Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 „A csillagok ha beszélni tudnának, a lányokról min­dent Ikivallanánaík” — ének­lük telit tüdőből a férfiak, erős hangjuk mikrofon nél­kül is betöl'tené a itenmet. Majd az asszonyok zendíte­nak rá: ..... hazamegyünk l ányok nemsokára”. S bár­ha már nem is annyira lá­nyok, arcukon — a kezdeti megiilletődöittség oldódása után — pajkos mosoly su­han át. Egyikük még hun­cutul a férfiemberék felé is kacsint. Ö tudja, miért... Szomolyán rendeztek az elmúlt hét végén országos minősítő népzenei versenyt, melynek zsűrijébe a szerve­zők Olsvay Imrét és Csapó Károlyt, az MTA Zenetudo­mányi Intézet munkatársa­it. Álföldi Borús Istvánt, a Magyar Rádió szerkesztő­jét és Jezsék Évát, a KÓTA munkatársát hívták. Me­gyénk 15 népdalköre, nép­zenei együttese mutatkozott be az új általános iskolá­ban. — Mindenki egy ember­ként dolgozott, hogy ez a találkozó létrejöhessen — mondta Meder Iván. aki több népdalként is vezet, s akinek az ötlete volt ez. a rendezvény. Kis községek­ben nem is lehet másképp dolgozni, csak összefogással. Segített az iskola, a polgár- mesteri hivatal, s a bogácsi Hórvölgye Tsz is. Hogy miért fontosak ezék a rendezvények, arra egy történettel válaszait Iván bácsi. Elmesélte, hogy né­hány éve a zenetárból ki­hozott egy 1929-es bogácsi anyagot, azt lejátszotta a bogácsi népdalikör tagjainak. Öík bizonygatták, hogy a dal nem innen való. Ami­kor aztán elhangzott az adatközlő neve is, az egyik jelenlévő felkiáltott: de hisz ő a nagyapám volt... Hát ezért. Hogy ne vesz- szenefc el a dalok, hogy együtt énékeljenek gyerekek és öregek, hogy az idősebb asszonyok pillanatokra lá­nyok lehessenek, s feledhes­sen a daloló bajit, bánatot... (dobos k.) Tokaj-Hegyalja ............ j elképe Nagyon örültem, amikor azt olvastam, hogy megala­kult a Tokaj-hegyaljai Egye­sület. Mint. e tájra való (pa­taki) ember, mélységesen szomorú vagyak, hogy évti­zedek óta csak pusztult e táj, nem számítva néhány látványos akciót, ami csak arra volt jó, .hogy 'Patyom- kin-faliként elfedje a gondo­kat. Szeretném remélni, hogy ez az egyesület akar és tud is tenni szőkébb hazám dolgos embereiért. Tokaj-Hegyalja jelképe az arányló .színű bor, a to­kaji aszú, ami jellegzetes palackokba csomagolva jut el azokhoz, akik kedvelik, pontosabban egyre inkább csak azokhoz a kevesekhez, akik meg tudják fizetni az árát. A palackokon több­nyire címeres címke látható. Ehhez kapcsolódik a rék- iámiszöveg is: fejedelmi cí­mer — fejedelmi ital. A címer a Rákóczd-család cí­mere. .Ez lenne tehát a Hegy alj a jelképe ? ! Egy család azonban sosem lehet azonos a tájjal. S bár ma­gam is a pataki Rákóczi Gimnázium diákja voltam, s a Rákóczi-ikultusz .szent előt­tem (most rendezem sajtó alá a vezérlő fejedelem ábécés­könyvének hasonmás kiadá­sát), úgy vélem, Kossuth, Kazinczy emléke sem akár­milyen tiszteletet érdemel. Ám úgy gondolom, nem le­het megoldás, hogy Hegyalja legnagyobb nevű családjai­nak címereivel ékesített címkével jelenjenek meg a piacon a táj borai. Talán a közeljövőben a „generál-bőrök” helyett meg­jelennek a helyileg pontosan azonosítható borok, s akikor azok az illető település cí­merével ékesített címkével kerülnek forgalomba. De az egyes települések címerei sem külön-külön, sem együt­tesen nem .jelképezhetik Tokaj-iHegyalja egészét! Ezen gondolkodva jutottam arra a felismerésre, hogy meg kellene tervezni egy ilyen jelképet. A gondolatot tett követte. A Tokaj-hegyaljai Kalendárium 1991. évi szá­mában (120. old.) látható a címer első változata. A ke­rek talpú pajzsot a Bodro­got jelképező hullámvonal osztja két részre. A felső me­zőben a T- és H-foetű (To­kaj, ill. Hegyalja kezdőbetű­je) látható, a T szárairól egy-egy szőlőfürt csüng le. Az alsó mezőben lévő hal­mon Bacchus-alak ül (a má- di parasztbarökk szobor volt a mintája), egyik kezében hegyaljai butéttdát, másikban poharat tartva. A pajzsra helyezett korona emlékeztet a régi mondásra: A királyok bora; a borok királya. A pajzs kék, a benne lévő áb­rák, s a korona is arany színűek, a halom zöld. (Képét mellékelem.) Továbbgondolva a címer­ügyet, készítettem egy újabb változatot, amely több ékít­ményt tartalmaz, mint az előző: a pajzsban lévő T- betű szárai már nem tarta­nak szőlőfürtöket. A szőlő a sisakdísznek számító magyar ruhás alak baljába került. A jobb kéz kardot markol, jel­képezve a Hegy alja-háborúk viharától nem kímélt törté­nelmét. A ruha kék színű, a sisak ezüst, s a sisakhoz természetesen sisaktabaró is tartozik, kék-arany, ill. vö­rös-ezüst színben. (Képét mellékelem.) ,Ügy érzem, Tokaj-iHegyal- jána'k saját jelképre van szüksége, hiszen sajátos táj ez. Zemplén vármegye tör­téneti címere az egész haj­dani vármegyéé, nem csupán a Hegyaljáé (annak haszná­latát is jó lenne felújítani, felállítani a történeti megye határain, a közutak mentén). S nemcsak Hegyaljára, ha­nem a Bodrogközre is érde­mes lenne gondolni, az is meg­érdemelne egy táji címert (már gondolkodom is rajta). De egyelőre a tokaj-hegyaljai jelképet bocsátom a tisztelt olvasók ítélő .szeme elé. B. Balsai Jolán rémültem, a sok pénztől. Azután kaptam a bátyustól is néhány ezer dollárt. Tudod, harminc éve Kali­forniában él. Azután a fe­leségem. szülei is meghal­tak — Isten nyugtassa őket — falun éltek, tőlük is örököltünk ezt-azt. Tu­dod így van ez, ha vala­mi beindul akkor hull re­dd az áldás. 1989 őszén már biztos voltam abban, hogy nagy idők tanúi le­szünk. A Németh, Horn, Pozsgay, triumvirátus tag­jai ügyesen vagdalták a vasfüggönyt. Igaz, sokat reszkíroztak, de végül is előkészítették, a rendszer- váltást. Én nem politizál­tam, ám figyeltem és kö­vetkeztettem. A választás után kétmilliót invesztál­tam a műhelybe, új gépe­ket vettem. Ma összesen tizenhat alkalmazottam van, szakemberekkel, se­gédmunkásokkal együtt. No, a házvezetőnőmmel tizenheten. Szóval a rend­szerváltás után... — Valóban rendszervál­tás van — szólok közbe. — Ne provokálj öregem — mondja a barátom ne­vetve. — Negyvenötévi szennyet nem lehet néhány hónap alatt eltakarítani! — No, no, — így én — nem volt az csupa szenny! Azért újjáépítettünk egy országot, sokan kukorica- görhén élve, másfél évig majd ingyen dolgoztunk az állambácsinak és fizettük a ránk mért háborús jó­vátételt miközben ki volt a fenekünk a nadrágból. És ott volt ötvenhat! A re­torzió! Az ellenállás, a rendszer fő hóhérai ellen! — Ebben egyetértünk! Ami pedig a rendszerváltást illeti, ma ugyancsak sok a volt ellenálló! Legalább is egyre többen verik a mel­lüket, mondván ők igenis mindig a Kádár-rendszer ellen voltak! Akárcsak 1945-ben, amikor sok akar- nok mind a partizán múlt­jával dicsekedett. Ma is rengeteg az efajta akarnok, mégha húsz kitüntetés is lapul — éppen Kádáréktól — a fiók mélyén. Szóval a rendszerváltás! Hát per­sze, hogy Kádárék közép­krémjét minden poszton megtalálhatod. Az új nevet viselő posztokon is. Am egyben biztos vagyok — mégha dugig vagyunk is „független” polgármeste­rekkel —, hogy itt, egy igen jó kis polgári demok­rácia felé evezünk. — Már ne haragudj öre­gem — mondom — neked valóban beugrott a polgári demokrácia. Kapitalista lettél, közben meg... A barátom felemeli a kezét, majd így: — Tudom mire akarsz kilyukadni! A munkanél­küliség, egy jelentős réteg elszegényedése. Hát bizony ez is hozzátartozik a valós helyzethez. Hidd el, lesz ez jobban is. fNézd a világki­állítás, — ha megcsinál­juk — rengeteg munkaal­kalmat teremt. Azután itt volt az öböl-háború. Oda is sok melós kell! Ha ne­kem jól megy, bővítem a műhelyem, üzemmé. Meg­duplázom az alkalmazotta- im számát.... — Hát — szúrom közbe — szerencsés ember vagy! De csak egy, a tízezer kö­zül! Te már révben vagy, nyugodtan éldegélsz! A fiad jól nősült Kaliforniá­ban, a bátyusod mened­zseli, szóval nyugodtan ... — Hagyd ezt a nyugodt­ságot! Hallod mi van a hallban? Mióta menő fej vagyok, a feleségem, képle­tesen szólva, megbolondult. Rázza a rongyot, minden­ből a legjobbat, a legszeb­bet akarja. Azelőtt jó volt az irhabunda, most nercet vett! A kis kutyánknak Né­metből hozatott lábperecet és a kutyák fülébe függő­ket. A frász majd rám jött amikor megláttam. Szegény dög csak kaparja a fülét, de hát az ügyvédné kutyája is hasonképpen van felék- szerezve. A nercbundára a körzeti orvos felesége be­szélte rá, lévén annak is. Azután szerettem a csülkös bablevest, vörös hagymá­val. Nos, azért is szólt, mondván, egy gyárigazgató simuljon a rangjához mél­tó ételekhez. Nálunk a ház­vezetőnő lett — Hypolit! Erdélyi asszonyka, valami­kor Bukarestben szolgált egy miniszternél! Két éve a paprikás csirkéhez pu­liszkát szervíroz, pedig utá­lom a puliszkát! Csak tud­nám, hogy mi ebben az előkelő? Én kenyérrel sze­retek tunkolni! Libamájai zabáltat velem az asszony, 250 Ft-ba kerül három fa- lásnyi, és képzeld húszezer­ért csináltatott nekem egy szmokingot! Ki a fenének kell a szmoking, amikor a kezeslábasomban érzem magam a legjobban! Szóval rájött ez az úrhatnám őrü­let, képzeld a minap el kez­dett magázni és azt köve­teli, hogy én is magázzam. Égy fenét, a rongyrázó vén bolondjába. Mindezt azért mert a notabilitások közül, legújabban, többen magá- zódtak. Azután, megtetszett neki egy nemrég itt járt volt földesúr raccsolása, hát raccsoljak én is! Nem tu­dom, röhögjek-e vagy sír­jak! És folyik kezéből a pénz, pedig tudhatná, hogy nyomorgatnak az adóval. Na, jó igaz, hogy jön a pénz hozzám mert a pénz a pénzhez húz. De azért bankár még nem vagyok. Pedig az a jó üzlet. A ban­kok ma aratnak! Szóval, tőkéssé való átvedlésem sem fenékig tejfel! Most meg tudod mit forgat a fe­jében az én oldalbordám? Téli kertet akar! Abban az­tán lesz narancs, banán, orchidea meg kakaó, meg a fészkes fene, merthogy ilyen még nincs senkinek a városunkban. Persze elfér­ne az a télikert az udva­ron. És veri a huppot, hogy meg kell csinálni, mert titkos vágya, hogy egyszer vendégül lássa a köztársasági elnököt! Tudod jövőre akarják át­adni az új telefonközpontot és arra az ünnepélyre meg­hívnák a presidentet. Ajaj, úgy látszik vége a cseve­gésünknek, hirtelen csend lett odakünt, a papunk va­lószínűleg készül a ház­szentelésre. Ez is belekerül tízezerbe, de sebaj, vala­mit visszanyerek tőle ulti­ban ... Epilógusként: másnap délelőtt zötyög velem a busz Miskolc felé. Két ol­dalt szántóföldek, odébb szőlővel telepített dombok, hétvégi aprócska házakkal. Előttem újságot olvas egy fiatalember, mellette való­színűleg r a felesége. Az újság második oldalán jókora cím: „Egyre növek­szik a munkanélküliség”! Az ember már a hirdetése­ket böngészi, rámutatott az egyik keretesre: — Ezt okvetlenül megné­zem, hegesztőket keresnek Németbe. Döntöttem: mégis vállalok egy külföldi me­lót! Még mindig jobb. mint segélyt tarhálni. Süt a nap, tavaszt ígé­rőén! > Vagy ez is csupán ígér­getés? Holdi János Erdélyi magyar művészei a XX. században Sokféle publikáció jelent már meg Erdélyről, de mind ez ideig senki sem vál­lalkozott arra, hogy a szá­zadunkban itt született mű­vészeik és művek ismereté­ben. a folyamatok, sitílustö- rékvések számbavételével hiteles áttekintést adjon az erdélyi művészetről. Több évtizedes kutató­munka, több alkotóról meg­jelenít monográfia után ezt a rendszerező feladatot vé­gezte el a Kolozsvárról át­települt Banner Zoltán. Az erdélyi művészet nyolc évtizedes története a ma­gyar művészettörténet elvá­laszthatatlan része, elidege­níthetetlen eleme. Magyarországon inkább a nevesebb képviselőket, Kós Károlyt, Nagy Imrét, Gy Szabó Bélát ismerjük. A kö­tetből a legújabbkori erdé­lyi művészet valódi arcula­ta: festészet, szobrászat raj­zolódik iki a grafika és az iparművészet műfajain ke­resztül. Felsorakoznak mindazok, akik egy sajátos művészeti kultúrát hoztak és hoznak létre, bár sökan közülük szülőföldjüket egy másik országra kényszerül­ték elcserélni. A kötet több minit hatvan színes kélppel és kereken száz fekete-fehér reprodukcióval a Képzőmű­vészeti Kiadónál jelent meg. A függelék a művészekre vonatkozó lexikális adatokat is tartalmaz, így kézikönyv­ként is használható. A ki­adó külön érdeme, hogy a színes képek felhasználásá­val — rövidített szöveggel — a könyvet angol és né­met nyelven is megjelentet­te. G. T. Bibliotheca Comeniana A Magyar Comenius Tár­saság .könyvsorozatának harmadik kötetéként jelent meg a Bibliotheca Comenia­na. Az I. kötet Comenius híres művének, az Orbis Piictusnalk a hasonmását, a II. Comenius sárospataki beköszöntő beszédét és a társaság megalakulásával kapcsolatos dokumentumo­kat tartalmazza. A most megjelent III. kö­tetben latin és magyar nyel­ven megismerhetjük Come­nius vallomását Magyaror­szágra 'történő meghívásáról, valamint a pataki iskola korszerűsítésére kidolgozott tervét. Tartalmazza az új kötet a Magyar Comenius Társaság célját, feladatait, tevékenységét, a hazai és külföldi kapcsolatok kiala­kítására és együttműködésé­re irányuló törekvéseit. A továbbiakban különböző ta­nulmányokat közöl a jelen­kori Comenius kutatások hazai eredményeiről. A gazdag 'tartalmat szép szá­mú képanyag egészíti .ki Comenius pataki munkássá­gáról. illetve mindarról, ami Sárospatakon az ő emlékét őrzi. A könyvsorozat legújabb kötete hozzájárul Comenius magyarországi tevékenysé­gének, hatásának tudatosí­tásához, a róla kialakított ikép teljesebbé tételéhez. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Levéltár sokszorosító műhelyében készült kötetek még beszerezhetők a Ma­gyar Comenius Társaságnál (Sárospatak, Eötvös út 7. sz. 3950). Földy Ferenc Népzene Számolván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents