Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. július 27., szombat Mezey István: Illusztráció Lévay József Száraz ágon című versé hez Hudy Ferenc Szikrafény Az érdekember legtöbbször akkor visz ajándékot, ha szüksége van valamire. * Az irigység többnyire a nem azonos színvonalon állók között bontakozik ki. * A műveltség egy bizonyos szintjénél már nem kísért az irigység. * Amíg nem értünk valamit, hasznunk sincs belőle. Vitákban az értelmet, és az érzelmet nem lehet elválasztani. * Uralkodási vágy: hatalomra ösztönző belső biztatás. * Ahol a munkatársak titkon figyelik egymást, ott sántít a jellem. * A felülkerekedés . nem mindig előny. Olga, Liliána Hét szent alvó Az Olga germán eredetű — a Helga változata, s egészségest, boldogot jelent —, ám ez a név mégis az orosz nyelvben alakult ki. A Helga nevet az oroszok a IX. században ismerték meg, amikor a Skandináv-félszigetről a normann vikingek Rurik parancsnoksága alatt megalapították az orosz államot. Rurik leánya, az ógermán Helga nevet viselte, az oroszok ezt Olgának mondták. Ö lett az orosz ortodox egyház első szentje, Szent Olga néven. S az ősi germán név, már mint orosz név terjedt el Európa-szerte. A ma ünnepelt másik női név, a nálunk nagyon ritka Lillán, liliomot jelent, s eredetére nézve, latin, illetve angol származású név. A mai nap a Hét szent alvó ünnepe. Már a Szelepché- nyi-kódexben feltűnik. Különösen a pálosok misekönyvei tartották számon ezt az ünnepet. A szír eredetű legenda szerint Decius császár idejében Efezusban egy barlangba falaztak be hét szentéletű, keresztény embert, akik kétszáz év múlva feltámadtak, s az eretnekeknek hirdették a test feltámadását. (ha) Lapunk július 4-i számában megjelent írásában Zu bornyák Zoltán színművész komoly játékra hívta a színházszerető közönséget. Kérte, írják le, mondják el minél többen a véleményüket, ötleteiket, hogy milyen színházat szeretnének. Felhívására, több levél érkezett szerkesztőségünkbe is, de voltak, akik személyesen Zubornyák Zoltánhoz fordultak. A következőkben két hozzászólásból közlünk részleteket. Az én színházam Kedves Zoltán! Pelyhes állú kis kölyök- ként vitt be a szomszéd bácsi, aki díszlettervező volt a Miskolci Színházban, a Tokaji aszú egyik gyermekszerepére még 1938-ban, a színházba! A főszerepet, egy akkor 60 éves nagy magyar színésznő játszotta, vendégként, már akkor súlyos betegen. A díszletfal mögött kimerültén ült le, hogy azt hittem, többé fel sem bír állni. De felállt, sőt a színpadon úgy járta a csárdást, hogy háromszor is kérte a közönség a megismétlését. Kint jártá- nyi ereje, a színpadon viruló élete! Igen, ez a csodálatos színésznő aki élt, halt a közönségéért, hogy egész életében a színpadon szolgáljon: Fedák Sári volt. Így képzelem el az én színházamat is, ilyen színészekkel venném, körül magam, akik ilyen megszállottan és elkötelezetten tudják szolgálni népünket, közönségünket. A jó és tehetséges színészeket szeretném, megbecsülném, megfizetném, s ellátnám, jó feladatokkal, hadd dolgozzanak, legyen örömük a szépen elkészített, míves munkájukban, s általa a népének is tudjon olyan élményt adni, amiért újra csak újra bejönne a színházba. A nép még ebben a nehéz időben is szívesen áldoz, ha van értelme. A közönség szereti a színházat, a színészt, mert úgy érzi és úgy tudja, hogy akkor azon az estén, a Máté Éva és Varga Gyula csak neki játszott, énekelt, táncolt és adta szívét, lelkét, egész életét, olyan ér- . zéssel, melyet soha az életben nem pótol semmi, csak abban a pillanatban születik meg, amikor egymásra talál a színész és a néző! Körülvenném magam fiatalokkal, a színpadon á lányok, asszonyok legyenek szépek, csinosak, tehetségesek, akikért a férfi szívnek meg kell bolondulni. A férfiak legyenek jóképűek, sarmosak, hadd dobogtassák meg a női szíveket. Okos és szép emberekkel lehet csak színházat csinálni, persze elkelne egy-két érdekes jelen-' ség js! Én játszanék mindent, operettet, musicalt, rockoperát, operát, drámát és tragédiát, és gyermekeknek szóló csodás ifjúsági darabokat. Az operettben színészeim tudjanak énekelni, táncolni, komédiáz- ni, hogy guruljon a nézőtér a nevetéstől. A drámában, tragédiában teremtsen olyan csendet a színész, hogy a nézők lélegzetvételét is meg llehessen hallani! Az egyik este operett, másik este dráma, vagy két naponként váltanám, hiszem, hogy minden előadás telt ház előtt menne. De ezeket az előadásokat olyan szinten kell tartani, hogy a nép, a néző azt érezze és lássa, hogy mindez érette és neki történik, őt tiszteli meg a színész munkájával. Az én színházam olyan lenne, mint egy nagy család. Btintetném a fegyelmezetleneket, a feladatukat nem tisztességgel ellátókat, dicsérném és jutalmaznám, a tisztes munkát, a többet. Csírájában elfojtanék minden klikket, szervezkedést, fröccsbeszédet. Nálam minden színésznek egyetlen mércéje lenne csak, az a munka, amit letesz, amiért a közönség jegyet váll és bejön a színházba, de nem megy el az első felvonás után, hanem végig benn marad, mert jól érzi magát! Becsület, tisztesség az emberi életben is, higgyen minden színészem abbán, hogy csak egy élet van. Nem lehet italos és rendetlen emberi életében, mert akkor a színpadi munkájában is az! Én nyitott lennék minden szóra, mindenkihez, mindenkit meghallgatnék, boldogan és örömmel fogadnám. a szíves segítő, vagy bíráló észrevételt, mely közös ügyünket szolgálja, sőt kérném is! Tisztes tanácsadó testülettel venném körül magam-, nem egyedül döntenék, hadd érezzék mások is az alkotás örömét, de a felelősséget is. Mindenki a maga munkájában felelős lenne azért, hogy az előadások igen magas művészi szinten készüljenek el! Hétfő lenne a szünnap. Játéknapok: kedd, szerda, csütörtök, péntek, e napokon bérleti előadások lennének, szombat és vasárnap délelőtt és délután -csak gyermekeké, szombat és vasárnap este bérletszünet lenne, operettet, rockoperát, musicalt játszanék! És tájolnék, sokat, mert a vidék igen nehéz helyzetben van, most az önkormányzatok nem adnak kultúrára. A helyi és megyei ön- kormányzat művelődésének egyik fontos bázisa lenne a színházam! Éljenek a színház adta lehetőségekkel, de ne éljenek vele vissza. A pártok " ne sajátítsák ki, .s ne használják fel saját céljaikra, ez legyen mindenkié. Kérjék be a műsortervet, beszéljék meg azok végrehajtását, fenntartásra, az életre, az a színház vezetőinek feladata, s ha már megbízták, hagyják őket önállóan dolgozni! Amit a színházra áldoznak azonnal is, de hosszú távon sokszor megújítja magát, az emberi szívekben, az emberi magatartásokban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola kihelyezett képzéseként, saját színésznevelő stúdióban nevelném a fiatalokat, ahol teljes képzést kapnak; mesterségórák, ének, zene, tánc, színház- és drámatörténet, egy-egy idegen nyelv, neves színészekkel, a főiskola tanáraival. Ebből a stúdióból megoldhatók a magas művészi szintű közös feladatok, kisebb vagy nagyobb táncos, vagy prózai szerepek. Az én színházamba mindenkinek, a portástól a kiemelt vezető művészig, egyetlen egy kötelessége lenne csak: tehetséggel, tudással, megszállottan, és elkötelezetten, tiszta szívvel, a közönség szolgálata! Ez lenne az ars poeticám, hisz’ ez lenne az életem! Ha pedig valaki az életét teszi fel Thália oltárára, akkor minden más mellékes, csak az áldozati füst szálljon az égbe tisztán és hófehéren, és magasan hirdesse: gyertek velünk, mert itt megtaláljátok a boldogságot és általa szebb, örömteli ob és boldogabb lesz az élete mindenkinek! Szép László örömmel teszek eleget az újságban megjelent kérésednek, miszerint a közönség véleményére vagy kíváncsi az új, leendő színházvezetés számára. Szerencsés; kezdeményezés több oknál) fogva is: a jelenlegi színházvezetés még egy évic^ funkcionál, azután „utánunk a vízözön!" Csak ez alatt a'zj év alatt , el ne távolítsák még jobban a közönséget,' akiket nagy erőfeszítések — és különlegesen jó műsortervvel, vérfrissítésként ható új gárdával lehetne vissza-í hódítani. Sokkal többet kell építeni a nagy öregekre! Micsoda dolog, hogy Somló' Ferenc Miskolcnak nem kell; de Egerben hála Istennek sok régi feladattal bízzák meg! Vissza kell csalni Bánó Palit (kitűnő karakterszí-i nészl), akit állítólag úgy! megbántottak, hogy a színháznak még g tájékát is1 elkerüli ! Az elmúlt időszakról (haj lottókról!?), vagy jót vagy. semmit. Sajnos kevesebb a jó, de el kell ismerni az, opera újbóli beindítását, az O’ Neill-bemutatót. Azt már nem, hogy egyre kevesebb a bemutató (városunk évi 8-10 darabhoz volt szokva, amelyből 2 nagyoperett, 2 vígjáf ték, 1 klasszikus dráma, 1 magyar dráma, 1 zenés játék (musical) és 1 vájtfülű- eknek szóló színdarab. A szűkös ,anyagiak mellett megoldható, ha mindjárt az évad első, vagy második bemutató díszlete nem viszi el a költségvetés millióit (Trubadúr, Makrancos hölgy). Nem beszélve arról, hogy nagyszerű díszlet és jelmez- tervezőink vannak, akik óriási leleményességgel szinte a semmiből varázsolnak jelmezeket, csodálatos, jól bejátszható díszletet. No, meg a szegény színházat sírom, sírom vissza, de egy jó rende- ző sikeresen együttműködve a fenti szakemberekkel, gazdasági helyzet ide, gazdasági helyzet oda, kitűnő pro-j dukciókat hozhatnának létre. Más! Visszaállítanám a jutalomjátékot! A Miskolci emlékek színészarcokkal című cikksorozatban sok olyan Miskolcról elszármazott színész óhaja, szívesen jönne egy-egy szerepre fiatalságának színhelyére! Nem nosztalgiából emlegetik szeretettel színházunkat és elsősorban a miskolci publikumot! (Rákérdezésem nélkül szinte mindenki vallja: a miskolci közönség csodálatos, hozzáértő és nagyon-nagyon szereti a színészeit!) Apropó, meghívott vendég! Ha szükségeltetik csak olyanokat hívnék meg, akiről meg vagyok győződve, hogy övé a szerep, csakis övé és senki másé! Ebben a szabadúszás világban hála, Istennek bővelkedünk tehetségekben I Elfelejtett szép hagyomány volt, színházunkban Orosz György főrendezősége idején (milyen kiváló rendező, egyéniség, aki színészcentrikus* színházcentrikus, közönségcentrikus egyszemélyben), hogy az évad első darabja magyar színmű, dráma, vagy Vígjáték volt. Tudnék ajánlani: Bródy Sándor (Dada)l Molnár Ferenc (Olympia, Hattyú, üvegcipő) Németh László (Papucshős, Nagy család), Szabó Magda történelmi drámái (A két Bolyai), Sütő András, Székely János, Hubay Miklós, Mán- dy Iván, Tamási Áron, Zi- lahy Lajos, Herczeg Ferenc, Bíró Lajos (Sárga liliom), Szomory Dezső (II. József császár, Györgyike, drága gyermek), Heltai Jenő (Tündérlaki lányok), Teleki László (Kegyenc), lly- lyés Gyula (A különc, A kegyenc), Sarkadi (Elveszett paradicsom), Hunyod? Sándor (Júliusi éjszaka), Füst Milán (Boldogtalanok), Móricz Zsigmond (Úri muri, Kismadár), .Szigligeti (Liliomfi), Katona (Bánk bán), Vörösmarty (Cziflei és a Hunyadiak). ...De a fiatal, tehetséges drámaírók műveit is bemutatnám. Operett, zenés játék? Igenis, közönségünk d könnyedebb zenés műfa- jón nevelkedett. Sértő szándékkal, előszeretettel emlegetik ezt az ún. szín- házcsinálók. Mindig vastapssal fizette meg a háláty publikum, ha ilyenirányú igényeit • is kielégítették. Választék van bőven, csupán néhány ajánlat: (amelyeket nagyon régen, vagy nem is láttunk!): Bob herceg, Bajadér, Cigánybáró, Mosoly országa, Viktória, Csínom Palkó, János vitéz; a musical közül: a Kabaré, Imádok férjhez menni, a zenés játékok: Kaktusz virága. És ne feledkezzünk meg az ifjabb generációról, nekik is nívósán szórakoztató darabokot kell keresni (kinek kellett Gozzi Szarvaskirálya?!), de bizonyára örömmel fogadnák a Lum- páciusz Vagabunduszt, a Kék madarat, vagy a Hamupipőkét, a Koldus és királyfit. Nem hiányozhatnak a repertoárból a klasszikus görögök, franciák, németek darabjai sem. Pl.: Eüripi- dész: Medeia, Szophoklész: Oidipusz király, Arisztopha- nész: Lüzisztráté, Racin: Phaedrája, Lesage: Turca- ret, Schiller: Ármány és szerelem, Hauptmann: Naplemente előtt, V. Hugó: A királyasszony lovagja, Dumas: Kamérliás hölgy, Rostand: Sasfiók. A közelmúltból származó klasszikusok közül: Caragia- le, Fredro, de Filippo, Pirandello, Ugo Betti, Lorca, Dürrenmatt, Ibsen, Gorkij, T. S. Eliot, Bulgakov, Babel .. Kedves Zoltán! Talán 10 évadra szóló ajánlatomat ne vedd túlságosan komolyan, annál inkább segítő szándékomat, amelyre a jövőben is számíthatsz, amennyiben igényeled. Kívánok jó erőt, kitartást, gáncstalanságot terveid (terveitek) megvalósításához, a színházépítéshez! Utóirat: Novalis örökérvényű mondása: „Vesztett háborúk után vígjátékokat kell írni!” Színházunkra, a mai helyzetre. fordítva:' tönkretett színház után vígjátékokkal kell visszacsalogatni a közönséget! Legyen az veretes, vagy kommersz, csak nevessünk, van épp elegünk a tragédiákból. Őszinte barátsággal: Bíró István
