Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1991. március 2., szombat i Albumában mások kisbabái Csak annyi a jó a nyugdíjas életben, hogy nem csörög hajnali fél 5-kor az óra. Több vekkert tönkretettem emiatt. — Negyvenéves korom­ban adtam csak föl a re­ményt, hogy gyereket szül­jek, hogy anya legyek. Igaz, későn mentem férj­hez és egy tragédia korán véget is vetett a házassá­gomnak. Megkérdezték tő­lem, nem vagyok-e irigy a gyermekes anyákra, a bol­dog kismamákra. Mond­tam: akkor már régen be­lepusztultam volna az irigy­kedésbe. Hiszen harminc évig mást sem tettem, má­sért sem dolgoztam, csak azért, hogy minden baba egészségben, épségben meg­szülessék. Simonná Liptai Etelka, a miskolci megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának reszortos fő­nővére nyugdíjba ment. Nevét, ha most olvassák, fényképét, ha most látják, ezer és ezer egykori kis­mamában ébreszt emléke­ket. Igen, igen, ő Eta nő­vér, a szigorú, a fegyele­mért kardoskodó, a bajban levőkért olimpiai időket futó, a mindig jó helyre tapintó, az elkeseredettek­be strammul lelket öntő, az örülőkkel a bohóckodá­sig örülő nővér. — Egri vagyok, nem csak azért, mert ott születtem, hanem azért is, mert a vá­rosomtól lelkileg egy perc­re sem szakadtam el, ott él a nyolcvanéves édes­anyám, a testvéreim, az ő családjuk. És hamarosan, heteken belül vissza is köl­tözöm. Most búcsúzom Mis­kolci ól. — Milyen ez a búcsú? — Fájdalmas. Annak el­lenére az, hogy a várost soha • sem szerettem, csak Lillafüredet és Tapolcát. Ám, megszerettem itt egy kórházi osztályt. Jaj, mi minden fér abba a foga­lomba, hogy kórházi osz­tály! Orvosok és nővérek végesincs hada, betegek ez­rei, no és, ha hihető, ha nem, még a műszerek, a társalgó egykori díszhalai, az ablakból nyíló kilátás is. Sokszor hívtak haza, de valakik mindig itt tartot­tak. A baráti köröm, amely többnyire az osztá­lyon dolgozókból állott, egy-két fiatal orvos, mert izgatott a jövőjük, no és mindig feküdt a terhespa­tológián öt-tíz olyan kis­mama, akiknek a csecse­mőjéért, a terhesség sike­res befejezéséért izgulni kellett. . . — Miként lett szülésznő? — Kicsi voltam még, amikor édesanyám kisba­bát várt, az ötödik gyer­mekét. Ketten voltunk ott­hon, elszalajtott a bába­asszonyért. Nem találtam otthon, az ajtajára ki volt írva: „piacon vagyok!”.Ha­zarohantam, vizet forral­tam, előkészítettem a szü­léshez a terepet. Közben félelmetesen zakatolt a szí­vem: jaj, nehogy bajuk es­sék. A szülésznő aztán na­gyon megdicsért a fürge­ségemért, ügvességemért. Nos, akkor határoztam el, hogy én is szülésznő le­szek majd. Akkor az Or- solya-rendi apácákhoz jár­tam iskolába, és soha sem kéredzkedhettem át a be­tegápoló Vince-rendiekhez. mert édesanyám nagyon féltett; a távoli iskolába menet baj érhet... Hat­órás kisnővér voltam egy ideig még Egerben, aztán beiratkoztam a pécsi Sem­melweis Szülésznőképző Is­kolába. Nehéz bentlakásos évek voltak azok, a hat­vankét kezdő lányból mind­össze 37-en államvizsgáz­tunk. A hat hónapos szak­mai gyakorlatra Miskolcot jelölték ki számomra, az Erzsébet (ma Semmelweis) kórházban dolgoztam. Eber- gényi .Sándor főorvos úr és Nemecskai Tivadar tanár úr mellett. Amikor meg­nyílt a megyei kórház szü­lészeti osztálya, Nemecskai tanár úr magával vitt hat, vagy hét fiatal szülésznőt, köztük voltam én is: Op- rávelné Rozika .(ő ma is osztályvezető főnővér), Sas- váriné Margó, dr. Szabó- né Júlia . .. Lassacskán mind-mind nyugdíjba me­gyünk. Emlékszem az első szülést Kelemen István fő­orvos úrral vezettük le a mai szülőszobán: egy ka­tonatiszt felesége fiút szült. Persze, a mai szülőszobán­kat össze sem lehet ha­sonlítani azzal a régivel. Itt már minden steril, kor­szerű műszerek segítik az orvosok, a szülésznők és persze ennélfogva a kis­mama dolgát is. Érdekes módon, bármely korban is éltünk, az osztályvezető fő­orvosnak mindenkor har­colnia kellett, kell a jobbí­tásért: így tett Argay László, így tesz mostanság Gaál tanár úr ... — Eta nővér nem túl hosszú ideig dolgozhatott szülőszobán, operatív rész­legen és a többin, hiszen évtizedek óta a terhespa­tológián, látjuk. — Dr. Konczvald László főorvos úr találta ki 1970- ben — ha nem csalódom az országban elsőként —, hogy alakítsunk ki egy olyan részleget az osztá­lyon, ahol a beteg, a ve­szélyeztetett kismamákat ápoljuk. Hogy épségben vé­szelje át terhességét a cu­korbeteg, az epilepsziás, a szívpanaszos, a toxikózus, és minden olyan terhes asszony, aki a magzatával együtt veszélyben van. Hat­vanhét ággyal nyitottunk. Én voltam akkor ott a fő­nővér. Azóta két helyi rész­re oszlott a patológia, én mostanában a 36 ágyas, a földszinti részt irányítot­tam ... Ismét a múlt idő. Hal­lom, meg-megbicsaklik Eta nővér nyelve. (Nem szól. Egy albumot vesz elő. Telis-teli csecse­mő- és gyerekképekkeil. Legtöbbjük mellett egy kis levél: ekkora már Laci, tessék nézni, ez itt Gyöngy­vér ...) — Csodálatos eseteink vannak. Háromszor szület­tek hármas ikreink. Most nyolcadik osztályos és jó tanuló egy 90 dekával szü­letett kislányunk! Ám mi folyton mondjuk, és ebben dr. Kocsis István főorvos úr a legfőbb szószólónk, hogy a mi munkánk vaj­mi keveset ér, ha a kis­mama nem kitartó. Íme, itt van: Éva 225 napot töl­tött ágyhoz kötve azért, hogy végre megszülessék az első gyereke. És Réka megszületett! De sorolhat­nék neveket és hősöket. Mert azok a kismamák valóban hősök, akik a csa­ládjuktól elszakítottam szinte mozdulatlanul vise­lik ki a terhességüket. Minden-minden tiszteletem az övék. Szeretem őket. — Azért orvosi, nővéri segédlet nélkül nem biz­tos. hogy megérnének, meg tudnának születni ezek a babák. Hiába kitartó a mama . . . — Itt mindig rend volt, fegyelem és mélységes ösz- szetartás. Amikor például hashártyagyulladásom volt, Nemecskai tanár úr nem engedett átvinni a sebé­szetre, ő maga operált egy válogatott asszisztenciával. Miért? Mert féltették egy szülésznőjük életét. Eskü­szöm, a mamáét és a ba­báét legalább ennyire fél­tik ma is. Voltak itt orvo­sok, akik szakmailag és er­kölcsileg is vétettek; ma senki sincs itt közülük. Szóval: ilyen a mi osztá­lyunk. Mondom ezt most én, akit sok sérelem ért az utóbbi hónapokban. Keve­sebb fizetésemelést kap­tam és későn .. . Nem tu­dom, hogyan tartom majd fönn magamat. De azért, ez az én osztályom. Lévay Györgyi Filléres ötletek SZAKÁCSTÁBLA Kezdetben vala a szakács- könyv. Könyv, amelyben keres­ni, lapozni kell, mert sok egyéb leírás mellett rejti ked­venc receptjeinket. Azokat, ame­lyeket kipróbáltunk már, meg­szerette a család, de mert jó néhány Ilyen van, pusztán em­lékezetből nem merjük elkészí­teni. A biztonság kedvéért a sü­tés-főzés során fellapozzuk érte a szakácskönyvünket. Gyakran bosszankodva tesszük, mert lisz­tes, vagy tojásos a kezünk, s előfordul az is, hogy — bár ki­nyitva már az asztalra helyez­tük a könyvet — az gáládul összezáródik. Mindezeket elkerülhetjük, lia azokat a recepteket, amelyeket gyakran alkalmazunk — vagy éppen ritkán —, egyszerű papír­lapokra írva a konyhaszekrény ajtajának belső oldalára ra­gasztjuk. A könnyebb tisztán tartás érdekében átvonhatjuk a felragasztás után áttetsző ra­gasztófóliával, de magához a rögzítéshez is használhatjuk. A lemosható tapétákhoz hasonló felületet kapunk így. Nos, ha Ínycsiklandó művein!« elkészítéséhez hozzálátunk, elég kinyitni a szekrény ajtaját, s keresgélés, lapozgatás helyett csak rápillantani. Választani is könnyebb lesz a szóba jöhető receptek közül, ha valamennyit egyszerre látjuk magunk előtt a „szakácstáblán”. B. K. Évfordulók Kikre emlékezhetünk 1991-ben? Korántsem a (teljesség igényével Iker ül­tek (papírra ímegyénlk fitt felsorolt „szel­lemtörténeti” eseményei,. Lejegyzőjük — nem itliitlkoija —. eszköznek szánta aiz, egy­re gyengülő „genius loci” védelmében. 70 éve Varbón született Gergely Mihály író. Miskolcon érettségizett, -s itt ikezdite írói pályafutását is: az Üj Uitalkon című ifjúsági folyóirat egyálk. szerkesztője volt majd a Diósgyőri Munkásnál dolgozott új­ságíróként. — Ragályon született Király István iro­dalomtörténész, -kritikus. A sárospataki gimnáziumban érettségizett. — Az emlékét szépen őrző Mezőcsáton született Kiss József Iköltő, A Hét szer­kesztője ekkor hunyt el Budapesten. 90 éve Sárospatakon született Rab Gusz­táv író égi újságíró. Számos ipubliciszitáik-ai munkája, is a harmincas évékben népsze­rű regénye jelent meg. — Sajókazán született Simon Andor köl­tő. Négy verskötete alapján munkásságát Móricz Zsiigmond méltatta a Nyugat ha­sábjain. 100 éve hunyt el Sárospatakon Emödy Dániel költő, a helyi jogakadémlia tanára. 1848-ban a márciusi ifjúság együk vezető­je, Jókai és Petőfi barátja volt, s szer­kesztette a kormány hivatalos lapját. Ki­tűnő jogelmélet munkája Patakon jelent meg. — született Abaújszántón Kalocsay Kál­mán. Kiemelkedő orvosi tevékenysége mellett világszerte ismert eszperantó köl­tő ési műfordító volt. Ö ültette át e nyelv­re a János vitézt, s Az ember tragédiáját. — született Igriciben Simándy Pál, csa­ládi nevén Gombos Ferenc író és újság­író. Középiskoláit Miskolcon végezte, majd a sárospataki Ref. Theologian szerzett lel­készt oklevelet. Számos Cikke, tanulmá­nya, elbeszélése jelent meg. 120 éve Sárospatakon született Mitro- vics Gyula esztéta. Számos tanulmánya jelent meg. 1893-ban hazatért szülőváro­sába s a ref. kollégium tanára, majd igazgatója volt. 125 éve Tállyán született Guthy Soma író. Humoros karcolatokat épp oly kedv­vel sí nagy számban int, mint vígjátékot, bohózatot, sőt bűnügyi novellákat is! Ez utóbbiakat öt kötetben adták Jki. Melles­leg ügyvédeskedeltit lis ... 140 éve Sátoraljaújhelyen .született Me­zei Ernő. Budapesten jogot végzett, majd ellenzéki lapok munkatársa lett. Számos (irodalomtörténetii cilklke és verse jelent meg. Munkássága elismeréséül a Petőfi Társaság tagjává választotta. 150 éve hunyt el Sárospatakon Magda Pál író, történész, a társadalmi gondolko­dás egyik legkiemelkedőbb egyénisége- Külföldi egyetemeiken tanult, s hazatéréi után az ország több gimnáziumában —' így a sárospatakiban is — tanított. 1838- ban költözött — immár végérvénnyel " Sárospatakra­160 éve hunyt el Széphalmon Kazinczy Ferenc költő. Rendkívül Ibi,emelkedő volt nyelvújító és irodalomszervező imunlkáss3' ga. 170 éve született Miskolcon Tárkány1 Béla költő. Egerben szentelték pappá. Ama emlékezetes útja -során Petőfi (itt kereste föl 1844 szörnyű telén. . 175 éve Sátán született Szvorényi JózseJ nyelvész, irodalomtörténeti, és vallási ir0- Számos verse, tárcacikke s két nyelvésze­ti kötete jelent meg. 180 éve született Szendrőn Besze Ján°s író a kitűnő szónok, mely Utóbbi képesse­gével rendkívüli, népszerűségre tett -szert a jurátusok között az 1832—36-os ország' gyűlésen. Nemzetőrként részt vett & 1848—49-es szabadságharcban, amiért 'L}1, évi várfogságra ítélték. Kiszabadulása utat számos; cikket, emlékezést int a fővárosi lapdkba-n. 190 éve a nyár javarészét Csokonai V*' téz Mihály megyénkben töltötte. Megte- íkintette az aggteleki cseppkőbarlang01' Alsóregmecen fölkereste a kufslteiní fog' »ágból épp ekkor kiszabadult Kaz.inzö' Ferencet s barátoknál, mecénásoknál id°' zött Ongán, Ragályban. , ■ 330 éve született Szendrőn ifj. Kölesei Sámuel. Bár teológusnak készült, utóbb -mégis orvos és főhivatalnok lett Erdély' ben. Kona együk leghatalmasabb magái1' könyvtárát mondhatta sajátjának. Egyazon hévvel int a számtalan tanulmányát íu°' zófiai, orvosi s teológiai, tárgyikörben. 400 éve Balassi Bálint öccsével Tokajba költözött. Ennek bizonysága- fönnmaradt öccse nevében december 6-án innen kel' itezett levele. — Károli Gáspár a Vizsoly! Szénit Bio' lia fordítását és kinyomtatását követő esz' tendőben elhunyt. Göncön temették el. ő templomikentben szobra látható. 750 éve annak, hogy a muhi — más ne' vén sajómenti — csatában Ba'tu kán ha­dai (legyőzték a magyar sereget. Az >5Z°' nyaitos öldöklésben holtan maradt a esA' tatéren Magyarország nádora, országbíró' ja, s az esztergomi érsek. (Lám, elkfcrt még a „főemberék” is közvetlenül szállt3;: hadba, s nem tökéletesen védő földalatti bunkerekből „irányították” a küzdő ser®' get.) Béla királynék sikerült elmenékW' nii.e, -hogy utóbb visszatérve egy új ország fölépítéséhez fogjon. Kiss Gyula Eső ■Az ötv.en év körüli pa­rasztember -ott állít a tábla szélén, de még az úton, s keskeny szemrésén keresztül figyelte a sulhanc traktoros minden mozdulatát. Az meg igazított az ekén valamit, .szerszámkészletében turkált, -emelt -a farkeréken, aztán a -szerszámokat -elrak-ta, fellé­pett a fülkébe és elindult. A gép füst-felhőt bocsájtott ki kéményéből, f-elmord-ult és csi-kongó, csörömpölő lánctal­pán nekilendült a .tarlónak. Egy rántás -a -kötélen, és az eke rázuhant a -talajra. Há­rom lépés után már nyakig merült az .alföldi fekete földiben. Ez hát a szta-iinyec, -gondolta a -paraszt, s .szemé­vel -elkísérte az -erőlködő gé­pet, végig a háromszáz öles dűlőn. Az, -ott megfordult, négy ekéjét ismét leeresztet­te és némán, a vibráló 'le­vegőtől imbolyogva közele­dett. Száraz, októbervégi.idő járta. A paraszt nem mozdult. .Nyiszlett kutyája — tarka, csepűszőrű, — tőle jobbra, kissé hátrább ült. Az is fi­gyelt. Megnyomja a földet, .gondolta és -azt 'latolgatta-, hogy hány mázsás lehet a ,gép. Elég gyakran kijárt ide nézelődni. Mögötte alig száz méterre szegényes tanyája, s a kis épületről, meg az ap­rócska kazlakról tudni lehe­tett; nem sok jószágja van. Két -év-en át szemlélte, hogy a gazdaság kétezer holdas üzemegységét hogyan .alakít­ják -ki, hogyan rombolnák -le harmindhét tanyát. Mivel két Ikilenoöles -dűl-őút között •ny-úlit el hosszan az üzem­egység, megkapta -a Hosszú- telek .nevet. A tanyáikból kiüldözött parasztok kaptak ugyan máshol földet, de ezek mind hitványabbak voltak, és a községtől messzireesők, akár a Bibic-laposan, akár-a Varj-úháton feküdtek, öt vén­ben Hosszútelektől siralma­sabb tájat nem látott, pedig frontot járt .ember volt. A vályog-tanyákat egyszerűen 'legy-alulták, a tetőfát kira­bolták, a többit meggyújtot­ták. A .cserepes tanyák cse­repét -a kút nyelte el, a ta­nyákat körülvevő akácfákat -meg a lánctalpas, száz ló­erős sztalinyecék nyűtték ki tövestül. Olyan, háromszáz holdas táblákat alakítottak ■ki, akkor -ez volt az ideális. A -tarlóra nem lépett, ez tilos! Hosszútelek zárt, álla­mi terület volt. Csak úgy messziről látta a dolgokat, -de most -közelebbről is meg­szemlélhette a hatalmas gé­pet. Évre jött k-i. Mint nyá­ron a kombájnt, mert az ara­tott itt, .kettő is. Ennyit ka­pott ia gazdaság. Előző évek­ben még kézi -kaszával ment ■az aratás. Az volt az -igazi. Hatalmas kévék, a keres z- tek pap-kévéje fölött meg el sem látott az -ember. A ké- vékötő-a-ratógépek -manillá- vail kötött kévécskéiből ra­kott kereszteket a gyerekek átugrálták. A -kombájnokra meg egyenesen haragudott, leköpte őket. Ahol elhalad­tak, az ember ülepét szur- (ká-lta a tarló, a szalmát, tö­rőkét szétszórták,, a peiyvát kifújták, .a magot hullajtot- -ták. -Ez utóbbit onnan tud­ta, hogy egy hajnalon mégis átlépte a tilost, kezével alá­nyúlt a -szalmának, megráz­ta, ujjaival elseperte, s meg­nézte, v-an-e .szem a tarlón. Volt. Méghozzá. Legalább kétvetésnyi. Ekkor köpött egy-et. A szántásra nem tudott rosszat mondani, mély volt, a kor.mánylemezek szépen fordítottak, vad föld sem j0* fel, csak nehéz a gép *, megnyomja a földet. jó a szántás. A ló könny01 egyik a 'tarlón megy, más1*' ia 'barázdában jár. Magáfo00 elismerte, de gondolni 9®, gondolta komolyan, hogy Ián túl könnyű is az a !ke lova, s fale ilyen mélyei1 szánt. A traktor közeledj A némaságból előbb csak mély dübörgés hallatszó11- ideértve már a lánctalp0' csikorgása is. Ekkor vette észre, hogy ^ indulás helyén, ahol szere a 'traktorossá vált parasz legény, ott maradt egy nag-" egyoldalas villáskulcs. ESZ® be sem jutott, hogy elhaj gajssa. Hátrább lépett, seg|l5 ve a kikanyarodó gépe*, mikor hozzáért, karjával na,j tározottan -intett, hogy ál"' A igyerek megállt, csend sébbre vette a motort, s k® dően nézett a parasztra. "s -mag mutatta a helye* . szólt: ott maradt a kócs- gyerek leugrott, felvette, ° dobta a vezetőfülke alja1, megköszönte, amaz bólint0^’ s iaz éke újat fogott. Ez két nemzedékhez tartozó P raszt valahol testvér vOj Az apákról, ősapákról, a 10 szeretetétől, valahonna’ Ezért szólt a kulcsról, '*5 s lönlben italán hagyta v° beszántani. Most visszakanyarodott | túzokcsapat, amelyik reg®, a szántás megkezdésekor f l pott szárnyra. A tábla -sa-tkán ereszkedtek le, zd1»^' ■suhogó repülésük az ege*^ borító angolszász bombáz0 , ra emlékeztette a paraszt Sze:mben, az emelkedő r. geld párában, a hulláim®^ vibráló reggeli -horizon . egy imbolygó, mozgó lt0^frl közeledett. Szőkébbre 2 T

Next

/
Thumbnails
Contents