Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-30 / 305. szám
1990. december 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Szilveszteri futás Ózdon Első alkalommal rendeznek utcai futóversenyt szilveszter éjszakáján Ózdon. A jelentkezőket 23 órától várják a Liszt Ferenc Művelődési Ház előtt, a nevezési díj 50 forint. Rajt; 23 óra 30-kor. Cél: Ózdi Kohász-stadion. A 3 kilométeres, minden bizonnyal jó hangulatú eseményre bárki jelentkezhet. A leggvorsab- bak még 1990-ben, a kocogok pedig már 1991-ben érnek célba, így nyilván durrannak majd a pezsgőspalackok is. A szervezők „doppingszerről” is gondoskodnak, a különböző kategóriák legjobbjait pénzdíjazásban részesítik — érdemes lesz tehát igyekezni. „lm szabad mindig nemei mondani" Fejedelem György örömei és gondjai A közelmúltban tartotta meg soron következő küldöttközgyűlését a Kazincbarcikai Vegyész SE. Az eseménynek az adott különös izt, hogy vezetőséget is választottak a résztvevők. A petárdarobbanás elmaradt, a tiz esztendeje hivatalában lévő Fejedelem György elnök újra bizalmat kapott. — Mi játszódott le Önben a közgyűlést megelőzően? — Nem volt: idő izgulásra, a gondolataimat lekötötte az előkészítés, aztán a napi teendők is adtak munkát. — Amennyire a KVSE idei eredményeit ismerem, különösebb izgalomra egyébként sem volt oka ... — Valóban. A klub fennállása óta ez a legeredményesebb esztendőnk. Sportolóink 112 olimpiai pontot szereztek. Emlékezetes produkcióval rukkoltak elő a labdarúgók, akik osztályozó! játszhattak az NB I-be kerülésért. Röplabdázóink felkerültek az A-csoportba, s pazar őszt hagytak maguk mögött. súlyemelésben a Pátrovics—Egri—Papp trió alkotott maradandót, amit az utánpótlás OB-n begyűjtött 5 aranyérem és a 46 olimpiai pont fémjelez. De nagyon jó úton haladnak utánpótlás korú birkózóink, s a közismert főváros-cent- rikusság ellenére tartják a lépést a legj óbbakkal ritmikus spontgimnasztikázó- inlk. A választás előtt az is nyugalommal] töltött dl, hogy éreztem: személyemmel szemben aligha táplálhatnak ellenszenvet. — Mire alapozta ezt? Egyáltalán, milyen a vezetésii stílusa? A kompromisszumokra hajlók. így van ez a napi munkában, meg a tervezésben is. Ügy vélem, az észszerű egyezségeikre az élét minden területén .nagy szükség van. — Ne haragudjon, de önkéntelenül jelmerül bennem, hogy ez a túlságos alkalmazkodás arra is jó, hogy elkerülje ez ütközéseket... — Akik jól ismernek, tudják, hogy 'n0m vagyok lágy- kezű, ám a szigorúságnak megvan a maga ideje. Vannak vitáink az edzőikkel, a szakosztályok képviselőivel, irányítóival, de egy vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy nem szabad mindig ne016'' mondani. Sikeréi mónyre mindenkinek szüksége v’an> roppant lényeges momentum ez a napi kapcsolatokban is. Egyébként nem kerülöm el az ütközésekét, de azzal valamennyi m unkáitánsam nak tisztáb a n kell lennie: ha másképpen alakulnak a dolgok, mint ahogy szeretné, unnák bizonyára komoly oka van. Az lenne az ideális, ha minden kérést maximálisan ki tudnánk elégíteni, ez egyelőre csak vágyálom. — .Milyen a kacsolata a KVSE edzőivel? — Zökkenők mindenhol akadnák, a magam részéről mégis felhőtlennek mondom. Alapvető szempont, hogy a szakmái munkában az ő akaratuk érvényesüljön. Nálunk miindemlki klbontákoz- ba thatja képességeit, senki nem gátolja az érvényesülést, s a szponzor is a nívós teljesítményre vevő. Régen rossz, ha egy klub elnöke tévedhetetlennék véli saját magát! A döntések várható következményeilt neki kell felmérnie, Íbiszen a gazdálkodást, a pénzügyöket és a működés feltételei!: ő ismeri a leginkább. — Ha már szóba hozta a jeltételeket, árulja el: milyenek 'a KVSE kondíciói? — A múltról annyit: ezt az egyesületet a Borsodi Vegyi Kombinát hozta létre és bántotta el. Több, mint három évitizeden keresztül ez volt a bevett szokás, miközben mindenki tudta, hogy a gyáróriiás inerrt saját szórakoztatására vállalta a terheket. A válság a kombinátot sem kerülte el, jövőre például jelentős veszteséggel kel! számolni. Pillanatnyilag a KVSE évente 60 millió forintjába kerül a BVK - nak. s nekünk is tu domásul kell vennünk, hogy máshol sok a lyuk, ráadásul a dolgozók is egyre kevésbé hajlandók a sport javára lemondani bizonyos pénzekről . Pamaszk od h atnék. hogy hitelből kapjuk a fizetésünket, tartozás terhel bennünket, a busz vizsgáztatása 1,2 millió forintba kerülne — de ennek az égvilágon semmi értelme. — Fogalmazzunk világosan: terveznek létszámcsökkentést? — Úgy vélem, a BVK várja tőlünk ezt a lépést. Most olyan szituációban vagyunk, hogy képtelenség előre tervezni. Minden klub máról holnapra él, képtelenség kifürkészni1, mit hoz a jövő. A januári elnökségi ülésen mindenképpen terítékre kerülnék majd a szakosztályok, s egyfajta fontossági sorrendet fel kell állítanunk. Azt szeretnénk elérni, hogy maradjon meg valamennyi, a 2—3 éves szüneteltetés nem járható út, mert ezekben az esetekben rendszerint bekövetkezik a megszűnés. A felélesztésre pedig esély sem marad. Szerintem ha másképpen nem megy, legalább tömegsport-szinten, de őrizni kell értekeinket. — iMiért nem próbálkoznak bővíteni a szponzorok körét? — Gondolja, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe? Tettünk is lépéseket, s négy kft.-t találtunk. A .kört mégis bővíteni kell. Nálunk szerencsére ez nem úgy megy, hogy mutogatnák rám: megválasztottunk, teremtsd elő a szükséges pénzt! Azt jóleső érzéssel nyugtázom, hogy egyetlen szákosztály sem hozakodik elő. télj esith eteti en, irreális követelésekkel. Tudják, csak az osztható el, ami rendelkezésre áll. — Tíz éve irányítja az egyesületet. Miben változott mára a tevékenysége? — Alapvetően sók időt rabol él a pénz után történő szaladgálás. Hét szakosztályunk van., 600—700 között mozog az igazolt sportolók létszáma, jócskán jut tennivaló a hét minden napjára. — Maradjunk még egy kicsit a gazdaságnál. Feltételezem, hogy az önkormányzattól remélnek valamit... — Említettem már, hogy a terheket másként kell elosztani. mint a múltban, s a jelenlegi keretek közül ki kel! lépni. A KVSE-nek működőképes állapotban kell átvészelnie az elkövetkezendő időszakot! Megkerestük az önkormányzatot, amely ugyancsak szűkös cipőben igyekszik táncolni. Kértünk 500 ezer forintot, kaptunk 100 ezret. Ennek is örülünk, de érezhető, hogy a nagyságrendek megítélésében jelentés az eltérés . .. — Hogyan tekint a jövőbe? — Optimista az alaptermészetem. A nevelés, a kisugárzás. a szeretet térhódításával nvílhat reális esélyünk a talpra áll ásna. Boros László Kaszparov és Dobrovolszkij gok más országhoz hasonlóan a Szovjetunióban is eldőlt, kik voltak az év legjobb sportolói 1990-ben. A szovjet sportújságírók szavazásának eredménye sokak számára nem is meglepetés. A maratoni küzdelemben két hónapos csatában Anato- lij Karpov ellen párosmérkőzést nyert, így világbajnoki címét megőrző sakkozó, Garri Kaszparov végzett az élen. megelőzve a kétszeres sífutó világbajnoknőt, Jelena Vialbét. (TASZSZ) * A Futbol című szovjet labdarúgó szaklap — hetente jelenik meg — 118, a futball iránt érdeklődő, abban igencsak járatos sportújságírót kért fel szavazásra. A kérdés: kit láttak az év legjobbjának 1990-ben? A zsurnaliszták tetszését a legjobban a Dinamo Moszkva 23 éves játékosa, Igor Dobrovolszkij nyerte meg, ő 259 pontot gyűjtött. Hatvanhétén helyezték az első, 25-en\ a második helyre, kilencen pedig a 3. helyre voksolták.. (A többiek ennél lejjebb rangsorolták.) Dobrovolszkij mögött a Dinamo Kijev labdarúgója, Szergej Jurán (115 pont) futott be a második helyre, míg a Szpar- tak Moszkva reprezentánsa, Alekszandr Mosztovoj (68 pont) a harmadik helyezett. A Miskolci Egyetem Meggy elnevezésű gárdája (játékosai sötét mezben) tetszetős, látványos futballt mutatott be. „Polgárjogi” harcot nyert a minitoci Mikor kezdődik az első osztályú bajnokság? Egyik ismerősömnek újságoltam, hogy Mezőkövesdre készülök, szeretném látni és megismerni a minifocit. Azt felelte: nem csodálkozik rajtam, ugyanis tudja rólam, hogy kedvelem a teremfocit. Kénytelen voltam lehűteni... A mini- és a teremfoci között ugyanis jelentős a különbség. Szóval Dizel Kupa a kö- vesdi csarnokban. Rendezője a közelmúltban megalakult Gallas Sportegyesület, amely éppen ezt a „műfajt” karolta fel. Meghívták a bő egy hónappal ezelőtti Európa-bajnokság első három helyezettjét, a belgákat, a magyarokat és a jugoszlávokat, továbbá a hollandokat, az olaszokat és még néhány hazai gárdát, például a Miskolci Egyetem Meggy névre hallgató „társulatát”. Érkezésünkkor éppen a „meggyesek” kevertek, több mint ügyesen, fotós kollégámmal talán 16-nál hagytuk abba góljaik számolását. A létesítmény vezetőjének irodája „haditanácshoz” hasonlított. Ugyanis a közlekedési nehézségek, a síkos utak, a hó, szóval a tél, elakadtak az olaszok és a hollandok. Valahonnan telefonáltak, igyekeznek, sietnek. ★ Bemutatták Gaal Endre urat, a Nemzetközi Minifut- ball Szövetség, az IMFF főtitkárát. Hazánk fia, eddig úgy mondtuk ’56-os. A múltjáról már büszkén mesélt, lelkesen ecsetelte a magyar- országi változásokat. Nos, a minifutballt Gaal úr találta ki. Ötletével 1962-ben jelentkezett Belgiumban, sikerrel is járt, napjainkban ott 2000 csapatot tartanak nyilván. A játékot már a hetvenes években megpróbálta szülőhazájába „importálni’, de igazás zöld utat csak ebben az esztendőben kapott és kaptak a sportág itthoni patrónusai. A Magyar Mini- futball Szövetséget már bejegyezték, elismeri az OTSH, mi több, 200 ezer forinttal segítette a kezdeti lépéseit, igy kétségtelen: a minifoci polgárjogot nyert. Tudni kell, hogy a sportág már igen népszerű Németországban, Hollandiában, Dániában, Izraelben, Angliában, Francia- országban, sőt Keleten; Csehszlovákiában és Szovjetunióban, továbbá hódi az USA-ban is. * Borsodban, sőt talán Magyarországon sem rendeztek még a mostanihoz hasonló nagyszabású tornát. A lelátókon szépszámú közönség Kövér Tibor (balról) a Gallas SE elnöke, a mezőkövesdi torna fö szervezője a belga válogatott egyik játékosa mellett viszi el a labdát. loglalt helyet. A nézők olykor nagyokat csodálkoztak, nem értették a szabályokat. Tisztességgel bevallom: jómagam sem voltam tisztában valamennyi paragrafussal. A figyelmes házigazdák azonban rögtön segitettek, a kezembe adták a harmincoldalas szabálykönyvet. Néhány jellemző „apróság”: a kapu magassága 1, szélessége 2,5 méter; a csapatok létszáma 8 fő (4 játékos és 4 csere, vagy 5 játékos 3 csere) ; a játékidő 52 perc, 4X13 perces szakaszokra osztva, a minifociban számolják a szögleteket és minden 4. után szögletbüntető következik. Ezt ketten hajtják végre, az egyik játékos a másik fejére emeli a labdát, akinek azt az üres kapuba kell fejelnie; a büntetőrúgást az alapvonaltól 15 méterre, szintén üres kapura hajtják végre. * A mini- és a nagypályás futball sokáig tűz—víz módjára „viselkedett”. A FIFA mindent elkövetett az IMFF visszaszorítása érdekében, a minit tiltotta és nem kedveli napjainkban sem. Mert konkurenciát lát benne, attól fél, hogy az új sportág játékost, pénzt, szponzort von el. Sokat tenni persze nem tud, a minisek egyébként is mosolyognak, „nagyhatalmi” törekvéseik nincsenek, a játékot tömegsportként ajánlják mindenkinek. Kéznél voltam, hát elpanaszolták hogy jártak a sajtó képviselőivel. Bementek a tévébe reklámot, propagandát, azaz támogatást kértek. Szidták Vitrayt („ ... közvetítjük, ha a sportág képviselői fizetnek érte ...), sza- pulták Szepesit („ ... elkötelezett a FIFÁ-nál és mivel a világszerv a teremfocit patronálja, reakciója nyilvánvaló ...”), de kijutott a lapoknak is („ ... egyik-másik egyszerűen hírt sem ad rólunk...). Mondták: az idő nagy rendező, mindent megold. * Kövér Tibor, a mezőkövesdi Gallas SE elnöke saját és a sportág országos terveiről számolt be. Jövőre kiírják a minifoci NB I-es bajnokságot, és az egyik központ minden bizonnyal a Matyóföld lesz. Budapestben egyelőre nem gondolkodnak, vidékről kívánják „bevinni” a fővárost. A szilveszteri nemzetközi minifocitomát minden évben kiírják, rendszeresen megrendezik, megalakítják korosztályos csapataikat és a sportág vérkeringésbe több ezer embert kívánnak bekapcsolni. Amatőrizmust hirdetnek, szabadidős-tevékenységet ajánlanak. Biztosan sokat hallunk még róluk. Szöveg: Kolodzey Tamás Kép: Fojtán László
