Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

1991. január 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nem lesz árvaszék, de átszervezik a Köjálokat Törvényekre várnak az önkormányzatok A siovjet honvédelmi minisztérium Csapajevsikij vegyifegyver-megsemmisítési, kiképző- és gya­korlóközpontja. Szóvjef—amerikai összefogás Vegyifegyver-lövedékek megsemmisítését végző gépsor. Három hónapja működnek hazánkban az új önkor­hiány za t ok. Mu nkatársun k dr. Szabó Lajost, a BM ön- kormányzati főosztályának vezetőjét kérte, hogy beszél­ten az eddigi tapasztalaitok­ról. — Milyen a Belügyminisz­térium. és az önkormányza­tok kapcsolata? — A B'M nem felettese az önkormányzatoknak, ar­ra van csupán jogosítványa, hogy a jogalkotáson keresz­tül gyakoroljon hatást. Emellett vannak olyan fel­adatok, mint például a tör­vényességi ellenőrzés, vagy a képzés és továbbiképzés, amelyeken keresztül kapcso­latban állunk velük. Ma már nem létezik jelentési kötele­zettség, de sok információ­hoz jutottunk például a nemrégiben befejeződött Polgármesterképző tanfolya­mokon, ahoi mintegy 3000 ember vett részt. Egyébként a kormány tervei között szerepel egy települési, ál­lamháztartási és közigazga­tási informatikai szolgálat felállítása, amely a megyék­ben működne. Ezekkel nyil­ván majd mi is kapcsolat­ban állunk. — Milyen tapasztalataik fannak a képviselö-testüle- íek eddigi működéséről? Sokkal jobb és pezs­gőbb az önkormányzati mun­ka. mint ahogy azt a közvé­lemény feltételezi. Korábban baromhavonta ülésezett a tanács és havonta a vb. Az n.l képviselő-testületeknek a törvény szerint legalább hat- SZor kell ülést tartaniuk evente, ezzel szemben orszá- §9san általános gyakorlattá vált a heti megbeszélés. Helyi pártosa tarozásokról mi is tudunk. Amikor a pol- garmesteri lemondások okait t'izsgáituk, azt tapasztaltuk, hogy az egyik indok éppen ?z volt. Előfordult az is, hogy a polgármester egészen gondolkodású, más párt- állású volt, mint a testület zöme, így hamar kiderült, npm tudnak együtt dolgoz- n‘- Többen viszont amiatt mondtak le, mert a kópvi- Sejők nem szavazták meg számukra a főállású polgár­mesterséget. Egyébként a vidéki kép­viselő-testületek mintegy 70 százalékában egyáltalán nem meghatározóak a pár­tok szerintii 'különbségek, ez inkább a nagyobb települé­sek problémája. _ Olyan híreket hallani, h ogy nagy a bizonytalan­ság a polgármesteri hivata­lok apparátusában. Az itt dolgozók szakszervezete pe­tíciót is intézett a parla­menthez, hogy mielőbb szü­lessen meg a viszonyaikat rendező törvény. Tényleg ennyire rossz az apparátus helyzete? — Közel 32 ezer ember dolgozott a közelmúltig a magyar közigazgatásban. Az eltelt egy éviben az igazán jó szakemberek nem kis ré­sze — közgazdászok, mérnö­kök, jogászok — úgy vélte, nem várja ki a bizonytalan időszak végét, inkább el­mentek jobban fizető gaz­dasági területre. A labilitás érzetét az kelt­heti a dolgozókban, hogy mindeddig nem készült el a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény. A tiltakozá­sok hatására egy napig fog­lalkozott ugyan a parlament a törvénytervezettel, azon­ban az ennél is fontosabb jogszabályok mellett ez is­mét hátrább sorolódott. Tömeges leépítések nin­csenek, sőt inkább a szak- emberhiány a jellemző. A jegyzői állásokra kiírt pá­lyázatok nagy részét a volt vb-titkárok nyerték el, de akadtak olyan esetek is, amikor közülük értékes, jó szakembereket nem neveztek ki. Ennek gyakran az volt az oka, hogy elterjedt .egy nézet, mely szerint a polgár- mesterétől eltérő pártállá­sú jegyzőt kell választani az „egyensúly” kedvéért. Pe­dig a ikét tisztség között nem állhat fenn ilyen kap­csolat, hiszen a jegyző nem is tagja a testületnek. A városokban nem volt jegyzőhiány, akadt hely — Balatonalmádi —, ahol 21-en jelentkeztek. A hiány inkább a községekben és a körjegy- zősógékben jellemző. Pontos adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, mert a pá­lyázati határidő még nem telt le" mindenütt, de még körülbelül a jegyzői helyek egynegyede betöltetlen. — Sikerült kialakítani a polgármesteri hivatalok új belső szervezetét? — December 3-án nyúj­totta be a kormány a par­lamentnek a helyi önkor­mányzatok és szerveik, a köztársasági megbízott és a dekoncentrált szervek fel­adat- és hatásköréről szóló törvényjavaslatot. Bár a parlament még nem döntött mindegyik kérdésben, már sejteni lehet, milyen felada­tok maradnak a települési önkormányzatoknál, amelyek alapján ki lehet alakítani a belső munkamegosztást. Nem igazolódtak azok a félelmek, hogy lényeges ha­tásköröket vonnának el az önkormányzatoktól. Egyrészt azok kerülnek el, amelyek eddig sam tartoztak igazán a tanácsi szervezetbe, ame­lyék kifejezetten szakmai- szakfelügyelet! jellegűek voltak, a foglalkoztatáspo­litikai feladatok megoldá­sára munkaerőpiaci közpon­tokat hoznak majd létre a megyékben, ezeknek hiva­talaik azonban csak azok­ban a városokban lesznek, amelyek e szempontból vál­ságövezetnek számítanak. Ezenkívül a népegészség­ügyi és tisztiorvosi hivatal­hoz Ikerül az eddigi Köjál és a fogyasztói érdekvéde­lem is megválik a megyei tanácsoktól. Minden előze­tes híresztelés ellenére az önkormányzatoknál marad az építésügyi igazgatás, ha a parlament elfogadja a kormány javaslatát. ' Nem alakulnak árvaszékek sem. továbbra is a polgármesteri hivataloknál lesznek a gyámügyek. — A legtöbb polgármes­ter arról panaszkodik, hogy törvények hiányában kép­telenek lépni, vállalkozá­sokba kezdeni. Milyen tör­vények hiányoznak még? — Legjobban az önkor­mányzati tulajdon körét tisztázó törvény hiányzik. Ahhoz, hogy az öríkormány- zatok tudják, mi az övéik, ikell egy törvény a kincstá­ri vagyonról, .szükség van földtörvényre, valamint a koncesszióról és a privati­zációról szóló törvényre. Amíg ezek nincsenek meg, esetleg előszerződéseket le­het kötni. Egyelőre azon­ban nem lehet megmonda­ni, miikor alkotja meg eze­ket a törvényeket a parla­ment. L. L. J. (MTI-Press) Miközben Géniben még dolgoznak a vegyi fegyverek, általános iéts .teljes betiltását kimondó megegyezés szöve­gének előkészítésén, a Szov­jetunió és az Egyesült Ál- iamok már megállapodott, hogy beszünteti a vegyi fegy­verek gyártását és vegyi- fegyver-készleteit 80—90 szá­zalékkal, 5—5 ezer tonnányi készletre csökkenti. Az új politikai gondolkodásmód lehetővé tette azt, ami ko­rábban elképzelhetetlennek tűnt. A mérgező anyagok meg­semmisítését mindenki örömmel fogadja, ám azok, .akik a vegyi fegyvereket megsemmisítő vállalatok kö­zelében élnek, érthetően nyugtalanok. Hosszú évek alatt az az elképzelés ala­kult ki a vegyi fegyverről hogy az a levegővel együtt mozgó halálos, mérgező anyagot jelent. A lakosok véleménye szerint nehéz egy ilyen anyaggal a baleset ki­zárásával dolgozni. A szov­jet és amerikai szakembe­rek közösen dolgozzák ki a vegyi fegyver megsemmisíté­sének teljesen biztonságos és környezetkímélő módszerét. A szovjet és amerikai tu­dósok és katonák, akik még a közelmúltban is lehetsé­ges ellenségnek tekintették egymást és gondosan őriz­ték termelési titkaikat, most a nyíltság és együttműködés légkörében közösen tevé­kenykednek. Mindkét országnak van­nak olyan tapasztalatai, ho­gyan kell megsemmisíteni az elöregedett, vagy balesetve­szélyes vegyifegyver-lövedé- keket. A Szovjetunióban ki­dolgozták az idegbénító, mér­gező anyagok megsemmisí­tésének technológiáját és a Volga menti Csapajevszkjtől 12 kilométerre e célból kü­lön gyárat építettek. A vá­ros lakóinak tiltakozása mi­att. azonban az 50 millió ru­bel költséggel felépült gyár nem eredeti rendeltetésiének megfelelően működik majd. Olyan kiképző és gyakorló központ lesz, ahol a szak­emberek elsajátítják a mér­gező harci anyagok megsem­misítésének technológiáját. A szovjet technológia két­szakaszos. Minden egyes ve­gyi 'lövedéket külön semmi­sítenek meg, mivel így a megsemmisítés folyamatát bármely előre nem látható körülmény miatt azonnal le­állíthatják. Az első szakasz­ban a vegyi fegyvert alkal­matlanná 'teszik katonai cé­lú felhasználásra. Az így ke­letkező anyag harmadfokú veszélyes méreg. Összeha­sonlításul: a Litol gépkocsi kenőanyag második osztályú méreg. Ez biztosítja, hogy a keletkezett terméket bizton­ságban szállíthassák a Szov­jetunió, bármely részére, hogy alkalmas helyen elé­gethessék. E technológia le­hetővé teszi, hogy a vegyi- fegyver-megsemmisítő objek­tumokat az ország különbö­ző részein helyezzék el, így jelentős mértékben csök­kentsék a környezetszennye­zési veszélylt. A cisapajevszki kiképző­központot nemrég amerikai szakemberek látogatták meg. R. P. Mikulak doktor, az amerikai küldöttség vezető­je szerint a vegyifegyver-lö­vedékek megsemmisítésével kapcsolatos tapasztalatcsere hasznos volt. „Mély benyo- mást gyakorolt ránk a gyár dolgozóinak és a katonák­nak szakértelme — hangsú­lyozta a küldöttség vezető­je. — Műszaki kérdések egész sorát vitattuk meg és megtekintettünk minden technológiai csomópontot. El kell mondanom, hogy impo­nálóan nyílt légkörben dol­gozhattunk”. (AN) József Attila: Eszmélet (XI). Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott könnyű mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába hunyorgott, röffent még felém - ma is látom, míg tétovázva babrált pihéi között a fény. Aki alattam lakik, ma, az év utolsó nap­ján is elővette hegedűjét, mint húsz éve Mindennap, töbször is. Játszik rajta, de bem tud. Húsz éve ... Az orvos ajánlotta neki arra az esetre, ha ideges lenne; nyug­aténak. Gyakran játszik. Nekem vajon biit ajánlana az az orvos húsz évi elvise­lés után? Tizenegy óra és harminc perc, vasárnap. Ezt onnan tudom, hogy a fölöttem lakó Asszony húst klopfol. Ezt teszi minden va- ®árnap és mindég ebben az időpontban, ö az, aki évente ötször, hatszor eláztatja 'skásomat, de hosszú évek óta vasárnap '’öntött hús az ebéd. Ettől lehet vasárnap f) vasárnap, és ebéd az ebéd. Balról csend, csak nagyon ritkán jön be Kazincbarcikáról az unoka, aki zongorázni tanul, de a zongora a konyhafalamhoz áll közel, ezért nem zavar, ha bemegyek a szobába. Kutyájuk, a hatalmas fülű, spric­celt spaniel kan teljesen néma, séta után megtörlik lábát, s így alig hagy nyomot. Jobbról abszolút csend. A fiúcska és ba­rátai csapkodják néha az ajtót. Szemben a játszótér, azon túl az óvoda, házunk mögött az iskola. Most szünet van és egyikből sem tódulnak a gyerekek ide, egyébként is hólatyak borítja a belváros egyetlen játszóterét. Most, ebéd után, kettőkor valaki fúr. Pont december 31-én. Most ér rá? Most kapott fúrót? Nem tudni. Azt sem, hogy a harmadikon, vagy a hetediken. Panelház. Az extra azonban most kezdődik. Már harmadik napja szólnak a petárdák. Órán­ként nyolc, tíz, de az alkonyat beálltával két, három percenként. Láttam az alkalmi árusoknál, húsz, negyven forintért adják. Nem ez zavar, mert nem az én pénzem bánja. Ami zavar engem és több száz em­bert, s főleg gyermekeket, az, hogy kísér­tetiesen hasonlít a háborúra. Mintha nem lenne elég. Tizenegy évesen három nagy és több kis bombázást éltem át: földbun­kerben. Legtöbbször nem annyian jöttünk fel, ahányan lementünk. Átéltem rémület­tel, szülői féltéssel és szülőféltéssel a há­ború egy darabját. Hallottam közeli aknák robbanását, lövegek istentelen dörrenését, a kézigránátét, a géppuskák és géppiszto­lyok ropogását, és az eredményt. Száz­számra halottakat a sárban, a lapos ko­csin, lábbal kifelé, mezítláb, több rétegben. Mire jó ez? Miért jó a petárdadurrog- tatás, és kik csinálják? Gyerekek? Honnan van ennyi pénzük? Felöltöztem és lemen­tem. Sétáltam, megálltam az autóbuszmeg­állóban, várakoztam. Egyszer alig száz méterre villanás, majd dörrenés és nagy hahota. Nagy ívben eléjük indultam. Ak­kor találkoztunk, amikor indították a kö­vetkezőt. öt felnőtt, húsz és negyven év között. Arcukon együgyű boldogság, elége­dettség. Rövides másik csoport. Vigyorog­nak, fújják a dudát, hangoskodnak, még nem részegek. Suhancok és felnőttek. Ahogy elhaladnak mellettem, cinkosan ösz- szenéznek. Ezek azok, akik a napokban a presszóból távózó vendég után gurítottak petárdát és röhögtek azon, hogy az meg­ijedt. Pár lépés után megpördülök, és visz- szarúgom a felém pörgő petárdát. Alattuk robban. Megköszöntem, s ezen jobban le­döbbentek, mint az alattuk robbanó pe­tárdán. Az arcukon még mindég ott ült a pitiá­ner együgyű és nagyon bárgyú boldogság, amit az előző csapat arcán is láttam. S a petárdák tovább durrogtak, detonációjuk megrázta a bérházak ablakait. Akkor ju­tott eszembe, hogy József csak szőke man­galicán látta ezt a boldogságot, én meg ezeken az élőlényeken is, amelyek csak antropológiailag különböznek a másfél má­zsás szőkétől. Pacsik István Miskolc A ..láthatatlan halál' ellen O évi petárdák

Next

/
Thumbnails
Contents