Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

mm KÁLLAI EMÓD: Bemufai-kozásféle Verseim találtak maguknak végül illő szerzői álnevet, minthogy én hiába keresem harminhét éve az adataimhoz méltó életet. A jel nem számít, csak az alkotás lényeges; az évek eltűnnek, ahogy a korok szégyene, áll to­vább az ember művébe gyökerezett lábbal, mint a fa, hogy mindig megújuljon, ha múlóban a tél, s őszök hajszálemlékeivel bár lombja közt, rámosolyogjon a csemete időre. Lét­Apám után anyám előtt utód vagyok a megjelölt sorsom vagyok egy megjelölt múltak után s jövők előtt múltam után jövőm előtt kattintás lét a fény előtt Égig ér a fű, mert fűhöz ér az ég. Oly boldog a fű, ha ráhajol az ég. Az erdőn link összenőnek a fák, csak sejtem szemed színét, arcod pírja elé fátylat sző a homály; hűs nyári nyoszolyába a Nap pihenni tér apró mécsesekkel kirakva éjhonát. Az erdőn alattunk nem szisszen az avar, el nem riad a bogár, nyugodtan szemléli, hogy mi is itt vagyunk; a természetté válunk most egy kicsit talán, s a világot betöltjük öntudatlanul! Láthatár Ha a fűbe ülsz, és rádhajolok én, mi leszünk a fű, és mi leszünk az ég I KÉSMÁRKI LÁSZLÓ Szívközéptájt A leszakadt gomb, a leszakadt levél, a leszakadt szárny mind-mind valahol felvarrva szívközéptájt, mint-a kokárda. SZILAJ SÁNDOR Besten Tengődő létemben felfénylő véletlen: rovom az utcákat, léptem félénken cseng az ósdi köveken. Többé nem jöhetek. Sohase csörgetnek templom egerének diót és mogyorót. Fecske Csaba A kereszthalált szenve­dett Jézus feltámadását ünnepeljü!k e napon. Jézus életének zárójelenete, leg­drámaibb szakasza az utol­só vacsorával veszi kezde­tét. Az utolsó vacsora (az elmúlt századok során fes­tőművészek hálás témája volt: maga Leonardo Is megjelenítette). Az evan­géliumok szerint a kovász- talan kenyér ünnepének első napján volt, a zsidók ekkor .szokták föláldozni a húsvéti bárányt. A kovász­talan kenyér ünnepe (hé­berül: pészáh) vagyis az „elkerülés ünnepe”. Annak emlékére viliik nyolc napon keresztül, hogy a zsidók­nak sikerült megmenekül­niük az egyiptomi fogság­ból, a „szolgaság házából”. Az ünnep első két napjá­nak előestéjén hagyomá­nyos rend, (héberül: szé- der) szerint, meghitt csalá­di körben olvassák fel a menekülés történetét. Az „elkerülés” elnevezés az egyiptomiakat ért tizedik csapásra utal, kovásztalan kenyér ünnepének pedig azért hívják, mert a me­nekülők a pusztában nem tudták megkeleszteni a ke­nyerüket. Az ünnep nyolc napján keresztül csak ko­vásztalan kenyeret (pász- ka, macesz) ehettek a zsi­dók. A kovásztalan kenyér ünnepe a zsidó naptár sze­rint niszán 14-én. kezdő­dött (ez a Gergely-naptár szerint márc.—ápr, vagyis a kalászok hónapja). Ami­kor az Ür a tizedik csa­pással sújtotta az egyip­tomiakat, vagyis elpusztí­tott minden elsőszülöttet, még az állatokét is, előző­leg meghagyta Mózesnek, mi a teendő, mit kell ten­niük Izrael fiainaik. A'hús­véti áldozati állat véréből kenjenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára, ez lesz a jel, amiből az Ür tudni fogja, ott Izráel fiai élnek, így a házat a csapás „el­kerülte”. Az áldozati ál­latra szigorú előírások, törvények vonatkoztak, mindezt megtudhatjuk Mó­Húsvét, az áldozati bárány B I ünnepe zes második könyvéből, amit a kivonulás könyve­ként, vagy görög elnevezés­sel Exodusként ismerünk. Az áldozati bárányt, vagy gödölyét (amely állat le­gyen hibátlan, hím és egy­éves) n'iszán 10. napján kell beszerezni, majd a hónap 14. napján leölni a két es­te (naplemente és sötéte­dés) között. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, ke­serű salátával fogyasztot­ták. Ezt követően négy ke­hely bort fogyasztottak, a harmadik kehely az áldás kelyhe volt, evvel köszön­ték meg az Orrnak a lako­mát. Ez tehát a húsvét ünnepének eredete. Jézus aki feláldozta magát éret­tünk, bűnös emberekért, és maga is áldozati bárány, akinek a feltámadását ün­nepeljük mi, keresztények a húsvétban. A húsvéti lakomán az étellel idegent nem lehe­tett megkínálni csak ak­kor, ha előzőleg körülme­télték, az ételt nem lehe­tett eltenni, máskorra, a maradékot tűzön égették el. Ez az ősi zsidó szokás tovább élt a keresztény hagyómányiban is. Emlék­szem, gyerekkoromban hús­vét vasárnap reggelén édes­anyám a „szentelő kosár­ba” pakolta az ünnepi, húsvéti ételt (főtt sódar, főtt kolbász, főtt tojás, ke­nyér) szép, hímzett ken­dővel letakarta és én el­vittem a templomiba (ahol kisgyerek nem volt, ott a nagylány, ahol nagylány sem volt, a gazdasszony), ahol a pap a reggeli mise után megszentelte azt. Az ételt még délelőtt elfo­gyasztottuk, a maradókot: morzsát, a csontokat, a .to­jáshéjat elégettük, semmi sem került szemétre, mint máskor. Az utolsó vacsora tehát a ’ kovásztalan kenyér ün­nepének első napján, a húsvéti bárány feláldozá­sának napján történt. E napon Jézus elküldte ta­nítványait (Pétert és Já­nost), hogy készítsék elő a húsvéti vacsorát. Egyik evangélista sem nevezi meg a vacsora helyszínét. „Menjetek a városba, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, aho­vá megy, mondjátok meg a házigazdának, a Mester kérdetted: Hol van a te­rem, ahol a húsvéti vacso­rát a tanítványaimmal el- költhetem? Elmentek, és úgy találtak mindent, ahogy mondta.” (Lukács 22. 9—13.) A hagyomány szerint ez a ház az evan­gélista Márk anyjáé lett volna. Az utolsó vacsora a régi zsidó szokás feleleve­nítésén túl, az élettől, ta­nítványaitól búcsúzó Jézus testamentuma, az Oltári- szentség alapításának al­kalma egyszersmind. Ek­kor mondja Jézus a kö­vetkezőket is: „De nézzé­tek, az áruló keze is raj­ta van az asztalon!” Jézus kereszthalálának valószínűsíthető dátuma: Kr. u. 30. április 7. pén­tek (telehold volt ez éjsza­kán). Erre emlékezünk mi nagypénteken, egész napos szigorú böjttel. Gyerekko­romban ilyenkor este már kopogott a szemem az éh­ségtől, hiszen aznap csak lagytojást ehettem. Mindig szigorúan megtartottuk a böjtöt. E napon a haran­gok se szólalhattak meg, kereplő jelezte a misék kezdetét. A kereplő egy fából készült, kézzel haj- ■ tott egyszerű tákolmány volt fönn, a toronyban. Benn a templomban feke­te lepel takarta a szent- képeket, feszületet. E na­pon adták elő a felnőttek a Passiót, Jézus keresztre feszítésének történetét, a kóruson. Jó hangú férfiak énekelték, de volt olyan is, amikor asszonyok éne­keitek. A Passió kizárólag énékes előadást jelentett, megjelenítést, színrevitelt sosem. Jézus, ahogyan a prófé­ták megjövendölték, har­madnapon föltámadt ha­lottaiból. Ez a hét első napján volt (lévén a zsidó naptár szerint vasárnap a hét első napja): „Szombat elmúltával a hét első nap­jának hajnalán Márta Mag­dolna és a másik Mária (Jakab anyja) elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Ur angyala leszállt az ég­ből, odament, elhengerítet- te a követ. . . Az angyal felszólította az asszonyo­kat: Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt.” (Máté 28 1—7.) „Feltámadt Krisztus e napon, Alleluja!” — ör­vendezik az ének, amely most felzúg a templomok­ban, ezrdk és ezrek ajkán mindazokén, akik tudnak örülni. Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly Szent István megkoronázásá­val kezdődött a második évez­red, a „gesta Dei Hungarorum” ezeréves története, a, magyar ke­reszténység, amelynek legkedvel­tebb szentje: a mennybe fölvett Boldogasszony, vagyis a magya­rok Nagyasszonya. A Mária-kul- tusz, a pogánykori Boldogasszony mítoszából és a kereszténység Mária-tiszteletéből táplálkozik. Őseink hite szerint a virágzó és termő, a diadalmas asszonyiság megtestesítője^ a patriarchális törzsi magyarság ellenpontja a Boldogasszony, aki gyermekeiről, eledelről, gabonáról, jószágról gondoskodott, és a termékenysé­get, a jóságos, ajándékozó ked­vet, a bőséget jelképezte. (A gye­rekágyas nő ma is Boldogasz- szony ágyát fekszi, az újszülött örömére a Boldogasszony poha­rát szokás kiinni.) Bár a magyar kultúra lénye­gét tekintve keresztény kultúra, vagyis a kereszténység által lét­rehozott kultúra, mégis számta­lan pogánykori elemet őrzött meg mindmáig, sokszor krisztia- nizált formában. Szent Gellért előrelátó okossággal rendelte el, hogy a Szűzanyát nyelvünkön Boldogasszonynak nevezzék. Má­ria szeplőtelen fogantatásában analógiát találtak őseink Emese turulmadártól történő foganta­tásával, az Árpád-nemzetség ge­nezisével: Gábriel arkangyal Má- ria-üdvözletével pedig Emese ál­ma rokonítható. Az ősmagyar hit istenasszonya, a Boldogasszony típusa a hitves, a feleség, az anyag, aki gyerekeket szül, nevel, családi teendőit vég­zi, süt, főz, mos, takarít, ha kell várat véd, életeket jó útra ve­zet. Körülötte áldás az élet, meg­törik az átok. tisztasággá válto­zik a szemét, otthonná a rom, aki mindent óv, megújít, meg­szépít, lélekkel telít, a múlan- dót, romlót boldog mosollyal őrzi és adja vissza az életnek. Ellen­tétpárja a Szépasszony mítosza, amelynek típusai a szépasszo­nyok, azok a tündérek, akik me­zőt, erdőt, rétet bejárva, minden szépet megérintenek, minden edeset felszippantanak, minden­kit elbűvölnek, de tündöklésük nyomán hervadás, meddőség, pusztulás marad. A hitves, a fe­leség típusával szemben ők az élvező nő, a szerető típusát kép­viselik. (Móricz Zsigmond királyné típusa után — a benőé­ben a Károlyi Zsuzsanrtasek rajongása a mennyei udvar nák szerepében a Boldog«'l;kiráíynéjához kötődik —, a ro­mig a Báthory Annák, "neszánsz anyaságtól sugárzó Ma- lénák veszedelmében a ^donnái az istenanya hivatását., szony mítoszának inspi ráckételyeket legyőző hűségét öltö­ződnek.) kitette meg. A mariológiából is­A keresztény Mária-C^f5-f llog-r Mária Krisztosz szervesen forrt össze po^.a"t<?krahtor. .es. ilz emberek ko­ri elődjének kultuszával^0“ .^benjáró mert az o koz- mány Lajos, Bálint Sándo)beKnlíaráLSatA é.reztek. a, ’eghitele- nyította, a nép képzeletéwbb"ek- A human.zalodas_ bizo­szeplőtlenül fogant Már#y“eka,; hogy m,g a vehette át a pogánykorl a kePeken Mar,a ^rd.??e . G?b’"" anya minden feladatát és?1. ®!0“ az anfvah ,udv“^ ° ' cióját, különösen a ten^bb °“bnei tetrdePe') séghez, a termékeny.ség-'c ebe Glotto Szentcsalad képén fáshoz kötődőket, ezért egyu“ van az eg. es a fold;iszfe- Mária anyjához. Szent . Maria a számáron ul, József kapcsolták, akit egyszerű*csak a szamarat vezetl nőnek szólítottak, amiá A bencés rendből kinövő cisz- Szent Gellért legendái j$ tercitáknál az Irgalmasság Any- sítják. iának, a Bűnösök menedékének A Mária-kultusz már a i ^olata terjedt el amint ezt az lektől hatott az államélet °íta!mad. ala . {UtUnL kfdetu Sára is. Szent István k J ‘madság >s mutatja. (Egy legen- ajánlása a NapbaöltözÖ'' da?zennt. Maria palast.ia alá fo- szony, a Patrona Hungari* gadja a cisztercitákat az égii di- tuszának irányszabó jeigí «őségben is.) A magyar gótika székesfehérvári koronázó ,dosfakaban főképpen a feren- kát Boldogasszony tisZ u6Sek dominikanusok ny?máa szentelték és eav' Szent honosodott meg a szcgenyek kápolna is hozzáLS.|Pár“0SÓja’ * Szeot ^enc-i Má- nem 500 éven át itt 36 kiH Yia_keP- a Jézus Anvia, híveinek királvnét koronáztak meí!egi Pártfogója. “ szén 1539-ig János teíanyai, orom, a karácsonyi misz T7X,ifm£k„rÄ dai várhegyen mS-ban * de egyben Hétfé'dalmu Szűz is. templomot Szűz Mária tiSJ\ a török veszedelem idején a re. amelynek Schulek (barokk kor a Keresztények Meg- tervei alapján átépített «PJ segítőjét hangsúlyozza. Zrínyi in- Budavári Nagyból dog* vokációja nemzeti, barokk epo­templom, más néven "szunkban a keresztény múzsá- templom. hoz. Mániához szól, tőle kér és A kereszténység egyete*1! vár segítséget. János jelenései- dícióinak és a magyar *5 nek egyik passzusa alapján tei- hagyomán.yoknak a tudal*! jedt el a lábát félholdon • ke- szekapcsolására példa a ^ sőbb bőségszarun — tartó Szűz- asszony és Szent István „ Mária képe. akivel a Napbaoi- szának összefonódása. A > tözött Asszony tiszteletet mány szerint Szent István sították. Az a jelenet, lát augusztus 15-re, Nagn Napbaöltözött Asszony lab asszony napjára tette. J eltapossa a bűnt, jelképese - templomi emlékezés és H gyár híveinek ellenséget, 1 nap is volt. Szent Lász.lá ? a szegedi és a csiksomlv í vénvkezés napját augusíL hely Mária-képén is. Ne ra helyezte át. ígv alaK' j len, hogy a Lorettói Szuzant egy közös telies Mária- tiszteletét és Mária dicsősége . István-kultuszhetet. ■ asszony i misztériumát magasztaló J lorettói litánia oly népszerű leu A kereszténység törté* nálunk ,is. (A legenda szerint a tofta a maga jelKtes l törökök 6,01 ^ária-hajlékát Ná- képét. A bizánci Istenszifj záretből menekítő angyalok Lo- (Theotokosz), majd a kH rettóban pihentek meg.) Szent István felajánlását II. Ferdinánd a 17. század elején megismételte, a Napbaöltözött Asszony kegyeibe ajánlotta or­szágát, tiszteletére pedig Bécsben emléktemplomot alapított. Bécs 1683-as ostroma, aztán hazánk felszabadítása a török iga alól a Segítő Szűzanya tisztele­tét erősítette meg népünkben, amely Passauból elindulva, az egész közép-európai térséget meghódította. A pápa elrendelte Mária nevének megünneplését vi­lágszerte. A török alól felszaba­duló Péterváradon mecsetre épült a Havi Boldogasszony-kegyhely. (Névadása a májusi hóesésre utal.) A törökök fölötti diadal örömére rendelte el a pápa az egyházban a Rózsafüzéres (Ol- vasós) Boldogasszony egyetemes ünnepét. A kuruc—labanc testvérharcok idején pedig a Boldogasszony pó- csi, győri, nagyszombati, király­falvi, szentantali kegvképe köny- nvezve. vérrel verejtékezve fi­gyelmeztette. intette megbéké­lésre, vezeklésre a viszálykodó- kat... Egyik legszebb középkori him­nuszunk az Ómagyar Mária-si- ralom (1300 körül keletkezett) a Szűzanya fájdalmát szakrális sí­kon — és minden földi édesanya fájdalmát — fejezi ki. Az anya­kép a magyar irodalomban Janus Pannoniuson, Petőfin, Adyn, Jó­zsef Attilán át Nagy Lászlóig gazdag és változatos vonulatot alkot. Egyik legszebb énekünk, a Boldogasszony Anyánk sokáig a nemzeti himnusz szerepét is be­töltötte. A 18. században szinte minden tájegységnek támadt búcsújáró helye, ezek rendre Mária-kegy- helyek, amelyekhez a hívek ez­rei zarándokolnak. Különösen a magyar parasztság derékhada ra­gaszkodik mindmáig, akiknek élet- és nőszemléletét sokban meghatározta a Boldogasszony kultuszának hagyománya, amely nem a deklarált, hanem a mes­élt, vagyis szellemi-lelki Reanum Marianum bázisa. | Dél-Borsodban élek, ez a kör­nyezet határozza meg tevékeny­ségemet. öt évig Leninvárosban (ma Tiszaújváros), jelenleg Sa- jószögeden lakom és dolgozom. Önálló grafikusként saját műter­memben készítem munkáimat, ebből élek. 1977-től állítok ki rendszeresen. Az ország több he­lyén voltak láthatóak grafikáim, Lipcsében szerepeltem kortárs magyar képzőművészeti tárlaton. Most Tokióban van néhány anya­gom^ Tagja vagyok a Szabad Képző- és Iparművészek Orszá­gos Szövetségének. Munkáim bibliai fogantatásúak elsősorban. Ebben a témavilág­ban találtam rá a minóWnk és elkövetkező civilizációk íe és a legfontosabbra: Vzésvilógát, morális törvénysze­re. Szamomra ez jelent ál . . , .. ^usegeit testesíti meg, egyfajta mindenkori em~ Megpróbálta tások hit és elkötelezett­mert hit nélkül nem er“—®'--" — ugyanakkor nem is |end<apaszkodó Az emberi kultúrát latort1 bcr számár, tályosodni a Bibliában, rt'és kitartás. ség, ezek determinálják alkotá­saim gondolatvilágát. Mindeze­ket a képzőművészet sajátos esz­közeivel próbálom megvalósítani, így találva meg egyéni kifejezé­si formámat. Koscsó László I ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents