Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. március 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A szalaszendi gazda még hat tehenet tart. De meddig?... (folytatás az 1. oldalról) Elérkezett a íejés ideje, a szalaszendi Farkas Istvánék- Aál. Az istállóban a hat tehén, Viola, Bimbó, Piros, Yirág, ördög és Szegfű érzik az időt, s ezt bőgéssel Jelzik is. A gazda elnézést hér, mondja, jön nemsokára. Am inkább mi is vele tartunk. * — Nem akarjuk elhinni, hogy nem kell a tej — szól hí muinka közben. — Ám akárhogy is van, az ember elkezd számolgatni. A tsz- től bériem az állatokat, havonta egyért 750 forintot fizetek. Ez évente 9000. A terményár a plafonon van, Pásztordíj, fűbér is növekszik, drága az inszeminálás. jss föl kell kelni hajnalban ... a múltban megérte a munka, ma már nem. S ha azt mondja, akinek salát tehene van, hogy nincs ertelme az egésznek, mit modjak én? A pénzből, amit a tejért kapok, három forint eleve a bérletre megy. A gazda tehát azon gondolkozik, hogy három állatot visszaad, s visszamegy dolgozni. Mert .munka mellett hat tehén már sok. Mindtől azért nem válik meg, mert már 11 éves kofában tehenet fejt... Valószínűleg az idősebb embe- t’ek is egyre inkább csak megszokásból foglalkoznak a marhával, ám sokan már Pem bírják. A faluban most 1.9—12 termelő van. Hogy Jövedelmező-e a munkájuk, az attól függ, hogy honnan, milyen áron szerezték be a takarmányt. A munkabért Persze senki nem számítja ... * A megye távoli településeiről (Kéked, Hejce, Telkihánya, Novajidrány, stb.) (Juhász Barna, a Hernád- rej betéti társaság vezetője Vásárolja fel a tejet. Naponta 12 ezer liter gyűlik ösz- sze a területén, ezt alkalmazottaival a for rói tejüzembe szállítják. Panasszal kezdi a beszélgetést, elmondja, h°gy a termelők nem akarjak tudomásul vemni a megváltozott minőségi követelményeket. Két éve a tejipar '* mennyiségért még ingyen jejogépet adott. Nem csoda, d°g.y hozzászoktak: mindegy, dogy milyen a tej, csak sok mgyen. — Milyen lehetőségei vannak a rossz minőségű tej kiszűrésére, a büntetésre? — Régen előfordult olyan eset, hogy 30 liter tejben tíz liter víz volt, én feljelentettem az illetőt, ám végül még nekem kellett tőle bocsánatot kérni. Ma kizárom a felvásárlásból azt, aki vizezi a tejet. Volt már példa kéthetes kizárásra, ezzel is eredményt értem el. A kiszűrés elsősorban a csarno- kos feladata, hiszen ő beszállításkor vizsgálja a fajsúlyt, a savfokot, ezek is utalhatnak vizezettségre. S jó szemmel látni is lehet ha valami nincs rendben. Ha vizes a tej akkor kékes színű, s más a viszkozitása is. A gyanús tejből mintát veszünk, s laborban megvizsgáltatjuk. — Gondolom, nemcsak a vizezés jelent gondot.. . — A tej tisztasága idén még élesebben jön elő. Tavaly 60 fillér volt az első és; másodosztály közötti különbség, idén ez 80 fillér lesz. Kriminális, hogy néhány termelő mit hoz a csarnokba. Én általában 70—30 s százalékban fizetek — első, illetve másodosztályú tejet. — Előfordul száz százalékos tisztaság is? — Mikor egy jó, lelkiismeretes termelő a kannával beviszi, talán. fAm ott már keveredik a jó, a rosszabbak Ezért hangsúlyozom mindig, hogy nem engem csapnak be, a saját átlagukat rontják! A gazdák úgy járnak jobban, ha kiszűrik maguk közül a csalókat. — Van tejfölösleg a megyében? — Nincs. S tehéntöbblet sincs. Nem szabad kivágni a marhákat, mert akkor vákuum keletkezik, amit nehéz lesz pótolni. Januárban a forrói üzem környékén a felvásárolt tej száz százalékban ki lett fizetve. A tavalyi felvásárlási árakat mindenképpen tartjuk. Az a tízezer forint, amit az állam adna egy tehén kivágásáért szinte semmit nem jelent. Még azzal együtt is veszteség jelentkezik. Borsod-Aba- új-Zemplén megyének a háztáji tejre kell alapoznia, hiszen a tsz-ek, a nagyüzemek nehezen léteznek. S legegyszerűbb megfogni a tehén kötelét, s elvezetni. Ez a leggyorsabb pénzszerzési lehetőség, s etetni sem kell már többé... A nagyüzemekben drasztikus lesz a csökkenés. Ha a háztájit is megöljük, végképp nem lesz tej... — Azért a kormány által kitalált 15 százalékos csökkenés itt is megvalósul? — Igen, különböző mértékben vállalták a termelők a csökkentést. Ám ehhez sem kell kivágni a marhákat! Hiszen takarmányozással is alacsonyabb szintre lehet hozni a termelést. Vagy egyszerűen csak elmarad a vemhesítés, akkor a tehén előbb-utóbb szárazra áll. Ezzel az inszeminálás költsége is megspórolható. — Mit szól ahhoz, hogy a tejipar visszaállt a 18,20-as árra? — Ez azért volt szükséges, mert más megyék ezért az árért hozták be terméküket. Csakhogy a mi megyénk peremvidékéről nem ők vásárolják fel a tejet. . . Egyébként pedig úgy megemelkedtek a tejipar költségei, hogy előbb-utóbb úgyis visszaáll a régi ár. — Ez az ideiglenes csökkentés is jó volt a fogyasztónak . .. — Érdekes, hogy tejügyben mindenki görcsösen a fogyasztó érdekeit nézi. Más termékek árát is emelték, ezekkel nem foglalkozik senki... Egyébként ha bemegyek a kocsmába, egy tűt nem lehet leejteni. Ott pedig biztosan nem tejet vásárolnak ... A termelővel kellene inkább foglalkozni, akiinek a legnagyobb a kára, illetve a kereskedelemmel, ahol jogtalan, erkölcstelen a haszon. Hiszen a kereskedő annyit tesz, hogy az ajtajú elé szállított árut behúzza a boltba, s árulja. — önnek megéri, hogy egymástól távol eső kistelepülésekre kell kimennie a tejért? — A külső részeken óriási költségek rakódnak a felvásárlásra, s 100 literért is ki kell menni. Az egy literre eső felvásárlási költség elérheti akár az öt forintot is. Ezért ahol kisebb ez a költség, ott is két forintot tartok vissza, s ahol nagyobb ott is. A külső kistelepüléseken nemigen van más megélhetés. S ezt meg is kell hagyni! * A halmaji Aranykalász Termelőszövetkezetben az elmúlt évben az állattenyésztésből 5,4 millió forint veszteség keletkezett. Pedig két éve hajtottak végre rekonstrukciót a tehenészeti telepen. Kötött tartásról kötetlenre tértek át, az istállók közötti részeket befedték, pihenőteret alakítottak ki. S elkészült a 24 állásos fejőház is. Nem csoda, hogy Kádár Lajos termelési elnökhelyettes elkeseredett: — Várunk még egy keveset, ám ha nem javul a helyzet, drasztikusan csökkentjük az állományt. Kényszer- pályán vagyunk, még nagyobb veszteséget már nem bírunk elviselni. 450 az istálló-férőhely ennyire terveztük az állomány növelését. Ám ennek ellenkezője valósul meg, 14 százalékos csökkenést kell végrehajtani. Ha egyáltalán a húsipar átveszi az állatokat... — Milyen eredménnyel zárt a tsz? — Kilencmillió körüli nyereségünk volt, az ipari tevékenység következtében, de nem sok guruló forinttal. Tartozik a húsipar, s a tejipar még csak 85 százalékát; fizette ki a felvásárolt tejnek. Talán az volt a baj, hogy mi nem voltunk sem túl jó, sem túl rossz tsz. Ha rosszak lettünk volna, bizonyára kapunk segítséget. Talán — ha meg nem bukunk — fejleszthetjük még az állattenyésztést. Hosszú távon a gazdálkodást nem tudom elképzelni istállótrágya inél- kül. Bízom benne, hogy lesz még a szarvasmarhának becsülete. * — Lesz áremelés? — kérdezem Oláh Bálinttól, a Borsod megyei Tejipari Vállalat Miskolci Tejüzemének üzemigazgatójától. — Először az első áremelést említeném, amit január ll-én a Földművelési Minisztérium államtitkára jelentett be a televízióban. A tejipar csak később, február elsején emelt! Jelenleg a tejen veszteségünk van, ám a piaci viszonyok miatt le kellett engedni az árat. A csomagolóanyag (pohár, síkfólia) ára több, mint ötven százalékkal, a gázolaj 68(, a lamos energia 30, a víz 86 százalékkal emelkedett. Ha a termelőnek nem fizetnénk többet a tejért, mint az elmúlt évben, ez akkor is meg kellene, hogy jelenlen az ár- bán. — Üveges tej? A fogyasztónak csak egyszer fizetnének érte... — Meg ahányszor eltörik ... Le kell gyártani, tisztán tartani, fertőtleníteni. Sokára térülne meg a befektetés. Inkább környezetkímélő csomagolóanyagra lenne szükség. — Fel tudnak vásárolni minden tejet? — A feldolgozásra van kapacitásunk. Ráfizetéssel is felvásáriunk minden megtermelt tejet, hogy ne menjen veszendőbe. A jelenlegi elképzelések szerint a tejipar a ’90-es évi tejmennyiség 85 százalékát garantálja felvásárolni minimum a tavalyi átlagáron, a többit csak értékesítés után fizetné. Ha azonban mind több árut vesznek a boltok más megyéktől, a felvásárlás esetleg veszélybe kerülhet. Azt hiszem, a termelőknek ösz- sze kellene fogni, hogy az általuk termelt tejet fogyasz- sza el az itt élő lakosság. Más persze az, hogy választékbővítés címén évente 20 millió liternek megfelelő terméket hozunk be. Szeretnénk ezekből is mind többet mi gyártani. — Mi most a tejipar legfőbb gondja? — Az egyik, hogy a fogyasztás, mintegy ötven literrel visszaesett ’88-től, személyenként és évente. A másik pedig, hogy csökkentették az export ártámogatást. Hogy visszaszoktassuk az embereket a tejre, hetente egy-egy alkalorhmal különböző boltokban mindig más terméket ajánlunk kedvezményesen. A miskolci Szinva ABC- ben a pultom találni néhány kék-sárga dobozos sárréti tejfölt. Van aki ezt. keresi, mert más technológiával készül, mint a miskolci. — Hetente egyszer érkezik onnan tejföl és túró, termékbővítés céljából — mondta az üzlet vezetője. — Ugyanazért az árért vesz- szük, s ugyanannyiért adjuk mint a miskolcit. Ám ha olcsóbban kapnánk, természetesen még többet, vagy csak azt vennénk, s mi is olcsóbban adnánk. Ha szabadpiaci versenyt akarunk, akkor nem számítanak a megyehatárok. Ha nem állt. volna vissza Miskolc a 18,20- as tejre én is máshonnan hoztam volna. Nekünk árréstömeget kell termelni. Vagyis jobban járunk, ha az olcsóbb tejből többet elvisz a vevő. — Ügy hallottam, hogy míg a tejiparnak egy liter tejen 1,68 forint a haszna, addig a kereskedelemnek 2,74. Nem aránytalan ez így? — kérdeztem a Miskolci Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatóját. — Ez a szám nem a haszon, hanem az árrés. Ebből fizetjük a munkabért, a hűtést, világítást, s amit még kell. Mások a költségarányok. — Lehetségesnek tártja, hogy egyes üzletek pénzt kapnának azért, hogy más megyék tejtermékeit árulják? — Nem. Ezt kizártnak tartom. Egyébként a mi boltjainkban nagyságrendileg elhanyagolható a nem miskolci tejföl, túró aránya. * Miskolcon már működik egy tejszövetkezet, Szarkahegyi Tejbegyűjtő és Értékesítő Kisszövetkezet néven. Galagonyásról, Lyukóból, Komlóstetőről hozzák ide a tejet. Csarnokosuk, Humensz- ky Józsefné is tart négy saját tehenet, három előhasi üszőt, és — amíg nem veszi át a húsipar — egy növendék bikát. Sertések is vannak a tanyán, sőt jut hely három lónak és egy kiscsi- kónak is. — Egyre kevesebb a tej — mondja a gazdasszony. — Most 12 szállító van, s naponta 300—400 liter gyűlik össze. Nem lehet bírni fizetni a takarmányt. Ha lenne több földje az embernek, megtermelné magának, mint régen. Nekünk száz holdunk hever valahol. Jó lenne ha visszakapnánk. Bár mi semmiképp nem adjuk le a jószágokat. Ebbe születtünk, s ebből megyünk már ki... Dobos Klára Ne vágj ki minden marhát! A termelőtől a kereskedőig ^ *6jipar a többlettejböl például Akawi sajtot késxit, - exportra
