Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

1991. március 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Adomány — Sátoraljaújhelynek Egyetlen dal tette országos hírűvé A vendéglátóhelyiségben ülők figyelmesen hallgatják a zenekar játékát. Felcsen­dül egy jól ismert dallam: — Lent ,a falu végén, nem füstöl a kémény ... A vendégek bólogatnak: — Nagyon szép népdal.. . * Kevesen tudják, hogy ez a mű Andor Károly író, köl­tő és zeneszerző alkotása. Irt még nagyon sok zeneszá­mot, Indulókat, egyvelegeket, több nótát — úgy látszik, hogy a Lent a falu végén tette őt (ha sokszor névtele­nül is ) halhatatlanná. A magyar rádióban ma sem múlik el úgy egy hót, hogy ne játszatná valamelyik ze­nekar. Nem szégyen a tájé­kozatlanság: a 'harmincas években, egy német filmben Eggerth Márta is népdalként énekelte. Harmadik nemzedék: An­dor Gyula, az unoka. Mér­nök, az -ENSZ egyik dolgo­zója is volt, a FÁO megbí­zásából Észak-Jemenben, si­vatagi körülményeik között készítette az ország első pon­tos térképét. Ma Gyöngyösön él, tervezőmérnök. 1983-ban kezdett >az adat­gyűjtéshez és 1989-ben hoz­záfogott a nagyapa, Andor Károly életművének a fel­dolgozásához. Felkutatta a még élő tanúkat, 'heteket töl­tött az Országos . Széchenyi Könyvtárban, böngészte is­kolák irattárát, a Budapesti Fővárosi Levéltár féltve őr­zött okmányait. Két év alatt hat testes kötetet állított össze Andor Károly mun­káiból. Andor Károly fiatal korá­ban tanított, 'piarista 'gimná­ziumokban. A kegyestanító­rend a század első évtizedé­ben áthelyezte Sátoraljaúj­helyre, az ottani piarista gimnáziumba. A tanítás mel­lett írásai, versei jelentek meg a Zemplén nevű politi­kai hírlapban, .amelynek ké­sőbb főmuokatársa lett. Nó­tákat szerzett, és megjelent nyomtatásban első vegyes- kari szerzeménye is. A mű­vet grót Csáky Károly Erná­iméi váci megyéspüspöknek ajánlotta fel. A kiadótól ka­pott teljes jövedelmet a sá- tonalijaúíjlhelyi ikegyestanító- rendiek Árpád-kori templo­mának restaurálására ado­mányozta. Később megvált a rendtől. Megnősült. Élete utolsó év­tizedeit Vácon élte le. 1948. február 28-án bekövetkezett haláláig. Elhunytának 43. évfordulóján elhelyezik a megemlékezés virágait az al- j sóvárosi családi síron roko­nai, tisztelői, a város iro­dalom banátai. Papp Rezső Mit kínál a KIT? A KIT (Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Vállalat) jogelődje a BTI (B elkereskedeJ mi Tovább­képző Intézet) húsz éve kezdte meg működését. A megyei kirendeltségen feb­ruár 15-től a Közművelődé­si Módszertani Központ Miskolc, Szédhenyi utca 35. szám alatti épületébe került. A címben szereplő kérdést >a kirendeltség vezetőjének, Sebestyénné Fügedy Máriá­nak tettük fel. — Minőségi szákmai kép­zést, elhelyezkedési esélyt, biztosabb pozíciót, átképzési lehetőséget kínálunk a fia­taloknak és a felnőtteknek egyaránt. Célkitűzéseink kö­zött szerepel, Ihogy a keres­kedelmi, vendóglátóipari és idegenforgalmi szakmákra való képzést és továbbkép­zést a vállalatokkal kialakí­tott eddigi jó együttműkö­dés mellett a mindennapi igényekhez igazítsuk. Kielé­gítve a privát szféra, a vál­lalkozni szándékozók szak­mai képzési igényeit. De leg­alább ilyen fontos feladat a megyénket; különösen súj­tó munkanélküliséggel váló küzdelemben az átképzési ■lehetőség biztosítása. Egyre szaporodik a tanulmányait befejező, szakmájában elhe­lyezkedni nem tudó, vagy szakképesítéssel egyáltalán nem rendelkező fiatalok szá­ma. A KIT e feladat meg­oldásából is részt vállal. A szakmái képzésen túl lehe­tőség van nyelvi képzésre, konferenciák megrendezésé­re, a szákirodalom beszer­zésére is. A kereskedelem és a vendéglátóipar mellett az idegenforgalom számára is kínálunk lehetőségeket. Megyénk sokkal gazdagabb, természeti szépségekben, ide­genforgalmi nevezetességek­ben annál, mint amennyire jelenleg a Iköztudatban él. A fejlődés jelei már mutat­koznak a privát szféra be­kapcsolódásával, a fizető- vendég-szolgálattal. Tévedés azonban azt hinni, hogy a vendég a mégoly csodás ter­mészeti szépségű tájra visz- szatér, ha közérzete nem volt kifogástalan, a kívána­tos szakmai ismeretek hiá­nyában nem kapta meg a kellő 'szolgáltatást. A válla­lat e téren is segítséget nyújt az idegenforgalmi egy­ségek és a kezdők részére egyaránt. Közel száz szák­ma közül választhatnak az érdeklődők. A szakképesítést nyújtó tanfolyamokon — szakmánként eltérően — alap-, közép-, és felsőfokú végzésre van lehetőség Mis­kolcon, vagy megf elelő igény esetén a megye városaiba ki­helyezve. (fg) szemrésén, a kopott kalap Pereme alól figyelte a pa­raszt. Ez iá gazdász lesz, a gyakornok. Már .találkoztak a nyáron, meg hajnalban is itt volt, amikor kezdett a traktor. Nem szerette. Nem haragudott rá, de nem is szerette. Nem volt miért sze­retni. Megmondta neki a nyáron, hogy mit gondol a tarlóról, a szalmáról, azel- Pergatett szemről. Az meg csak annyit mondott: tudom. A lelkében őt marasztalta el azért is, mert megnyomja a földet a traktor. Az imboly­gó kétkerekű mag egyre kö­zeledett. A gazdásanak ugyanakkor megtiltották, hogy szóba álljon a környe­ző parasztokkal, sőt, utasí­tást kapott, tartsa távol őket a gazdaságtól. Erre volt jó a hét puskás őr is, akiket me­zőőrnek neveztek. Időnk ént Megtörtént a baj, ez is éle­sítette a 'helyzetet. Nyáron sorra törtek aZ aratógépek és kombájnok kaszái a búza­tábláikban leszúrt ujjnyi vas­tag vaspálcáktól. Máskor /a kombájn motorgyertyáját csavarták ki, és hatos csa- varanyát csempésztek a hen­gerbe. Seregnyi rendőr és ÁViÓ-8 kereste a tettest, zak­latták, meghurcolták a kör­nyező parasztokat is. Alapelviként kapta, hogy a gazdaság embereivel is úgy kell beszólni, viselkedni: ke­ményen, mint a jég verése, hz nem ment. A környező halasztóikkal is .szóba állt, halk szavú volt a gazdaság flolgo7óival is. Azt gondolta, ^zép .szóval tovább lehet ér- vues álni is. Nem így lett, elhelyezték. . A könnyű kétkerekű zaja s hallható volt már, miikor j?. Paraszt menni készült. hzdulit is, de szeme ottra­gadt a csillogó szőrű pej kancán, aztán mégis maradt A kanca olyan kényesen ügetett, hogy öröm volt nézni. Nyakát mint a hattyú, úgy tartotta, s játszi könnyed­séggel, tánolépésben vonta a cézát. Ezeknek még erre is jut, az istenfáját, gondolta. A vak is .látja, hogy nem bír magával a ló, szúrja a seggit a zab. Miit kéne neki mondani, de olyat, 'hogy egész életében ímegemleges- se? Dacolva minden tilalom­mal, maradt. A fogat, meg­állít, a gazdász leugrott, ki­akasztotta a gyeplőt, megve- regette a ,ló nyakát, s oda- köszönt a parasztnak: jó na­pot, szomszéd. Amaz muta­tóujjával bökött a kalapján, s forgatta szájában a szót: szomszéd, szomszéd? Hű!Kö­szönt. Máskor is köszönt. Más ilyenkor már elzavarta volna, mondván: mit ácso- rog itt? Nincs itt dolga ma­gának, vagy keményebben. Ám mégsem nyugodott, ben­ne élt az ősök vére, akik az urat megsüvegették ugyan muszályból, de nem szeret­ték. Gondolta, ez is olyan úr­féle, meg tejfeles szájú, de tanult ember, úrféle. Nicsak milyen csizmája van, az ál­dóját! Ürféle, de az is igaz, hogy a rendesebb fajtából. X lánctalpas kifordult, s jött a dűlőúton. A gazdász intett neki Ikarélyosan, hogy forduljon be az új fogásba, majd elé sietett, és tíz lé­pés után állította meg. Arról beszélnék, gondolta a pa­raszt, hogy száraz a föld. A gazdász imérőlecet vett elő, minden ekefej után meg­mérte a mélységet. Valamit beszéltek, a traktoros leállí­totta a gépet. Most minden szavukat hallotta. A hátsó fej fenn jár. A gazdász le­dobta kabátját, és mind a ketten szereltek. Az elsőt feljebb vesszük, az mélyen jár. Tíz perc múlva indúlt a gép, rövidesen újabb mérés. Aztán kijöttek a cézáfaoz, valami írás készült. Így me­het, mondta a gazdász, ha nem bírja a gép; egy fejet le kell venni. A gyerek bó­lintott,, 'rágyújtottak, s ^ így szólt: aztán a jövő héttől nézhet utána más traktoros­nak. Miért? Megkaptam a behívót. A cigarettát ei sern ■szívták, kezet fogtak, sok ■szerencsét, mondta a gaz­'d ász és fel'bőgött a traktor. A paraszt már ikilátásta- liainnalk látta a 'helyzetet, mármint, hogy odamond jon a gazdásznak valamit, amikor az felé indult és kész ciga­rettával kínálta, ö csavar­ni szokott. Nem bánom, mondta némi kellemetlensé­get színlelve, és elfogadta, de ■bármennyit is engesztelődött a szerelés, a köszönés, a ci­garetta miatt, még mindég nem tett le a döntéséről, de 'hiába törte a fejét, semmi jó nem jött ki belőle. Nem 'be­széltek. A távolodó gépet fi­gyelték, meg az újra szárny- j ra kapó túzokokat és a fisz- j tai, kék eget. Már körmükre égett a dohány, amikor meg­szólalt a gazdász. Mondja, bátyám? Eső lesz? S ebben a pillán aittoan derült fel a paraszt napja, kivirult Jelké­ben a 'boldogság, hogy még­iscsak 'mondhat ennek a tej - I feles szájúnak valamit, tör-, feszíthet a tanyákért, a tar-1 lóért, szalmáért, szemveszte- j «égért, a megnyomott- földért és .mindenért, mintha az lett volna mindennek az oka, és lassan, komótosan csak eny- nyit mondott. Eső lesz, mert szokott lenni, csak a háznak teteje legyen. , Pécsik István Tél Mezey István rajza Dudás Sándor Amíg lehet HANS WERTHMULLER (Svájc) Chasseral* Meg kéne már zaboláznod a lovadat, a lovadat, meg kéne már magyaráznod: nem mind lehet, ami szabad. Ne fuss fakó, nézd a Napot, délután van, nem pirkadat! Erdőn-mezőn ne csak zabot keress! A fénylő ég alatt hallgass pacsirta-éneket, és ne csak zajt, dob-ütemet! Most csendesítsd, amíg lehet, a szívedet, a szívedet. Tegnapi a hó Ezerhatszáz méter magas és jura kori a hegy Születésedkor felfoghatatlanul idős halálodkor felfoghatatlanul fiatal a Nap Időtlen bennünk a remény: ittlétünk itteni értelmét megtalálni * Chasseral: helységnév Cseh Károly fordítósa FUZES LÁSZLÓ Kertek Összekuszálják kertjeink mihaszna hírverések. Gondok, remények karja int, és egyre gyűl a vétek. Nem elég amit elvitt az aszály, a békétlenség közöttünk kaszál. JUHASZ JÓZSEF Szelence Anyám is úgy halt meg egyedül, mint ki éretlen környezetéből elérett időbe menekül. Lerótt adóság volt az élete s halálakor hosszú lejáratú hiteleket törlesztett vele. Tilalom a nemesvadakra Mér csák elvétve hallat­szik puskalövés megyénk nagy- és apróvadas terüle­tein, mert életbe lépett a vadászati tilalom. Tilos ki­lőni a nemesvadakat, a szarvast, őzet, muflont. Nem vonatkozik viszont a tilalom a vaddisznóra, amely egész évben puskavégre kapható. A vadászetika szerint azon­ban kímélet illeti meg ilyen­kor is a vemhes kocákat. Így csak az „agyarasok”, az­az a vadkanok kaphatók puskavégre. A vadásznaptár szerint a szarvasok, szarvasbikák majd csak ősszel, szeptember ele­jétől lőhetők ki, .míg azőz- bakvadászai május elsejével kezdődik. Az őzsutákat, gi- dákat azonban Október el­sejéig védi a tilalom. Ugyan­csak szeptember elsejéig ti­los kilőni a muflonokat. Kíméleti idő van az apró- vadakra is. Fácánozni vagy nyulászmi majd csak októ­bertől lehet megint. Az utóbbi években megyénkben is elterjedt a vadkacsázás. Erre augusztustól lesz lehe­tőség. A legelső, idei vadászese­mény tehát márciusban lesz, amikor ,a szalonkák érkez­nek, s megkezdődik a né­hány napig tartó szalonka- húzás. Bár ezek az elmúlt éveikben egyre gyérebbek let­tek. Sajnos, egyre kevesebb gyorsröptű madár érkezett mind a bükki, mind pedig a zempléni-hegyaljai részekre. Vae victis! A deákos (latinos) műveltségűek tudják is, emlegetik is a címbeli mondást, jelentése: „Jaj a legyőzőiteknek!’’ A csá­szári Róma kedvelt, egyben felettébb barbár látványos­sága a „halálra idomított” gladiátorok párharca volt. Az alulmaradott élete a császár egyetlen kézmozdulatától füg­gött: ha hüvelykujjával lefelé intett, a győztesnek meg kellett ölnie ellenfelét. Ebben az esetben a mondás teljes egészében így hangzott: „Vae victis! Recipe ferrum!” („Jaj a legyőzőiteknek! Fogadd a vasat!”) Miért jut mindez most eszembe? Diósgyőr felé villamosozva, a Kiss tábornok úti ABC Áru­ház keletnek néző, műmárvány faláról hiányzott egy em­léktábla, ami évekkel ezelőtt keltette fel figyelmemet. Emlé­kezetből próbálom felidézni szövegét: „FAVÁRI SÁNDOR (1900—1919) Diósgyőri vöröskatona, a fehérterror áldozata. Perkupánál halt hősi halált”. Kíváncsiság kerített hatalmába (foglalkozási ártalom), él-e még valaki a szemtanúk közül, aki hitelesen tudna tájékoz­tatni az akkor 19 éves gyermekember történetéről. (Mivel 20 éven aluli hivatalosan nem lehetett katona, feltételezhető, hogy önkéntesként, ahogy akkoriban gyakorta mondták: ha­zafiúi érzületből fogott fegyvert... (Perkupán éppen olyan idős férfival sikerült beszélgetnem — 10 éve annak — aki személyesen ismerte, olyannyira, hogy így emlegette a nála alig néhány évvel idősebb legényt: „Sanyi”. — Többedmagával a csehek fogságába esett. Istállónkból kihajtatták velünk a jószágot, az lett a börtönük. Mi akkor még nem tudhattuk, hogy a siralomházuk. A május vége felé járt. Az országút megtelt menekülő cse­hekkel. Mennyire örültünk neki, hiszen az idegenek egyebet se hajtogattak: „Budimpestáig meg se állunk”. És iszkoltak. De mielőtt elhagyták volna falunkat, borzasztó dolgot mű­veltek. Kieresztették a mieinket az udvarunkra, és földig verték őket, az egyik piszokházi egy szeges léccel vágta sze­gényeket. Szakadt belőlük a vér, az egész udvarunk veres- lett. Lehúzatták velük a bakancsot, talpába szeget vertek, hogy a hegye elérje a talpukat. Azt mondta egy magyarul beszélő cseh tiszt: „Ha így el tudtok szaladni, megszabadultatok”. Mindenki futásnak eredt. Amikor Sanyi ugrott át az ország­út árkán, sortüzet adtak le rá. Sanyi megsebesült. Visz- szavonszolták az udvarunkba, és felakasztották. Letört alatta az ág. Megint felkötötték. Hogy vergődött, hánykolódott sze­gény. Elfordultam, sírtam. Sírt ott mindenki. Másnap megjöttek a mieink, a vöröskatonák. Feltehetőleg testületi döntés vétette le azt a táblát. Tag­jai nem ismerték Favári Sándor — Sanyi kínhalálát. Fegy­verrel a kézben elesni — katonahalál. Favári Sándort a be­tolakodó csehszlovák hadsereg hóhérlegényei brutális ke­gyetlenséggel meggyilkolták, kimerítve a háborús bűncselek­mény fogalmát. „Vae victis!” — morogtam magamban. Szegény Sanyi. Másodszor is „megöltek”. Most az emléke­det. Saját honfitársaid. Gulyás Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents