Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. július 20., szombat Székely Károly Negyven évig hallgattak róla Könyv História est magistra vitae Annáik idején, elsős ■gimnazista ikorom- ban Polányi Imre tanár úr imár az első latin órán ;a ’következő közmondást tanította meg nekünk: „História est magdstra vitae” — vagyishogy, ia (történelem az élet .tanító- mestere. Miindennelk a mondásnak örök igazsága, most például egy igazán szép (kiállítású, történelmi 'témájú könyv forgatása -közben jutott ismét eszembe. Ágoson István, írniiskolai — 'korábban ónodi — református lelkipásztor és hely- történész a muhi csata 7150. évfordulójára, a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelentetett könyve ugyanis inam csupán az egykori események, pontos, hiteles krónikája, hanem a hajdani történések mánák, nekünk szóló üzeneteinek .summázata is. A szerző a kor és a helyszín kiváló ismerő- jeként mindent csokorba gyűjtött, s szakszerűen elrendezett, aimi fontos nemzetünk eme nagy tragédiájának megismeréséhez, logikus áttekintéséhez. Azzal, hogy a 13. század történelmi eseményeit mához szólóvá tette — remélhetőleg tanulságként. — példát adva helytelen, elhamarkodott döntésekről ,eleve kudarcot ígérő széthúzásról, torzsalkodásról — felbecsülhetetlen szolgálatot tett. Mert bár .Muhi víziója a megsemmisülésnek, a katasztrófának, -egyben falcsillantója az élet’benmaradás -esélyénelk is. De .mindenekelőtt annak mementója, hogy ia túléléshez nem szükséges egy nemzetnek újabb és újabb mulhi 'katasztrófák döbbeneté. Ehhez az szükséges: értsen, s tanuljon az uitód az előd (tragédiájából. Ha ugyanis ént, ha ugyanis tanul belőle, tanulságul .mindenekelőtt azt vonhatja le: elkerülhető a pókol- raszállás katarzisa. Az olvasható a könyv bevezetőjében: „A Muhi-mezőn felállított szék,ér vádban a bezárkózott nemzet a tatárnyilaik és a felgyújtott tábor füstjének felhőiből az ítélet rettentő szózatát kényszerül meghallani: a lovad rosszabb, a nyilad ' .rövidebb lett, amióta elszakadtál kötettől, várad és stratégiád azonban még messze áll a nyugati kőfalak és páncélok. ,s ia nyugati ember szervezett védekezésének művészetétől. Felemás nemzet vagy, :se Kelet, se .Nyugat nem vagy az együk már nem, a másik még nem, elzárkóztál mindkettőnek legjavától, is meg kell fulladnod a gyűrűben, melyeit magad vontál -magad köré ...” De... és itt idézzük ia szerző gondolatmenetét: „A tatárjárás után temetővé lett ágoSton iíttiáu ü«í)í tóata (magyar földön IN. Béla személyében egy második honfoglaló és honalapító jelenik meg, és megibizonyíitja, hogy a magyar tud tanulni Kellettől és 'Nyugattól. Ki tud lépni a maradiiság székérvárából és rövid idő alatt meg tudja védeni saját magát. Így lesz magyar értékké a próba, ia tanulás, az elfogultságot legyőző elme. Biztatás ez arra, hogy megújulás által a nemzet a legnagyobb csapást iis ki (tudja heverni, s ez a megújulás tartja meg. Földrajzi helyzetünk kihasználásával mindig (bajiban voltunk. Előnyeinket ezen a itér,en sem -hasznosítottuk kellő mértékben. Éljünk végre már vele, ne csak hátrányait szenvedjük! Legyen figyelmeztetés a 750. évforduló az önhittség, önzés, széthúzás, ellenségeskedés ellen!” És azt már én teszem hozzá: Higgyük el végre a történelemnek, hogy nincs nála hitelesebb tanítómester! Ágoston István munkája e tiszteletre méltó „tanítómester" kiváló „tankönyve”. Érdemes forgatni! (hajdú i.) A „Fehér könyvek” margójára Székely Károly soha nem feledhette a háborút. Alig huszonnégyévesen a harctéren veszítette el fél lábát. Nemcsoda hát, hogy az I. világháború utáni munkásságának legjelleg- zetesebb alkotásai a portrék és érmék mellett a baj“ társaknak szentelt köztéri emlékművek voltak. Nem sejthette, hogy éppen ezek miatt a hozzá annyira közel álló, és a megélhetését is leginkább segítő alkotások miatt nyilvánítja majd halála után néhány évvel hatalomra kerülő rendszer irredentának, sovinisztának. Ezek miatt a vádak miatt több mint negyven évig elhallgattak a nevét. Csak az idén került ismét közönség elé a munkássága. Edelény városa ugyanis az általa készített emlékmű helyreállításakor újra felfedezte, és azóta is az őt megillető tisztelettel övezi Székely Károlyt. A művész 1880-ban született Marosvásárhelyen. Első alkotása, amelyről feljegyzések is megemlékeznek egy Kossuth-portré volt. Ezt 12 éves korában készítette és az iparosköri kiállításon egyforintos díjat kapott érte. Kézműves pályafutását azonban az agyagipari szakiskola elvégzése után fazekasként kezdte. De álmai messzebbre vonzották, így a század utolsó éveiben már Magyarországon, egy Kiss György nevű szobrász mellett dolgozott. Ezután az Iparművészeti Iskolában tanult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatásával, majd a párizsi Julián Akadémián, hazatérve pedig Strobl Alajos mesteriskolájában fejlesztette tudását. Ekkor alkotta meg a Nyilazó férfi figuráját, amellyel egy 2000 koronás ösztöndíjat nyert, így juthatott el Hollandiába, Belgiumba, Olaszországba. És ékkor kitört az első világháború. A folytatást már ismerjük. De milyen furcsaságokra képes a történelem. Halála után ötven évvel egy borsodi településen, — ahol talán ő maga sohasem járt — emlékezve az ötvenes években elpusztított turulmadár alkotójára megrendezik Székely Károly első gyűjteményes kiállítását. A művész családja pedig kifejezve köszönetét Edelény városának a gimnáziumnak adja örök letétbe a korábban díjnyertes Nyilazó férfi című szobrot. És ez még nem a történet vége. Az ország területén egykor több mint harminc Székely Károly által készített emlékmű állt. Ezek visszahelyezése — és régiónkban az Edelényi Városszépítő Egyesület — révén bizonyára egyre többet hallhatjuk majd a nevét. (csörnök) Nem kétlem, jószándék, felelősség, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi élet változása iránt - érzett elkötelezettség vezérelte a Magyar Demokrata Fórum országos választmányának tagjait, amikor a „Fehér könyvek” összeállításáról döntöttek. Ezekben a dokumentumokban megyénként és településenként kíván, ják rögzíteni a múlt rendszerben elkövetett jogi és erkölcsi bűnökért felelősek névsorát. A tényfeltárást tudományos szakszerűséggel kell elvégezni — szól a határozat —, a Magyar Tudományos Akadémia és a levéltárak segítségével. Mint mondtam, nem vonom kétségbe az MDF országos választmányának jószándékát. Talán még a kompetenciáját sem. Bár jó lenne tudni — erről nem szól a fáma —, hogy vajon a régi, úgynevezett demokratikus ellenzékhez tartozók közül azok, akik most politikai ellenfélnek számítanak, részt vesznek-e ebben a gigászinak ígérkező munkában. Azt sem vitatom, hogy szükség van a társadalom sárba tiport erkölcsi tartásának visszaállítására, ám az az érzésem, nem ez a mindent egyszerre akaró, általános érvényű megoldás látsszatát kínáló, valójában mindent és mindenkit bizonytalanságba taszító megoldás lesz az egyedül üdvözítő, a legjobb erre a célra. Elképzelhető-e, hogy a „Fehér könyvek” betöltik ezt az űrt, amit a belügyminisztériumi ügynökli'sta nyilvánosságra hozatala körüli hercehurca, a sok titkolódzás, rejtélyesfeedés teremtett a magyar közéletben, s ezáltal könnyí- tenek a kormány és parlament nehéz lelkiismeretin ? Elképzelhető — de nem valószínű. Mert lássuk csak, mennyiben különbözik a „Fehér könyvek” problematikája az ügynöklistáétól ! Először is: mi számít erkölcsi bűnnek? Ki lesz az, aki megmondja, milyen messzire mehetett valaki az elmúlt rendszerrel való kollaborálásban anélkül, hogy vétett volna az emberiség egyetemes erkölcsi szabályai ellen? A személyiségi jogokra tekintettel kell leírni — figyelmeztet az MDF Országos Elnöksége. Ám arról már hallgatnak az ötlet szülőatyjai, kikre terjed majd ki a vizsgálódás. Csak a régi állami és pártapparátus hivatásos kiszolgálóira. Netán minden társadalmi funkció betöltőjére, legyen az községi, tűzoltóegylet tiszteletbeli el.nöke, vagy a megyei népfront csúcs- Eunkcionáriusa? Esetleg magánemberekre is? Ha Igen, mindenkire, vagy csak az ötletszerűen kiválasztottakra? Ha nem ötletszerűen. mi alapján választanaik majd az igen tisztelt „bírák”? Akárhogyan is lesz, óhatatlanul becsúszik majd jónéhány hiba az „átvilágításokba”. Előidézve ártatlan emberek jóvátehetetlen megbélyegzését. Ilyen esetekben pedig az utólagos magyarázkodás nem hogy javítana, de méginkább ront a helyzeten. Ezekhez a könyvekhez hiába adnak ki hibajegyzéket. Legfeljebb kiegészítő kötetekre lehet számítani, de ki tudja így is hányán maradnak ki a felsorolásból, akiknek pedig ott lenne a helyük?! S végül: jószándék ide, jószándék oda — ki garantálja, hogy politikai kalandorok (jónéhány akad a magyar politikai életben) nem használják fel manipulációkra a vizsgálatok során szerzett információkat? Félek a „Fehér könyvektől”. Nem az aggaszt, hogy netán felfedezem a nevemet valamelyik lapon — bár egykori kiváló úttörőként és KISZ-tagkéirt megérdemelném, hogy a fejemre olvassák bűneimet. Nem. Attól tartok inkább, hogy e könyvek megjelenésével az oly hőn áhított tiszta közélet helyett sötét indulatoktól terhes, bizalmatlansággal teli mindennapok elé nézünk majd. amikoris az erkölcsösök dokumentumokkal lígazolt megvetéssel nézhetnek az erkölcstelenekre. Csak egyvalami nem lesz még mindig biztos: ki erkölcsös és ki nem az. Mert, mint azt mindnyájan tudjuk, az erkölcsnél szubjektivebb kategória aligha létezik az emberiség fogalmában. Sinka Zoltán Készülődés a grafikai biennáléra Az évtizedek során kialakult hagyományoknak megfelelően — a páros években tartott Miskolci Téli Tárlat után — az idén, tehát a páratlan évben, ismét az Országos Miskolci Grafikai Biennáléra kerül sor a Miskolci Galériában. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Miskolci Galéria és több más intézmény közös szervezésében tartandó tárlatra az ország különböző vidékén élő és lakó grafikusok közül 160 művész négyszáznál több alkotását „nevezte be”. A beküldött — zömmel budapesti alkotók — műveiből a szakemberekből álló zsűri 123 művész 216 művét tartotta méltónak a bemutatásra. A tárlat — >a tervek szerint — decemberben nyílik, s hat hétig lesz nyitva. A kialakult hagyományokat folytatva . gyűjteményes anyagával vessz részt a bi- ennálén a két éve tartott tárlat nagydíjasa, Pásztor Gábor, aki a Kossuth utcai Mini Galériában állítja ki műveit. Ugyancsak a hagyományokat folytatva — s a rendezvénynek nemzetközi kitekintést biztosítva — a külföldi kiállítók közül most a romániai grafikusokat: hívták meg. Alkotásaikkal a Szentpéteri kapui József Attila könyvtárban szerepelnek majd. A tárlat legjobb alkotásait díjazzák. A fődíjat Miskolc megyei jogú város adományozza. Számos 'más intézmény is bejelentette díjalapítását. Így többek között a Művelődési Minisztérium, Borsod megye önkormányzata. Üj díjalapítók is jelentkeztek, mint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, a Magyar Honvédség Parancsnoksága. Feledy Gyűlt: rajza KALÁSZ LÁSZLÓ la nagyol és nem erősek mint hittem és nem is örök rosszabbak: nincs hova szöknöd sosem előlük: átröpköd bármelyik bármely világba kurta szárnya görcsös lába mindnek ijesztőre állva s csüngnek fejjel lefelé mondatokat kiabálnak, verkliznek e csöpp rekedtek neki-csapnak a szemednek mintha ember lenne mind' görbedt csőrből játszanak szájat cifra tollal berzenkednek, ugrálnak s játszó kis sorsuk utánzód már akaratlan' s fényes gyűrűikbe^ ring ványadt akaratod lassan hol millió papagáj embernyelven kiabál tarka tollba pólyáit bendő feneketlen begy az ágyad drága jóízű jövendő?' — ott rohadt el minden század SZEMJON BOTVINNYIK (orosz) Könnyű a poszméhvel példálózni: De lázas órán, mikor virágba borul a föld, s dús fürtű orgonák súlyosulnak, omlanak az ágra, s árnyba bújik minden lény a hőtől, s kigyúi lángja a közeli lápnak - teremtő restség gyötri a költőt; leikében baljós sejtés munkálgat. .. Cseh Károly fordítása
