Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
1990. szeptember 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Megjelent a I. ÉVFOLYAM 1990/1. HOLNAP IRODALMI ÉS TÁRSADALMI FOLYÓIRAT Horthy Miklós: Emlékirataim VI. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Magyarország megszállása Belovai-ügy Kegyelem 3 kémeknek A köztársasági elnök megkegyelmezett a Belovai-ügy elítéltjeinek. A Budapesti Fegyház és Börtön négy rabját pénteken már szabadon is bocsátották. Belovai István, a londoni magyar katonai attaséi hivatal volt tisztje 1985-ben kémkedésért életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. Az elmúlt év során kegyelemért folyamodott, mert véleménye szerint — szovjet katonai információk kiszolgáltatásával — már évekkel ezelőtt is a rendszerváltást szolgálta. Az egykori honvéd alezredes kérelmét támogatta a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége. Álláspontjuk az volt, hogy indokolt a rendkívüli gesztus gyakorlása, hiszen az amerikaiak javára, a Varsói Szerződés sérelmére elkövetett kémkedés megítélése a politikai helyzet változásával együtt módosult. Göncz Árpád határozata Belovai büntetését 15 évi szabadságvesztésre mérsékelte, ám a még hátralévő rész végrehajtását felfüggesztette. Hasonló kedvezményben részesültek a per más elítéltjei is: felfüggesztik Halmi Zoltán 15 évi, idősebb és ifjabb Vadász Miklós 10—10 évi büntetését is, négy év próbaidőre. Antall József miniszterelnök pénteken hivatalában fogadta a magyarországi látogatáson tartózkodó Barber Conable-t, a Világbank elnökét. A megbeszélésen Conable A Kereszténydemokrata Néppárt abaúji szervezete ,az abaúji szervezetek vezetői és polgármester jelöltjei részére tájékoztató gyűlést, megbeszélést tart szeptember 9-én (vasárnap) 16 órakor Forrón a Kakas csárda különtermében, melyre ezúton is hívjuk az érdekelteket. Azon községekből, melyekben a párt nem rendelkezik alapszervezettel, szívesen látják a szervezést vállaló személyeket. A szocialisták értesítik tagjaikat, szimpatizánsaikat, hogy a párt városi választási irodája Miskolcon, a Korvin u. 9. sz. alatt működik. Választóik ajánlócéduláikat itt is leadhatják, a párt jelöltjeiről tájékozódhatnak. Telefon: 18-065, 88-648. A Független Kisgazdapárt miskolci szervezete értesíti Sajtótájékoztatót tartottak tegnap a Holnap szerkesztői. A szórendbe zárt ellentmondás természetesen nem valamilyen meg nem gondolt irodalmiaskodó fordulat, hanem éppen annak érzékeltetése, hogy a szerkesztőség szakítani szeretne azzal a gyakorlattal, hogy tegnapi idegrendszerrel és módszerekkel készítse tovább régióink irodalmi és társadalmi lapját. A Holnap ugyanis frissíteni szeretne. Űj szemléletet, mozgékonyabb, a művészeti, irodalmi, társadalmi eseményeikre jobban odafigyelő — azokra nyíltabban nagy elismeréssel szólt az új magyar kormány gazdasági erőfeszítéseiről. a miskolci tagjait, hogy a választással kapcsolatosan szeptember 10-én hétfőn 17 órakor gyűlést tart Miskolc, Baross Gábor u. 18. szám alatti irodájában. (Folytatás az 1. oldalról) ám a környékből messzebbről is odahúzódnak a halak, s így megóvhatok a pusztulástól. A helyzet 'kialakulásának oka rendkívül összetett. A főszereplő mindenképpen a hosszú szárazság, a meleg, napos idő. A vízmennyiség csökkenésével koncentrálódik a benne lévő szennyező anyag. Kis vízhozam esetén pedig kisebb a hordalé'kszál- lítás is, s a majdnem átlátszó vízben az algák, planktonok biológiai produkciója és határozottabban beleszóló polgári látásmódot szeretne kialakítani, amelyben őszintébben ütközhetnék az egymással akár homlokegyenest szembenálló vélemények is. Ez szándék, valamint kinyilvánított elhatározás. Tarthatóságát a mostani és a következő számok, reméljük igazolni fogják. Mi a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk új laptársunknak ezt a törekvését és kívánunk hozzá türelmet, szívósságot és kitartást a munkában. Conable rámutatott, hogy Magyarország rövid távon igen jelentős problémákkal küszködik, de meggyőződése, hogy ki fog lábalni belőlük. Ehhez a Világbank részéről új pénzügyi forrásokat ajánlott a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez és koordinációt más pénzügyi források megszerzéséhez. Azí a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a ma mutatkozó problémák ellenére gyorsan, határozottan kell haladni a privatizálás útján. megnő. Ez az állapot, a felerősödött fotoszintézis, esetenként 150 százalékos oxigén túltelítettséget eredmé- nyézett. S ezt már- nem bírják ezek <az élőlények, .kifulladnak, elpusztulnak. S bomlásuk során oxigént használnak fel... Ki tudja, milyen időjárás következik majdan. Megáll-e a halpusztulás, vagy a súlyosnál is súlyosabbá válik, a helyzet? Egy biztos: nem szeretnék most hal lenni a Tiszában. Jagow-t határozott válasz nélkül bocsátottam el. Alapos megfontolást kívánt, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyek-e, vagy sem. Magamhoz kérettem tehát a miniszterelnököt, a külügyminisztert, meg a honvédelmi minisztert és a vezérkar főnökét. Kállay és Csatay honvédelmi miniszter ellene voltak utazásomnak. Más nézeten volt a vezérkar főnöke, valamint a külügyminiszter is. Ez kiemelte, hogy Hitler éppen most fogadta Tisót meg Antonescut, és ezért a meghívás elhárítása könnyen a feszültség újabb fokozására vezethetne. Ghy- czy azonban, mint később megtudtam, eléggé előrelátó volt, mert helyettesével titkos távirati szövegben állapodott meg, s így tudtára adhatta, ha csakugyan Magyarország megszállása fenyegetne. Ez a távirat meg is érkezett Budapestre. Ha Ghyczy minden aggodalma ellenére mégis utazásunk mellett foglalt állást, akkor ezt csakis azért tette, mert ellenállásunk lehetetlensége miatt a megegyezésre netalán alkalmat adó legszerényebb lehetőséget is ki akarta használni. Kezdetben én is kevés hajlandóságot éreztem erre az utazásra, de végül nem tudtam elzárkózni a külügyminiszter és a vezérkari főnök érvei elől. Számomra azonban az volt a döntő, hogy Hitlerrel való találkozásom módot ad nekem, hogy személyesen is előadhassam a határainkon túl harcoló csapataink hazarendelésére vonatkozó követelésemet. így hát Ghyczy külügy- és Csatay honvédelmi miniszter, valamint Szombathelyi vezérkari főnök kíséretében, 1944. március 17-én útra keltem. Péntek volt, márpedig régi tengerészbabona szerint ezen a napon nem tanácsos útnak indulni. Amíg hajó állt parancsnokságom alatt, sohasem futottam ki pénteken, hanem megvártam, hogy a hajó harangján elkongassák az éjfélt. Ezúttal hűtlen lettem a régi szokáshoz, és rossz előérzettel mentem; ezt az események csakhamar igazolták. Eleinte minden a szokott rendben ment. Hitler és kísérete, Ribbentrop, Keitel és a többiek a pályaudvaron vártak, midőn szombaton délelőtt megérkeztem. Feltűnt, hogy Hitler válla a szokottnál is hajlottabb: még rosszabbul tartptta magát, mint utolsó találkozásunkkor, és azóta feltűnően meg is öregedett. Ütközben a klessheimi kastély felé — amely egykor Bajos Viktor főhercegnek, a boldogult király és császár öccsének volt tulajdona — megkérdeztem Hitlert, hogy megbeszélésünket a külügyminiszter és a tábornokok jelenlétében kí- vánja-e megtartani. Válasza nemleges volt. Rögtön dolgozószobájába mentünk, és velünk jött Paul Schmidt, Hitler tolmácsa és protokollvezetője is. Természetesen semmi kifogásom sem volt Schmidt személye ellen, akit becsültem, mint okos és kedves embert, és akinek köszönhető, hogy klessheimi tartózkodásom külső képét Statist auf diplomatischer Bühre (Statiszta diplomáciai színpadon) című könyvében drámai vonásokkal megörökítette. Minthogy azonban Hitler és köztem tolmács nem kellett, az én kísérőim közül pedig senki sem volt jelen. Célzást tettem erre, mire ő visszavonult. Most már sajnálom, mert jó ilett volna, ha a történteknek tanújává válik. Hitler erős zavarában láthatóan nem tudta, hogyan fogjon hozzá a tárgyaláshoz. Ahelyett, hogy csapataink hazarendelésével kezdte volna, az olaszok „árulását” hozta fel, amely Németországot igen nehéz helyzetbe sodorta. Ügy tudja, hogy Magyarország is az irányváltoztatás gondolatával foglalkozik, és ezért arra kényszerül, hogy „megtegye intézkedéseit”, nehogy másodízben is meglepetés érje. Szárazon feltett kérdésemre, hogy melyek a „bizonyítékai”, megismételte Kállay miniszterelnök és a semleges államokban levő követségeink ellen már többször hangoztatott gyanúsításait. Éiles hangon vetettem ellen, hogy a magyarok sohasem követtek el árulást. „Az én beleegyezésem nélkül — mondottam — Magyarországon nem következhetik be irányváltoztatás, ahogyan ön kifejezte magát. Ha valamikor a körülmények arra kényszerítenének, hogy létünk megmentése érdekében az ellenségtől fegyverszünetet kérjek, bizitosíthatom önt, hogy ezt a szándékomat nyíltan és becsületesen előre tudomására hozom majd a német kormánynak. Mi semmi esetre sem leszünk az elsők közt, akik német bajtársaik ellen fordítják fegyverüket.” 'Egy ideig kölcsönösen izgalomban folyt beszélgetésünk. ,yNem tudom — mondottam —, mit ért ön azon, hogy meg kell tennie intézkedéseit. Ha ez azt jelentené, hogy ön katonai rendszabályokra, vagyis független és szuverén államunk megszállására gondol, amely méghozzá annyi áldozatot is hozott Németországért, akkor ez példátlan szörnyűség lenne. A legnyomatékosabban óvom önt ettől, és tiltakozom az ilyen meggondolatlan lépés ellen, amely kimondhatatlan gyűlöletet váltana ki az ön kormányzatával szemben.” Tekervényes válaszaiból hamarosan észre kellett vennem, hogy józan érvek már nem hatnak rá. Odakiáltottam tehát Hitlernek: „Ha mindenben végleges elhatározott dologgal állok szemben, akkor semmi célja sincs további megbeszélésünknek. Elutazom!” Ezzel hirtelen felkeltem, és gyors léptekkel elértem az ajtót, hogy a kastély felsőbb emeletén rendelkezésemre bocsátott lakosztályba siessek. Hitler utánam futott. Magyar kísérőimet magamhoz kérettem, közöltem velük a történteket, s elhatároztuk, hogy Kiessheimból haladéktalanul távozunk. Megkértük Dörnberg bárót, a német protokollfőnököt, hogy különvonatunk elindításáról sürgősen gondoskodjék. Csak utólag tudtam meg, hogy Hitler említett „intézkedései” milyen messzire mentek: azt is elrendelte már, hogy visszautazásom közben Bécsben tartóztassanak le, ha mindvégig „csökönyös” maradnék. Hitler mindenekelőtt, bizonyára környezete tanácsára, azon fáradozott, hogy elutazásomat hátráltassa. Ebből a célból légiriadót rendeltek el. A kastélyt elködösítették, majd jelentették, hogy bombatámadás megszakította a távbeszélő-vezetéket. Ugyanakkor Hitler kérését is tolmácsolták, hogy délután folytassuk megbeszélésünket, és egyúttal azt a kérdést is felvetették előttem, hogy közös étkezésünkre szóló meghívását elfogad- nám-e. Abban a reményben, hogy időközben talán jobb meggondolásra jutott, igenlő választ adtam. Ez az együtt- létünk természetesen kedélyesnek nem volt mondható. Hitler idegesen piszkált zöldséges táljában. Beszélgetésre én sem éreztem különös kedvet, és a szép terem asztalánál velem együtt ülő nyolc úr hangulata szintén hasonló volt. Étkezés után a jelenlevők között kettesben való beszélgetésekre került sor. Szombathelyi vezérkari főnök előtt Hitler annak a látszatát akarta kelteni, mintha megbánta volna elhatározását. Valószínűleg, előre kitervelt játékról volt szó. Hívatta Kei telt, és megkérdezte, hogy Magyarország megszállását még le lehet-e állítani. Keitel tagadóan felelt, mondván, hogy a csapatok bevonulása már folyamatban van. Amint ezt Szombathelyi nekem jelentette, közöltem Hitlerrel: „Akkor én természetesen lemondok.” Hitler ekkor kérésre fogta a dolgot. Arra hiviatkozott, hogy Magyarországot mindig szerette —■ a románok és mások előtt, mint most már tudjuk, mindig az ellenkezőjét mondta —, és, hogy eszébe sem jut függetlenségének csorbítása. Tudja, hogy Magyarország mindig szuverén állam volt, „nem úgy, mint Csehország — fűzte hozzá —, amely a Német-római Birodalomhoz tartozott”. Katonai intézkedései végre is Magyarország védelmét célozzák. „Szavamat adom önnek, hogy a német csapatokat azonnal visszavonom, mihelyt olyan magyar kormány alakul, amely bizalmamat bírja.” Erre a nyilatkozatára azzal a megjegyzéssel vonultam vissza lakosztályomba, hogy a válaszadást fenntartom magamnak. Megfontolásaim során határozottá vált az a meggyőződésem, hogy Hitler magatartása velünk szemben — bármilyen „bizonyítékai” is lehettek az ellenséggel való tárgyalásainkról —, és ahogyan Magyarországot megrohanta, miután engem Budapestről elcsalt, olyan feneketlen aljasság volt, hogy ez bennünket Hitler Németországával szemben a jövőre nézve minden kötelezettség alól mentesített. Klessheim keserű kelyhe azonban ezzel még nem ürült ki. Minthogy még mindig késett a jelentés, hogy vonatunk indulásra kész, megkér- deztettem, fogolynak kell-e fnagamat tekintenem. Dörnberg báró sieitve jelentette, hogy a „légiriadó már véget ért, ás különvonatunk 20 órakor elindulhat. Miközben az utazásra készülődtem. Ribbentrop még egyszer felkeresett, hogy bemutassa az úgynevezett „látogatásomról” szóló közlemény szövegét. Az állt benne, hogy a német csapatok bevonulása Magyarországra „kölcsönös megegyezés alapján” következett be. Felháborodva tiltakoztam ez ellen a hazugság ellen. „Ugyanúgy azt is beírhatta volna — mondottam —, hogy Hitlert szlovák és román csapatok bevonulására is megkértem, hiszen ezzel is megfenyegetett bennünket.” Ribbentrop zűrzavaros szóáradata végeredményben oda lyukadt ki, hogy néha szükségesek olyan hazugságok, amelyek elől nem térhetünk ki, így például a jelen esetben a közlemény szövegének az az előnye, hogy kevésbé barátságtalan színben tünteti fel a megszállást. Ezt a célt az ő magyarázata nélkül s felismertem, és éppen ezért követeltem, hogy a beleegyezésemre vonatkozó, hazug hivatkozást töröljék. Ribbentrop végül is beleegyezett, azonban a német újságokban mégis az eredeti szöveg jelent meg változatlanul! Végre 20 órakor elutaztunk. A klessheimi pályaudvaron láttam utoljára Hitlert. Élete hátralevő utolsó évében már nem találkoztam vele. A birodalmi kancellária óvóhelyén véget vetett életének, hogy a földi igazságszolgáltatás alól kivonja magát. Propagandagépezetének utolsó hazugsága azt a hírt terjesztette, hogy harcolva esett el... (dobos) Az ónodi II. Rákóczi Ferenc Mg. Termelőszövetkezet pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltétele: felsőfokú szakirányú végzettség, legalább 5 évi termelőszövetkezetben eltöltött vezetői gyakorlati idő. A munkakör 1990. október 1 napjától kezdődően tölthető be, 3 évre szóló, határozott idejű megbízás alapján, mely kölcsönös megelégedés esetén meghosszabbítható. Tárgyaló-képes, széles körű kapcsolatokkal rendelkező, szakmailag felkészült személyek jelentkezését várja a termelőszövetkezet. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat szeptember 15. napjáig a termelőszövetkezet, Ónod, Nyéki út 7. sz. alatti címre, a termelőszövetkezet elnökének címezve kérjük benyújtani. A pályázatok bizalmasan kerülnek kezelésre, a vezetőség a döntés után 8 napon belül a pályázókat írásban értesíti. II. Rákóczi Ferenc Mgtsz vezetősége, Ónod A Világbank elnökének látngatása Párthírek Kevés az oldott oxigén A sajtótájékoztató résztvevői
