Észak-Magyarország, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
1991. április 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tiszalúcon nem söprögetnek (Csak egy ember volt útban) — Nem vagyok önkormányzati képviselő, de az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak a jogi és igazgatási bizottságba. Ily módon belülről ismerem a történteket, hiszen résztvevő voltam. Négy pályázat érkezett a művelődési ház igazgatói tisztére. Mind a négyet elküldték egy olyan közművelődési szakembernek, aki, szaktekintély a megyében, ráadásul a művelődési házak gyakorlati tevékenységét is jól ismeri. A szakvélemény Czikora Jánost abszolút szakmai és emberi fölénye miatt javasolja az igazgatói teendők további ellátására. A mi öttagú bizottságunktól is egyedül ő kapott öt igenlő szavazatot. Így kerültek a pályázatok a. képviselő-testületi ülés elé, ahol — fájdalom — 7:6 arányban veszített. Egy Beszélgetés dr. Kertész István agrármérnökkel A közelmúltban Karosán tartotta .megyegyűlését a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete. Töblbék között előadást tartott ott a megye mezőgazdaságáról dr. Kertész István agrármérnök is, tőle kértünk interjút. — Kezdjük talán a múlttal. Azt hiszem, értékelése egyre egyöntetűbb, hiszen a tényszerű hibákat tagadni nem lehet... — Ez így van. Ám én mégis ázzál kezdeném, hogy az elmúlt évtizedben a mezőgazdaságban itt a megyében is igen komoly sikereket értünk el. A tíatonnás kukorica, a hattonás búza termésátlag, s a hatezer literes téhenenkéniti éves tejtermelés a nemzetközi élvonallat közelítette. A teljesítményeik mögött azonban igen .komoly szakmai, technológiai, piaci feszültségek voltak. A szovjet mintára történt erőszakos kollektivizálás (’59—’61) megsértette az emberiség alapvető jogait. A gigantománia irányába ható szemlélet, _ a tsz-ek későbbi összevonása lehetetlenné tette az igazi szövetkezeti forma érvényesülését, és hatalmi monopóliumokot hozott Tétre. S a veszteséges nagyüzemeket csalk magas állami támogatással lőhetett fenntartani. — Az említett nagy terméshozamok nem a „meny- nyiségi szemlélet’’ eredményei? — Nem feltétlenül. Ám tény, hogy azt erőltettük, s az indokolatlan költségek felmerülésével sokszor veszteségesek lettek a nagyüzemek. A felhasznált n agyad ágú műtrágyák, vegyszerék ugyan nagy terméseket produkáltak, ám a minőség már nem mindig volt megfelelő. A gazdaságosság sem. S ezek a nem természetes anyagok felborították a biológiai egyensúlyt, a felhalmozódott maradványok ma is komoly egészségügyi problémát jelentenek. — Ma a mezőgazdasági üzemek jó része veszteséges. Alá tudná ezt adatokkal támasztani? — A megyénkben levőil36 mező- és erdőgazdasági üzemből ’81-iben 34 volt veszteséges, 373 .millió .forint hiánnyal, míg tavaly 46 üzem 402 millió forint veszteséget termelt. Sajnos, sok helyen a vagyont többszörösen meghaladja a veszteség, s a csődeljárás a mai napig nem indult meg. — Mi ennek az oka? — Egyszerűen az, hogy nincs törvény. Ebben az átmeneti időszakiban szinte azt csinál mindenki, amit akar... — Régi. fájdalmam, hogy a nyereséges üzemek sem a mezőgazdasági, azaz az alap- tevékenységből szerezték jövedelmüket. ön hogyan látja ezt? — Nagy hiba. hogy az alaptevékenység fokozatosan visszafejlődött, átlagban az elmúlt években 40 százalék körüli volt. A mindenáron való melléktevékenység-fejlesztés átmeneti konjunkturális jövedelmet biztosított, ami alapvetően az egyéni haszonszerzés forrása volt, és semmiképpen nem a mezőgazdáság fejlesztéséé. — Hogyan tudja elképzelni .az ágazat jövőjét? — Az átalakulás valószínűleg a kártalanítási itör- vény elfogadása után gyorsul majd fel. A veszteséges nagyüzemék felszámolásával párhuzamosan olyan birtokstruktúra létrehozása szükséges, amely lehetőséget ad hagyományos családi magántulajdonon alapuló, illetve újszerű közép- és nagyüzemek, így szövetkezetek, parasztgazdaságok, farmergazdaságok kialakítására. A nyereséges üzemeket nagy kár terme megszüntetni. A jövedelmező tsz-ék átalakításánál az alulról építkező szövetkezéseknek lehet jövője. S ki kell alakulnia a fogyasztási, értékesítési, termelési szövetkezeteknek, hiszen ez csökkentheti a magánvállalkozás .kockázatát, s .kiiktathatja a lánckereskedelmet. — Ám a jelen pillanatban — mint tudjuk — nem éri meg sertéssel, marhával, s pláne birkával foglalkozni. Ha mi jól működő kisgazdaságokat szeretnénk, akkor ezeket a kérdéseket is meg kell oldani... — A jelenlegi magas terményárak téves információ következtében alakultaik ki. Kétségbeestünk az aszálytól, komoly nyugati valutáért hoztunk be terményt, majd kiderült, hogy itthon sok ezer tonnás eladatlan készletek vannak. A kérdés talán majd úgy oldódik meg, hogy aratásikor nem lesz tárolási kapacitás, s így újra „normális” ár álakul ki. Vissza kell állni az egyensúlynak, azaz fontos,, hogy emelkedjen a malac ára, s csökkenjen a terményé. A gyapjúval meg az a helyzet, hogy Ausztráliából olcsóbban hozzuk, mint ahogy ,mi előállítjuk. Nekünk is olcsóbban 'kelll téhát termelni. S éhhez a takarmányterme- lésit új alapokra kell helyezni... — Azt hiszem, ezzel elérkeztünk a „szakmán belül is szakmájához”, a gyeptermesztéshez. Vázolná röviden a jelenlegi helyzetet? — A megyében a földterület mintegy egylhatod része, 135 695 hektár a gyep. A kérődző állomány növelésében komoly szerepük lesz ezeknek a területeknek, hiszen így olcsóbban, szakszerűbben valósítható meg a takarmánytermesztés. A cél az lenne, hogy ne legyen a megyében olyan gyepterület, melyet állatokkal ne hasznosítanának. A legelő ajándék a természettől, ha hozzáértéssel kezelik, az olcsón megtermett takarmány gazdaságossá teheti az állatok tartását. — A gyepek mellett nagy az erdőterületek aránya is... — Igen. És sajnos az erdőgazdálkodás nagyon rossz képét mutat. A kitermelés jelenlegi módszere magas vágástéri hulladékot és veszteséget okoz, ami sokszor a 35 százalékot is meghaladja. Nem értünk egyet .azzal sem, hogy a megyéből sok minőségi diófát feldolgozás nélkül szállítanak ki. — Nem véletlen, hogy Karosán, a Bodrogközben tartották ezt a megbeszélést. Mi \az oka? — Ott sokáig színvonalas állattenyésztés folyt. Aztán a tsz-ek soriban váltak veszteségessé, az állatállományt felszámolták, s nagy területek maradtak műveletlenül. Az ártér miatt az elmúlt évtizedekben hatalmas összegeket fordítottak meliorációra, ami célját a tulajdon- és érdekviszonyok- bód adódóan csak résziben érte el. Természetesen szükség van erre a munkára, ám mindenlkor a hosszú távú, biztonságos, ésszerű, jövedelmező gazdálkodást kell szolgálja. Az egyéni gazdaságok kialakítását — mint Karosán elmondták az emberek — itt nem segítik a nagyüzemek, sokszor nagyon rossz minőségű földet adnak a visszaigénylőknek. — Azért érdekes, hogy a régebbi múltból szeretnénk több mindent visszahozni... előtt nem volt ám rossz itt — Indokolt például az erdő és gyep kérdésében a közbirtokosság és a legeltetési bizottságok létrehozása, az arany.kalászos tanfolyamok, gazdaképzők újbóli indítása, a hegyközségék visszaállítása. A tsz-esítés előitt nem volt ám rossz itt a mezőgazdaság. Csak egyetlen példa: a világháborút megelőzően volt olyan minőségű búzánk, hogy a franciák egy mázsáért négyet adtak ... Dobos Klára A Tiszalúcon nem söprögetnek cimü, február 18-án megjelent riportomat így fejeztem be: A riport folytatódik. Nos, igen. Az akkori írás azt próbálta felderíteni, hogy az önkormányzat, miért ír ki pályázatot valamennyi intézményvezetői státusra - önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt kérve -, amikor a polgármester és a nagyközség lakossága évtizedek óta ismeri az orvosait, az iskolaigazgatót, a művelődési ház igazgatóját, az óvodavezetőt, stb. Az alapkérdésre nem kaptunk elfogadható választ, ám a polgármesteri hivatal falain kívül éles pártharcokról értesülhettünk. A riport sok embert késztetett levélírásra: pro és kontra mondták el véleményüket a lúciak, az onnan Miskolcra elszármazottak, sőt más falukban élők is. A pályázatokat elbírálták. Minden intézményvezető maradt a helyén - egyedül a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója, a többdiplomás Czikora János nem. Tehát nincs is söprögetés Tiszalúcon! Csak egy embert talált alkalmatlannak az önkormányzati testület. olyan ember nyerte el a státusát, akiről a szakvélemény sem mond túl sok jót és ráadásul nem felel meg a pályázatban kiírt követelményeknek: nincs felsőfokú szakirányú végzettsége, leg-' feljebb képzettsége. Történetesen általános iskolai tanító, aki a népművelést fakultációs oktatás keretén belül tanulta — mondja Eör- dögh László nyugdíjas pénzügyi szakember. Halljuk az említett köz- művelődési szakembert, Katar Gábort: — Nem értem a tiszalúci önkormányzatot! Miért pályáztattak egy olyan állásra, amely betöltőjének kinevezése meghatározatlan időre szól? Ráadásul közel és távol a legképzettebb, legjobb szakember. Ügy lenne csak elfogadható ennek a pályázatnak a jogossága, ha Czikora státusát először meghatározott időre korrigálták volna . .. Aztán, ennek leteltével, ha valami gond van vele, hát hirdessen pályázatot a polgármesteri hivatal! Közművelődési vonalon ez az eset páratlan a megyében és tudtommal másutt is. Mondjuk: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Valami „szél” csak fújdo- gálhat az igazgató körül, ha hét, őt jól ismerő helyi képviselő ellene szavazott. — Nem ismer nemet! Én huszonnégy éve ismerem és tudom, hogy tántoríthatatlan. Akkora svunggal védi a ház érdekeit, hogy nemcsak a kollégái, én is meghőköltem annak idején. János soha sem törekedett felsőbb jó kapcsolatokra, kitüntetésekre. (Mellesleg ő volt az első Bessenyei György-díjas a megyében.) Ö „csak” működtetni akarta a házat, mégpedig átlagon felüli színvonalon — mondja Heves János, az az egykori tanácselnök, akinek segédletével felépült a ház és aki kinevezte oda igazgatónak Czikora Jánost. — Állami támogatásból, helyi pénzből és nagyon sok lúci ember szellemi és fizikai munkájából lépült föl ez a ház — mindannyiuk büszkeségére. És mindannyiunk szégyenére, hiszen két év alatt annyi igazgatója volt, hogy már összeszámolni sem tudom. Aztán jött Czikora. Az erkölcsileg lezüllesztett intézményt kemény kézzel rendbe tette. Minden értelemben. Itt az eredménye. A ház még szebb lett. A kocsmák környékén lézengők közül sokan nem is tudnak róla, de az országban már ismerik a Tűzvirág Bábszínházát. Ehhez viszont ököl kellett! Czikora úr kemény volt mindenkor, egészen biztos, hogy megsértett egynéhány embert, engem is. De kérem szépen, nézzük meg, miért tette! Ha ő elmegy most innen, soha sem lesz ilyen nívós művelődési háza a községnek, ökölbe szorul a kezem, ha erre gondolok; a körmeim a saját tenyeremet sértik föl, vérzésig az indulatomtól. — Elképesztően erélyes! — mondja Szabó Ágnes, a Miskolci Nemzeti Színház ének-zene tanára. — Én már negyedszer tértem vissza Tiszalúcra dolgozni, most, amikor a bábszínész-képző indult, tehát jól ismer az igazgató úr. Mégis: A múltkor 15 perccel megvárakoztattam ,_a gyerekeket, esküszöm, saját hibámon kívül és olyan, de olyan letolást kaptam ... Ö ilyen! De ilyen ház is kevés van! Esztétikus, meleg, nyitott... És olyan vagyok, mint a föl-földobott kő, ide mindig vissza-visz- szatérek, de csak akkor, ha Czikora hív. Ha más jön, a levegőben maradok ... Jaskó László, római katolikus plébános, helyi képviselő nem szavazta meg Czikora további működését. — plébános úr, miért nem? — Több ok miatt. Mert. nagyböjtön és adventén disz, kőt szerveztek! Egyházellenes ennek a művelődési háznak a tevékenysége. — Az imént látam egy videofelvételt, az István, a király rockopera rövidített változatát, amihez ön adta kölcsön a kellékeket, és még szólt is a közönséghez. Az előadás ezreket vonzott a műv.-házba. A sikernek ön is részese volt. — Az ágén, az jó volt. Ám a bábszínházát nem tartom elvlselhetőnek; a nagyközség nem bírja ki ennek a terheit. Ide járnak miskolci gyerekék is tanulni és a református lelkész, ellen feliratokat rajzolnak a vasúti aluljáróba. Nonszensz. És még őket tartsa el az önkormányzat? — Ezek a bábszínészek megesküdtek arra. hogv nem ők festették a falra a dehonesztáló mondatokat. — Nem hiszek az esküjükben ! És abban sem hiszek. hogy az Észak-Ma- gyarország februári névtelenjei valódiak. Manipulált volt az egésiz cikk és most sem hiszem, hogy a szavaimat Írja le. — Jegyzem, plébános úr. — Nem kell nekünk bábszínház! A műv. ház kiadása 2 és fél millió volt. míg a bevétele fél millió forint Négyszáz forintos órabérrel dolgoznak a budapesti művészek. hát ez nem kell nekünk ! — Ne adj’ Isten, ebből, tehát a bábszínházból adódik Tiszalúc összes konfliktusa? — Minden rossz innen indul ki. Jöjjön hát egy úi igazgató! — Tudom, hittanórára siet. százötven gyerek tanulja öntől a Bibliát. Nagy a ° sa sok a dolga, ment peii ezeknek a gyerekeknek a szülei maradtak iki a hitoktatásból. az a korosztály, az én korosztályom De miből gondolja, plébános u. hogy ez a korosztály gátlástalanul hazudik? Valamely enkölcsi norma azért egyházi segédlet nélkül is kialakult a családokban! — Felbujtó tevékenység folyik Lúcon, a híveim sem kivételeik ez alól. Itt csak akkor lesz béke és nyugalom. ha lezajlik a valódi rendszerváltás. Ha a ik;is tanítványaim felnőnek majd .. Lúcon nem tudtam meg. egy telefonhívás révén értesültem. hogy valóban folyik „felbujtó tevékenység”. Ozs- váth Lászlóné közölte, hogv — csak — nála van eddig legalább száz tiltakozó aláírás Czikora János mellett. Mondja, már unokája is van. de a fia is ici-pici volt. amikor elkezdtek járni a „Czikora-házba”. Azóta is jár oda a család apraja- nagyja, mert ott mindig van látnivaló. Szilvásiné Mazurek Magda. a megyei Egészségnevelési Intézet igazgatóhelyettese (azóta megváltozott a neve) mondja: — SOk helyen erőszakolnunk kell a programunkat, az akcióinkat, Lúcról pedig saját ötletek jönnek. Itt olyanok a rendezvények évtizedek óta. amelyek minden korosztályt meg tudtak célozni. Például: komputeres szemvizsgá- lat. „Életünk reneszánsza”. Tiszalúc egy bázis, ahová mindig elmegyünk, ha hívnak. Néha hívás nélkül is. mert fogadnak. öt riadt fiatal. Mindanv- nyian lúciak. A Bábszínész- képző Főiskola tiszalúci kihelyezett tagozatának hallgatói. A Tűzvirág tagjai. Azé a „Tűzvirágé”. amely rövid múltja során már nemzetközi hírnevet szerzett és amelv alapítványokból és a — többnyire helyi — szponzorálásokból tartja fönn magát. Vezetőjük, az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) tagja Czikora János. Tehát egy névsor a helyi hallgatókból: Saljai Zita. Mátyás Zoltán. Orosz Zsolt. Hartkó János A riadtak közé tartozik még Bánkúti Lászlóné könyvtáros. Ezék a fiatalok most fejeztek be egy félévet a négy féléves kurzusból, és havonta 3 ezer forint tandíjat fizetnék. továbbá éjt napallá téve dolgoznak a művelődési ház összes munkáin. Tavaly nyáron például, az István. a király bemutatója előtt romokból varázsoltak elő maguknak, illetőleg Tiszáidénak egy mediterrán díszudvart. A tíz körmükkel. No és az édesapjukkal, aki kőműves, az édesanyjukkal, aki tud virágot ültetni .. Most ők beszélnék: Jánosnak köszönhetjük, hogy Tiszalúcon egy tájoló bábszínház működik. A Tűzvirág — Mi megdolgozzuk a bérünket. azt a 6—7 ezer forintot. Most miért akarnak minket, éppen itthon lapátra fenni? Pont a mieink? A falunlkbéliek. akikre szavaztunk? Akinél konfirmáltam? Akinél bérmálkoztam ? Nem igazságos! Én egv diszkó kapcsán el tudnék mondani valami érdekeset a papról. Érdekli az újságot? Nem érdékli. Hallgattassák meg végű! az érdekelt. Czikora Jáno; ;s- — Nem akarok elmenni Tiszalúcról. mert mindeddig szerettem itt élni. Itt született a három kislányom, itt voltam boldog, itt vagyok most már otthon. Ha a fellebbezésem után netán úgy alakul — itt leszek munkanélküli. Lévay Györgyi Párban. Laczó József felvétele 111, jelen, iivi a mezfioazdasánlian
