Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

1990. október 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 75 ezer falusi ember sorsa bizonytalan Tizenskétmilliárd forinttal került kedvezőtlenebb hely­zetbe a mezőgazdaság, a kormány júliusban bejelen­tett közgazdasági csomag­terve következtében. Azóta a konkrét, malkro- öikonómiai számítások is el­készültek az intézkedések hatásáról. Az intézkedés or­szágosan 640 mezőgazdasági nagyüzemet érint, s hatásá­ra 200 veszteségessé válik. Ez 590 ezer hektáron, 75 ezer ember sorsát tereli a bizonytalanságba. A múlt esztendőben már nyolcvan gazdaság dolgozott veszte­ségesen. most az újabb két­száz üzemmel együtt a bi­zonyíthatóan gyengék ará­nya megközelíti a negyed­részt. Az átlag eltakarja a te­rültetenként eltérően zajló folyamatokat. A számítások szerint Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében 54 gazda­ság kerül vészhelyzetbe az árkiegészítés csökkentése miatt, ez a tavaly is vesz­teséges 24 üzemmel együtt már a gazdálkodók 75 szá­zaléka. Hasonló a helyzet nálunk Borsod-Abaúj-Zemp- ílénben. s csak valamivel jobb Zalában, ahol év vé­géig várhatóan a gazdasá­gok féle lesz veszteséges. Nem kétséges, az árkiegé­szítés mé; séklése piacos magatartást tükröz, közgaz­rüiljön. Mindezeket elismer­ve, a kérdés mégsem kerül­hető meg: kik termelnek a tönkrement, szanált gazda­ságok helyén? A válasz persze kézenfekvő, a ma­gángazdaságok százai kez­dik meg működésüket, s ahol a nagyüzem működés­képtelenné vált, az egyéni kezdeményezés jobb szerve­zéssel, Költségtakarékosabb módszerekkel eredményes lehet. Ez az okfejtés azonban közgazdasági érteltemben sántít, mert a kedvezőtlen adottságú térségekben vala­mennyi gazdálkodó — tehát a kisüzem is — megkapta az árkiegészítést. Az integ­ráló, terméket felvásárló termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és áfészek az árkiegészítés nagyobbik há­nyadát fizették vissza 'tag­jaiknak; így most a mér­séklés a kistermelést és a magángazdálkodást is anya­gilag érinti. A parasztember pedig számol1, s mivel a nyereséges termelésben ér­dekelt, abbahagyja vagy el sem kezdi a számára vesz­teséget hozó termék előállí­tását. Közvetve tehát az ár- kiegészítés mérséklése a privatizációt is fékezheti. Mellőzi az intézkedés azt a sokat hangoztatott köz­gazdasági tételt is, hogy Magyarországon az agrár­bad árak lazítottak ezen az elven, de éppen a legfonto­sabb termékek árcentruma — a szabad ár után is — követte a hagyományos gondolkodást. Jó példája ennek a nyár elején kirobbant árvita. Az aratók úgy tették dolgukat, hogy nem tudták, mennyit kapnak az étkezési búzáért A kormány nem fogadta el a felvásárlásiár-emelést, s így ugyanazon terméknél — a búzánál — kiéleződtek a korábbi eredetű ellentmon­dások. Mindezek persze vár­hatók voltak, hiszen a ta­karmánybúza szabad ára, az étkezési búza hatósági ára egymásnak ellentmondanak; az értékesebb terméket hoz­zák hátrányos helyzetbe. Működnek még a régi mechanizmusok, fölbukkan­nák a fiskális megoldások. Az utóbbiak közé tartozik az exporttámogatási kul­csok szinte lineáris csök­kentése. A cél nyilvánvaló, a költségvetési kiadásúkat kíméli a támogatási kulcsok 10—20—30 százalékos mér­séklése. Ez átmenetileg va­lóban kisebb kiadásokkal jár, ám nem kellő gondos­sággal számol a hosszabb távú érdekékkel. A támo­gatás elapadása már az idén mérsékelheti az agrárexpor­tot, amikor a korábbinál Az emődi Szabadságharcos Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben eddig még nem foglalkoztak töktermesztés­sel, ám idén ősszel, először 30 hektárról takarítják be a héj nélküli tök legértékesebb részét, a tökmagot. S ehhez most a szokásosnál sokkal kevesebb kézi munkaerőre van szükség, amit kell, el­végzi a tökmagfejtő-gép. A háztájiban dolgozó 35—40 embernek csak az a felada­ta, hogy szépen, sorban mennek a gép mellett, szed­ve a földről a tököt, s do­bálják bele. A mag bentma­rad, a melléktermék a föld­re hullik. Így, ez — bár je­lentős mennyiség —, most még kárba vész, pedig ta­karmányozási célra biztos lehetne hasznosítani. Ha az osztrák cég tulajdonában le­vő gép ittmarad, talán majd ennek összegyűjtésére is ki­találnak valamit. Ám, most még csak próbaként dolgoz­nak vele az emődi földön. Jelenleg kettő van hazánk­ban kipróbálás alatt, ezeket a vépi vetőmagüzem hozatta be. A kifejtett tökmagot ex­portálják. Fotó; D. K. dasági eszközökkel avatko­zik be a termelési folya­matokba. Láthatóan is ér­vényt szerez annak a íko- í'áhban is sokat hirdetett elvnek, hogy a veszteséges termelés kordába Ikénysze­termékék árai az átlagos adottságú területeik hoza­maihoz. közgazdasági viszo­nyaihoz igazodnak; vagyis ahol rosszabbak a termőhe­lyi feltételek, indokait az árkiegészítés. Jóllehet a sza­ikedvezőbb fizetési mérle­get vállalt az ország jövője érde/kében. A jelen és a jövő kerül érdekellentétbe az intézke­déssel, s ezt még az sem menti, hogy az első fél év­ben a tervezettnél nagyobb összegű exporttámogatást íkaptak a termelők. Ennek gyökerei ugyanis kormány­zati hibákra vezethetők vissza, jóllehet nem csupán a jelenlegi irányításra. Nem vitatható, a hibákat célszerű feltárni, kijavítá­sukra intézkedéseket kell hozni, ám ezek valameny- nyi következményét nem le­het csupán egyik oldalra, a termelőkre hárítani. Ha mégis ez történik, feltétlenül számolni kell a válaszlépé­sekkel, azök költségvetési, közgazdasági, ellátási hatá­saival is. így korrekt a kap­csolat, ez felel meg a hőn áhított piac szabályainak. V. F. J. A kukorica felét betakarították A mezőgazdasági üzemek túljutottak a kukorica-beta­karítás felén. Az eddigi ta­pasztalatok sajnos azt a bo­rúlátó becslést igazolják, hogy az idén a vártnál leg­alább 2,5—3 millió tonnával kevesebb kukoricára számít­hatunk. Mint Bállá István, a Földművelésügyi Minisztéri­um mezőgazdasági főosztá­lyának főtanácsosa elmon­dotta: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az aszály mi­att a múlt évi 6,22 tonnás átlaghozammal szemben, az idén mindössze 4,3 tonna lesz a kukorica hektáron­kénti átlagtermése. BRUNATA A/S, DANFOSS, INTERAG RT., MONTAVID RT., BORSODTÁVHÖ cégek 1990. október 11-én (csütörtökön) 14 órakor, A MÉRÉS SZERINTI KÖLTSÉGELSZÁMOLÁS LEHETŐSÉGE A TÁVFŰTÉSBEN címmel szimpóziumot rendeznek, a Tudomány és Technika Házában (Miskolc, Felszabadítók útja 5.) Minden érdeklődőt szeretettel vámok! A hernádnémeti Hernádvölgye Mgtsz hernádnémeti baromfitelepén pecsenyecsirke eladást szervez, amig a készlet tart. 1990. október 12-13-án, 8-14 óráig. Értékesítési súly: 1,20-1,50 kg/db. Értékesítési ár: 64 Ft/kg. Az Avas Bútorgyár hogy márkaboltjának telefonszáma megváltozott. Telcfonszámunk új, választékunk a régi! A nagy érdeklődésre való tekintettel engedményes akciónkat meghosszabbítottuk. Ismét gyártósoron a Monaco, Palermo, Karolina, Borsod ex szekrénysorok. Ezen kívül kárpitosgarnitúrák, étkezők, kisbútorok nagy választékával várjuk vásárlóinkat. AVAS MÁRKABOLT Miskolc, Tüzér u. 15—18. Telefon: 46-811 46-609 46-490 Nyitva hétfő kivételével munkanapokon 9—17 óráig, szombaton 9—13 óráig. Amerikai—magyar vegyes vállalat termékértékesítő szaktauácsadókat keres Állatorvosi vagy agrár egyetemi végzettség, állattenyésztő és takarmányos szakmai gyakorlat és angol nyelvismeret szükséges Jelentkezést rövid szakmai életrajzzal az alábbi címre kérjük: PURINA—HAGE Rt., Nádudvar, Kossuth u. 2. ÉPÍTKEZŐK, ÉPÍTŐANYAG-KERESKEDŐK FIGYELMÉBE! A BETOMARK KFT. Miskolc, Pázsit u. 34. (tel.: 47-216) megkezdte az EB 60/19 jelű FÖDÉMBÉLÉSTEST (KEFNI) gyártását ÁRKEDVEZMÉNNYEL előjegyezhető november közepéig 26 Ft + áfa áron Igény esetén — 3000 db felett INGYENES — SZÁLLÍTÁST biztosítunk Szoritóba! Következik a második menet! Fordított ez a világ. Azok a sokat szidott kapitalisták győzelemre segítik a szom­széd szocialista pártját. Kommunista polgármester van számos olasz város élén. Nálunk minden olyan párt­ra kígyót-békát kiabálnak, amelyik nevében a „szociál” (elő)tag benne van. És akkor derült égből a villámcsapás vidéken. Úgy van jól minden, ahogy eddig volt. Az eddigi rendszer szekértolói, formáli­san odabiggyesztett tanácsi emberei mégiscsak marad­hatnak a helyükön - kilenc­ven százalékban. Pedig hány szervezet, szö­vetség, párt kiabálta rekedt­re magát, hogy végre a vi­dék saját maga akar dön­teni saját sorsáról. Bajuszos traktoros drágán fizetett rek­lámban adta a világ tudtára, hogy most aztán már nem úgy lesz, mint eddig, nem fognak dönteni a vidék sor­sáról a vidék kirekesztésével! Nem bizony! És döntött is ez a mindig jó közérzetben, mindig derűs, mindig opti­mista hangulatban élő elsőd­leges állampolgárok mosoly­gó közössége - szóval a száz és száz falu: hogy minden úgy van jól, ahogy eddig volt, tanácselnököstül, minde­nestül! Borsod megyében is a 112 induló falusi tanácselnök kö­zül kilencvenkettő mindjárt polgármester is lett. Igaz, hogy függetlenként, de - nyert! Ezzel szemben nem nyert neves városunk neves jelölt­je, akinek fényképét látva a plakáton — enyhe gutaütés környékezett. Mert masszív elvhűsége semmi kétséget nem hagyott azokból az idők­ből, amikor vállalva minden rárakott cimet, pozíciót, sze­rényen tűrte, hogy lakáshoz juttassák, telefont kapjon még beköltözése napján, jó kis csendes, szerény vidéki ál­lást kapjon az asszonyka is, és legalább egyikük mindig ott legyen a VIT-en. Arról meg már igazán nem tehe­tett, hogy felismert tehetsé­gét bizonyos kemény, félka­tonai szervezet „dandárpa­rancsnokaként” kamatoztatta. És - amikor végső „Oszolj I"- ra került sor, ő maga mond­ta el: Nem is tudod bará­tom, milyen volt ez az utolsó vacsora! Amikor komoly fér­fiak egy utolsó ölelésben fér­fikönnyekkel búcsúznak egy­mástól ... A szivem repedt meg e szavak hallatán. Meg is saj­náltam és sajnáltam egészen addig, amig fényképét nem láttam a ringbe készülők kö­zött. Csak most már nem a piros sarokból, hanem sok­kal több nyugodtságra in­gerlő pszichológiai szín kép­viseletében szállt ringbe a kesergő. Azokat az Ígérete­ket meg már teljesen feles­leges is lenne megismételni, amelyeket ilyenkor szokás hangoztatni e színekben. Mutatom is a sógornak a fényképekkel teli névsort. - Látod, ő is a Ti színetekben indul! S ha mindketten nem ismertük volna a „jelöltet”, tán ő is napirendre tért volna fölötte, és megnyugta­tott volna, hogy egy-kettő akad közöttük, de nem ez a jellemző. Most azonban olyan káromkodásban tört ki, hogy ehhez szokott fülemnek is ne­héz volt hallani a szitkokat. Ezzel nemcsak mi voltunk igy, hiszen az első menet a ringben nem úgy sikerült, ahogy a másik lóra átnyer­gelt szerette volna. Most az­tán következik a második me­net. Bár a plakátot hordja- viszi a szél, ízléstelen hor­gait vesére, ilyen-olyan ér­vénytelen helyre mért ütéseit ma már senki sem veszi ko­molyan, legfeljebb emlékszik rá. Mert tőle még azt a te­lefonhang-tulajdonost is job­ban tisztelem, aki csak azért is igy keresi barátját: Nincs bent véletlenül X elvtárs? - és őszintén bosszankodik a válaszomon. (bekecsi)

Next

/
Thumbnails
Contents