Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. október 1., hétfő

mi

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

ASZA VÁZÁSON

(i* olytatás a 2. oldalról)

született a megyei rekord (a 2210, szavazásra jogosult mádi polgárnak 11 személyből kellett 1-et választani), emberünk tudja, ki az az egy, aki rászolgált bizalmára, A 2-es számú szavazókörben már arról beszélgetünk, hogy nagy a valószínűsége annak — éppen a sok jelölt okán —, hogy kiugróan esélyes egyéniség hiányában, csak egy második szavazás dönthet majd a polgármester személyéről. (Itt 820— 255 volt ez időben a leadott szavazatok aránya.) Mád 3- as számú szavazókörében többségében idős emberek laknak. Reggel hat órától délelőtt fél 12-ig az 501 szavazóból 136-an már voksoltak.

Beszélgetések Tokajban a közérdekről

Tokajban a déli harangszó fogad. Láthatóan a turisták miatt érzi úgy az ember, hogy itt van nyüzsgés. A későbbi percekben azonban kiderül, hogy a szavazók sem tétlenkedtek. íme, a négy szavazókor összesített eredménye, délelőtt 10 órakor: a 3514 szavazásra jogosult városlakóból 23 százalék már az urnákhoz járult.

Ez persze csak átlagszám, a szóródás tetten érhető. A

2-es számú szavazókörben 12 óra 30 perckor arról tájékozódhatunk, hogy 628-241 az arányszám, az érvényességet biztosító 40 százalékhoz nagyon közel vannak. Néhánv perccel később a 3-as számú szavazókörben azt jegyezhetjük fel, hogy 944 szavazóból 250-en jelentek meg. „Lökésszerű hullámokban” • érkeznek, a délelőtti misék után, a délutáni séta idején várunk nagyobb számban érkezőket. Bizonyára meglesz a negyven százalékos részvétel” — vélik a szavazat- számláló bizottságban.

A tokjai, rövid beszélgetések azt sejtetik, szeretnék az itt élők, ha megszűnnének a településen a villongások, személyeskedések, s a köz javát szolgálnák a gondolatok és a tettek. Tokajban két polgármesterjelölt indult: Éltető Péter, a

K.DNP; Májer János az FKgP, az MDF és a Vállalkozók Pártja támogatásával. A 30 önkormányzati képviselőjelölt közül a szavazóknak 11-et kellett választaniuk. (Tokaj városban közvetlenül választanak polgár- mestert.)

Húszból heten a testületbe

„Ilyen érdeklődés és részvétel nem volt mostanában” — ezt a mondatot már Ti- szaladány községben jegyezhettük meg. A művelődési ház nagytermében — az 1-es számú szavazókörben — 640 polgárt vártak tegnap a szavazás idején. Délután 1, óráig 247-en meg is jelentek, voksoltak választottjaikra. (Ekkor éppen tíz szavazó kellett még, hogy elérjék a 40 százalékot.) A községben hárman indultak a polgár- mesteri címért, s húsz képviselőjelöltből 7-en lehetnek , majd a testület tagjai.^ A társközségben — 2-es számú szavazókor — még nagyobb elégedettséggel nyugtázták, hogy túl vannak az ötven százalékos részvételi arányon, de este hat óráig még van idő... (Itt öt képviselőt választanak — tíz jelöltből — és nagyon nvílt a dolog a polgármesteri tisztségért folvó „küzdelemben”: egv helvre öten pályáztak.)

Kampánvcsend előtti idegességek’ felfokozott érzelmi és gondolati töltések: sz.ó- nárbaiok1 félelmek és remények —. inségunk hasábjain is találkozhattunk mindahánnyal a helyhatósági választások napjához közeledve. Tegnap Hegyalja egy részén, és a Taktaközön végigutazva, mindenütt nyugalom, csend, békesség fogadott. A 4600 lakosú Takta- harkányban is — vasárnap kora délután — ott, ahol ugyancsak zűrös napok előzték meg a választást. A nagy többséget az foglalkoztatta: ki ül(het) majd a polgármesteri székbe. Négyen kaptak bizalmat a megméretsére.

Mindhárom szavazókörben megerősítették a nagyközségben érzékelhető hangulatot: rendben, minden indulatot félretéve, békében zajlott a tegnapi szavazás. Délután 2 és 3 óra között a szavazásra jogosultak valamivel több, mint 30 százaléka adta le voksát. Ez persze ismét át- laeszám. hiszen éppen délután 3 óra tájban kaptuk az információt a 2-es számú szavazókörben arról, hogy elérték a 40 százalékos megjelenési arányt... — Hogy érvényesen és jól döntöt- tek-e az itt élők, azt csak a későbbiekben tudhatjuk meg.

A szalonnái rejtély

Szalonnán 760 állampolgárt jegyeztek fel a választójogosultak listáján. A szavazók létszáma kora délutánra már meghaladta az ötven százalékot, ám — mint a szavazatszámláló bizottság egyik tagja fogalmazott — mégis rejtély, eredményesen zár- jáik-e az első fordulót. Ebben a községben ugyanis hatan pályázták meg a polgár- mesteri bársonyszéket. Nincs biztos „befutó” az esélyek ugyancsak megoszlanak a hat jelölt között. Idővel mindent megtudunk — biztattak Szalonnán is, ugyanúgy, mint sok községben, szavazókörben.

Előzőleg végigjártam a Bódva völgyének jó néhány községét. A választás mindenütt rendben folyt. Távirati stílusban a tapasztaltakról:

Arnóton 12 óra 10 perckor érték el a negyven százalékos részvételi arányt. Itt öt polgármesterjelöltből választhattak az állampolgárok. Boldván 13 óráig 565 szavazatot adtak le a helybéliek, (ez alig valamivel kevesebb, mint negyven százalék) s két polgármesterjelölt közül választhattak. Borsodszirákon 13 óra 30 percig 260-an járultak az urnákhoz, és kétséges volt, hogy öisszejön-e az érvényes szavazáshoz szükséges arány. Edelényben délelőtt 10 órai adathoz juthattunk hozzá, addig a választásra jogosultak 15,2 százaléka adta le szavazatát.

*

Lapzártakor a választás megyei és helyi eredményeinek összesítése még tart. A végeredmény részletes ismertetésére visszatérünk.

Tudósítottak:

Faragó Lajos, Nagy József, T. Nagy József, Udvardy József,

Antall József miniszterelnök miskolci beszéde

Mint arról lapunk szombati számában beszámoltunk, pénteken a délutáni órákban nagygyűlést tartott Miskolcon, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében a Magyar Demokrata Fórum, amelyen részt vett és beszédet mondott Antall József miniszterelnök, az MDF elnöke. A résztvevőket Gulyás István, a párt területi irodájának vezetője, majd dr. Furmann Imre, a párt alelnöke köszöntötte.

Antall József bevezetőjében Szemere Bertalanra emlékezett, aki Miskolcot tartotta saját városának és a város saját fiának mondta az 1848-as megújulás belügyminiszterét, későbbi kormánybiztosát, a végső küzdelemben kitartó miniszter- elnökét. A nemzeti függetlenséget szolgálta, a polgárosodást. Társaival a modern piacgazdálkodás felé tették meg az első lépéseket, mindezeket egy átfogó oktatási programmal kiegészítve.

— Büszkék lehetünk rá, hogy máig időszerű programot hirdettek, de egyben szomorú is, hogy e ’48-as program máig sem vesztette el aktualitását — mondta a miniszterelnök, majd a visz- szatérés, a folyamatosság kapcsán napjaink politikai küzdelmeire terelte a szót:

— Ne higgyenek a hamis prófétáknak, ne higgyenek a demagógoknak, akik azt hirdetik, hogy ez a kormány, vagy a mi pártunk arra készül, hogy visszafordítsa az idő kerekét és valamiféle elavult, régi világot akarna visszahozni. Ez aljas rágalom. Mi nem elavult politikai rendszereket kívánunk visszahozni, hanem vissza akarjuk állítani a nemzet organikus fejlődését. Tudom azt, hogy súlyos anyagi gondok, súlyos megpróbáltatások, mindennap emelkedő árak, megnehezülő életviszonyok gyötrik ezt az országot. Ne higgyék, hogy bárki ne tudná, hogy kevés a nyugdíj, kevés az ösztöndíj, minden intézmény, vállalat gondokkal küszködik. Mindezzel természetesen tisztában vagyunk. De aki becsületes, azt is tudja, mi történt itt az elmúlt évtizedekben és, hogy ez a csapat csodákra nem lehet képes.

Ezután a „Föld egyhatoAntall József miniszterelnök, az MDF elnöke dr. Furmann Imrével, a párt elnök-helyettesével

dán kialakult”, népünk számára teljesen idegen hatalmi berendezkedés sorsáról, összeomlásáról beszélt a miniszterelnök, arról, hogy a rendszerváltással ideáljaink nem valósulhatnak meg egyik napról a másikra, majd így folytatta:

— Azoknak, akik politikai hátvédharcot folytatnak és megpróbálják a születő újat akadályozni, azt mondhatjuk, belebuktak. De azért kérjük, ne oktassanak bennünket demokráciára, sajtó- szabadságra, türelemre azok, akik ilyen válságba vezették az országot. Tudnia kell kormánypártinak és ellenzékinek egyaránt, hogy milyen állapotban van a gazdaság. Soha sem, egy percre sem ígértük, hogy napok, hetek, hónapok alatt át tudjuk alakítani az országot. Mi a választási programunkban azt hirdettük, hogy négy év alatt, amire a választás feljogosít, a fordulatot végrehajtjuk. Már van új országgyűlés, új kormány és most már lesznek új ön- kormányzatok is. — hangsúlyozta a miniszterelnök.

— A megújuláshoz elengedhetetlenül szükség lesz az egyes emberek igyekezetére, alkotó kedvének kibontakoztatására. Éppen ezért ne haggyuk, hogy úrrá legyen rajtunk a pesszimizmus, egymás segítése helyett az egymás gyalázása, a hitetlenség. Ha nem tudunk kellően megújulni, nincs az a külföldi támogatás, ami megfordíthatná helyzetünket ...

— Vállalkozni kell és megértéssel kell lenni az iránt,

hogy az egyik ember erőfeszítése, ambíciói révén a másik ember fölé emelkedik. Ám a munkavállalóként alkalmazottnak is joga van a tisztességes életre.

— Tudni kell. hogy ebből a helyzetből, aminek hatása sehol nem érezhető jobban, mint éppen ezen a területen, csak a modernizációval, a külföldi tőke bevonásával, vállalkozásokkal lehet kilépni. Akkor lesznek nagyobb bevételek, fizethető adók, az állam és az önkormányzatok akkor lehetnek bőkezűbbek és akkor lehet újjáteremteni az országot. Legyen öntudatuk, kritizáljanak bennünket, de felelőtlen kijelentésekkel, rémiszt- getésekkel, olyan eszmék gerjesztésével, amilyenek nincsenek, ne kockáztassuk az ország stabilitását.

Arra, hogy ennek súlya, szerepe milyen nagy, egy példát hozott fel beszédében a miniszterelnök:

•— Amikor az ország áprilisban a pénzügyi katasztrófa szélén állott és várható volt: az ország miniszter- elnöke a győztes MDF elnöke lesz, előadásra kértek fel hét vezető tőkés ország bankárai előtt. Azt kérdeztem az ott lévő, jó kapcsolatokkal rendelkező világbanki szakemberektől, miről is beszéljek a bankárok előtt, hogy ebben a válságban megnyugtató véleményt kapjanak. A kérdezettek azt válaszolták: arra nyújtsak garanciát, hogy ebben az országban az átmenet békés lesz, hogy itt olyan parlament fog működni, amelyik szabad lesz, amelyik vitatkozni fog, de amelyik képes lesz törvényeket alkotni. És arról beszéljek, hogy itt kormányozni képes kormány lesz, és biztosítsam azt, hogy a rendet fenntartjuk, hogy nem engedjük át az országot hordószónokoknak és pszichopatáknak, félőrülteknek és más olyan politikusoknak nevezett személyeknek, akik veszélyeztetik ezt a fordulatot. Akkor ők meg fognak nyugodni és újra vissza fog térni a kivonuló tőke, amelyik megrettent a szovjetunióbeli és a bulgáriai események után — emlékeztette hallgatóságát a miniszterelnök. Visz- szatérve napjaink gazdasági nehézségeire, megemlítette, hogy jelenleg ötven milliárd forintot meghaladó az aszálykár az országban, nem kapjuk meg a Szovjetunióból az ígért olajat, amit Nyugatról kényszerül pótolni a kormány. Az öböl-válság mintegy félmilliárdos hátrányt okozott a népgazdaságnak, és lehetne tovább sorolni a megújulást akadályozó tényezőket.

— Az idei költségvetést 10 milliárd forintos deficittel kényszerítette ránk az- előző kormány, és ha átlépjük ezt a határt, vége a külföldi hiteleknek, és akkor Magyarországon elszabadul a pokol, az inflációt nem tudjuk kézben tartani. Nem az az igazi szociálpolitika, ha valaki nem tud ellenállni jogos részérdekeknek, csoportérdekeknek, mi kénytelenek vagyunk az egészet nézni, - n különben pénzügyi katasztrófába ütközne az ország — tárta a hallgatóság elé a legfontosabb érveit a nagygyűlés szónoka. Ezt követően arról beszélt, hogy azok, akik kétségeket ébresztenek, nem veszik észre, hogy CSehszlö- vákiában, a Szovjetunióban és Bulgáriában még ennél is sokkal súlyosabb gondokkal küszködnek, pedig nincs is 21 milliárd felé tartó adósságuk. Az NDK-ban nagyobb a munkanélküliség, mint nálunk. Végezetül leszögezte:

Ez a kormány és ez a kormányzó párt a koalíciós pártokkal együtt hittel, elszántan végigjárta a válságból kivezető utat, amit a magyar nép szolgálatában vállalt.

Ma is végigfut a hátamon a hideg, ha eszembe jut az ötvenhatos viselt dolgaimról összeállított ügyészi vádirat szövege. Rögtön arra gondolok, könnyen kaphattam volna akár tíz évet is, hiszen 1957-ben olyan időik járták, amikor a hatalom bizony lesújtott engedetlen állampolgáraira.

Engem, november 4-ét követően, viszonylag rövid időn belül kivontak a forgalomból, hiszen már 1957 januárjában, az újságírók közül elsőként letartóztatott az újjászerveződött politikai rendőrség. Túlságosan veszélyes lehettem a munkás-paraszt hatalomra, ha velem .kezdték a leszámolást. Ma is eltűnődöm rajta, huszonötéves fejjel, hogyan váltam „ellenforradalmárrá”, mivel érdemeltem ki a rendőrség és az igazságszolgáltatás megkülönböztetett figyelmét.

De ne vágjunk a dolgok elé, pergessük vissza az idő kerekét egészen ötvenhat nyárutóig.

Az egész magyar sajtóban, de kiváltképpen az irodalmi lapokban egyre több olyan írás jelent meg, amely a rendszer törvényLovas Lajos

[LS2ÍMIISII ILII

I. Ötvenhat előszele

telenségeit, hibáit tette szóvá. Az Ez történt Borsodban című 1957-ben Miskolcon megjelent úgynevezett fehér könyv a .miskolci sajtóvita szerepe az ellenforradalom előkészítésében alcím alatt azt igyekezett bizonyítani, hogy az 1956-os népfelkelés ideológiai előkészítésében megyénkben is számos cikk, írás segítette, amely a szerzők szerint főleg a Kilátóban, a Művelt Népben és esetenként az Észak-Ma- gyarországban jelenték meg. Így visszaemlékezve, nem tagadható, hogy a fővárosi Petőfi-körbeli viták is bátorítólag hatottak nemcsak az írókra, újságírókra, hanem mindazokra, akik a múlt bűneinek felszámolásáért, a törvénytelenségek, a nagyfokú igazságtalanság megszüntetése érdekében lépték fel.

A tisztulás hatására ezrek és tízezerek kapták vissza becsületüket, biztonságérzetüket. Harc volt ez a javából, mert aki az újért lelkesült, bizony gyakran szemben találta magát a múlttal, a megszokott régivel, ami mint sötét árny lebegett a fejek felett.

Az Észak-Magyarország abban az időben az MDP megyei bizottságának lapja volt. Ez sok mindent elárul, többek között azt is, hogy a lapnál dolgozó újságírók keze lényegesen jobban meg volt kötve, mint az irodalmi lapoknál dolgozó toliforgatóké. Ennek ellenére olykor-olykor nekünk is megadatott, hogy kritikával illessük azt, ami a haladást gátolja vagy

bántotta az emberek igazságérzetét. Így esett meg az, hogy az Észak-Magyarország október 20-i számában, a lap első oldalán közölt írásban az egyik újságíró kolléganővel eléggé merész hangnemben elmarasztaltuk az Országos Tervhivatal akkori nagyhatalmú elnökének, Béréi Andornak egy miskolci vitaesten a résztvevők kérdéseire adott semmitmondó válaszát. Másnap, a cikk megjelenését követően húztuk is a nyakunkat, vajon mit kapunk a szokatlan hangvételű írásért. Szerencsére az események gyorsan követték egymást, akikre felelősségre vonásunk tartozhatott volna, egyéb, nagyobb horderejű ügyekkel voltak elfoglalva. Arról viszont később biztos helyről értesültem, hogy illetékes belügyi szervek behatóan érdeklődtek a cikk megírásának körülményeiről. Arról is meg vagyok győződve, hogv később, az ellenem indított büntetőeljárás során nem írták javamra a szóban forgó írást.

(Következő rész: Majdnem a barikádon, avagy kik lőttek a főkapitányság előtt)

mm

HMM

Fotó: Lació József