Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1991. június 22., siombat Bozsik István: Tanulmány Szép ez a reggel. A nap süt, a madarak hangversenyeznek, a növényzet virul a nem­régen hullt esőtől. Műhibán vagyunk, a Moz­gáskorlátozottak Megyei Egyesületének prí­mán felszerelt, tágas táborában. A nyaralók kisebb csoportokban beszélgetve élvezik a friss levegőt — és az együttlétet. Ki tolóko­csiban, ki járókeretbe kapaszkodva, ki a bot­jára támaszkodva. Megszokott látvány ez itt. Csákhogy most nem azok a mozgássérültek nyaralnak itt, akiké a bázis, hanem a Mis­kolci Szociális Otthon lakói és vendégeik. Közülük sokan vannak, akik még életükben nem voltak nyaralni, falak között töltik min­dennapjaikat, már az is ünnep egy kicsit, ha valaki kisegíti őket a kertbe. Bár vala­mennyien nyitott, kellemes emberek, társaslé­nyek, de némelyiküknek elegük van a tö­megből. az örökös sorakozásból, a nyüzsgés­ből, a hangzavarból. Itt végre csend van és óriási a tér. — Jaj, csak sohasem lenne vége! — szagol bele a kitűnő levegőbe Parkánszkiné Gerő Zsuzsa. — Itt minden olyan szép és jó. Vi­dámak vagyunk, játszunk, vetélkedünk, kirán­dulunk és eszünk, eszünk. De nézze csak meg a házunkat! Külön fürdőszoba, toalett. Nem kell sorban állnom. Az otthonban hatva­nunknak jut két WC ... Igaz, megszokhattam volna már, hiszen 18 éve vagyok otthonlakó, mégis nehéz. Kocsiját barátságosan mosolygó, ám rop­pant hallgatag férfi gurítja. — A férjem — mutatja be Zsuzsa. — Nyolc éve vagyunk házasok. Süketnéma. Ű a moz­gásban segít, én pedig már megtanítottam írni—olvasni. Jól kiegészítjük egymást. Én egyébként eszperantó tanfolyamot vezettem az otthonban, sok levelezőpartnerem van, va­iÉkpis lamennyien mozgáskorlátozottak. Most fel­csillant a remény, hátha egyszer eljöhetnek ide a mozgáskorlátozott eszperantisták is, szerte az országból. — Ajándékba kaptuk ezt a nyaralást — mondja Hirkó Istvánné Szilvia, az otthon mentálhigiénés csoportvezetője. — Tíz napra bérmentve. Az ételünkről magunk gondosko­dunk, de László Vilmos, a Mozgáskorlátozot­tak Megyei Egyesületének elnöke még arról sem feledkezik meg, hogy naponta valami­lyen ajándékot kapjunk. Hoznak kakaót, sü­teményt, friss zöldséget.. . Néhány szociális otthonnal testvérkapcsolatunk van, kulturális programokra szoktuk meghívni egymást. Most a mi otthonunkon volt a sor és nagy örö-* műnkre, tartós együttlétre hívhattuk meg a barátainkat. Vannak itt hajdúszoboszlói, mi- kepércsi és debreceni otthonlakók. Mindennap sok élmény. Puskás Lászlót csak az eső tudja elzavarni a tópartról, de az is csak akkor, amikor a tolókocsijával máf veszélyes ott közlekedni. A zsákmányt a mély­hűtőben gyűitjk, jó vacsora lesz belőle a tá­borzáráskor. Velők István már nyaralt néhányszor as édesanyjával, de mint mondja, ez más. Itt bohóckodni lehet, nincs kötöttség, nincs „kell' és „muszály". — Negyvenhárom éves vagyok, nem gondoltam, hogy így fel tudok még szabadulni. A kólaivásban például én lettem az első, de a lisztfújás sem volt akár­milyen. Voltunk a muhi búcsúban, megnéz­tük az egyházi körmenetet, azelőtt sohasem láttunk ilyen szépet. No és a búcsúfia! Min­denki visz valakinek valamit. Stecz Andrea foglalkoztató nővér alakítot­ta meg az otthonban az ifjúsági klubot, aho­va az otthon természetéből adódóan főként mozgássérültek járnak, hiszen a többi lakó idősebb már. — Heti két alkalommal vannak foglalkozások, ahol videózunk, zenét hallgat tunk, beszélgetünk, de ez más. Itt úgy élnek a klubtagok, mint ahogyan odakint a kor­társaik. Nagy élmény lesz mindannyiunknak. A tábor kedvence az az ifjú pár, amely o nászútját tölti Műhibán. Az otthonban tartott szép esküvő, a népes lakodalom után három nappal már kezdődött is a nászutas nyara­lás. — Hatévés koromban, járáshibával kez­dődött a betegségem, többször eltört a lá­bam, tizenegy éves koromban pedig már to­lókocsiba kerültem. Soha életemben nem nyaraltam még, hiszen mindig beteg voltam — mondja Kosikné Fehér Ibolya.; — Én nem túl régen jöttem az otthonba, de 26 éve asztmás vagyok, ebből fakad a mozgásszervi bajom is — mondja a férj, Ko- sik László. — Nem kényeztetett az élet, de most, hogy megtaláltam Ibolyát, minden kezd szép lenni. Otthon festegetek, rajzolok, olva­sunk, zenét hallgatunk. Most, hogy összehá-; zasodtunk, rendezgetjük a közös szobánkat, vendégségbe járunk majd a szomszéd szo­bákba, esetleg egy másik emeletre. De hogy még nászútra is eljussunk, azt soha nem gon­doltuk volna. Köszönjük mindenkinek, aki ezt lehetővé tette.- lévay — Laboda Kálmán: A fotós A fotós a. pillanat nagy vadásza. A percet a térből kivágja, s beleilleszti az öröklét rámájába. — El nem oszlik többé a cigarettafüst karikája, nem mélyül tovább az arc ránca. — Ámulva látjuk: rögzített minket az idő borostyánjába zártan. Serfőző Simon: Vissza Kitámasztani, ami megdűlt, a sarkából kibillent. A magasba csillagot, napot, helyére tenni mindent. Célhoz igazítani irányt, emberhez a világot. Értelmét visszaadni tettnek, röpülésnek a távot. HORVÁTH GYULA: Hazám Oly vézna, oly sovány az én Hazám, hogy egy beteg madár is elvinné a szárnyán. Hudy Ferenc: Feszülfség Nem vezethet jó irányba sohasem a népek útja, ha az elől haladóknak mindkét szeme be van hunyva. Az emberek örök vágya: mindig fiatalnak maradni, sokáig élni. Ki tudná meg­mondani, hányán próbálkoz­tak már, hogy a fiatalságot meghosszabbító „valamit” ta­láljanak fel. S noha időn­ként fel-felröppennek hírek száz évnél is jóval idősebb matuzsálemekről, ha élnek is ilyenek valahol a Kaukázus­ban, a fiatalság már . szá­mukra is csupán emlék, áb­ránd. Viszont . egészséges életmóddal, különböző, ' a természet által nyújtott táp­lálékokkal sokan kitolták már az öregedés határát. A japánok például az al­gában bíznak, melyeknek fantasztikus tápértékét rég­óta ismerik, s a tengermel- léki népek gyakran fogyaszt­ják levesként, szószként, sa­látaként, süteményként. Ja­pán egyes részein a napi ét­kezés egynegyede algákból áll. Esküsznek rá, hogy az alga hosszú életet, kitűnő egészséget biztosít, mert te­listeli van vitaminokkal. Bő­ven található benne A-, ,B,-, B:r, Bb-, D;j-, C- és B12-vita- min is. 'Ezek alapján a gyógy­szergyártás fontos alapanya­ga az alga. Sok benne az ás­ványi anyag! iFiatalító hatá­sát leginkább a benne talál­ható jódnak tulajdonítják, amely a pajzsmi rigyhormon alkatrésze —, ez a hormon felelős a fiatalos külsőért, s szerepe van a nemi aktivi­tásban is. Bőséges nuklein1 sav-tartalma gondoskodik a sejtek oxidációjáról, kitolva ezzel az öregedés időszakát. Az amerikaiak viszont az élesztőre esküsznek. Ez a leggazdagabb természetes B- vitaminforrás, a B-vitamin- család teljes skáláját tartal­mazza. S van benne cink is, aminek fontos szerepe van a nemi vitalitás fenntartásá­ban és a prosztata-zavarok elkerülésében. Az élesztő há­romszor annyi fehérjét tar­talmaz, mint a hús, értéke­sebb az összes állati fehér­jénél. A legfontosabb nukle- insavforrás is, fiatalon tart­ja a szellemi és fizikai fo­lyamatokat a szervezetben. Az arabok valamikor az ételek atyjának tartották a leginkább takarmánynövény­ként ismert lucerna csíráját. Mjár a régi görögök is is­merték, az ókori Itáliában is termesztették. Európába Spanyolországon át érkezett, másodszorra már közvetítés­sel. Hazánkban a harminc­éves háború idején (1618— 1648) honosodott meg, Tes- sedik Sámuel tett sokat ér­te. Magjából csíráztatással na­gyon nagy tápértékű élelmi- . szerhez jutunk. Fél csészé­nyi lucernacsíra annyi C- vitamint tartalmaz, mint hat csésze frissen préselt na­rancslé. Igen sok Bi2-vita­mint is tartalmaz. Mint tud­juk, ez a legnagyobb mole­kulájú vitamin, a vörösvér- sejtek érését segíti elő. Az „élet titokzatos megmentő- jének” is nevezik, mert a ha­lálos kimenetelű, vészes vér- szegénység is gyógyítható ve­le — nem önmagában. A lucernán kívül másik növényi B,.,-vitaminforrásunk a feketenadálytő. Népies ne­vei : feketegyopár, madárla­pu, szipóka, haranglábfű, madárgyökér, sarkosfű, ösz- szeplántálófű, forrasztófű. Az egész országban elter- - jedt, vadon terem. Fiatal hajtásait párolva — sóval, borssal, tejföllel ízesítve — főzelékként fogyasztjuk. Gyógynövényi felhasználása széles körű: nehezen gyó­gyuló sebek, fekélyek, rán­dulás, ficam, izomfájdalomi gyógyszere, de használják csonttörések, csonthártyabe­tegségek gyógyítására is. . S íme egy-kót recept a fentebb említett „csodasze­rek” elkészítéséhez: Lucernacsíra-saláta: Egy teáskanál almaecetet 2 teáskanál napraforgó olajat jól keverjünk össze, majd szórjunk bele egy fej apróra vágott fejessalátát, egy tá­nyérnyi lucemacsírát és ap­róra vágott metélőhagymát. A reformétrend hívei még tiszta helyről szedett gyer­mekláncfű fiatal hajtásait is belekeverik. Ha gazdagon akarjuk tálalni, akkor aprí­tott, pirított mandulát szó­runk tálaláskor a tetejére. Lucernacsíra reszelt zellerrel: Egy kis fej reszelt zellerre kevés citromlevet öntünk, tányérokra adagoljuk és rá­szórjuk a lucernacsírát (leg­alább 2 tányérnyiit). Leönt­jük paradicsomszósszal, ame­lyet úgy készítünk, hogy 4 kis paradicsomot, 1 kis fej vöröshagymát, egy fél gerezd fokhagymát, kevés sót, 2 evőkanál olívaolajat, csipet­nyi borsot összeiturmixo- lunk. A tetejét bazsalikom­mal vagy petrezselyemzöld­del díszítjük. Algavíz: Egy kávéskanálnyi algate­nyészetet, 5—6 mazsolát 2 dl vízbe ítészünk egy kávéska­nálnyi cukorral. Jól zárható üvegben néhány nap alatt traubiszóda ízű, savanykás üdítőital lesz, amely vitami­nokat és fehérjéket (tartal­maz. Néhány évvel ezelőtt éppolyan divatos volt a fo­gyasztása, mint ma a svéd- cseppeké. Élesztőmártás: 2 evőkanál olajban elkeve­rünk egy evőkanálnyi élesz­tőit, egy kis fej reszelt hagy­mát, 1—2 szétnyomott fok­hagymát és egy kevés (1 ek) reszelt tormáit. Megsózzuk. Hozzáöntünk 2 dl- tejet, és azzal is jól elkeverjük. Nem tévedés: nyers mártás, nem kell főzni. Nadálytö bundában: A nadálytőleveleket pála- csintatésztába mártjuk és zsiradékban hirtelen kisüt­jük. Csak frissen szedett, tiszta leveleket lehet fel­használni (mosás nélkül!). Nadálytőhajtás-saláta: A megtisztított és 2—3 ern­es darabokra vágott nadály- tőhajtást enyhén sós-cukros vízben megfőzzük. Két ke­mény tojás sárgáját elkeve­rünk 3 evőkanál olajjal, 1 evőkanál mustárral. Kevés sóval, citromlével ízestíjük. A tojásfehérjéket apróra vágjuk. Az egészet összeke­verjük, hozzáadunk 1 kanál apróra vágott metélőhagy­mát. A nadálytö főzővizével kissé hígítjuk, és utána be­lekeverjük a lecsepegtetett nadálytőhajtásokat. 1—2 órán át állni hagyjuk, hogy össze­érjen. Különösen rántott hús. mellé igen finom. Nadály tősaláta burgonyával: Egy réteg főtt nadálytő- hajtásra egy sor karikára vágott főtt burgonyát réteg- zünk és arra egy sor kari­kára vágott kemény tojást rétegzünk. Ezt ismételjük. És leöntjük ecetes-olajos- tejfölös-mustáros salátalével. Megszórjuk metélőhagymá­val. Fogyasztás előtt néhány óráig állni hagyjuk. Fekete- nadálytőből levesek, mártá­sok egyéni ízlés szerint ké­szíthetők. A Palócföldben olvastam Vita a rendszerváltásról Mindenek előtt a rendszerváltósról több hó­napja folyó vita friss opuszát keresem a lap­ban. Ezúttal az ismerős név: Borsos Árpád alatt érdekes és talányos írás olvasható (Ha­talomváltás. három felvonásban). A hajdani (B.-A.-Z.) megyei tanács osztályvezetője belül­ről élte meg és láttatja az 1988 óta bekövet­kezett változásokat. Ha summázni akarjuk a mondandóját, akkor egy volt megyei .tanácsi munkatársat kell idéznem: „a tanácsra ma is kitehetnék a táblát: „MSZMP alapszervezet". Borsos Árpád azt a folyamatot (erjedés?) irja le, amellyel a hajdani állampárt megyei veze­tői megszervezték a hatalomátmentést. Neve­ket nem ír, de némi fejtörés után rá lehet is­merni a funkciókra, nevekre is. Borsos úgy íté­li meg az eseményeket, hogy a hatalom azok kezébe került át, akiknek az azóta felbomlott állampárt eleve át akarta adni, azaz a soruk­ra váró másodi-harmadik vonalak. A gond csupán az, hogy (megint) nem a szakmai hoz­záértés volt a kiválasztás szempontja!... Vi­táról, vitacikkről lévén szó, érdeklődéssel és izgatottan várom, hogy az érintettek közül hozzászól-e valaki? A cikk hangja maliciózus, kissé sértődött és rezignált, ami az elmúlt két év eseményeit ismerve nem csodálható. h. s. Az elátkozott vendég A férfi haja a szemébe lógott, zavarta a munkájában. Ezért úgy könnyített magán, hogy hátul összefogta egy befőttes gumival, így ugyan divatos lett, de nem nyerte el <J család tetszését. Amikor kérdőre vonták, hogy mikor megy végre fodrászhoz, keserű emlé­két hozta fel. Hogy hiába ült egy egész- órán át a fodrásznál, mindig megelőzte va­laki. Beírt a panaszkönyvbe, érkezett is rá tisztességes válasz —, de a haja csak nőtt tovább. Végül engedett a család rábeszélésének. Könyvet fogott a hóna alá és elindult a la­kóhelyéhez közeli szalonba. A kétmunkahe- lyes férfirészleg úgy, ahogy dolgozott. Az egyik fodrász sűrűn csattogtatta az ollóját, a másik — mint kiderült — átment a kozmeti­kai részlegbe... szépítkezni. A tehetetlen vendég egy óra után feladta. Elment a má­sik szalonba. Ott is halmozódtak a vendé­gek — ugyanis az egyik hajvágó éppen dauert rakatott a hajába. A vendég ezt már nem hagyta szó nélküli Mit szólnának az ő főnökei, ha munka köz-* ben szépítkezne, miközben a vendéggel pe­dig senki nem törődik? Majd elvi fejtegeté­sekbe kezdett. Hogy ilyen állapotok láttán in­kább elkerülik a megrendelők a szalonokat, a szakma magát számolja fel. Megjegyzése­iért megkapta a magáét. Ügy érezte, valaki elátkozta hajvágási törekvéseit, majd azt, ő maga az elátkozott vendég.! Hogy mit csinál most? Fülét gyógyítgatja, amit amatőr neje véletlenül megvágott. Haj­vágás közben.-m. szabó­Hogyan maradjunk fiatalok?

Next

/
Thumbnails
Contents