Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-07 / 56. szám
1991. március 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 MÁRCIUS 8-ÁN 40 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNNYEL: egyes női hálóingek, a divatosztályon, egyes női pulóverek és kardigánok, a kötöttosztályon. 30 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNNYEL: kötényvásár, a lakástextilosztályon, 3 betétes őrlő, 270 Ft-os, meggymagozó, 235 Ft-os, a háztartási osztályon. 200 FORINT ENGEDMÉNNYEL MINDEN NŐI FÉL- ÉS KÖROMCIPÖ! * MÉG TART A HÉLIA-D VÁSÁR! 300 forint feletti termék vásárlásánál Hélia-D készítményt ADUNK AJÁNDÉKBA KEDVES VÁSÁRLÓINKNAK! MISKOLCI ÁRUHÁZA A BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT ÉRTESÍTI TISZTELT VEVŐIT, HOGY 1991. MÁRCIUS 10-TÖL valamennyi, általa gyártott és forgalmazott keveréktakar- niány árából mázsánként 30 forint árengeáményt ad A vállalat az árengedményt mezőgazdasági nagyüzemeknek, áfészeknek, kistermelőknek, kiskereskedőknek és egyéb, takarmányt forgalmazó szervezeteknek egyaránt biztosítja. Az árengedményt kiterjeszti a saját, kiskereskedelmi értékesítést végző bolthálózatára is. Tájékoztatást a 40-411-es telefonszámon a termelési és értékesítési osztály ad. KERESSE ÉS VÁSÁROLJA a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat által gyártott, Jő MINŐSÉGŰ KEVERÉKTAKARMÁNYOKAT! értesítem Szikszó és környéke lakosságát, hogy KERÉKGYÁRTÓ IMRE MAGÁNTEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ ÜZLETET MEGNYITOTTA SZIKSZÓN. Kegyelettel és mély tisztelettel szállítja és temeti elhunyt családtagját, rokonát, hozzátartozóját. Szállítás az ország egész területére. Udvarias kiszolgálás, felvételi iroda a Szikszói Kórház hátsó bejáratánál. A B.-A.-Z. Megyei KISZOV bérbe adja a Miskolc, Csabai kapu 44. szám alatti épületében levő, 60 m- összterületű 5 irodahelyiségét Érdeklődni a 61-811 telefonon lehet. Kenyérről szólva Kultúrosok találkozója Boldog gyermekik oromban mindig úgy kértük a kenyeret, hogy „anya aggyék má papát”. Ez a szó, hogy „papa”. mintegy fölmagasztal- ta a kenyeret, mert hogy nálunk is bizony kevés voll belőle. Ha a kérésünk esetleg meghallgatásra talált, akkor sem szelhettünk magunknak, édesanyánk adott a megszegett kenyérből nekünk. Ha netalán elejtettük, a sárpadlóról gyorsan fel kellett kapni, megfújni és megcsókolni, mert különben a jó Isten nem adott volna többet. Nagyon sokszor eszembe jut a „papa” manapság. Nem azért, mert nincs, hanem mert nem bírjuk megvenni. A 32 forintos, kilós kenyérrel bizony nagyon beosztóan kell bánni, öregségemre elmondhatom, hogy még kenyériből sem ehetek eleget. Szállítanak ugyan boltunkba Rudabányáról olcsóbb kenyeret is (49 Ft/:2 kg), de azt sok esetben nem lehet kenyérnek .nevezni. A kurityáni kenyérbolt viszont a kétkilós, jó minőségű kenyeret 40 forint 80 fillérért adja. Hát hol itt az igazság? így hát 64 forintért vásárolunk fehér kenyeret, mert az fogyasztható; pedig az előbbi is jó lenne, de mivel nem szállítanak, nem jutunk hozzá. Nagymáté Lajos Trizs * Háromhutára — de bizonyára a. közeli településekre is — a szerencsi sütőipar szállítja a kenyeret. Két kilogrammos, állítólag házi jellegű fehér kenyeret 63 forintért. A kenyér címkéjén ez áll: minőségét megőrzi 72 óráiig. Nos, ebből csak annyi igaz, hogy a sütés napján még ehető, de másnapra már teljesen megváltozik. Szeletelés köziben törik, morzsálódik, kenni rá szinte lehetetlen. De még pirítani sem jó, mert szétesik az ember kezében. Háromhutára csák hétfőn, szerdán és pénteken szállítanak kenyeret, nem mindegy tehát, hogy milyet. Ügy gondolom, ilyen áron elvárhatjuk a sütőipartól a tisztességes, ehető, megfelelő minőségű kenyeret, Kondrát László Háiromhuta A napokban egykori amatőr színjátszóik és kultúrosok találkoztak Borsodná- dasdon, a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Bóta Géza igazgató köszöntője után Ruzsinszky Pál emlékezett a régi időkre, élményekre, nem feledkezve meg azokról sem, akik ezt a találkozót már nem érhették meg. Ezt követően ózdi és borsodnádasdi néptáncosak kedveskedtek műsorukkal az összejövetel közel száz résztvevőjének. A közös vacsora elfogyasztása után a .megjelentek a késő esti órákig szórakoztatták egymást zenével, verssel, történetekkel — írja fotóval is illusztrált levelében Kerékgyártó Mihály, Ózdról. A vöröskeresztes bálról - más szemmel Télesti gondolatok Felháborodással olvastam a február 21-én megjelent „Lapát előtt keringő . .című írást. Hogy tollat ragadtam, annak az az oka, hogy évekkel ezelőtt én is a szerencsi Bocskai István Gimnázium büszke tanulója voltam, de nem szemtelen és neveletlen, mint a fent említett förmedvény írója. Hogy mire alapozom állításomat? A Vöröskereszt dolgozói nem saját báljukat rendezték, hanem mint évek óta, jótékonysági bálokat, melyek bevételét különböző, arra rászoruló intézmények kapják. Jelen esetben az óvodák, ahol a piciny emberkék mindennapjait próbálják emlékezetessé tenni az adományokból vásárolt játékokkal, bútorokkal. S hogy éppen a gimnázium tanulóit kérték fel a szervezők táncuk bemutatására? Ezzel a gimi jó hírét akarták öregbíteni és a tehetséges fiatalok számára a nagyobb nyilvánosság előtt szereplési lehetőséget kínálni. Aztán van még egy nagyon fontos dolog: évekig a gimnázium aulája adott otthont a báloknak. Most, a kevés létszám miatt a Népházban került megrendezésre, a felmerülő költségek csökkentése érdekében. Az öltözőben említett figyelmességgel kapcsolatban — „úgy, ahogy az óvodában szokták” — valamit elfelejtettek a „kedves” diákok megemlíteni. Úgynevezett szakállkát nem kaptak, pedig rájuk fért volna, mert akkor biztosan nem a falakra kenték volna a tortát a takarítónők bosszúságára, a rendezők szégyenére. Megjegyzem, ez még a tánc előtt volt. A tánc után való felkérés, hogy hagy" ják el a zártkörű rendezvényt, nemcsak a táncosoknak szólt, hanem az „udrarlóknak és a Többeknek: Örömünkre;, nagyon sok olvasói levelet kapunk. Az észrevételeket, véleményeket, különösképpen a közérdeklődésre számot tartó írásokat igyekszünk folyamatosan megjelentetni. (Szólástér, Észak- Magyarország postájából, alkalmankénti tematikus ösz- szeállítások.) Közlési lehetőségeink azonban, végesek, s így valamennyi felkérésnek — bármennyire is szeretnénk — nem tudunk eleget tenni. Törekvésünk, hogy minden olyan téma helyet kapjon lapunkban, amellyel több olvasói levél is foglalkozik. Ezúton kérjük mindazok szíves megértését, akiknek írását nem volt lehetőségünk megjelentetni. lánykáknak”, akik szépen beszivárogtak kedveseik műsorának megtekintésére és talán egy vacsora reményében. Kétlem, hogy a „háziasszony” ezen megnyilvánulása „vidékies” lett volna, hiszen elismert pedagógusi pályáját cserélte fel eme hivatásával, arról nem is beszélve, hogy 150 ember szórakoztatása és kiszolgálása volt a feladata, nem pedig harminc, már „felnőttnek titulált”, de még a kulturált étkezést és viselkedést sem ismerő diákok ajnározása. Egy jótékonysági bálon nem szoktak tisztelet-, illetve fellépti díjat kérni, és a különböző vállalatok, szövetkezetek, vállalkozók sem valami pénzbeni szolgáltatás fejében adták adományaikat, hanem önzetlenül és szeretettel. Nem vagyok maradi, de mielőtt valamit besározunk a nagy nyilvánosság előtt, kedves Hollósvölgyi Péter és társai, győződjenek meg igazukról, és piti, vélt, vagy valós sérelmüket ne próbálják a szólásszabadság köntösébe bújtatni és fröcskölni vele. Zahuczkyné Kiss Katalin Mezőzombor ★ Természetesen tiszteletben tartjuk levélírónk véleményét. Egy valamit azonban hiányolunk: a reagálás éppen arra nem tért ki, ami a diákok levelének indítéka volt. S ez. a diszkréció hiánya, mely hitük és érzésük sze.rint megaláztatottságukhoz, a nyilvánosság előtti lejáratásukhoz vezetett. A konfliktus minden bizonnyal feloldható, de ehhez nélkülözhetetlen egymás — az érintett felelt — kölcsönös megértése. (A szerk. megj.) Id. Die Miklós, Prügy: Közömbös világunkban bizony sokan meghatódunk egy kis figyelmességet, törődést tapasztalván, s jólesik ezt, ha csák egy köszönettel is, viszonozni. Naponta érkeznek hozzánk olyan levelek, amelyeknek írói orvosoknak, ápolóknak, problémájuk megoldásában készséggel segédkező személyeknek mondanak köszönetét. Az elismerő sorok tolmácsolását igen ritkán, valóban csak példaértékű esetekben tudjuk felvállalni. Hisszük: akik önnek balesete során segítettek, önzetlenül tették, s nem várnak nyilvánosság előtti köszönetre. A gondolkodó ember, aki már — a televízióban, rádióban, újságokban — meg- csömörlötit a póntocskák Parlamentben folyó hatalmi acsarkodásától, könyvtárához menekül. A téli estéken a csillagászati tudományos könyveket bújva döbben rá arra, hogy a világmindenség óriási távolságait az emberi értelem már nem képes felfogni, csupán saját töprengésünk érzését váltja ki belőlünk. Meg kell értenünk, hogy milyen jelentéktelen pontocska saját személyünk és százezer nemzedék léte a világmindenségben, amikor 30 ezer fényévnyi szélességű Tejút — mindössze csak egy lépésnyi távolság az űrben. A hatalmas s már fel sem fogható távolságok következtében pillanatra elernyed az ember és minden küzdelem. minden munka szinte hiábavalónak tűnik. Hiábavalónak, amikor a Tej ú ton ikívül még számtalan, már nem is mérhető fényévnyi távolságban is léteznek ezernyi csillaghalmazok, csillaglködölk, amelyek fénye taáán akkor lobbant utolsót és küldte halódó fénysugarait felénk, amikor bolygónk született, vagy amikor még Babilon volt a világ kultúrájának központja, vagy amiilkor Krisztus fenséges evangéliumát hirdette a felebaráti szerétéiről. Örökös és egymás ellen folyó véres küzdelmeket vívunk évezredeik óita a Föld uralmáért. Az örökös lórtás- futás, erőlködés, a szerencse Ikergetése, egymás gyilNemrégiben arról olvastam a címben jelzett cikkben, hogy nagyon sok idegen kifejezés hangzik el a rádióban és a televízióban. Ilyen például a konfrontáció, amellyel, amikor először találkoztam, bevallom őszintén, nem tudtam mit jelent. Amikor meg azt hallom, dokument, a valamikor sokat hangoztatott „dokument. jeszt” jut. az eszembe. Lassan megszokjuk az idegen szavakat, melyek beleolvadnak a szép, ízes magyar nyelvbe, nem beszélve a közéleti nyelvben elterjedt és állandóan kolása, mintha átok lenne az emberi nemen. Fájdalom és kínszenvedés az osztályrésze az emberiség nagy részének, amíg a Föld hátán időzik. Pillanatok alatt átfut agyunkon a gondolat, hogy évezredek óta milyen keveset haladt előre az emberiség. Annak ellenére, hogy a tudományokban pár botladozó és határozott lépést is magáénak mondhat, még máig sem tudta megtanulni: azt az arasznyi időt, amelyet itt tölt a világűr e porszemén — a természet bőkezűségét kihasználva — vidáman, barátságban és általános szeretőiben, békében töltse el. De könnyen megtanulta egymást gyűlölni, önös érdekékért másokat sárba tiporni, otthonát, a Földet, tönkretenni, lerövidíteni arasznyi létét, életét. Politikusainknak kötelező olvasmányként írnám elő Koperniikus, Kepler, Kant. a nagy gondolkodók műveit. rádöbbentve őket, hogy a végtelen természetben nincs határ, amelyre nyugodtan azt mondhatnánk: „Íme litt végződik a parányi és itit kezdődik a hatalmas.” Rádöbbentve őket arra, hogy hópehelynyi életük és létük alatt nem gátolni, hanem elősegíteniük kellene a természet bőkezűségének kihasználását, boldoggá tenni arasznyi életünket e porszemnyi Földön: amíg az „örök törvények” szerint utolsót nem lobban Napunk fénye, s vele földi létünk. Illés Endre Miskolc használt szavakról, mint például az Infrastruktúra, a koncepció, vagy a restrikció. Egyet azonban nem értek. Miért szól a rádióból is állandóan pop-, vagy beatzene a reggeli és a délutáni műsorban egyaránt? Elvétve hallhatunk csak szép magyar zenét, népdalt, könnyű zenedarabot. Ügy tűnik, elfeledkeztek rólunk, idősekről, pedig milyen jólesne néhanapján ilyen muzsikát is hallani. Török Géza Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó Hej, rádió, televízió Szerkesztői üzenetek
