Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-05 / 285. szám
1990. december 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Borsod-Abaúj-Zemplén jelképe Az önkormányzati választások utolsó aktusa a megyei képviselet kialakítása. Mert hosszas viták után mégiscsak van megye, ha nem is olyan, mint a régi, de megmaradt a terület, s megmaradt a név is. A helyi önkormányzatok sorra felújítják, megalkotják jelképeiket. Csak a megyének nincs még mindig jelképe. Három esztendeje megpróbálkoztunk egy javaslattal. Akkor ez megfeneklett. Most már nincs sem törvényes, sem ideológiai akadálya, hogy Bonsod-Abaúj-Zemp- lónnek legyen jelképe. A három esztendővel ezelőtti javaslaton kissé módosítottunk. Ügy véljük, ebben a formájában tetszetősebb, kifejezőbb, jobban kötődik a hagyományokhoz. A négy mezőre osztott csúcs-? köstalpú címerpajzs két felső mezőjén Abaúj-Toma, illetve Zemplén osztozik, a két alsó mezőn Borsod oroszlánja (Abaúj-Toma alatt) és Gömör vára (Zemplén alatt) látható. A pajzsot sisak ékesíti sisaktakaróval, koronáján kiterjesztett szárnyú sassal (utóbbi azonos Abaúj- Torna és Gömör sisakdíszével). Tisztelettel ajánljuk e jelképet a megyei önkormányzat figyelmébe. Jó lenne mielőbb dönteni legyen-e a megyének jelképe (mint már más megyéknek van), s akkor ennek képe a megyei intézmények névtábláin, levélpapírjain, a megyébe vezető utak mentén is látható legyen. A címer évszázadok örökségét változatlan formában újítja meg. őrizzük meg a címerekben kifejeződő több évszázados hagyományt, őseink hagyatékát! Tisztelettel ajánlják tervezetüket a megyei önkormányzat figyelmébe a tervezők: B. Balsai Jolán és dr. Csorba Csaba A címet elolvasva, bizonyára sokan megütköznek; hogy állíthatom egy alapigazságnak hitt elv ellenkezőjét? Ügy, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért téveszme, csak egy pici részigazságot tartalmaz. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk két esztergályosról, akiknek a teljesítménye, végze t munkája jól mérhető és összehasonlítható. Ha ez a két esztergályos minőségileg és mennyiségileg azonosat teljesít egyazon munkahelyen, akkor polgári és szocialista erkölcsi normák szerint is azonos bér illeíi meg őket. Ez az eszme részigazsága. Csakhogy az esztergályosok ezerféle munkahelyen dolgoznak. Tételezzük fel, hogy egyik esztergályosunk egy jól működő, nyereséges, — a másik egy rosszul működő, veszteséges gyárban dolgozik egyformán jól. Például egyforma tengelyeket esztergálnak. A jó gyár ezeket a tengelyeket nyugati piacon is jó áron eladható gépbe építi be, a rossz gyár pedig olyan gépbe, ami szovjet piacon is áron alul adható csak el. Legyen egyenlő most is a két esztergályos fize ése? Próbálja meg mindenki kérdésemre megadni a maga válaszát, mielőtt írásom tovább olvasná. Ugyanis e kérdés rossz megválaszolása is hozzájárult a szocializmus megbukásához. A 70-es évek elején nagy vita folyt a válaszon. A pártveze és és a kormány úgy döntött, hogy egyenlő bért kell adni a két esztergályosnak, mert a rossz gyárban becsületesen dolgozó (ezt most ne vonjuk kétségbe) esztergályos nem tehet róla, hogy a gyár veszteséges. Ö megtett minden tőle telhetőt. S ez az érvelés a nagy tömegek előtt igaznak is tűnt. A gyár vezetőit sem lehetett felelősségre vonni a vesz eséges termelésért, mert nem ők döntöttek arról, hogy mit gyárának. A terv- gazdálkodásban ezt előírták nekik. S itt eljutot unk a szocializmus egyik alapelvéhez, a tervgazdálkodáshoz. Azt hirdettük, a szocializmus azért magasabb- rendű, mint a kapitalizmus, mert abban tervszerűség van, nem érvényesülhet a piaci anarchia. Majd mindenből annyit termelünk, amennyit kell. Ez szépen hangzott. Mivel az árakat is az állam szabta meg, s azoknak semmi köze nem volt a világpiaci árakhoz, egy-egy gyár nyeresége attól is függött, hogy az ő termékének hogy szabták meg államilag az árát. Ez tovább bonyolította a helyzetet, hiszen jól dolgozó gyár is lehetett veszteséges és fordítva. Ha a gyár veszteséges volta nem a munkások és a vezetők hibája, akkor a nyereségessége sem a kollektíva érdeme. így nem tűnt igazságtalannak az sem, hogy a jó gyárak nyereségét elvonta az állam, s abból pótolta a veszteségek hiányát. És ezen a ponton bukott meg a szocializmus. Ebben a rendszerben ugyanis nem volt érdemes nyereséget termelni, mert úgyis elvonták. A legjobb kollek ívák sem tudtak fejleszteni, kapacitást bővíteni, hisz’ ezt a nyereségből lehetett volna. Nem tudták jól megfizetni munkásaikat, így azok munkaerejüket, szaktudásukat a hétvégeken, a 2. gazdaságban kamatoztatják, s a munkahelyükön pihenték ki magukat. Végül ezek a legjobb üzemek is veszteségesek lettek. Nem volt jobb a helyzet a veszteséges vállalatoknál sem. Azok meg azért nem törték magukat, mert az állam úgyis kifizette a hiányukat. Még prémiumra is futotta. így aztán lassan minden gyárunk veszteséges lett. Most már a hiányok pótlására csak külföldi kölcsönök maradtak. A többit az olvasók is tudják. Ma már ott tartunk, hogy a korábbi kölcsönök ka- ma’ainak törlesztésére vesszük fel újabb kölcsöneinket, s nem jut a gazdaság élénkítésére. Mi lehetett volna, mi lehet az egyedüli megoldás? Meghagyni a jó vállalat nyereségét. Engedni, hogy fizethessen háromszor annyi bért esztergályosának, mint a rossz gyár. Ha piacképes terméket tud produkálni, fejleszthessen, s akkor elszívja a veszteséges üzem jó szakembereit, s az elsorvad magától. Engedni kell a piaci törvények, a kereslet-kínálat törvényének érvényesülését. Nem lehetnek egyidejűleg szabad és kötött árak, hiszen úgy nem egyenlők a verseny- feltételek. Az igazságos verseny pedig mindig teljesítményre ösztönöz. Tudomásul kell vennünk, hogy az emberi munkának annyi az értéke, amennyit a piac elismer. Egy ember agyondolgozhatja magát, ha áruja nem kell a vásárlóknak, éhen halhat. Felejtsük el tehát az „egyenlő munkáért egyenlő bért” látszatigazságát, s azért csak az azonos munkahelyen harcoljunk. Egyébként is! Mi az, hogy egyenlő munka? Hány óra mérnöki munka egyenlő 1 óra szakmunkával? Milyen szakmunkával? Ahelyett, hogy egymást eszik a képviselők és az állampolgárok is, nem lenne érdemesebb közösen felülvizsgálni szép téveszméinket, amik zsákutcába vezették az egész szocialista tábort, nemcsak hazánkat? Borsos István Encs „Mi szem-szájnak ingere" „Export" a szomszéd megyébe (Folytatás az 1. oldalról) Teleki Istvánné, a Szerencsi ÁG. értékesítési előadója elmondta, hogy a három élelmiszerboltot a Szerencsi Cukorgyár, az Ágker. Kft., valamint az állami gazdaság hozta létre, mivel Borsod megyében telített a piac, ési már nem .tudnak több terméket értékesíteni. — Vásárosai arnényban november másodikán, Záhonyban még májusban. Kisvár- dán pedig augusztus végén nyitottuk meg ezeket az élelmiszerboltokat — mondta Telekiiné és hozzátette: főként, a kisvárdai és a vá- sárosnaményi boltunkban nem alakulhatott ki még egy stabil vásárlói kör, hiszi’ ezeket nemrég nyitottuk meg. De a tapasztalat máris az, hogy ezeknek az élelmiszerboltoknak tovább kell bővíteni az áruskáláját, ezért a Füszérten keresztül bizonyos húskonzerveket, fűszereket szerzünk be, száraz- tésztákat kínálunk, mert mi kezdetben csak sertéshúst és húskészítményeket akartunk árusítani. A fő profil ’természetesen a három cég terméke. így a cukorgyár — kiiktatva a viszonteladókat — közvetlenül a vevőknek szállít, kedvezményes áron tudja kínálni a kristálycukrot, a barnacukrot, s mindezeket kis- és nagy tételben —, akár több mázsát is — szállít. Csatlakozott hozzánk a Miskolci Hűtőház, gyorsfagyasztott és mii relit termékeit kínáljai, míg az Ágker. Kft. gyümölcsitalokat, üdítőket, rostos italokat, borokat és égetett szeszes italokait szállít. — Meggyőződésük, hogy be lehet törni ilyen piacokra, és felhalmozódott termék- mennyiségeink miatt ez nekünk fontos ás — mondta az előadónő. Miközben közeledünk az első üzlethez Vásárasna- ményben, az állami gazdaság másik értékesítési előadója, Pásztorné Cziimre Etelka hozzátette: attól függetlenül, hogy ilyen messzire vannak ezek a boltok, érdemes velük foglalkozmá, mert nem olyan rosisz ma már a kapcsolattartás, hogy emiatt valamilyen nagyobb gond legyen. — Gazdaságunkban termelt sertéshús mellett tojás- értékesítéssel is foglalkozunk, mert beláttuk ezen a vidéken a húsféleségekből inkább azok a kelendőbbek, amelyek alacsonyabb árfek- vésűek. A forgalom tulajdonképpen az itt élő lakosság fizetőképességén múlik. — Ennek megfelelően elégítjük ki az igényeket termékeinkből. Hetente kedden és csütörtökön szállítunk mindhárom üzletbe. Ez majd a nyárra is érvényes lesz, mivel jól felszerelt hűtőkamránk van itt, bár hűtőládákban is 'tudjuk tárolni a húsféleségeket, a Miskolci Hűtőház termékeit: mélyfagyasztott baromfihúst, a fagyasztott zöldborsót, galuskát. S hogy megéri-e? Teleki Istvánné így válaszolt: — Gazdaságunk is jól jár, mert termékeinkért a nagykereskedelmi ár helyett fogyasztói árait kapunk. És ez nem elhanyagolható, hiszen úgy tűnik, hogy a havi forgalom szerint egymillió forint árbevételhez juttatja a céget boltonként. A szállítási költség pedig nem olyan tetemes, amiért ne érné meg Szabolcsba szállítani az élelmiszereket. A három városnak jobb a vonzáskörzete is, mint egy borsodi nagyközségnek, és nem mellékes az sem, hogy szállításikor például a nyíregyházi Búza téri tojásboltba is hozunk egyúttal havi egymillió tojáisit. Vásárosnaményben a Szerencsi Állami Gazdaság Hús- és Élelmiszer Szaküzletének vezetője Emődi László örül a szép és higiénikus környezetnek. — Napi 70—80 ezer forint a forgalmunk, és a vevők is elégedettek — mondja —, bár szeretnénk több töltelékárut, disznólábat, körmöt, olcsó kolbászt, hurkát, virslit kapni. Reméljük ezekből is ki tudjuk majd elégíteni a város lakosságát. Kisvárdán Kassai László- né negyedmagával üzemelteti a hús- és élelmiszerboltot. — Augusztus második felében nyitottuk meg az üzletet és eddig az összes forgalom négymillió forint volt. Nemcsak a kisvárdaiak, de a környékbeli települések lakói közül is sokan ifit vásárolnak, hisz’ itt van a közelben a buszmegálló. Nagyon szeretem azt a boltot. Igaz, a szakmát is, hiszen én még igen jó kereskedőknél tanultam — mondja az üzletvezető. Záhonyban egy kicsiny ékszerdobozhoz hasonlít a szép bolt, melynek vezetője Tim- kó Mihályné, aki másodmagával dolgozik az üzletben. Mi vagyunk a rakodómunkások, az eladók is. Sajnos nem főúton van a bolt, akkor nagyobb lenne a forgalom. Igyekszünk mindenféle húskészítménnyel ellátni a lakosságot és az állami gazdaság meg a cukorgyár termékeiből külön „szerencsi sarok” mutatja be a termékeket, jóllehet nem mindig tudunk olyan árut kínálni, amilyet szeretnének a vevők. A nagy távolság — úgy látszik — nem akadály. Nem akadály a szervezés lsem, és bizonyára kiszámolták e vállalatok, hogy a szállítási költség, a szervezés kevesebbe kerül, mintha Borsod megyében — helyben — olcsóbban adnák az áruikat. Persze mii megyebeliek egy kissé fanyalogva vesszük tudomásul a piac farkastörvényeit. De hát ezzel is meg kell barátkoznunk ezután. (bekecsi) A Mezőkövesdi Városi Művelődési és Sportközpont Pályázatot hirdet sportcsarnok-vezetői munkakör betöltésére. A pályázatot december 20-ig kell benyújtani a városi művelődési cs sportközpont igazgatója, Mezőkövesd, Béke tér 20. címre. _ ^^***^^ mmm 8 m I «JL í I ~ m i »«Pi jr f \ I pi I nfi I ót I o n éámm V*/ I J Vw/ 8 Sl 8 8 I I Már az elmúlt esztendőben elkezdett akadozni a TVK vegyipari benzinellátása. Hogy mindez mégsem okozott jelentősebb gondot az olefingyár termelésében, abban döntő szerepe volt annak, hogy a kombinát vezetése időben intézkedett a dollárelszámolású import- benzin beszerzéséről. Azóta szinte állandósultak a benzinvásárlással kapcsolatos nehézségek. Ezért született még 1989 tavaszán olyan vállalati döntés a TVK-ban, hogy megépítenek az olefingyárban egy új technológiával működő piro- lízis kemencét, amely vegyipari benzin helyett gázolajat használ, illetve ez esetben gázolajból állítanak elő etilént. A X. pirolízis kemence szállítására másfél évvel ezelőtt írták alá a szerződést a holland KTI céggel. A napokban arról értesültünk, hogy a több, mint nyolcszáz millió forintos beruházás befejeződött, és az új pirolízis kemence megkezdte a próbaüzemelést Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a jövőben ennek a pirolízis kemencének a termelésbe állításával az olefingyár éves szinten több tízezer tonna etilént már gázolajból termel. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy mintegy húsz százalékkal növekedjen az olefingyár névleges termelő kapacitása. Mint megtudtuk, a kombinát vezetése tervezi, hogy jövőre újabb két pirolízis kemencét alakít át gázolajfelhasználásra.
