Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

1991. július 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ezerforintos órabér — ügyeletben Osztunk, szorzunk - mérgelődünk A számtani alapmű vele tök köziül mostanság az osztást gyakoroljuk legtöbbet. A megkereshető fonimlak lehe­tő l egjobb elosztását és ho­vatovább ijgiazi öröm a csa­ládban, ha minden fontos Kiadásra jut a jövedelműnk- ből. Ám még a jó beosztással élőik iis félive gondolnak ar­ra, miit is tehetnék, ha va­lamilyen soranlkívüll fizet­ni váló réme Villan fel. Pe­dig ennék is ikii .vagyunk té­ve, kivétel nélkül. Mindez Kovács istvánné, régi miskolci olva só rak pa­nasza Kapcsán jut eszembe, aki az egyik hét végén víz­vezeték-szerelőt hívott, mert a lakáson belül szivárgott a vezeték. Mindenesetre az udvart főcsapot is elzárták, és ezzel egyszerre megszűnt a vízéMátás a másik három lakásban. Sürgetően szükség volt emiatt a szákember be­avatkozására. Jött is a hí­vott vállalkozó egy szerelő­vel, áki azon a bizonyos szombati napon délelőtt tíz órákor nyomban munkához is látott. Mlindez délután há­romig elhúzódott, mert hogy közben egy órán át a hiba kijavításához néHkülözihetet- .len hetvencenltis csövet vár­ták. Amiivei aztán megérke­zett a vállalkozó. Nemsoká­ra élikészü'lt a számla is 7032 forintról. (Hogy 'jött ki a végére az a kettes?) öt órára hatezer forint munka­bér, ezer forint anyagán-. Ko- vácsné szótlanul fizetett, mert nem jöbt ki hang a torkán. Fizikai munkás fér je, aki keményen megdolgo zik a béréért, napi nyolc órában éppen előtte hozta hivatalosan nem érvényes építőipari normakönyv, ame­lyik azért mégiscsak tám­pontul szolgálhat, hogy egy csőszakasz beépítése mennyi időt igényel. Persze elmélet­ben lőhet egy betvencentis osövön (ilyenről van szó) akár több könyök is, de le­het, hogy egy sincs, tehát lehet egyszerűbb is a bekö­tés. Most ott tart Kováosék ügye, hogy várják a részle­tes szakmái vizsgálat ered­ményét, és titokban azt re­mélik, hogy nem hiába ke­resik igazukat. Mert azon képtölenék túl tenni magu­kat, hogy miként vághatja zsebre néhány órai szerelé­sért valaki azt a pénzt, ami­ért egy másik, ugyancsak szakmunkát végző ember­nek, (a családfőnek) majd’ egy hónapig dolgoznia kell. Vannak különbségek .kere­setek és keresetek között, és ez a jövőben még inkább tgy lesz. EH is fogadjuk, ha a különbség valamilyen mi­nőségi többlet ellenértéké­ként mutatkozik, ha valaki elismerten, nyilvánvalóan ki­emelt munkát végez. Ám Kovácsék keserű száj­ízzel most csak azt tapasz­talták, hogy amíg a legtöbb család az osztással bajlódik naponta többször is, má­soknak elég egy szorzógép a fogó, a kalapács mellé. Nagy József A Bodrog nagyon békés. A víz alig mozog, az elha­gyott csónakok, a száraz ágak, s a parti növényzet csendéletté varázsolják a tá­jat. Ám most nincs idő le­ülni, a .szemlélődés csak pil­lanatokig tarthat. A polgár- mester Májer József már mozdul, szól Is rögtön, foly­tatja félbehagyott gondola­tát. Arról beszélt, hogy a régi vezetés idejében renge­teg fát kivágtak ebből a nagy palikból, ami nem is lenne baj, annál inkább az, hogy nem ültettek újakat a helyükre. Most az önkor­mányzat megszavazna, hogy minden itteni család meg­vesz három fát, s azokat tár­sadalmi munkában elültetik. Hla kész a park, folytatják az utcákon. Miég az is lehet, hogy gyümölcsfiasor kíséri majd az itt sétálóikat... Visszafelé ismét keresztül megyünk a sportpályán, ahol nemrégiben tűzdltóversenyt rendteaték. Látszik, hogy a gyep azóta szépen gondozott, ezért ideje lenne már újra nyírni. Néhány percre van csak ez a terület a falu főutcá­jától, hamarosan vissza­érünk. Innen a Közösségfej­lesztő Egyesülettől érkezett vendégek kérésére az öreg templomba indulunk, ahol a polgármester tájékoztat, hogy a közeli övében felújít­ják. Vörösrézből lesz a tető. — Abból nem lesz pa- szUly sem — kiált oda Vá­rosi Júlia, maid amikor oda- megvék. mesélni kezd. Sókba kerül az nagyon. A nép már kétszer is adott ró, de nem lett belőle semmi. Kisbíró helyett kábeltévé Bodrogkeresztúri közösségfejlesztés Én most egy fillért sem adok. Majd ha .látom, hogy csinálják. Akikor szó nélkül. Juli néni 82 éves, itt szü­letett, később tizenöt évig Pesten dolgozott. — Marad­hattam vdlna Pesten — mondta —, ha itt adott az Isten idáig életet, adott vol­na ott is. Am hazajöttem, hívták a testvéreim, meg persze ez a kis falu. Olyan hatalmas pincék vannak itt a föld alatt, hogy abban a széker is megfordulhat. S még Tdkaj a .hegyéről híres, Keresztár a boráról. J óbb ennék a zamatja. Mentül kavicsosabb, nyirkosabb földben terem a szőlő, an­nál jobb a bor. A testvére­imnek volt 300 hékto boruk is. Aztán egyszer lementek a pincébe, hogy fogják majd színeim. Hát a mustgáz mi­att az életüket .szímeiték be­le ... Szeme a távolba mered, talán ,a köszönést se hallja már. A polgármester azon­ban visszaért vendégeivel a templomból, .s utunkat közö­sen folytatjuk a flalubáz fe- "" Szép, új épület. Építése 86-ban kezdődött. ,a Közös­ségfejlesztő Egyesület támo­gatásával, s most nagy sze­repet kaphat a falu életé­ben. Szeretnék megreformál­ni a ház működését, hogy minél több ember találjon ott számára megfelelő prog­ramot, s a családoknak együtt is érdemes legyen be­menni. Az asszonyok be­szélgethetnék, a férfiak ul­tizhatnak, vagy előadást hallgathatnák, a gyerekek pedig játszhatnak. Itt tart­ják a testületi üléséket, ezek nyitották. — Mindenkit várunk — jegyzi meg a polgármester, hiszen sokan tudnák fontos dolgokat a falu múltjáról, s miért ne gondolkoznának a jövőjéről is? Szeretném, ha kitörne a falu a „nem me­rek beszélniiből”. Ha a görcs, ami a régi rendszer idején itt különösein jellem­ző volt, feloldódna. Ha hoz­zám is bátrain jönnének az emberek kéréseikkel, ötlete­ikké!, problémáikkal. Ter­vünk sok van. Gondolko­zunk például kábeltévé- rendszer kialakításán, ami a kiisbíró szerepét tölthetné be. Közvetítenénk a testüle­ti üléseket, s lenne helyi képújságunk is ... A Közösségfejlesztő Egye­sület képviselői.tői az itteni vezetők jó ötletéket várnak arra vonatkozóan, hagy ho­gyan is lehetne megoldani a falu gondjait. Mimt Béke Páll .mondta: — Ahhoz, hogy legyen or­szágos, ,jól működő” társa­dalom, helyi társadalmak is kellenek. Mi már több kis faluban végeztünk felméré­seket. Ahány település, any- nyi módszer. Az már most látszik, hogy itt a legna­gyobb gondot a munkanél­küliség jelenti, hiszen a 900 aktív kereső közül 200-nalk mostanában szűnt meg a munkaviszonya. Megoldás­ként a .szőlőből kell kiin­dulni. Csák az a baj, hogy például a szövetkezeti tör­vény, vagy a kárpótlás kér­désének rendezése késik, a szőlő közben érik. Pedig ezenkívül minden miás ,mum- kalhely-teremtési kísértet csak ideiglenes lehet. A .nagy beszélgetésre, mély a falu szempontjaiból való­színűleg meghatározó lesz majd, későlbb kerül sor. Nyár végén rendeznek itt egy tábort, a sárospataki fő­iskola diákjai Balázsi tanár úrral „megszállják” a falut, s rmaghaillgaltjiák a söntés mellett támaszkodó 70 éves bácsi információját is. Hi­szen a múlt tudásával jövőt is lehet állákiibani. Munká­júikhoz segítséget nyújt az egyesület is. S mindannyian bíznák benne, hogy a szel­lemi befektetés magtérül majd. Dobos Klára Privát expo Nézőpont az őszi nemzetközi vásáron Az adósok lapja haza a fizetését, tízezer fo­rintot. Átadták számla élle­nében a hétezer forintot, nem vitatkoztak, nem kér­dezték, csak nem értették, miért ez a súlyos kiszolgál­tatottság a párórás szolgál­tatás fejében. A Miskolci Ipartestület ve­zetője már tud a bajiba ju­tott család esetéről, s mint mondta, szákértői vizsgála­tot indítaPák a murtka ér- tökénék, az anyag árának, téhát a valós költségeik mér­tékének megállapítására. Részit vesz ébben a testület jogtanácsosa is, hiszen a cél nem az, hogy a kisiparost elirnanaisztálják, hanem a té­nyék teljes feltárása. Ker­tész Mártom így vélekedik: — Ezék a munkák ugyan szabadárasaik, az iparos és á megrendelő megállapodása alapján alakíthatók ki az elvégzett szolgáltatási árak, ám ügyeleti díjat, szombati pótlékot stb. nem szabad felszámolni azért, mert mi közZétesszük a mesterék cí­mét, nevét. (Átmenetileg, amíg az ügyben a vizsgálat tant, az illető iparos nem is szerepelhet az ügyeletesek között.) Azt is elfogadom, hogy amíg az egyik szerelő adoitt műinkén fél napig szöszmötöl, azt a másik egy­két óra alatt elvégezheti. Létezik egy régi, ma már Budapest (1SB): A Vál­lalkozók Országos Szövetsé­ge először két évvél ezelőtt próbálkozott a honi magán­vállalkozók egy helyen tör­ténő vásári bemutatásával. S most. az őszi vásáron már a Hungexpo egyik legna­gyobb. „B” pavilonjában ál­lítják ki azokat a terméke­ket és mutatják be azokat a szolgáltatásokat, amelyek nemzetközi mércével mérve is a csúcstechnológiát teste­sítik meg. Jellemző egyéb­ként a magyar gazdaság je­lenlegi fejlettségére, hogy nálunk jelentősége van egv ilyen vásárnak, míg Euró­pa nyugati felén nem is ér­tenék. miért kell hangsú­lyozni a magánvállalkozói jellegét. A privát expóról Palotás Jánost, a VOSZ el­nökét kérdeztük. A VOSZ már évek óta tervszerűen építi a saját imáeóiát. amelynek lényege, hogv a magyar társadalom­ban tudatosítsák azt. hogy a magánvállalkozások a gazdaság leghatékonyabb szereplői, s ezekre alapozva kell építeni a jövőt. E po­zitív arculat kiépítését szol­gálják például azok a kiál­lítások is — legutóbb pél­dául a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron —. amelyek a hazai, vállalkozói kör színe-iaváit juttatják bemutatkozási lehetőséghez. E koncentrált demonstráci­ók okát többféle Iképpen is meg lehet határozni: egyfe­lől természetesen új piacok szerzése a cél. másfelől pe­dig az. hogv bizonyítsák, a hazai vállalkozók termékei és szolgáltatásai már jóval meghaladják a gazdaság ál­talános színvonalát. A VOSZ stratégiája szerint ugyanis a magánvállalkozóknak min­dig az élen kell járniuk a csúcstechnológiák bevezeté­se terén, s így mintegy elő­őrsként kell megjelenniük azokon a nemzetközi pia­cokon. ahol a magyar gaz­daságnak érdekeltségei van­nak és lehetnek. Éppen ezért az említett tavaszi vá­sáron például olyan számí­tógépekkel vezérelt kutató- és termelő berendezéseket mutattak be. amelyek mél- ■tán számíthatnak a fejlett világ érdeklődésére. Érvel­ve a kiállítással amel­lett is. hogy a magánvállal­kozók nemcsak a szolgálta­tás. a kereskedelem és az idegenforgalom területén ru­háznak be. hanem a terme­lő szférában is. E privát vásáron egyéb­ként csák a VOSZ tagjai vehetnek részt. S a jelent­kezők közül szakértőkből álló zsűri fogja kiválaszta­ni a kiállítókat. E bizottság egyébként, tudtuk meg Pa­lotás Jánostól, részrehajló lesz. Előnyt azok a magán­vállalkozók élveznek, akdlk a szövetség gazdasági stra­tégiájának megfelelően csúcsminőségű termékkel je­lennek meg. s akik a szol­gáltatások területén az át­lagosnál jóval magasabb színvonalon dolgoznak. Ráthy Sándor (Budapest 1SB) Pontosabb talán azt mondani, a hite­lezők lapja lesz az a perio­dika, amelyet szeptembertől havonta kívánnak megjelen­tetni, állítólag máris érzé­kelhető, hatalmas érdeklődés mellett. Érthető, hiszen a gazdaság legsúlyosabb gond­ja a cégek hatalmas méretű eladósodása. Alig találni ma olyan gazdálkodó szerveze­tet, amely pontosan fizeti az adót, a társadalombiztosí­tási járulékot, s mindemel­lett még az esedékes szám­láit is időben teljesíti. Mégis azt gondolom, nem ez az a terület, ahol a nyil­vánosság, a pellengérre állí­tás eszközét, fegyelmező ere­jét célszerű, igazságos alkal­mazni. Belátom, hogy az adósok havonta megjelenő listája hasznos segédeszköz lehet mondjuk egy kereske­delmi vállalatnál, ahol na­ponta kell dönteni arról, ki­nek szolgáltatnak ki árut át­utalással teljesítendő, egy­szerű számlára, kivel szem­ben nyújtanak be úgyneve­zett beszedési megbízást, s ki az, akitől csakis kész­pénzt fogadnak el. A gazdaság belső viszo­nyai azonban ennél jóval meg például a lista alapján, bonyolultabbak. Ki mondja meg például a lista alapján, hogy X cég aktuális tarto­zása az ott folyó tevékeny­séget minősíti-e és ezáltal indokolt óvatosságra int minden újabb partnert —, vagy csupán tartós, ám mégis átmeneti állapot, amely a neki tartozók fize­tésekor megszűnik. Lehet erre azt mondani: nem baj, majd a következő havi lis­tán már nem szerepel a cég. Igen ám, de jól ismerjük az efféle listák hatásmechaniz­musát: aki egyszer azon szerepel, az ugyancsak ne­hezen mossa le magáról a hátrányos megkülönbözte­tés bélyegét. Magyarán: ha valamire jó egy ilyen kiadvány, akkor az a bizalmatlanság növelé­se. Akkor, amikor az ugyan­csak nehezen ébredező üzle­ti élet egyik meghatározó eleme éppen a bizalom kell, hogy legyen. Miközben na­ponta halljuk emlegetni a bizalom fogalmát a külföldi tőke kapcsán, miért gondol­juk, hogy a belföldi gazda­ságban ennek másodlagos a szerepe? Mert azt gondolni, hogy a listák közreadásának fenyegetettségében egyik napról a másikra megszűnik a többszáz milliárdra be­csült vállalati adósság, az enyhén szólva naivitás. Félreértés ne essék: eszemben sincs azt állítani, hogy minden rendben van e téren. Csupán azt gondolom, másfajta, természetesen köz- gazdasági eszközökkel kell végre generális megoldást találni. Az életképtelen vál­lalatok haladéktalan felszá­molásával, vagy szanálásá­val, működőképes csődtör­vénnyel, ésszerű mértékű, de fegyelmező erejű büntető kamatok alkalmazásával — s még hosszan lehetne so­rolni a részben már ma is alkalmazható, részben mi­előbb megteremtendő mód­szereket. Mert ezeket sosem pótol­hatja egy anyagi haszonra törekvő kiadó kétségkívül hatásosnak tetsző üzleti vál­lalkozása. Az adóslista nem mentesíthet sem a körülte­kintő üzleti felelősség, sem pedig a törvényhozás és a kormány gazdaságszervezői, jogalkotói felelőssége alól. Görömbölyi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents