Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

1991. július 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hajó, kormányos nélkül? Már megint m van egy politikai Kacsa, megtörtem a Következő kövér madár íel- röptetése, hogy egy percig se legyen nyugalom, itt van előttünk egy kivédhetetlen csőd rémképe. Azt hiszem, furcsa történelmi korszakot élünk, egy olyan változás- sorozat hétköznapjait, amely során egy világrendszer om­lott össze, s ebben az át­alakuló világban a mi or­szágunk olyan nehézségek közepette próbál talponma- radni. amelyeknek nem is minden eleme tudatosul bennünk. Európa néhány országa, Spanyolország, Portugália, Görögország és Törökország is több kevesebb sikerrel végigszenvedte a felzárkózás nem könnyű útját és azt is tudjuk, hogy az ő erőfeszí­téseiket nem nehezítette annyi gát, mint a mienket. Egy olyan irányított és zárt gondolkodású világ után ugyanis mint amiben eddig éltünk, sokan nehezen fog­ják fel, hogy a demokrácia egy olyan lehetőség, amiben nincs, vagy nincsenek min­denható központok, amelyek ukázokkal, mindenkire egy­aránt kötelező érvényű ren­deletekkel határoznák meg az időszerű tennivalókat. Ki ne emlékezne rá, hogy alig néhány éve a magyar sajtó szinte a szájába rágta a résztvevőknek az aratás, a vetés, és más munkák ten­nivalóit, vagy éppen _ a ta­karékoskodás időszerű kam­pányfeladatát, azt, amit egy központból jónak véltek a kialakult helyzet megoldá­sára. . Úgy tűnik, egy ilyen ha­talmas változássorozat, ami­ben most vagyunk, a maga bonyolult rendszerével, van annyira áttekinthetetlen, hogy igazán hozzáértő és tisztességes szakemberek is ugyanazon alapkérdésből ki­indulva, más-más következ­tetésre jussanak. Nincse­nek tehát abszolút igazsá­gok. És ebben semmi rend­kívüli nincs. ... Ha ezt világosan latjuk, akkor érthetjük meg, miért is csatázik olyan elszántan néha talán apróságnak tuno részletkérdésben a másik párt képviselője a Parla­mentben. Hiszen gazdasági, kárpótlási és egyéb kérdé­sekben nézetek csapnak ösz- sze, amelyek mögött politi­kai koncepciók, az egész cél­rendszer és a célhoz — a piacgazdasághoz — történő felzárkózás, az ahhoz veze­tő út koncepciója tapintha­tó ki. Hogy miért van szükség ennek a sokak által értett és tudott evidenciának a felemlegetésére? Talán azért, mert úgy tűnik, a hétköz­napok során hajlamosak va­gyunk megfeledkezni né­hány létfontosságú alapigaz­ságról. Arról, hogy még egy sikeres, szerves fejlődésen átment, jól működő gazda­ságú országban is a vezeté­sen, a kormányon, múlik, hogy mennyire zökkenőmen­tesen tudnak megfeleni az újabb és újabb kihívások­nak. Azaz, hogyan birkózik meg a kormány a minden­napok feladataival. A de­mokrácia lényege éppen ab­ban van, hogy a legitim kormány a maga eszköz- rendszerével viszi az ügye­ket addig, amíg az ellenzék a maga törvényes eszközei­vel be nem bizonyítja, hogy megalapozott a kritikája, jogos az elégedetlensége, s már túljutott azon a pon­ton, hogy statisztáljon a másik párt ügyviteléhez. Magyarul, úgy véli, hogy a miaga programja az ország gondjainak megoldásában sikeresebb lehet, mint a kormányé. Ez a lényeg, és erre szolgál egy érdek nél­küli sajtó. Alig több, mint egy éve, hogy a jelenlegi koalíciós kormány vállalkozott az or­szág átalakításának hatal­mas feladatára. Ez az egy év, mint tudjuk, bővelke­dett nehéz helyzetekben. A taxis-blokád, a hatalmas áremelések, az MSZOSZ ál­tal felgerjesztett, majd le­fújt figyelmeztető sztrájk egy-egy olyan rejtett, vagy nyilvánvaló bomba is lehe­tett volna, amely klsiklat- hatta volna közös vonatun­kat. Most a Kisgazdapárt uj elnökének a megválasztása lehet egy újabb szakítópró­ba, amelynek a következ­ményei az ország jövője szempontjából ma még be- láthatatlanok. Az eddigi egy évről szól­va- annyit a legelfogultabb ellenzéki is elismer, hogy a magyar társadalom, gazda­ság intézményrendszer es politikai felépítmény átala­kításának egyesztendos fo­lyamatában nem történték olyan jóvátehetetlen hibák, amelyek kizárnák a továb­bi, sikeres haladás leheto­Talán egyféle szerencse, hogy a demokrácia kitelje­sedésével régen túl vagyunk azon a kötelező tiszteletko- rön amikor szolgai módon agyon kell dicsérni a kor­mány produktumát. Ma mar ez nem kötelező és nem is ez a célom. Inkább a jövő­vel kell foglalkoznunk. Az előttünk lévő könnyűnek nem nevezhető időszak na- gyonis több figyelmet érde­mel, mint a múlt. Miért célszerű ezt leírni és elmondani? Azért kell, mert úgy tűnik, nálunk még min­dig nem alakult ki az in­formáció valódi értéke. Most ugyanis a Koprint-Datorg által készített jelentés után már több lap úgy kommen­tálta ezt a jelentést, hogy lám, negatív fordulat követ­kezett be, sikertelen az út. És készülhetünk arra. hogy az év második részében el­szabadul az infláció, össze­omlik a gazdaság. így tény­szerűen. Mintha ezen a ha­jón nem lenne kormányos és kormány. Vagy ez is csak egy egyszerű ellenzéki értékelés? De valójában Magyarországon nem ala­kult ki valódi ellenzéki és kormánypárti lapstruktúra, így a gyanútlan olvasó nem ■képes különbséget tenni egyik, vagy másik hír, in­formáció kommentár értéke között. Miről van tehát szó? Való igaz, a jelentés lényegére nagyon is oda kell figyelni. A Konjunktúra és Piacku­tató Intézet munkatársai jól tudják, hogy igen-igen ne­héz az az út, ami előttünk van. De talán azt is, hogy nem nehezebb, mint eddig. Egyszerűen csak nehéz és veszélyes, és egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy túl vagyunk a nehéz­ségeken. De egy szokásos jelentés­ből nem szabad végleges kö­vetkeztetést leszűrni. Most pedig mégis többek által ez történt. Hiszen a jelentés megállapításának legtöbbje ismert. A keleti kereskede­lem összeomlása, az infláció, az egyre növekvő munka- nélküliség például. Ami fi­gyelemreméltó és új, az a termelői árak növekedése a fogyasztói árakhoz képest. Ez egy új élem. És ezt a je­lentés készítői úgy értelme­zik, hogy a jövőben árakat kell majd emelni, 'le kell ér­tékelni a forintot, elszaba­dul az infláció és a megnö­vekvő költségvetési nyomás miatt összeomlik a gazdaság. Az is valószínűleg igaz, hogy a nemzeti jövedelem a GDP várhatóan 6—7 százalékkal kisebb lesz, mint tavaly és ez. véleményünk szerint ag­gályosán rontja a jövő évi költségvetés helyzetét. Mindezeket nyilván gz irányítást kézbentartók is tudják, éppúgy, mint ahogy eddig is tudták és ők más­ként nyilatkoznak. A hajó nem kormányzás nélkül ha­ladt eddig sem. Tehát a Halló! Itt a telefon! meglévő nehézségek ismere­teben szükségesek lesznek majd olyan lépések, ame- ^?k -?Z.\ az újabb veszélyt elhárítják. A lényeg tehát abban van hogy a hajó sorsáért felelő­sek, a kapitány, a kormá­nyos es segítőik tudják, vi- agosan látják a nehézsége- ket sziklakat, zátonyokat. És a"Arak a újuk­kal is. Azt hiszem erre az elmúlt év történései mes nyugtató választ adtak. Fel esleges tehát most egy úiabh csőddel, elkerülhetetlen ősz szeomlassal riogatni a köz vdeményt. Hiszen számunk- t ország számára jS sokkal fontosabb hogy L emberek többsége a salát munkajavai, vállalkozásával a jovojenek megterem tésé- yel fogllalkozzon, mjnt _ Nekünk"3 aV3‘Ó :készüIésseL iNekunk a sajtónak pecítie f * vladatUnKk’ h°g.V ebben a nagyon is bonyolult km­szakban igyekezzünk a leg alaposabb tájékozódással megszerezni mindazt az“ formációt — és art , seggel továbbadni _ ámfa hiteles tájékoztatáshoz srtk seges. így talán képesek le" szunk megközelíteni az igaz­Azt hiszem, ez az egyik legfőbb tanulsága a mostani tulragozott jelentésnek kWán Xa oban , odafigyelést kivan, de reményeink sze- nnt nem a jövő évi csődöt vetíti előre. Ezért van kormányos is és 'kapitány is a hajón. Hajdú Gábor, az MDF miskolci szóvivője H. I. nyugalmozott tanár- J nő egy szerda reggel meglep petéshez juttatta eltartóit: váratlanul meghalt. Családja nem lévén, az öregkor: magá­nyát két távoli rokona, egy testvérpár osztotta meg vele, az áhított lakás reményében. A korszellem azt mondaná, hogy a meglepetés kellemes volt, hiszen immár elérhető közelségbe került a főbérlő? rangfokozatba való felemel­kedés. Lehel, hogy ez is je­len volt a két szoba, kony­ha, cselédszobás paradi­csomban, amelyben a testvér­pár mozoghatott. Egyetlen helyiség, a konyha melletti kicsiny kamra kivételével. Ez tiltott terület volt, ennélfogva izgalmas. Az említett szerda tehóí halmozta a meglepetést: kulcskeresés, zárpróbo; az aj­tó végre engedett, es a szemmel láthatóan elhanya­golt térből a rosszul szellő­ző raktár szaga áradt. A fal melletti rozoga polcokon vastagon megült a por, de nem egyformán borított be mindent. Legfelül volt a leg­vastagabb, lent, a vedlett padlón levő tárgyak amazok­hoz képest fiatalabb kori kö­vületeknek számíthattak. Csakugyan kövületek vol­tak, H. I. életének pontom kormeghatározó leletei. Mosó­szappanok, megkeményedett porcukorcsomagok, sószacs­kók, henger- és szögletes alakú fémdobozok liszttel, azossz lekvárok, bizonytalan tartalmú csatos üvegek, ke­nőcsök, tabletták, vatták, kon- zervek, vécépapír-kötegek. A leltár ha készült volna, a hú­szas évek szatócskifejezéseitői a sarki közért mai órulistó­Napjairakbain a sajtóban és általában a itömegtájékozta- tási orgánumok közléseiben egyre több szó esik hazáink (távközlési — különösen tele- fonellátobtsági — elmaradott- ságáróL Ugyancsak egyre 'több a hír a telefonhálózat folyamatban lévő nagyará­nyú fejleszitéseiről. Ezzel (kapcsolatosan kerestük meg Bailásné Kovács Erzsébetet a .Miskolci Távközlési Igaz­gatóság fejlesztési igazgató- helyettesét, hogy milyen fej­lesztési programja van a Miskolci Távközlési Igazga­tóságnak a 3 éves fejlesztési terv kenetéin belül. Balásné Kovács Erzsébet elmondta, hogy az igazgató­ságnak elkészült a háromé­ves fejlesztési terve és a fejlesztési program kidolgo­zásánál három lényeges szempont volt a meghatá­rozó. Egyik alapelv az volt, hogy a Magyar Távközlési Válla­lat fejlesztési koncepciójá­nak megfelelően ,lD92-ben a megyeszékhelyeken (az igaz­gatóság területén Miskolcon és 'Egerben) digitális rend­szerű központ kerül üzembe helyezésre. A központok üzembe helyezésének felté­tele, hegy erre az időre meg­valósuljon az országos digi­tális gerinchálózat. A második szempont az volt, hogy azokban a váro­sokban és településeken, ahol a távtoeszélőhálázat fejlesz­tése Crossbar rendszerrel megkezdődött és a bővítés feltételei adottak, ebben a fejlesztési időszakban a bő­vítések megvalósuljanak. Harmadszor, de nem utol­sósorban, mivel az igazga­tóság területén (Borsod és Heves megyében) igen sok postahivatalnál nincs foly­tonos távbeszélőszolgálat és az ilyen hivataloknál a táv­beszélő előfizetők telefonké­szüléke csak a postahivatal szolgálati ideje alatt üzemel (kivétel az a néhány tele­fon-előfizető, amelyik úgy­nevezett „repülőzsinóros” összeköttetéssel a postahiva. tál szolgálati idejének szü­netelése alatt folytonos te­lefonközponthoz csatlako­zik. A telefonszolgálat elma­radottságát mutatja, hogy pl. megyénkben 347 telepü­lésből csak 70 település elő­fizetői vesznek részt az or­szágos távhívásban. Ez an­nál is siralmasabb állapot, mert ebben a megye váro­sainak telefon-előfizetői is benne vannak. A nagyfokú elmaradott­ság felszámolására egy ún. faluprogram keretén belül a vállalatnak az a célja, hogy ezeket a településeken mini­málisan egy visszahívást is *'V%'V%'WW%'WV%'V^V'V% Örökség jóig kölcsönözhette volna a szavakat ahhoz, hogy tételes pontossággal adja át az örö­kösöknek ezt a porlepte ha­gyatékot. H. I. tanárnő praktikusan szemlélte az életet, bár, ha jól emlékszem, magyar nyelv és irodalmat tanított. Mégis, azt kell mondanom, hogy a történelem érintette meg mé­lyebben, annak kiszámíthatat­lansága, nélkülözésekkel ter­hes fordulatai. A lehetséges szenvedés ki tudja mikor el­következő tüneteivel, az éhe­zéssel, a betegségekkel, egy­általán a „nincs”, a hiány gyötrelmeivel. H. I. tanárnő tehát a vesz­tett háború után, az ifjúság édes örömei közepette sem feledkezett meg a szülei ál­tal nosztalgikusan emlegetett létbiztonságról, meglehet, csupán a gyarmatáru hiánya okozott bánatot. H. I. tanár­nő ebből azt a tanulságot vonta le, hogy a gyarmatok újrafelosztását sürgető poli­tikusok jövőképében az is benne rejlik, hogy eltűniK majd a szappan és nem lesz liszt. Az országbővítő diadal­menetek idején újabb pol­cot kezdett kamrájában, mert bölcsebb volt, mint a tábor­nokok, akik a győzelmet Ígér­ték; készült a túlélésre. A komorodó hadijelentések rádöbbentették, hogy a por­cukor mellé kötszert is sze­reznie kell. Nem kétséges, hogy H. I. tanárnő megrögzött optimis­ta volt. Az a sakkjátékos, aki biztos benne, hogy megelőzi, lépésekkel haladja meg partnerét. Diákjainak tiszta szívvel ecsetelte, a koresz­mény jogosságát: ha a nép bevonul az irodalomba, be fog vonulni a politikába is. De azért az első békeköl­csön jegyzésekor feltöltötte a lisztkészletet. Magányosan élt a harma­dik emeleti lakásban, melyet nem is az ő, hanem a köny­vek jelenléte határozott meg. Am amikor egy vasárnap dél­előtt az egyik népnevelő megkérdezte tőle, hogy eze­ket mind olvasta-e, s ha már olvasta, minek tartja, nos ezt követően étolajat vásárolt. És talán ebből a korból szár­mazik néhány darab marga­rin is. A nemzeti színű kokárdák szivmelengető konjunktúrája idején kezdte a sort a leg­alsó polcon. A gyertyacso­magot egészen előre tette, nyilván fölrémlett a sötétbe borult város már-már elfe­lejtett képe. A jövő nem foglalkoztatta. Legalábbis úgy nem, mint ahogy diáki jai, vagy kollégái számon tartották az elkövetkező hó­napokat, éveket. Emlékszem, egyszer megosztotta velem iskolai gondját: az osztálya arról írt dolgozatot, hogy mi­lyennek képzelik az életüket, munkájukat tíz év múlva. A hang, mint mondta, nyugtala- nitó; a gyerekek vagy légvá­biztosító távhívó nyilvános állomás kerüljön üzembe he­lyezésre és a meglévő előfi­zetőknek lehetőleg automa­ta, de legalábbis folytonos szolgálatot, illetve szolgálta­tást biztosítsanak. A felsoroltak a fejlesztés alappillérei, melyek még nagyobb mennyiségű fejlesz­tést (nagyobb koncepciójú mennyiségű fejlesztést) nem tesz lehetővé. Erre az alap­ra építve kisebb-nagyobb társulások, társaságok ala­kulnak, melyek a vállalat fejlesztését fogják elősegíte­ni. Feltehetően megyénk la­kossága a fejlesztési prog­ram megvalósítása során ta­pasztalhatja majd a telefon- szolgálat, illetve szolgálta­tás mennyiségi és minőségi lényeges javulását. Horváth Dezső V rakat építenek, vagy céltalan- t sóg lappang a soraikban. Akkor azt gondoltam, tíz < év múltán majd megkeresek ; néhány volt diákját és szem- > besítem egykori önmagával. > Nem tudom, mit kezdhetnék <• a mutálóhangú képzelgések- <; kel most.. . Ellenben itt van l bölcs tanárnőjük beszédes < vallomása, ezt kellene szem- $ fcesíteni a korral, amely > egyetlen emberöltő alatt so­ha annyiszor nem emelt fel, \ alázott meg, lelkesített és áb- t rándított ki embereket, min» J századunk. Ez a kihalóban levő nemzedék voltaképpen mindig spájzolt valamit. El­sődlegesen is hitet abban, hogy vészterhes időkben is bízni kell, hogy a dolgoknak meg kell változniuk, jobb r sorsnak kell jönnie. Romokat takarított, földet osztott, ta- ; nított annak a célnak az is- S méretében, amely a mesés 5 távlatok mellett a nyugodt öregkort is ígérte. H. I. és $ nemzedéke most nyújthatná > be a számlát, ha másért , nem, legalább azért, mert erejének nagyobb részét, ■ energiájának túlnyomó több- ségét, egyáltalán életének í meghatározó szakaszát egy boldogabbnak hirdetett jövő­re tette. És most meg kell tanulniuk > együtt élni a kockázattal, a <| hiány bizonyosságával, a lét peremére kerülnének érzé­sével. Egyébként H. I. nyugalma­zott tanárnő dohos hagyaté- > kát az utódok kidobták. Ki- 5 takarították a helyiséget és > új polcokkal rakták körül a \ falakat. Király Ernő í t-X'WVWWWWW'V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents