fogalmat, mint pl.:szto hanovizmus, munkaversen' tervgazdálkodás, szociálist) erkoics szovjet ember. Ezek kel több gondunk lesz min az élővizeinket elfertőző ke rozinnal, mert nem elég csu Pan „e.líe,ejteni őket. De m becsüljük le mindig önma púnkat! Tud ez a nép éln na hagyják, ha nem diktál P? , n®ki. hiszen vannak ne JecDik Ányosaink, Kan • a,,°niaink, Szent-Györ Syl, Álbertjeink, Bartókjainl Rubik Ernőink is. S most dologra! - mond ta Széchenyi. Elég a siránkc zásból, az önigazoló nyafc gásból. horpácsi Feledy Gyula rajza AKÁC ISTVÁN Tenger és látomás Homérosz még nem dedikált - és nem volt írók Könyvesboltja a tengerpartról vakon nézte látomások zuhatagát S ha isteneit megidézte; a legemberibb muzsikát lengették csillag-szarvukon a víz arcán futó bikák . .. A rendőrség múltjából I. Razziák és lincselések A második világháború után szerveződött megyei rendőrség történetéről dokumentum hűségű, a belügyi munika iránti elkötelezettséget tükröző kiadvány elkészítéséhez gyűjtött adatokat, történeteket, érdekes dokumentumokat három kutató szellemű és szorgalmú borsodi rendőrtiszt. Most együtt van az irattár nyi d dkument urnádat és oiikk halmaz, hogy rendezése és egységes feldolgozása után az érdelklődők elé kerüljön. A feldolgozás lassan befejeződik, amiből történeti, tartalmi összefüggések nélkül néhány izgalmas részletet tárunk lapunk olvasói elé. * Nehéz idők jártak a háború után szerveződött új rendőrségre, mert az állomány nagy része híjján volt minden szakmai ismeretnek, de ,nem volt még megfelelő ruházata és élelmezése sem. Sőt, fegyver sem jutott mindegyiküknek. így aztán a járőrök osak úgy tudtak szolgálatiba lépni, ha leköszönő társuktól átvették a pisztolyt. Ezek a fegyverek is többnyire háborúból maradtak vissza. Pedig a megfelelő ellátásra ugyancsak szükség lett volna, mert ez idő tájt a közrend és a közbiztonság fenntartása óriási erőfeszítést igényelt, mert előfordultak még régébbi eredetű nézetkülönbségeikből fakadó leszámolások is. Gyakoriak voltak a razziák Miskolcon, a Szondi-telepen, a Danyi-völgyben, a Bábonyi- bórcen, és a mai belvárosi lakótelep helyén, a Szüwva- partján meghúzódó Gordon sikátoraiban, ahol számtalan szökött rab nyomára bukkantak, több súlyos bűncselekmény elkövetőjét fogták el. De igazoltattak a kocsmákban, kávéházakban is, az ott lévőktől kerékpárokat és egyéb értékeket kobozták el, mert azok tulajdonlása tisztázhatatlan volt. Amikor nem lehetett elég élelmiszer- és ruházati cikkeket kapni a boltokban, virágzott az üzérkedés, a feketepiac. Ezzel szemben szinte tehetetlen volt a rend- őinség. Hírek jártak arról, hogy két miskolci molnár visszatartja az ellátásból nagyon hiányzó lisztet, feketepiaci árakra spekulál, áruikor százak és százak éheztek. A rendőrség őrizetbe vette őket és a terv szerint maihócai initermálótáborba akarták szállítani a két molnárt. Ám a csoportot megtámadták, a molnárokat megliincselték. A rendőrség a támadás vezetőit letartóztatta. Másnap viszont a nagyüzemék munkásai követelték lefogott társaik szabadon bocsátását. Mivel a rendőrség ennek a követelésnek nem tett eleget, a tüntetők támadásba lendültek. Ez olyan méretűvé vált, hogy a feltartóztathatatlan tömeg behatolt a rendőrségi épületbe. A támadásnak áldozatává vált a politikai osztály vezetőhelyettese. A belügyminiszter intézkedett: leváltotta a főkapitányság vezetőjén és a vezető tiszteik egy részét. Mindezeket korabeli rendőrségi dokumentumokból tudjuk, de élnék még sokan a szemtanúik közül is. Arról, hogy Miskolcon illegális pénzverdét találtak, hogy a hirikatolvajok menekülés közben tüzet nyitottak az őket üldöző rendőrökre, hogy mindeddig felderítetlen okok miatt és körülmények között irtották ki egy egész családot Mádon, a következő részekben számolunk be. Nagy József
