Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szabadság és otthonosság Az építési-felújítási munkák csúszása miatt csak két hónap késéssel indult a miskolci Tehetséggondozó Szalkkollégium, mégis majdan teltházzal dolgoznak. s°t az eredetileg csak gimnazistáiknak tervezett intézmény vezetőit szaikközépis- 'kolások szülei keresték meg. aogy miért feledkeztek el az ő gyerekeikről. így jelenleg hat miskolci iközép- tokú intézmény speciális osztályainak tanulói — fiúk es lányok vegyesen — né- Pesítiik be a régi BÁÉV Jzálló „A” épületének emeleteit. A különleges intézmény Paszta léte jónéhány kérdést felvetett a kívülállókiar>. Ezekre kerestük a vá- .aszt Kádas Mihállyal, az [htézmény fiatal igazgatójá- val. Milyen szempontok alapján kerülhetnek ide be a gyerekek? . Mivel még csak most Pdultunk, kizárólag az is- ,ÍQlai átlagra támaszkodhat- ünk, tehát azok a gyerekek 1 erüite;k hozzánk, allciík el- t'téik a jelenlegi kollégiu- ? 1 átlagot, a 4-es osztály- ■aiot. De a tehetség nem Jztos, hogy kizárólag az j agban mutatkozik meg, 8.V a jövőben külön kollé- "*urni felvételit szeretnénk SJ-tam. Ez terveink szerint kabb elbeszélgetés lenne, í»nt vizsga, valamint IQ- ,| ? kreativitás teszteket is s kellene tölteni. Ami vimég ennél is fonto- L , •. az a n.yári tehetség- kftn b tábor, ahová ön- vjtsége® alapon azokat a ®todik és hetedik osztályt vidéki álalános is- , ‘«sókat várjuk, akik va^ tnelyük misikolci középfo- te ‘htézmény speciális tan- r, .vb osztályában szeretnétek • *'ovábbtanulni. így a le Ve*eli idején könnyebb n.e a választás, jobban na ismerhetnénk leendő n°vendékeinket. jjJT" A speciális tanterv (jg17!:a9ában is tehetséggon- k0*as' Miért szükséges ak- séqetU kollégium tevékenyff,m Ezekbe az osztályokba gy * 1 válogatva 'kerülnek a fáit mi nekünk egys0ijí? , garancia. Ugyanakkor lai ( nagyobbak az isko- •iellp ‘erbeik, s a speciális őkpf ® ^egy Irányba hajtja h0 ' De hol van az leírva, dofk , eSy ember csaik egy Cf,,, Shoz érthet kiemelkedő- soki„.-A . szemléletbővítés, a tés anyá képességf ej lesz- a célunk. Ml is elmondtuk mit tudunk kínálni, a gyerekek is, hogy mit szeretnének még ezen kívül, s ha csak lehet, meg is valósítjuk kívánságaikat, így előbb-utóbb mindenki helyben hozzájuthat ahhoz a pluszhoz, ami az iskolán kívül érdekli, szórakoztatja. _ Csak ennyi lenne a k ülönbség e között, s a „hagyományos” kollégiumok között? _ Az otthonosság es a s zabadság is kulcsfontosságú nálunk. Koedukált a kollégium, szintenként különítjük el a fiúkat és a lányokat, de este nyolc óráig ezek között is szabad az átjárás. Hárman laknak egy szobában és tanulhatnak is bent. Nálunk ugyanis nincsen kötelező szilencium. Mindenki akkor és annyit tanul, amennyit szükségesnek érez. A tanulmányi eredményéért viszont vállalnia kell a felelősséget. Ta- ,karodónk este 10-kor van. de ha valaki még tanulni akar, kiülhet a folyosói tanulóba. A hatórás ébresztő sem kötelező, ha nincs első órájuk. Növendékeink tudnak élni, s nem visszaélni lehetőségeinkkel. A házirendünket hosszas tárgyalások és mindkét fél részéről tett engedmények alapján alakítottuk ki a diákönkormányzattal. Bizony komolyan beleszóltak dolgokba de a hét alappont ellen azoik a vétkek, amelyekért azonnali kizárás jár — nem volt kifogásuk. Ez is mutatja, hogy nemcsak kritizálni, de mérlegelni is tudnak. — Nem lehet mindegy a pedagógusok végzettsége, személyisége sem. _ Természetesen ez az i ntézmény a tanárok elé is jóval magasabb követelményeket állít. Szakmailag es pedagógiailag rendkívül felkészültnek kell lennmk. Alapvető dolog, hogy el tudják fogadni a gyerek tehetségét, s azt is, hogy esetleg ők nem azok, „csak” jól felkészült szakemberek. Ha ezt a lelki terhet el tudjak viselni, akkor emberi es szakmai szempontból példaképéi lehetnek és maradhatnak mindvégig tanítványaiknak. Közhelynek hat ma már, de ilyenkor érezzük igazságát: öröm a mesternek, ha tanítványa túlnő rajta. — Ha egy pedagógus nem válik itt' be, munkahelyei változtat. De mi történik a gyerekkel, ha nem felel meg a követelményeknek? — Ez komoly és egyelőre még megoldatlan gondunk Jelenleg úgy tűnik, hogy a város más kollégiumai el- zánkóznalk, vagy legalábbis nem örülnék az intézmények közötti mozgás ötletének. Pedig ha mi két diákot szeretnénk átadni, akkor el is hoznánk kettőt a jelentkezők közül, tehát nem okozhatna gondot az elhelyezés. Ha ezt nem sikerül tisztázni a többi intézménnyel, akkor két választásunk marad. Vagy kirakjuk a gyereket az utcára, hogy keressen albérletet, vagy bent tartjuk magunknál. Az első lehetőség eszünkbe sem juthat. A másik viszont komoly pedagógiai problémákat vet fel. Egyrészt elveszi a helyet egy olyan diáktól, aki jobban megérdemelné a kedvezőbb körülményeket. Másrészt joggal vetődhet fel a kérdés társaiban, hogy neki miért nem kell teljesíteni az állítólag mindenkire érvényes követelményeket. Azon kívül — mivel mi felvállaljuk, hogy elitképzést végzünk — nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeik felfelé, a magasabb teljesítmény felé húzzák egymást. Ez könnyen megváltozhat, ha bennmaradnak azoik is, akikről a felvételinél még nem, csak később derült ki, hogy nem idevalók. Megtartásuk nem pedagógiai eredmény, hanem gyengeség lenne. — Elitképzést említett. De szükségünk van nekünk most és itt és ennyi pénzért egy elit rétegre? — Tehetséges és széles látókörű embereikre mindig és mindenütt szükség van, •különösen akkor, ha előre akarunk jutni. Minél több az ilyen ember, annál gyorsabban haladhatunk. A pénzt erre nem szabad sajnálni, mert ha hosszú távon is, de biztosan megtérül. Szerintem tehetséggondozóra minden megyében szükség lenne. Addig is, míg nincs, az itt kitermelt tehetséget a megye vezetőinek és vállalatainak meg kell tartani. — ön hat évig volt kollégiumi nevelőtanár. Most a Kossuth Gimnázium beli állását hagyta ott ezért a tehetséggondozóért. Miért? — Csak azért pályáztam meg az igazgatói állást, mert tehetséggondozó volt a kollégium neve. Mint pedagógus Németh Lászlón nevelkedtem, s ő elsősorban a minőség megteremtését tekintette célnak. A tehetség pedig szellemi minőség. Nehezíti a munkát a szakirodalom hiánya, s az is, hogy a mi ikollégiumurik egyedülálló abból a szempontból, hogy több intézményt támogat. Félő azonban, hogy nem lesz elég a pénz, hiszen nekünk az állami fejkvótának körülbelül a háromszorosára lenne szükségünk. Szeretnénk létrehozni ezért egy alapítványt, ami anyagi biztonságot nyújtana, de a szülők és a tanárok felajánlása kevés. Most ehhez keresünk támogatókat. Mert ha pénzhiány miatt egy átlagos kollégiummá válna a tehetséggondozó, akikor be kellene zárni. Ennek csak így van értelme. S ezt nem az igazgató mondatja velem, két-három év és bebizonyítjuk, hogy szükség van ránk. Rongy hogy mindig is létezett egy különleges cso- rei ’ ■ amelynek agyfrissítőkkel, vitaminokirat táplált embe- p találták ki. most éppen mit kell árdrágítóm. Lehet «jóiról kezdeni az egészet, de mégis zsenás, ha kimarad a körből, ős erre valamely ügyes polgár l'stá-* 1’ .ir°v^ 'aszi. A mostani, mindennapos áremelések ' vis*°et tériyeson bizonyítják az agyfrissítök, dopping- : * ■ hatékonyságát, e tekintetben sincs szégyellnivolánk! A Porrongy. lehet • 9oncío!l volna rá, hogy a porrongyot is még ’'last Csokis az ilyen csöpatbéll, pihent agyú. n0 1 mdi az is drágább. A porrongy. Indokolni is lehet; A **11 ** artnl,il 0 rongyot. kátin Teázás elmaradása miatt pedig ne hallassunk i’^Saár | Sokba korülne o (eltörlése. A feltörlarongy is (priska) Készül a vizsgamunka. Farkas Maya felvételei Virágkötők a Kakuk Galériában A galéria egy részlete. Sajőszentpéter új nevezetessége a Kakuk Galéria. Avagy a lila ház, a Kossuth Lajos utca páratlan oldalán. A virágkötés mesterei, Kakuk Lajos és felesége, Zsuzsika, valamint a festőművész Mezey István fogtak össze, hogy egy sokak szerint „már nem is ideillő” ékszerdobozt varázsoljanak a bányászváros közepébe. Eszményi hely azok számára is, akik arra az elhatározásra jutottak, vagy jutnak, hogy virágkötészetet tanulnak a megyei KISOSZ tanfolyamain. Itt elleshetik a mesterházaspártól a szakma minden titkát, leckét kaphatnak ízlésből! szépségszerefetből, szakmai tudásból, s megcsapja őket más művészetek, például a festészet, a szobrászat, a tűzzománc- és kerámiaművészet szele is. — Megmondani is nehéz, hány tanfolyamot vezetett már Lajos — mondja Zsuzsika, a feleség. — Akik most vizsgáznak, tavalyi haimadik tanfolyamunk végzősei. A 34 fős csoport egyik fele vasárnap, másik fele hétfőn kapott, illetve 'Kap oklevelet. tam kíváncsi, ikik ok? Miért akarnak virágkötészetből végzettségre szert tenni? Miért vállalják, hogy télén, ha kell, a legnagyobb hidegben is’ eljönni más település ékről Saió- szentpeterre Kakukék szentélyébe ? helybeli vagyok — mondja Árva Ferencné. — Gyesen töltőim az időt, s nagyon nagyon szeretem a vi- ■•agot. itt annyi újat tanultam meg róla, hogy az egvBFMeK fantas^us. g A LM-ben dolgozom, de a mai világban nem lehet tud- esviJClnek - hogyan alakul slrsa í^rCl a másikra a veszemL h0t’. hogy basznál: 'm, ,yrágkötészetnek, «4Se SSSS ne Pataki Ilona. Nemrégen Vállalat HMÍ,Sk°lcÍ neri e 1 do!?oz°.Ía volt, most P g egyelőre nincs reménye az elhelyezkedésre kénnen váUalatnál tulajdon- volt a Semi™ közöm nem közien« r,a8hOZ- legalábbis nem' I« viszont főt szerzlt6"!' ,Ha Sya'korlaeigy saiáitk’ ■t^an beleváigok 83 saJait virágboltba. be^JT** szövetkezeti Deciotgoz.o munkából se nagyon lehet mégélni - kanszárol'^T8 be-szélgetésbe Mérői-ŐMál?n0fné’ aki Szend- 1 ■ at a tanfolyamra, Koóf TiháSÍk JyeSen '«VO, Tiborne Radostyánból. "oírfdeje laf^" azonban sss& s S&ISSS sítom a? m’ hogy baszno- m az U1'es órákat, boltin a'ki mar ren<ielkezi.k ttal' s azel't jött ide tanulni, hogy az üzletben árusított virághoz a maga számára szakmai tudást is szerezzen. — Miskolcon, az Árpád utcai „Coala”-boltban dolgozunk barátnőmmel, Évával együtt — mondja Lajagut Martinkóné Marietta. — A bolt — amely a Bioszféra Kisszövetkezeté — az ajándékok mellett virágot is árul. Ezentúl sokkal szebb összeállításokban és kompozíciókban mint eddig ... A vizsga már megkezdődött. A hallgatóik először menyasszonyi csokrot ikötA január első és második hetében megismert árváltozásokat újabbak követték, és a drágulás mértéke most is negyven, ötven százalék körül alakult, mondhatnánk úgy is, gorombán elszabadultak az árak. Sírnak a boltosok, ebből is abból is kevesebb fogy, és a még negyvet-ötven százalékkal meglódítbtt árakon sem gyűlik össze annyi pénz esténként a pénztárakban, mint jóval régebben a mai szemmel nézve nevetségesen alacsony árak korában. Bárkit kérdez is közülük az ember fia, egy sem érti, hogyan jön ki ebből az újdonnan új pénzügyminiszternek a nagyjából, egészéből számított 18 százalékos inflálódás. Dehát ő tudja, mi csak elszenvedő alanyai vagyunk ennek a pénzügyi szemfényvesztésnek, és mint ilyennek, jobb, ha nem beszélünk bele a szakemberek dolgába, ők ezt jobban tudják. Nézem a Shakespeare ösz- szes drámáinak terjedelmével vetélkedő nagyságú papírhalmazt, ami az árváltozások listáját őrzi a boltosok számára. Esküszöm, közülük sokan ott tartanak, hogy inkább a királydrámák feszes dikcióit sila- bizálnák szívesebben, mint ezt a tétel- és árözönt. Mert itt az étolajtól a kekszen át a huncut nyálig-az utóbbi egy csokifigura neve — minden valami rém unalmas, hiszen csak a számok változnak mögöttük, lassan már hetente. nek — a legújabb, amerikai stílust Ausztriából hozta el számukra Kakuk Lajos... — majd görög koszorú, egy- háromszálas csomagolás, szárazdíszikészítés és ajándék díszt tés következik. — Ügy vélem — mondja a tanfolyam vezetője —, hogy valamennyien megkapják az oklevelet, amely egyfajta biztonságérzet is számukra ezentúl. S hogy mikor lesz legközelebb ismét tanfolyam? Ügy tudom, hogy a megyei KISOSZ márciusra tervezi. (nyikes) Itt van ez a huncut nyúl is, a maga szezoniális jelenlétével. Mit keres ez most télnek évadján a drágulási lista szám- és betűtengerében. Ilyenkor télen nyugodtan ellapulhatna, és ráérne hallatni magáról akkor, ha eljön az ideje, amikor kivirít a húsvéti tavasz, kizöldül körülöttünk a világ, amikor magunk is erőt gyűjtünk újabb megpróbáltatásainkhoz, törettetéseinkhez a feltámadás erejében sütkérezve. Nem, ez a szellemnyúl már most itt huncutkodik, mikor még el sem készülhetett, mert talán még csokinyúlból is a friss a legjobb. Itt van és még sincs. Semmi kétség, húsvétra elkészül, ott csillog, ragyog majd a gazdagabb gyerekek ajándékai között. Az ára azonban már most itt van, méghozzá fennhéjázóan, rátartian magasabb mint tavaly év végén, S amilyen huncut ez az állami nyúl, még képes húsvétig tovább drágulni. Ha mondjuk februárban ismét többet ragasztanak majd a talpára egy tízessel, akkor megint csak harminc százalékkal lesz drágább. A kétszer, háromszor harminc százalékkal dráguló nyúl kevés gyerek fogazatában tesz majd kárt, és ez is egy nyereség. Idestova az egyetlen nyereségünk. Csak a nyúl huncut? A „szellemi minőség” kollégiuma