Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
1991. március 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Exkluzív interjú az állami vagyonról, a privatizációról és a BVK helyzetéről Aki válaszol: dr. Tolnai Lajos vezérigazgató Megyeszerte feltűnést keltett a hír, miszerint államigazgatási felügyelet alá vonják megyénk egyik jelentős vegyipari üzemét, a Borsodi Vegyi Kombinátot. „... A döntés oka - olvastam a Világgazdaság című üzleti napilapban hogy a vállalat termelőkapacitása mára csaknem teljesen különböző (részben állami tulajdonú) társaságok kezébe került..." A hir hallatán volt, aki azt mondta, ezáltal akarja az ipari kormányzat szorosabbra fogni a gyeplőt, mások egyenesen csődöt emlegettek, és sokat sejtető jóslatokba bocsátkoztak. Mi hát a valóság? Az igazság kiderítésére felkerestük dr. Tolnai Lajost, a BVK Rt. elnökvezérigazgatóját, és exkluzív interjút kértünk az Állami Vagyonügynökség (AVU) közelmúltbeli döntéséről, amelynek értelmében állam- igazgatási felügyelet alá került a barcikai nagyvállalat. Kérdéseket tettünk fel továbbá a BVK mai gazdasági helyzetével és jövőjével kapcsolatban is. S végül megkérdeztük: a vezérigazgató hogyan érzi magát a vállalat élén. — Bizonyára a kívülállók számára ismeretlen, hogy a BVK milyen átalakuláson ment keresztül az utóbbi egy esztendőben. Igaz az a mendemonda, hogy a BVK elherdája az állami vagyont? — Ez teljesen képtelen állítás, eddig ugyanis egyetlen forint értékű állami vagyont nem adtunk el, sem hazai,, sem külföldi vállalkozónak. Az viszont igaz, hogy az eddig létrehozott részvény- társaságok, kft.-k. működéséhez — amelyek kivétel nélkül a termelő szférában fejtik ki tevékenységüket — a külföldi cégek tizenöt millió dollárral járultak hozzá. A vagyonkiárusítás gondolata azonban még csak fel sem merült. — A teljesség kedvéért elmondom, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát, az átalakulási törvénnyel összhangban, annak előírásait messzemenően betartva 1989. augusztusában alakította meg és több lépcsőben fejlesztette ki, a vállalati vagyon alig egyhatod részét kitevő vagyonértékkel a BVK Rt.-t. A részvénytársaság működéséhez nélkülözhetetlen vagyon emelését a Cégbíróság nem néhány éve, hanem 1990-, ben formai okokra hivatkozva nem hagyta jóvá. Ezt a cégbírósági döntést a vállalat megfellebbezte a Legfelsőbb Bíróságnál, ott fellebbezésüket alaposnak ítélték és a Cégbíróságot új eljárásra utasították. A Cégbíróság formai okokra hivatkozva az új eljárás kereteiben ismételten elutasította az r.t. tőkeemelését. A BVK Rt. a fellebbezést nem folytatta, mert a megszakított tőkefolyamatok miatt a működés gazdaságilag lehetetlenné vált volna, veszélyeztetve sokezer ember kenyerét. — Az értékpapírokról szóló múlt évi törvény előírja, hogy a vagyonnal kapcsolatos mindenfajta műveletet csak a Vagyonügynökség engedélyével végezhetnek a vállalatok. Erről bennünket is értesített az ipari tárca és az AVÜ vezetése. Ennek következményeként az Állami Vagyonügynökség, véleményem szerint teljesen logikusan, esetünkben az államigazgatási irányítás elrendelését látta a lehetséges legjobb megoldásnak a privatizáció megkezdéséhez. — Ha a szavaiból jól értettem, a Borsodi Vegyi Kombinát privatizálása a jövőben az Állami Vagyonügynökség irányításával történik. — Február 27-től érvényes az ÁVÜ ilyenirányú jogköre, amivel a Vagyonügynökség a jövőben élni fog, s lehetővé válik a vagyoneladás hazai és külföldi vállalkozók számára. — önök nem tartanak az államigazgatási felügyelet bevezetésétől? — Az ÁVÜ és az ipari miniszter szerint ez az intézkedés nem érinti a kombinát vezetésének státuszát és az ügyek folyamatos vitelét. Elmondom még ezzel kapcsolatban : a vállalatvezető munkáltatói joga az ipari miniszter kezében van, 6 dönt a vezető sorsáról. — A változás hogyan érintheti a vezérigazgatót és munkatársait? — A BVK állami vállalat, így hát nincs okunk ettől az irányítási formától tartani, végeredményben örülünk’ hogy ilyen döntés született’ végre egyértelmű a tulajdonos személye. — Visszatérve még az állami vagyon kérdéséhez, ön meg tudja erősíteni, hogy á BVK az eddigi privatizáció során az állami vagyon védelmét szolgálva járt el? — Bizonyítani tudjuk. A vállalatnál levő 13 milliárd forint értékű állami vagyonból mindössze 3 milliárd forint érték került a különböző társaságokba, a külföldi tőke mellé, ami azonban nem jelentette annak eladását! Annak pedig örülni kell, hogy az állami vagyon a társaságokba történt bevitel során jelentősen felértékelődött, a könyvszerinti értékj két-háromszorosára emelkedett. Arról nem is beszélve, hogy a fejlett technika meghonosításán túl a közös tár-! saságok létrejöttével többszáz új munkahellyel gyarapodtunk. Feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy mind az rt. mind pedig a közös vállalatok részvényei az állami vállalat, következésképpen az állam tulajdonában maradtak és vannak jelenleg, is. — Nem titok a BVK nehéz gazdasági helyzete. Milyen okok játszanak ebben közre? — Az elmúlt évben bevezetett drasztikus energiahordozó áremelés súlyos tehernövekedést eredményezett. Ezt tetézte még a hitel kamatainak elviselhetetlen növekedése, s végül, de nem utolsósorban a hazai piac összeomlása. Ez utóbbi miatt egy sor terméket exportra kellett átirányítani, ami önmagában nem volt hiba, hiszen gyártmányaink jelentős hányada állja a versenyt a világpiacon. A bökkenő az volt, hogy a magas vám és szállítási költség miatt lényegesen kisebb nyereséggel tudtunk értékesíteni számos terméket. — Ma is állítom, hogy a hitelek csillagászati kamatai nélkül az elmúlt évet sem zártuk volna két milliárdnál kisebb eredménnyel, dehát kénytelenek voltunk a kombinát működőképességének megőrzése érdekében hiteleket felvenni — erősítette meg a gazdálkodásról alkotott véleményét a vezérigazgató. — Pillanatnyilag arra koncentrálunk, hogy a szűkös, erőforrásainkat a nyereséges termelési ágazatok érdekében használjuk fel, így van-i nak üzemeink, melyek állnak. Létkérdés például, hogy PVC-termeléshez elegendő alapanyag, az etilén álljon, rendelkezésünkre. Az elmúlt esztendőben is igen érzékenyen érintett bennünket, hogy nem kaptuk meg a kért etilént a szállítónktól, ennélfogva jelentős marónátron és PCV-termeléstől, estünk el, ami végül is többszáz millió forint nyereségtől fosztotta meg a vállalatot. — Végezetül, hadd tegyem fel önnek a kérdést, hogyan érzi magát a vezér- igazgatói székben ? Milyen személyi konzekvenciái lehetnek az Állami Vagyonügynökség döntésének? — Világéletemben őszintén megmondtam a véleményemet a gazdaságról, ai gazdaságirányításban tapasztalt fonákságokról. Már a pártállam idején is az „ipar fenegyereke” jelzővel illettek. Persze, hogy akkoriban' sem és most sem lelkesednek kritikai észrevételeim hallatán. Ma is azt vallom, hogy a gazdaság stabil működtetése minden rendszer számára elsőrendű feladat kellene, hogy legyen. Ennek érdekében mi tagadás megfelelő fórumokon sokszor szenvedélyesen nyilvánítottam véleményt, személyre való tekintet nélkül, rávilágítottam a gazdaságban fellelhető anomáliákra. Megmondom őszintén, vannak jelek, amiből arra következtetek, hogy ezt bizonyos körökben nem írják a javam-, ra. Tartok a törlesztéstől. —i Vezérigazgató úr, köszönöm a beszélgetést. Lovas Lajos Tovább folytatja működését A kétéves múlttal rendelkező Tokaj-hegyaljai Szőlő- és Bortermelők Egyesülete tegnap tartotta elnökségi ülését, és a szervezet megerősítése és a munka továbbvitele mellett foglalt állást. Az egyesület vezetését egyöntetű határozattal Cza- kó Béla a szerencsi tsz elnöke vette át. A speciális — csak szakmai szervezet — magában tömöríti a legfontosabb erőiket, és a világhírű tokaji bor szolgálatát jelöli meg feladatként. Ezzel összefüggésben a privatizáció gyorsítása és támogatása mellett foglalt állást. Lesz-e szovjet export? Nincs nap, hogy ne esne szó, hogyan finanszírozhatók a Szovjetunió fizetésképtelensége miatt bajba jutott magyar vállalatok. Egyáltalán, lesz szovjet export belátható időn belül? Az érintett tárcák egyezkednek, egyeztetnek, milyen döntésre, megállapodásra lenne szükség ahhoz, hogy elmozduljon a holtpontról a szovjet export ügye. Mint hírlik, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, illetve a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma egyöntetűen javasolja a gazdasági kabinetnek a barterüzlet keretében kiszállított magyar export előfinanszírozását, de csak abban az esetben, ha az ellentételt megkapják a Szovjetuniótól. Abban is egyetértés alakult ki, hogy szükség van a piacváltásra és a termékszerkezet-átalakításra. Ám ez sem megy utasításra, piaci eszközök kellenek ahhoz, hogy a vállalatok megtehessék azokat a lépéseket, amelyek a versenyképesség fokozását célozzák. Nehogy megfeledkezzünk azonban arról, hogy mindehhez tőke, pénz — mégpedig nem is kevés pénz — szükségeltetik. Csakhogy manapság ennek igencsak szűkében vagyunk. s * m ' mm ü i "x i m m i 1§ s m wm i»* Gazdasági fórum után Konferencia-szilánkok •V'Á. Jövőbe mutató gazdasági konferenciát rendezett az elmúlt napokban az, MDF Miskolcon, ahol úgy döntöttek: ezentúl minden tavasz- &zal tartanak a mostanihoz hasonlót. Ehhez csak annyit hadd tegyünk hozzá: reméltük. ezeknek a konferenciáiknak is mi, miskolciak lehetünk a házigazdát. Olyan ismeretanyag-halmazzal gazdagodott mindenki, aki ott yolt, amihez másutt nemigen lehetett volna hozzálátni. Az újság természetesen legfeljebb csaik érzékeltetni tudja, m:i mindenről esik szó egy ilyen nagyszabású tanácskozáson, hiszen a beszámolóink terjedelme J^éges. Arra azért adódik lehetőség, hogy néhány részletre utólag is visszatérjünk. * Furman Imréről, a politikusról sokan tudják, hogy költő is. Figyelemre méltó finomsággal fogalmazott akkor :is, amikor a világlkiállí- tust hozta szóba: ennek az országnak lelkileg és gazdaságilag isi szüksége van az 1995-ös világkiállításra — Mondta. Mindenki felfigyelt a „'lelkileg” szóra. Ami Matt az MDF általános elnökhelyettese nyilván azt értette, hogy mindannyiunknak szüksége lenne végre olyan közös sikerélményre, olyan doppingra, ami a hangulati kátyúból is kivezethet minket. S a világkiállítás ezt is megadhatná. * Kupa Mihályról hosszú évek óta tudjuik, milyen jó előadói kvalitásokkal rendelkezik. Miskolcon lis humorral fűszerezve adta közre mondanivalóját. Az egyik felszólaló arra kérte, fejtse ki véleményét a sertésállomány helyzetéről. Már a pénzügyminiszter arckifejezésén is derült a Sályi-te- rem. őszintén bevallotta: egyszerűen nem ért a sertésekhez. De azt tudja — tette hozzá mindjárt —. hogy ma soik-sok ezer jószág alussiza örök álmát szerte a honban hűtőládákba gyömöszölve, s ez is egyik olka a lanyha sertéshús keresletnek, ö is bespájzolt! Merthogy akkor sízó sem volt még Kupaprogramról, s nem bízott annyira a kormányban, mint most. a kormány tagjaként... ★ Bőd Péter Ákos hamarosan kormány elé terjeszti a rendkívülien nehéz helyzetben lévő megyék megsegítésével foglalkozó programját. Három ilyen megyéhez személy szerint is szorosan kötődik — mondta. Baranyában született, Borsodban (Miskolcon volt földesista diák) nevelkedett, s Veszprémben választották meg képviselőnők. Ma mindhárom megye „alul” van, s ha nem kapnak hatékony segítséget, véglegesen elsüllyedhetnék. Mindhárom megyére (s még néhány többire is) igazán ráférne a miniszter külön figyelme és afc is, hogy a kormány mielőbb hathatósan tegyen értük valamit. * S maradjunk még mindig az ipari és kereskedelmi tárca vezetőjénél, aki panaszkodott a konferencián, milyen sók kritika érte állítólagos gyengeségéért, amiért mám „söpört” úgy, ahogyan azt az MDF a választási időszakban megígérte. Ezzel kapcsolatban Bőd Péter Ákos ikét-három dologra ikülön felhívta a konferencia résztvevőinek figyelmét. Az egyik: az irányítása alatt működő vállalatok 40 százalékánál leváltással, önként távozással, vagy nyugdíjaztatással lecserélődtek az első számú vezetők. Ez heti 1 személycsere, ami folytatódhat. Szavai derültséget keltettek. Aztán: „a sepre- getős MDF-es plakát jelkép, szimbólum volt csupán, noha sokan komolyan gondolták. mások pedig félremagyarázták”. S végül: „az. hogy valaki tagja volt a 800 ezres MSZMP-s gárdának. önmagában még nem jelenti azt, hogy — ha egyébként tehetséges vezető, vagy szakember —. az illetőt ki kellene rúgni”. Mint ahogyan önmagában az sem lehet ma sem érdem, ha valaki nem volt a tagja ama 800 ezres tábornak... Nincs annyii tehetsége ennek a kis országnak — mutatott rá a miniszter —, hogy így kellene takarítani. Nem véletlenül kapott nagy tapsot hallgatóságától... * Szabó Iván, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának három fontos, aktuális feladatát emelte ki. Egyik óriási munkájuk, hogy „rendet kell vágniuk” a kárpótlási törvénytervezethez érkezett. most már több. mint háromszáz (!) módosító javaslat halmazában. A másik: miinél gyorsabban és minél jobban ki kell használnia Magyarországnak azt a gazdasági lehetőséget, hogy mi is részt vállalhatunk az Öböl-térség újjáépítésében, felvirágoztatásában. S végül: nem szabad megengedni, hogy a világkiállítás csak a főváros ügye legyen, hogy az egész ország sorsát érintő kérdést Demszkyék döntsék el. Ám nem csupán ekkor tapsolták meg Szabó Ivánt, hanem akikor is, amikor mint levezető elnök felkérte önmagát előadása megtartására. majd mint ugyancsak elnök, megköszönte előadását. * Offenzíva. Elhangzott ez a szó is a Miskolci Egyetemen, de most nem az Öbölháború kapcsán. A „háborús” kifejezés ezúttal a kormány gazdasági programjához kapcsolódott. Amelynek a nép által történő megértetéséért, elfogadtatásáért most a lelkűket kiteszik az MDF politikusai, kormánytagjai, államtitkárai. Járják az országot Siófoktól Mis- kolcig, Orosházától az alföldi városokig. Az offenzíva kezdete bizalmat, reményt keltő, sikert ígérő. De — figyelmeztetett Szabó Iván — itt nem százas vágtáról van szó. hanem tízezres hosszútávról, ahol nem lehet mindjárt kétszáz méter után számonikérni a rész- eredményt, mint ahogyan sokan szeretnék. (nyikes)
