Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

1991. június 22., szombat ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 7 Idéző Az Eszak-Magyarország és a Nefelejcs ajándékbolt közös játéka Immár második alteall óm­mal jelentkezik irodalmi rejtvényünk, amely olvasó­ink irodallmi ismereteit, jár­tasságát firtatja. Münden aíkallommail két ismert köl­tő, író egy-egy verséből, pró­zájából egy sornyi idézete­ket köztünk. A játékosaink feladata, a vers, a próza foUyílaltása; tehát megfej tés- 'kénit a következő sort, vagy mondatot kell beküldeni. Például: Shakespeare: Színház az egész világ... Ez esetben a megfejtés az idézet következő sora: És színész benne minden férfi és ,nő. Játékunkat minden héten más-más kereskedelmi egy­ség, cég szponzorálja. Példá­ul e heti játékunkat a mis­kolci Nefelejcs ajándékbolt, amély a Lovarda út 9. szám alatt található. (Ez az utca a Huszár utcával párhuza­mos, s a Katowicétől öt perc járásnyira található.) A megfejtéseket 'lapunkból ki­vágva (s kitöltve) e bolt­ban elhelyezett urnába kell bedobni június 28-án, pén­teken 12 óráig. A nyilvános sorsolás ugyanitt lesz, pén­teken 13 órakor. (E bolt még vasárnap is nyitva tart, 8— 20 óra között.) A helyes megfejtőik között 5 darab, egyenként ezer forint érté­kű illatszer, édesség, üveg­áru ajándékcsomagot sorso­lunk k'i. —. — — — ITT LEVÁGANDÓ — — — — E heti feladataink: 1. Tompa Mihály: „Folydogál o Sajó, folydogál árkában”, (a folytatása): ...................................................................................... 2. Ady Endre: „Én iskolám, köszönöm most neked,” (a folytatása): ...................................................................................... A megfejtő neve: .............................................................. Lakcíme: ............................................................................. Katalin Ebben a korban a nők könnyen halnak. Testüket ed­digre jószerint kiszipolyozták már az évek és mily gonosz is a sors — a változás korá­ban, az öregségbe való át­menetben a női szervezet ké­pes a lélek rombolására is. összhang, gondolnánk ma­teriálisán, ha nem tudnánk, hogy nők sokadalma viseli el ezeket az éveket, így ötven körül kedélyesen, felszaba­dultan. Ök azok az asszo­nyok, akiknek a lelke képes megzabolázni a test rakon­cátlankodásait A szerencsé­sek ilyenkor „élednek", hi­szen túl vannak a gyermek- nevelés keser-édes korsza­kán, sokuk már unokát pá- tyolgat, anyagi gondjaik szűnőben (persze nem 1991- ben), férjük már nem forog idegen szoknyák után (vagy újra?), a munkahelyen profi módon tudnak dolgozni, a fiatalok felnéznek a teljesít­ményükre, az öregebbek pe­dig még fiatalnak tartják őket. .. Orvosok, pszichiáterek tud­nák megmondani, milyen is az arány. Hogy kik a derűs, ötvenéves asszonyok, és kik a zsákutca palánkjain ver­gődő kétségbeesettek, a hal­ni készülők. Katalin az utóbbiak közé tartozik. Érzi, kicsúszik alóla a talaj. És ezt sajnos, nem is csak képletesen érti. Egyszer felment már a Szentpéteri kapui toronyház tetejére . . . Az volt a szerencséje, hogy a liftek foglaltak voltak, így gyalog indult neki a lépcső­rengetegnek, és mire felért, egy kissé csillapodott a kirí­ja, gyengült az elhatározá­sa. Most már nem tudna fel­lépcsőzni három emeletet sem, mert reumatikus ideg­gyulladása miatt a lakásban is csak fájdalmasan tipeg. De, mint könnyei záporában mondja, megnyugtatja a tu­dat, hogy lakása a hetedik emeleten van. Mindig kéz­nél az ablak . . . Mi történt Katalinnal, hogy idáig jutott? Pedig az élete sikeresen indult. Fiatal lány­ként, frissen érettségizettként bekerült az ifjúsági mozga­lomba, egyik városunk KISZ- bizottsógónak volt a gazda- ságisa. Aztán Miskolcra ke­rült, lakást kapott amikor férjhez ment. Ha nem egé­szen fiatalként is, de meg­nyerő külsejű, jó pozícióban levő férjet kapott, és meg­született nagy örömére Ka­ti. Ám Kati nem volt még 6 éves, amikor a férj ott­hagyta. Mentők vitték a kór­házba és Katiért a szomszé­dok mentek az iskolába, amikor a férj már boldog nászutas volt az Alpok al­ján. Talán itt kezdődött? Lehet. Ö többé nem tu­dott beleszeretni senkibe. Csak Katiért, Katinak élt. Patyolattiszta, kellemesen be­rendezett lakásban élnek, Kati jó gyerek, jól tanul a szakközépiskolában, szép lány. Egyébként Katalin is szép asszony. Most, hogy hónapok óta táppénzen él, kórházról kór­házra vándorol, az éhenha- lástól fél. Betegsége miatt szigorú diétára szorul, amely a legdrágább élelmiszerek­ből tevődik össze. És mivel nem vehet be egy szem tab­lettát sem a gyógyszerérzé­kenysége miatt, méregdrága herbateákkal kúrálja magát. Igaz, Kati és a barátai szed­nek néha csalánt, amit ő megszorít, összemorzsol, de az csak egy komponens a ke­verékben. Igen, a betegség nagy vámszedő. Betegnek lenni nagy luxus manapság. Az orvosokról Katalinnak jó és rossz véleménye van egy­szerre. Jó azért, mert ha kór­házban fekszik, vagy ha fel­telefonálja a körzetit, szépen beszélnek vele. Rossz azért, mert mint mondja, mindent pénzért tesznek. A gyógyító mosoly a beteg pénzébe ke­rül. Megtette azt, hogy taxit rendelt és elutazott szülőfa­lujába, ott felvásárolt egy kocsideréknyi tojást, krump­lit, ezekkel a javakkal ho­norálja az orvosait, mert a boríték, amit át tud adni, lapos. Laposnak találtatik rendre. Fizikai és lelki fájdalmai miatt ingerült. Mindenkit „ki­oszt", sírva üvölt a telefon­ba. Nemrég Katit is felpo­fozta, pedig nem Is érde­melte meg a kislány. A ki­osztottak már haragszanak rá, Kati is többször megy apja új családjához. Nos, így él Katalin. Ilyenfor­mán élnek a Katalinok. Lávay Györgyi Kiss Gyula Hungáriától Hispániáig # Utijegyzetek II. CANNES. A Riviera fran­cia szakasza a Cote d’Azur rrem itt, hanem már Mar­séit] énéi kezdődik, mely ha­talmas kiköt óváros. Megis­merése sehogyan sem alkar sikerülni. Első párizsi utam alkalmával úgy terveztem: Mairseiltébe utazom majd le — vonattal persze —, s a Riviérán, Velencén át térek haza. Velencébe csakugyan elértem, de Svájcon, Lich­tem teinen és Ausztrián át. S Marseille — bizonyára utolsó lehetőségként —most iis kimaradt. Cannes. Hatalmas, több mint négyszázezer lákosú város, régi és új paloták szövevénye. A legújabbak kö­zött már form'abontásosak is szép számiban akadnák, vo- nalaiilkika'l — kivált így, fent- ről nézve rájuk — tekergő­ző óriáskígyóra emlékeztet­nek. Az utak, utcáit mellett megjeleniik a Riviéra jelleg­zetes tróipusi-szulbitrópusi „üstökösfája”, a pálma. Dél­ceg, magas törzsük általá­ban nem ágazik el. Levele­ik hatalmas pamacsban te­nyeresen vagy szárnyasán osztottak, s szép .küllemü­kön túl hasznosak, gyümöl­csöket is hoznak. Az euró­paiak mellett japán, kínái éttermek és Isten tudja hányfajta érdekeltségű bank­házsor. Iszonyatos a forga­lom. Piros lámpát kapunk. A motor kikapcsol, leáll. Nem benzinspórolási célzat­tal, hanem mert a legrövi­debb várakozási idő esetén is a levegő- és a zajárta­lom csökkentése miatt a motort kötelező leállítani. Igen, egy-fcét percre is. Elsuhanunk a filmfeszti­válok palotája előtt, az ár­bocra vonít nemzeti zászlók között látni vélem a ma­gyar trikolort is. Megállni ? Azt nem lehet. A forgalom, s a parkolóhely telítettsége miatt. Megyünk tovább ... NICE — NIZZA. Mielőtt beérnénk, megállunk tengert nézni. Nem vagyunk tisztá­ban a Fö'ldiközi-tenger mű­ködésének törvényszerűségé­vel. akad, aki a fövenyen ió messze bemegy a víz fe­lé. hogv „jobban lásson”, s hogy otthon mindezt elme­sélhesse. A nagy robajjal befutó hullám aztán szabá­lyos altesti fürdőben része­síti a kíváncsiskodókat. Az óvatosságból távolabb állók jól mulatnak a kíváncsi kár­vallottakon. Kárpótlásul a parton ve­rnék kavicsokat találunk, fehéreket színeseket, egyszí­nűeket, s az alapszíntől el­ütő erezésű darabokat. Ka­ki hoz is magával néhányat — emlékül. Végre valami, amit itt is ingyen lehet kap­ni ... A város teletűzdelve ha­talmas palotákkal, régiekkel s újlakkal. A Világ minden táljáról idesereglétt arctípu- sok összeolvadunk. Gyártok is róla egy nem éppen jól sikerült szót: nemzetlközie- sülnék. A szépre fordult időben a pántokon napozók, a sékélyébb vízben bátor fürdőzők. A horgászok épp oly révetegen nézik a vizet, s várják a kapást, mint ott­hon. Távolból három csónak integet felénk, fehér vitor­láival. Már a gépkocsiba szál­lónk, amikor eszembe vil­lan : jó mentorom, Ady, ide is elkísér. S vezet is. Vé­gignézek a régi palotasoron. Vajon hol lakhatott? Egye­dül? Lédával? Egy 1904-ben írt versének születési helyét is feljegyezte a költő: Niz­za. Hazavágyás Napfény­országból. Mffily’ keserű már az első strófa is: „Akkor én majd nem erre járok, / Nem Napfényországban rogyok össze, 7 Magyar árok lesz az az árok.” MONACO — MONTE- CARLO. Tovább, tovább a tengerparton! A kék part a Cote d’Azur „végállomása” félé tartunk, hogy azt köve­tően átlépjünk az olasz Ri­viérára. Monaco, a monacói hercegség két földnyelv.re: a mintegy nyolcszáz méter hosszú Monacói félszigetre, s egy ennél is kisebb kiszö- gelilésre. a Monte-Carlóra épült. A hegyek és a ten­ger között szorongó álla- moeskia területe másfél négy­zetkilométer (!), s a lélék- szám 25 ezer körül mozog. Viszont évenként átlagosan hatmillió turista látogatja! Aliig hiihető: a csöooecske országban kétezer szállodai szoba várja a vendégeket! Előbb Genova birtoka volt, ma’jd fejedelemség, jelenleg alkotmányos monarchia, ál­lamfőjét — szerényen — hercegnék titulálják. Szerenosej áték-íbarlangjai révén valóban világhíres. Elűzött államférfi, kegyvesz­tett hatalmasság, aki távo­zás előtt még meg tudja tömni az erszényét. Minden­nemű multimllüjiomostól „hi­vatásos” hazárdjátékosotoig — s a zsebmetszőkiig sorol­hatnánk, kik fordulnak meg itt. Mondják — álnéven persze — orvgyilkosok és terroristák is 'itt pihenik ki .fárad'allimalilkat”, s készülnek föil az újabb „bevetésre”. Földgolyóbisunk egyik leg­szebb panorámájában gyö­nyörködhetünk itt a hercegi palotához vezető sétányról, s a palota előtti térről. Sze­rencsém van: egy londoni s egv prágai után ezúttal is szemltanúja lehetek az ál­lamfői palota előtti őrség­váltásnak. Tetőtől talpig fe­hérbe öltözött nyúlánk, s délceg ifjú katonák illő fegyvermozgatások közepet­te végzik a szolgálat át­adás-átvétel szertartását. Va­laki azt ajánlja, meg kell nézni a napfényben fehéren vallató, gyönyörű katedra list is! Csak kintről csodáfhat- júk meg az emberi agy és kéz teremtette építészeti re­mekművet. Benn esküvő fo­lyik. A megbízott személy a belépést megakadályozandó, meglehetősen durva hangon utasít ki bennünket. Szive mélyén utálhatja a turistá­kat. de legalábbis únjaőlket. Pedig de megérdemeltük volna a pár perces templo­mi csöndét, s a padokat: mivél autóbusznak ide. a hercegsééi területre feljönnie tilos. Gyalogosan .pedig leg­alább kétszáz lépcsőn tor­násztuk fel magunkat. 1863-ban alakult meg Mo­naco mante-carlói játékbar­langja. A liiitiout-ország be­vételének fő forrása. M;i per­sze, nemcsak a temp lomné­zéssel vallottunk fiaskót, de parkolóhely hiányában a já­tékbarlangot sem tekinthet­jük meg. Nékem annyi sze­rencsém van, hogy a koráb­ban már itt járt, kitűnő tá­jékozódó képességű útitárs­nőnk jóvoltából — az abla­kon kitekintve megpillant­hatom a játékkaszinó zöl­des, oxidált tetőzetének egy darabkáját. K özelebbről meg aligha érdemes megismer­kednie vele annak, aki ke­vésbé szerencsés csillag alatt született. Ady jelentősebb összeget veszítve a játék­barlangban, egy cikkében ezt írta: „Rulett?... Bah! Egész életünk egy bolondo­sán kerengő gdlyó szeszé­lyétől függ.” Bizony attól — áttételesen is ... SAN REMO. Monacoból észrevétlenül gurulunk át az olasz Riviérára. Az olaszok itt, ebben a hetvenezer lé­lekszámút is meghaladó vá­rosukban összevontan csi­nálták meg azt, amit a fran­ciák Cannestól Monacóig. Azaz, az igen jelentős ide­genforgalom számára üdülő- központokat, játékkaszinót, filmfesztiválok rendezvény­sorozatait. Engem — az út sommá- zásaként — olvasmányemlé­keim kísérnék. Németh László san rernoi naplóját még otthon új ráolvastam. Az író rá jellemzően nyolc-tíz könyvet hozott magával az útra, nyilván többet szándé­kozott olvasni, mint tájat nézni, vagy éppen rulettez­ni. Ady is „rám bízta” itt írt versét, „A tenger ákom- báikoim” címűt. „Hogy ki va­gyok, hogy mi vágyók? / lm, itt a válasz: élék, / Fá­radtan, fájón, ahogy lehet / De élék, s úr fogok marad­ni / Tenger, sors és minde­nek felett.” Az maradt, s marad is. És mi ? — tűnő­döm. * Ezúttal is paloták mellett suhanunk el, de szerényebb polgári házak között is. Az udvarok fáin citromok, fü­gék. Majd meg pálmafasor következik .. . S mindezek tűntem egye­dül maradunk ismét a ten­gerrel, Ady Endre úr, mely mostanság is alkonyattájt a legtitokzatosabb. Bolondos kiosii szél borzolja a hullá­maikat, a partnál a föveny szürkéssé, zavarossá teszi vizét, majd egy tágabb zöld­sáv int, s végül a láthatá­rig — amilyen színit a leg­kitűnőbb festő sem tud ki­kavarni palettáján — kék, kék, kék ... Itt levágandó es a MI9SIO közös rejtvény pályázata Rejtvénypályázatunkat el­sősorban azoknak szánjuk, akik ismerik, vagy szeret­nék megismerni Borsod-Aba- új-Zemplén megyét. Minden szombaton egy-egy, a me­gyéhez kapcsolódó fotóval ta­lálkozhatnak olvasóink, s csupán ^mnyi a dolguk, hogy megfejtsék: mi látható a fényképen. A kivágott szelvényeket azonban nem szerkesztősé­günkbe kell beküldeni, ha­nem íj Missió Tours Utazási Irodának Miskolcon, a Mis­kolci Nemzeti Színház, Szé­chenyi út 23. sz alatt levő jegyirodában megnyílt kiren­deltségénél elhelyezett ládá­ba kell bedobni, minden csütörtökön, 18 óráig. A szelvényeket másnap délelőtt értékeljük, s ugyan­ott, minden pénteken, 16 órakor egy külföldi utat sor­solunk ki a helyes megfej­tők között. Ezek az utak 2— 3 napos velencei, vagy mün­cheni kirándulások. A folya­matosan helyes megfejtést beküldők között, minden 5. héten egy többnapos, az elő­zőeknél is drágább utat sor­solunk ki, mintegy premi­zálva fáradozásukat. E heti feladatunk: a Rakacai tó közelében, egy kistelepülésen található ez a gyönyörű kis műemléktemplom. Hol? Megfejtés: ................................................................................................. A versenyző neve: ................................................................................... Lakcíme: ..................................................................................................... A kivágott szelvényrészt személyesen kell a megadott helyen lesz. elhelyezett ládába bedobni, június 27-én, csütörtökön 18 óráig. A nyilvános sorsolás ugyanott, június 28-án, pénteken 18 órakor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents