Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-27 / 302. szám
1990. december 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hátranézve előre (?) Korszakok Miskolc szociálpolitikájában Nem kell Bécsbe utazni, valutát költeni, élelmes magánkereskedőink helyünkbe hozzák a leg márkásabb édességeket, illatszereket, tisztítószereket. Ezt a nyugatias kínálatot Miskolcon láttuk, a Hunyadi utcában. Forint kell azonban hozzá - bőségesen. (Fotó: Farkas Maya) Jönnek a helyi adók A bimbózó magyar kapitalizmusban minden ágazat keresi — bizonyos nosztalgiával — a gyökereit. Hátranézve haladunk előre — vagy előretekintve haladunk hátra? Egyáltalán, van valaki, aki ma meg tudja mondani, merre van előre és merre hátra? És mihez képest? Nézzük Miskolc szociálpolitikájának múltját, jelenét, s aki elég bátor, képzelje el a jövőjét. A mai értelemben vett szociálpolitika alapjait az 1886. évi te. 145. sz. paragrafusa rakta le hazánkban, s Miskolc város ennek értelmében alkotta meg 1901-ben a szegények segélyezéséről szóló szabványrendeletet. Ez nem jelenti azt, hogy már korábban nem voltak jótékonykodások a városban. Sőt! Miskolc ezen a téren élen járt az ország városai közt. A szociális élet intenzív volt egységes kerettörvény nélkül is. Példa erre a miskolci szegényház. Mintegy 120 évvel ezelőtt létesült a 126 főre berendezett intézmény a Győri-kapuban. Nagy park közepén, egy földszintes házban helyezték el. A szegényház nemes alapítók áldozatkészségéből született, még az első világháború előtt, s az alapítványok kamatai csaknem teljesen fedezték a szükségletet. Később az értékpapírokban elhelyezett és egykor nagy értéket képviselő alapítványok telejsen elértéktelenedtek, s az intézmény mintegy 40 000 pengőre rúgó évi kiadásait a város házi pénztárából fedezték. Az ötvenes években a telek utcai frontjára új épület került. Ez a szocialista gondo otvuuao csodája volt — a régi udvari épülethez képest. Mindenki örült, büszke volt. Aztán, legendák, különféle variációk keringtek arról, hogy Rákosinak nem tetszett egy ilyen intézmény a főútvonal mellett, meg arról, hogy valamelyik funkcionárius rokona került oda és szégyell- te —, de a lényeg az, hogy a városból vidéki kúriákba telepítették a gondozottakat, mondván, hogy ott jó a levegő, meg egy szocialista városképbe nem illik bele a szegényház. A szocialista társadalomban ugyanis a szegénység, mint olyan megszűnt, ergo ház sem kell neki. Aztán a Rákosi-korszak- nak vége lett, győzött a józan ész és belátás. A Szent- péteri kapuban felépült a modem, „minden igényt kielégítő”, négyszintes, 460 gondozott befogadására alkalmas új szociális otthon. (Ennek most 20 éve.) Kétágyas szobák, szintenként társalgók, televízió és mindenféle szolgáltatás. Igen ám, de olyan keskenyek a hosszú folyosók, hogy egy tolókocsi mellett már nem lehet elmenni. Messze van a WC, a közös fürdő és a teakonyha. Aki ezt tervezte, még nem látott öreg embert. Ilyenek voltunk a hetvenes években, hogy a kákán is csomót kerestünk. Különben is, ez az időszak visszaesés volt a szociálpolitikában. Az átmeneti visszaesést mutatja, hogy abban az időben a hajléktalanokkal senki sem törődött, nem úgy, mint a húszas években. Akkor a Luther-téren melegedő helyiséget rendeztek be nekik, az úgynevezett Rap- csák-féle épületben, ahol a rászorulók teljesen díjtalanul meleg ételhez jutottak, s 3 helyiségben 12 ágy állott a hajléktalan szegények rendelkezésére. Ott a téli hónapokban naponta 300 gyermeknek és 200 felnőttnek adtak ingyen ebédet. De térjünk vissza a gyökerekhez! Ma igen is bevalljuk, hogy van, azaz lett szegénység. A Baross Gábor utcán újra működik az éjjeli menedékhely, egy másik átmeneti szálláson 39 ember lakhat. Hátrafelé menve ugyan, mégiscsak előre haladtunk — az elvetélt szocializmus után —, mert míg 1927-ben 540 személy étkezett a város népkonyháin, ebben az évben a város 3 ezer ember szociális étkeztetését látja el. Nem igaz tehát, hogy nincs fejlődés ! Ez a szám jövőre nőni fog — ha lesz miből ellátni ennyi embert. Az idén 120 millió forintot fordított a város szociális ellátásra. A jövő évi anyagi kereteket még nem ismerik az illetékesek, de azt biztosan tudják már most, hogy valahogy csak lesz! Miskolc város szociálpolitikai történelmében még sok, felújításra váró hagyomány van. A két háború közt is voltak leromlott gazdasági viszonyok, s mégis túlélte a társadalom. Gondoskodtak a szegény gyermekekről is. Az arra érdemeseknek (nem minden rászorultnak) az 1927—28-as években kiosztottak 742 pár cipőt, 820 pár harisnyát, 522 szvettert. Hét év alatt cipővel 4204, szénnel 4400, tűzifával 3600, napi élelemmel 2807 személyt láttak el. Bizony! És akkor még nem beszéltem az anyák és csecsemők reggeliztetéséről, ami Mrs. S. Singer nevéhez fűződött, és aki 500 anya és 250 1—3 éves csecsemő részére állított fel reggeliző konyhát. — Igaz, hogy ez csak öt. hónapig működött, de a jövőnkre vonatkozóan megjegyzendő ötlet. Az utolsó negyven év elpuhította, túlzottan igényessé tette a magyar népet. Nem tudom, hogy akarnak így bejutni az Európa-ház- ba? Valamit, valamiért. Előbb vissza a gyökerekhez: munkanélküliség, emelkedő árak, lakáshiány, energiatakarékosság és a többi. Nem kell megijedni, a szociálpolitikusok majd visszatekintenek régi kapitalizmusunkra, ahol még nagyon sok ötletet találhatnak, hiszen még nem szóltam a szegényeket kiszolgáló, jótékony célú cipőjavító- és szabóműhelyekről, sem a Horthy-ínségak- ció sokszínű tevékenységéről. Avagy önök a „rothadó kapitalizmusra” várnak? Hölgyeim és uraim, az nekünk egyelőre csak vágyálom. Tessék a földön maradni, ha már így alakultak demokratikusan a dolgok. Különben is, az „Egy lépés előre, kettő hátra” már csak a tánciskolában érvényes. Jelenleg tessék előre nézni,, s tíz lépést hátra menni, mert a szakadék szélén állunk, s az egy lépés előre már zuhanás. Valaki talán mást ígért? Adamovics Ilona Ismét szó van a helyi adókról. Sokan úgy vélik, ez az adónem tovább növeli majd a lakosság már-már elviselhetetlen terheit. Van, aiki arról beszél, hogy a helyi adó kivetése éket verhet az újonnan megválasztott önkormányzatúk és a települések lakossága közé. Nem lehet még tudni azt sem, hogy a kormányzat nem ezzel az adófajtával próbálja-e meg enyhíteni .a költségvetési kötelezettségeit az önkormányzatok felé. Dr. Kékesi László, pénzügyminisztériumi főosztályVezető-helyettes- sel beszélgetünk. — Mit kell tudni a helyi adóról? — A helyi adó konstrukciója a hazai adózás gyakorlatában teljesen előzmény nélküli. Ma is vannak úgynevezett tanácsi adók, amelyék központi szabályozásúnk, de a településeknek jelentenek bevételi forrást. Ezeket kívánja felváltani a hamarosan az országgyűlés elé kerülő törvényjavaslat. A helyi adótörvény az elképzelések szerint kerettörvény lesz. Ez annyit jelent, ..-o., „.zonyos adónemek közül az önkormányzati testület azt vezeti be, amelyiket a település gazdasági pozíciójának ismeretében szükségesnek tart. — Milyen adónemekről van szó pontosan? — Ezek a következők: építményadó, teldkadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó, és az úgynevezett iparűzési adó. A törvény korlátozza a bevezethető adók maximális mértékét, de rögzíti az alsó határt is, az adóminimumot is. A gazdálkodás komolysága és a tervezhetőség megkívánja, hogy ne fiktív, hanem tényleges adókat, reális mértékekkel működtessenek az önkormányzatok. A törvény csak nagyon szűk körben állapít meg kötelező mentességeket, ez is mozgásteret biztosít az önkormányzatnak, hiszen a mentességek körét ezen túlmenően szabadon bővíthetik. Ha például a település lakosságának ellátása azt igényli, hogy fodrász, cipész, iparosok működjenek, ezt adókedvezményekkel segíthetik. Az iparűzési adó évi mértékének felső határa a tervezet szerint az adóalap 3 ezrelékéig terjedhet. — Nem világos, hogy a helyi adó az önkormányzatoknak csupán egy lehetőség a forrásbővítésre, avagy a kormány „kényszeríteni” is fogja őket, hogy kivessék ezt. Egyesek azt állítják, hogy a központi kalkulációk szerint a helyhatóságok bevételei- nék mintegy negyedét — a személyi jövedelemadót is ideszámítva — ebből a forrásból kellene biztosítani. Az önkormányzati törvényben megjelölt bevételi források között kétségtelenül szerepel a helyi adó, de nem ez a legfontosabb. Természetesen bekalkulálja ezt a költségvetés is. Én úgy becsülöm, hogy az önkormányzatok gazdálkodásához biztosított források között a helyi adók 6—7 százalékot képviselnek. A költségvetés jelenlegi helyzetében és a források ismeretében úgy vélem, az önkormányzat rákényszerülhet arra, hogy helyi adót alkalmazzon. Az egyértelmű válaszhoz azonban ismernünk kellene a központi adók egész rendszerét, és a jövő évi költség- vetést. Mindenképpen számolni kell a helyi adóval is, ez egy eszköz az önkormányzat kezében, melyről az összes forrás ismeretében eldöntheti, kíván-e élni vele. — Ha egy település egyáltalán nem vet ki helyi adót, előfordulhat-e, hogy nem lesz képes a kötelező alapfeladatait sem ellátni? — A kötelező feladatokhoz nyilván az állam biztosítja az anyagi forrásokat, de a helyi adó természetesen befolyásolja az állami támogatást. Az adóminimum pontosan azt a célt szolgálja, hogy legalább ezt kell működtetni ahhoz, hogy egy elmaradott település állami támogatás címén kiegészítő forrásokhoz juthasson. Amelyik település nem vet ki helyi adót, ott 1991. dec. 31-ig érvényben maradnak a régi tanácsi adók. Minden új adónem kivált egy neki tartalmilag közel megfelelő tanácsi adót. — Elég rossz tapasztalatok születtek a néhány éve bevezetett tehóval kapcsolatban. Mi történik, ha az állampolgárok nem hajlandóak fizetni majd az új adókat? — A helyi adó is tartalmaz „kényszerelemet”: ha nem fizetik be, akkor behajtás vagy végrehajtás útján szereznek érvényt a törvénynek. — Alaptalannak érzi tehát a helyi adókkal kapcsolatos félelmeket? — A településgazdai szerepkör ellátása nem csak pénzosztást jelent, hanem meg kell hozni a kényes döntéseket is. A helyi adó bevezetése teljesen más munkastílust igényel, mint eddig volt. Mostanáig a központokba jártak kérni, kilincselni, osztozkodni. Ma felelősen fel kell mérni a település gazdasági lehetőségeit, adottságait, a lakossága teherviselő képességét. Alapos előkészítés és helyi politikai munka után kerülhet csak sor a helyi adók bevezetésére. L. J. m MmméLmmm Cr#eS Mindenütt jó, de legjobb otthon. Különösen karácsonykor. Családi szeretet, bejgli, fenyőillat, meg minden. De jó ez a várázs ... Ilyenkor kiürülnek a munkásszállók, a kollégiumok, a laktanyák, mindenki hazafelé igyekszik. Ezt teszem én is ... Végre kint vagyok az állomáson. Egy pillantás a bőröndömre. Nemcsak a fogantyúját szorongatom-e a kezemben, merthogy a buszon olyan messze csavargóit tőlem, ameddig csak éppen a karom hosz- sza engedte. Oké, minden rendben, szorosan magam mellé helyezem, ha már megvan. Körülnézek és koncentrálok. Először is meg kellene váltani a menetjegyet, venni egy Északot, jó lesz olvasgatni hazáig. Egy csésze forralt bor is megjárná, mert eléggé hideg van és ... — Személyvonat inul Hidasnémeti felé a hatodik vágányról. A vonat minden állomáson és ... Tyű, a betyárját, még lékésem! Aztán itt turbékol- hatok, amíg indítják a következőt! Rohamra fel, rajta barátocskám, most mutasd meg, hogy milyen ügyes gyerek vagy. Ezek ám könnyen megteszik, hogy itthagynak: eggyel több vagy kevesebb utas, nekik teljesen mindegy. Na. nézzük csak, melyik pénztárnál vannak a legkevesebben? Ejnye már, ne tétovázz olyan sokáig, állj már be valahová! Láthatod. hoev teljesen mindegy. Mindenütt sokan vannak. Hű. de jó. már nem is én állok a sor végén! Egy pillanat és máris utolsóelőtti lettem. Csak gyerünk gyerekek, gyerünk gyorsabban! így ni, hadd tolok rajtatok egy kevéskét. Én nem értem, hogy lehet valaki olyan kényelmes? Nézzék már azt a kucsmás embert, a jegyét már eléje tették, és még csak most keresi a pénztárcáját. Nova jidrányba kérek egy menetet! Köszönöm. Ha jól láttam, csak egy forintos volt. Kell a sepregetőknek is. ‘Na, de aztán most már futás, egy, kettő ... Hát azt hiszed, lehet itt futni? Ejnye no, még fellököm az újságárust. Elnézést. Egy Északot kérnék szépen. Hogy honnan és hová utazik ez a tengernyi nép? Nézd már, hogy lökdösnek. Na, én sem hagyom magamat. Ne haragudjon! Bocsánat! Elnézést! — Hopp, ez jól sikerült. Na, végre. Majdnem leragadtam. Ügy szuszogok, akárcsak egy kovácsfújtató. Hogy mit mond?Hogy én kitöröm a nyakamat. Megáll az ember esze. Méghogy levágja a nyakamat a kerék? Edzett nyak ez gyerekek, inkább a vonat siklana ki. Ah, de mit is értetek ti hozzá... Be kellene menni a kocsi belsejébe. Nem tetszik nekem ez a peronbéli társaság. Különösen nem bírom ott, azt a borvirágos orrút. Nézd, hogy locsolja a kö- vidinkát. Még csak le sem tudja ejteni azt a flaskát, olyan sokan vagyunk. Tessék csak! Parancsoljon! Gyűrődünk, kavarodunk. Hol erre, hol arra, mint a búzatenger. Fel kellene venni a gombomat. Ezek is miért tolakodnak végig a szerelvényen ? A fene enné meg azt a lúdtalpát! Hát nem az új cipőmet sároz- za össze? Na, nekem ebből elég! Pardon! Megengedi, hogy tovább haladjak? Köszönöm. Elnézést! Tessék várni, majd én segítek. Ugyan kérem, semmiség az egész. Nézze, milyen könnyen megemelem. A betyárját! Vajon mi a csodát pakoltak ebbe a nagy batyuba? A néni talán még a káposztáskövél is elhozta otthonról. Kérem. Nagyon szívesen. Ha úgy adódna, máskor is segítek. Nem messze? Szóval Halma jón tetszik leszállni? De kérem, persze hogy fogok figyelni. Tessék csak addig nyugodtan horkanta- ni egyet. Bennem meg lehet bízni.. . Na, te majom, ezt jól megcsináltad. Most aztán lesheted az állomásokat, nehogy a néni fennmaradjon. Na, de milyen aranyos, őt nem érdekli a környezete, feje máris a mellére hanyatlik és már fújja is a kását. Már megtanulhattad, ha jobbról jönnek, a szomszédodba, ha balról, a csomagtartó hálójába kapaszkodj. Ha nincs mozgás a kocsiban, elég a cigaretta- füstbe ... Ejnye már, hát ilven messze van Halmai? De miért is várom én •annyira Halmajt? Ja tudom már, hiszen fel kell költenem a nénit. Utána meg a helyére ülhetek. Így ni. Végre elővehetem a kedvenc újságomat. Csak szorosan a nénihez. Nehogy valaki megelőzzön. Igen, a következő. Én is köszönöm. Sikerült! Paranai János
