Észak-Magyarország, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. április 13., szombat Mert szükségünk van a versre Miért jó, hogy az iskolában tanulnak verseket is a diákok? — Mert — válaszolják ők — otthon úgysem vennék elő a verseskötetet... S mondják még azt is a középiskolások, hogy az egyszerű, érthető verseket szeretik, s ha már keresni kell a mondanivalót, ha az csak rejtve van jelen, akkor ne is írja le a költő ... Tény, akadnak riasztóak a modern versek között. Bizony „biztonságosabb” elővenni a klasszikusokat, hiszen akkor nem morgunk az érthetetlenség, erőltetett- ség miatt. Tőlük indulva könnyebb válaszolni arra az egyébként igen nehéz kérdésre, hogy mit is jelent számunkra a vers. S még az se baj, ha a pillanatban csak közhelyek jutnak eszünkbe: vigasztalást, megnyugvást, a magyar nyelv szépségének, a gondolatsoroknak lélekig jutó ízlelgetését. Térben és időben a mai megyénkbéli szerzők állnak hozzánk legközelebb. Ugyanazokkal a gondokkai, félelmekkel, mint mi . . . Olvassuk hát szavaikat. Mert szükségünk van a versre . .. (dk) HORVÁTH GYULA: FECSKE CSABA: Halhatatlan a te halálod Petőfi Sándor, és nyugtalan paripaszíved eljár még Segesvárhoz, ahol újra rohamra állnak a feltámadt huszárok, és zuhog az égből a halál, zuhog a kardzivatar, kinyúlva, vérben fekszik Segesvár! s mint a leszúrt huszár: ELZUHANVA AZ ANYAFÖLD. Petőfi Sándor! kelj föl és öld! öld meg a százfejű sárkányjövőnket! huszonhét éves vagy te is, én is, mégis te fekszel halva, s a zokogó anyaföld a nyakadba borulva, VÉRESRE SÍRT SZEMMEL MEGY EL HOZZÁD A SZABADSÁG ... Éjjel, mikor a sötét erdőkre már a hasas holdnak fénye foly, és alszik a lomb, s a lombban a madár, álmából ébred a bagoly Tollát borzolja, s vadászni indul, csonka ágról rebbenve fel Megriad pocok, egér, s a kisnyúl: érzik, most gyorsan rejtőzni kell Mint sötét árnyék, suhan messzire - Valahol nyöszörögve rí, a róka elkóborolt kicsinye, az oktondti, gyáva rókafi Lassan a vízpart fölött vitorláz - Az éj hüs legébe mártva szárnyait. Zsákmányt szimmant a vadász: a vizen gyanútlan szárcsa, lecsap reá, s az holtan terül el, a nádas titkokat susog, elnyújtva bús bölömbika énekel Szikráznak fönn a csillagok A bagolyt bölcsnek tudja az ember,, ám arról nem szól a fáma, karma, csőre mily félelmes fegyver, s mily nagy haditudománya Petőfi Sándor! GYÁSZKOSZORÚ A KÁRPÁTOK SÍRHALOM-HAZÁNKON. DUDÁS SÁNDOR: CSEH KÁROLY: Vadszedrek Ágyad mellett az útrakész bőrönd félig nyitva, mint negyven felé a létezés. Egyre több sejtelmes készülődés, derengő nesz az éjszakában. Feszengenék a szekrény vállfáin felsorakozott ruhák, moccan a holdfény enyvében könyöklő csatorna. Csitítsd őket, mert benned — mint egy új égbolt — fényesedik már az ezüstlö bölcs türelem. Ideje lassan, hogy az itt bagyandákhoz legyen jó szavad: egyre többször álmodsz mostanában útmenti vadszedre'kről, és színük egyre többször ott marad kézfejeden. SERFÖZÖ SIMON: Delelő mező A rét, gyep teheneket legel, körömcipős kecskéket, bodor bárányokat. S azután kérődzik jóízűen a napon delelő mező, csontjukat böffenti vissza, a meszes, kemény bordákat, csorba csigolyákat, mielőtt végleg megemésztené, és nem maradna semmi, csak a hűlt nyomuk, elpotyogtatva Melegítsük szívünket fázik Tél szikrája: a hó parázslik, fehérül fák megdermedt ága, libabőrös domboldal állig bugyolálva pelyhes vattába. Maradhatatlan szél ficánkol, vicsorog. Markolából minden. Huhukolnánk árva jóságot: makulátlan, hát melegedjen. Tömjén, mirha, aranyfüst kéne, remény csüngjön szeretet fáján: csend jászlában széna a béke, tékozló barmok felzabálják. trágyaként. 1 AKÁC ISTVÁN: I 1 Amif érdemelsz m 1 szíved hullámverése i Arcod előtt a tenger i hátad mögött a tenger — összevegyül a csenddel ,;w •Ä* világnyi kínok terhét — Szikla elporlik s az vonzod a közeleddel ember 1 — Amit érdemelsz: vedd el meghal. De amit az égre 1 I m Arcod előtt a tenger írtál a tenyereddel; hátad mögött a tenger — megőriz nem felejt el! Illyés Kinga Miskolcon „Szabadnak lenni mit jelenV Egyik meghatározó élményem volt, mikor évekkel ezelőtt a televízióban Illyés Kingát hallottam egy Szilágyi Domokos-verset szavalni. A teremben többnyire fiatalok ültek, s fiúknak, lányoknak egyaránt potyogtak a könnyei. Mi volt ez? Mi lehetett e néhány perc csodája? Még akkor- szerettem volna megkérdezni a marosvá- sárhelyi művésznőtől. Ám csak a napokban .adódott rá lehetőség, mikor Miskolcon a Szabadnak lenni mit jelent? című műsort mutatta be. — Én ezzel az összeállítással mindent elmondtam — szól, mikor .még nem is kérdeztem. .És azt mondja, hogy egyszer ő szeretne kérdezni, hogyan éljük meg mi ezeket az esteket, a verseket. Mii, nem erdélyi magyarok... Azt hiszem, legtöbbünknek ugyanúgy fájt, hogy nembe- széllhettüinlk, vagy csak úgy „szőrmentén” és óvatosan, ugyanúgy „'tele voltunk sírással”, mikor egy-egy ember megaláztatásáról, szerencsétlenségéről hallottunk, és lelkűnkkel, csendes szavainkkal azért gyakran jártunk arra. A műsor két szálon futott, ám ugyanabban az irányban. Levélrészletek hangzottak el, melyek a tavalyi év eseményei alapján arról szóltak, hogy még mindig nem természetes odaát, ha valaki —, mert szülei arra tanították — magyar nyelven ért, hogy szeretné beszélni is, az utcán, a boltiban, az iskolában... és az egyetemen. — Soha nem gondolt arra, hogy áttelepüljön? „Dacból? Meggyőződésből?” — Ez nem ilyen egyszerű — kezdené a választ, ám itt félbe is szakad, mert kopognak. Egy fiatalember érkezik, Tiiszaújvárosba hívná meg Illyés Kiingát, ám úgy érzi, ez a műsor ott egy kicsit nehéz. A művésznő igent mond, s elárulja azt is, hogy készül az új előadás, melyben Kányádi Sándor verseit szavalja, s énekli. .. Tulaj doniképpen a versek is a leveleket erősítik, csak nem a tényekről, sokkal inkább a hangulatról szólnak. Az egyes ember kérdéseiről: Mi lesz?, és Honnan jön a gyűlölet?. A fájdalomról, hogy „sírni nem tudsz, megszorítod a .saját kezedet, aztán egyszerre rájössz, hogy fázol”, s hogy „mind aludtak”. És a tömeg sírva könyörgéséről: „hát mutasd meg, hogy nem igaz, azért sem igaz, sose volt, hogy az élet .megdöglik, és nem igaz, hogy halott a holt. — Melyik a l eg kedv esőbb összeállíításia? — Melyik a legkedvesebb összeállítása? — Egyformán szeretem mindet... A Szilágyi Do- mokos-műsor előtt másfél évvel Pesten találkoztam a költővel, s elmentünk együtt Nagy Lászlóihoz. Akkor panaszolta el Szilágyi Domokos, — pedig már befutott szerző volt —, hogy őt nem ismeri senki... Nagy öröm volt később, hogy Marosvásárhelytől Zalalövőig és Londonig mindenütt egyforma szeretettel és átérzéssel fogadták az előadást, ült bár író, vagy falusi asszony a nézők között. S ez azt jelenti, hogy a magyar emberekben — bárhol éljenek is — van közös életérzés . . , Már közel száz alkalommal mutattam be a mostani műsort is, s ugyanolyan sikerrel. — „Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy .izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocäkoro- mat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé.” Ez volt az utolsóként elmondott vers az esten. Miért? Hiszen Illyés Kinga ezt próbálja ... Erre a kérdésre azonban már nem 'kaphattam választ. Indulniuk kellett, messze van Marosvásárhely. Dobos Klára Feltámad Diósgyőr? Ne nélkülünk döntsenek — rólunk! Örömmel olvastam a minap, hogy a diósgyőri vár, a Műemléki Örökség Bizottsága védett kincsét képezi. Sokunk véleménye szerint védett státuszt kellett volna kapni a Bilalh'á Lujza utca műemléki épületeinek is, melyek felújítva szép előterét képezhették volna a vár felé vezető útnak. Mai állapotát látva, ezt siratni már hasztalan, mégis érdemes visszíaltek,inteni arra, hogy ez a diósgyőri főutca műemléki jellegén túl, mit nyújtott régebben az itt élőknek. Benedek Miklós nyomdokán haladva, íme a leltár, szemléltetve e rövid szakasz rendkívül gazdag Változatosságát: Volt négy fűszentbdlt, két húsüzlelt, két zöldséges, két tejtermékiboilt, egy cukrászda, egy pékség, három rövidáru-, ill. kézimunkaüzlet, kalapos, szabóság, fényképész, két dohánybolt, négy fodrász, három cipész, egy villamossági bolt és egy nyomda, gyógyszertár, drogéria. Középületei: községháza, három iskola, templom, dal- és olvasókör, tűzoltóság, takarékpénztár, posta és orvosi rendelő. M,it nyújt ez az utca másít?' Romokat, szemetet, gazt, itt-ott új életet sejtető megújulást. Pár évvel ezelőtt láthattunk az utca rekonstrukciójára irányuló terveket, de sorsukróll, a velük kapcsolatos döntésről azóta mit sem tudunk. Szeretnénk konkrét tényeket hallani arról, hogy mikor és milyen tervek alapján remélhetjük e történelmi központ feltámadását. Reméljük, nem nélkülünk döntenék — .rólunk! Vigyázzunk, a világkiállítás időpontja közeleg! Garadnai tFerencné Petőfi Bagoly Bozsik István rajza
