Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. szeptember 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A sajtóról, a prefektúráról, a romániai magyarság teendőiről... ...nyilatkozik Tőkés László A nagyváradi református püspök balesetét követően több romániai magyar nyelvű lap munkatársai keresték fel az Észak-Magyaror- szág szerkesztőségét. Érdeklődtek, közreműködésünket kérték, hogy a kórházban meglátogathassák. A napokban a legnagyobb (160 ezer) példányszámban megjelenő magyar nyelvű napilap, a Romániai Magyar Szó újságíróját, Síké Lajost kísértük el a megyei kórház baleseti sebészetére. Tőkés László és Sike Lajos beszélgetését rövidítve közöljük: S. L.: — A Romániai Magyar Szó nevében köszöntőm a püspök urat, és mielőbbi gyógyulást kívánok. T. L.: — Nagyon szépen köszönöm... Jó a kapcsolatuk az Észak-Magyaror- szággal? S. L.: — Jók! Az utóbbi időben már alakulgatnak Tőlem közölt az Észak-Ma- gyarország három-négy írást. Biztos, otthon „az elvtársak” nem vették jó néven, dehát... T. L.: — Nem öncél, hogy itt most összehasonlítást tegyek a két ország magyar nyelvű sajtója között. Mindenképpen úgy érzem, hogy van egy olyan többlete a romániai magyar sajtónak, ami megtermékenyítőleg hathatna a magyarországi újságírásra is. Egyfajta hozzáállásban jelölném meg, nagy általánosságban ezt a különbséget. Nagyobb a tisztelet a témához, a problémához a magyar nyelvű romániai sajtóban, mint itt. S. L.: — Mi úgy érezzük, hogy most adatott meg életünkben először az az alkalom, amikor becsülettel csinálhatjuk a szakmánkat. Sokszor megkérdezik tőlünk, egy-egy nyíltabb, keményebb kiállású cikkünk után, hogy nem félünk-e? T. L.: — Erről jut eszembe, hogy a másik meghatározó jegye ennek a különbségnek talán éppen az elkötelezettség lenne. Nálunk elképzelhetetlen egy el nem kötelezett újságírás. Az elkötelezettség, az a magatartásnak egy másik jellemvonása. S. L.: — Azt hiszem, nem kívánhatunk magunknak szebb dolgot, minthogy ez az elkötelezettség sokáig maradjon meg bennünk. Ebben Ön is egyféle példaképünk. T. L.: — Azt hiszem, egy tőről fakad az, ami belénk is szorult, s az újság, a hazai sajtó képviselőibe is. Meglepett, nem vártam el, az igazat megvallva december után, hogy ennyire megállja helyét a hazai újságírás. összehasonlítva, most már a román sajtóval, nemcsak minőségileg állja meg a helyét, hanem bátorságban ... Sok ember utóbb igazolta, hogy nem hiába van azon a pályán, ahol azelőtt annyit kellett nyelde- kelnie és hazudoznia, idézőjelbe, már amennyire lehetett nem hazudni. Ügy- hogy igazán megható. Nagyon le a kalappal. S. L.: — Mióta az ön szerencsétlen balesete történt, még egy övön aluli ütést lsaptunk. Célzok a prefektúra intézményére. Több, mint cinizmus, hogy olyan megyéknek, mint Szatmár vagy Bihar megye, ahol a lakosságnak 40 százaléka magyar, itt is, ott is 200 ezer magyar él, egyetlenegy tagja sincsen a megyei főispáni hivatalnak. Ügy áttekintenek a fejünk felett, mintha nem is léteznénk. Ez egyenesen provokatív. T. L.: — Ez volt az utolsó földközeli élmény, amivel találkoztam, mielőtt elhagytam volna Romániát. Sepsiszentgyörgyön tartózkodtam, amikor kinevezték Bálán prefektust. Közben hallottam, azokban a napokban, hogy egy-egy tanácsosi állást ajánlottak például Bihar megyében, Ko- lozs megyében ... és így tovább. Teljesen egyetértek a dolgok minősítésével. Most megengedem magamnak azt a hűvös-, azt a hidegfejűsé- get, hogy nem is etnikai szempontból nézem, hanem csupán az RM'DSZ szavazati arányát veszem figyelembe, amelynek alapján dukál egy bizonyos fokú jelenlét a megyei vezetésben. Nézzük tiszta, demokratikus szempontból, függetlenül az etnikumtól, ez mindenképpen felháborító. Ezt kell hangsúlyozni, mert úgy látszik, az etnikai mindig kompromittálható. Ez arculcsapása a demokráciának ... Egy kezdeményező, a helyzet magaslatán álló autonóm politikát kell kidolgozni. Ez volna az a minőségi ugrás, amelyet jobb híján áttörésnek neveztem. Ne hagyjuk, hogy velünk manipuláljanak, hanem mi alakítsuk saját helyzetünket. Ne várjuk, hogy a helyzetünk alakuljon. Ezt, azt hiszem, hogy le kell bontani a gyakorlatra, önszerveződés és öntevékenység kell például a gazdasági alakulatoknál. Erre van szükség a tanügyben, el kell jutni oda, hogyha nincs is hozzá tanügymi- nisztériumi engedély — már mi alakítjuk ki... Mi úgy működjünk, mint egy önálló és életjoggal rendelkező nemzetiség! Akiknek jogunk van tanárokhoz, osztályokhoz, intézményekhez, és ezt csináljuk. Tehát nem kormányhatározat kell ahhoz, hogy én milyen terhet bírok meg, hanem az én erőm szükséges ahhoz, hogy milyen terhet bírok meg. S ha végre a politikai erőnkre ébredünk, akkor minden provokációtól mentesen mi járjuk a magunk útját. Essünk át az árnyékunkon, lépjünk tovább. Ha a régi kényszerzubbonyban le- veledzünk, akkor nem lesz semmiből semmi. Ügy gondolom, hogy a kezdeményezést a visszautasítás kockázatával is vállalnunk kell. Tehát el kell indulnunk kétféléi. Én úgy szoktam mondani, hogy generális úton. Van egy felülről jövő mozgás, ami a parlamentarizmus, a törvényalkotás, a struktúraváltás. Ez vagy megy, vagy nem. S mi jövünk alulról. Az élet igényei szerint. Ezt úgy szemléltethetném, amikor kétféléi fúrunk egy alagutat, találkozunk középen. Nem várjuk, amíg a másik oldalról kifúrják az alagutat, hanem elindulunk erről is. Gondolom, hogy a kezdeményezés tekintetében mi igazán megmutathatjuk, hogy a demokrácia hívei vagyunk. Hogy valóban azok vagyunk. Legyünk azok! Nagyon érzékenyen oda kell figyelnünk minden román kezdeményezésre, hogy megint nehogy rásüthessék kezdeményezéseinkre az etnikai bélyeget, vagy a szeparatizmus bélyegét. Mert, ha valamit csak mi csinálunk, könnyű rámondani, hogy szeparatizmus. Úgyhogy mi érzékenyen oda kell figyeljünk, minden párhuzamos román kezdeményezésre. S. L.: — A szatmári lel- készi értekezleten a püspök úr javasolta, hogy októberben a reformáció ünnepségével egy időben rendezzék meg Nagykárolyban a 400 éves Károlyi Bibliának az ünnepségét. T. L.: — A rendezvényre az előkészületek megtörténtek. Határozatok és tervek születtek. Ezzel kapcsolatos mondandómat egy személyes vallomással kezdeném és ezt akár magunkbaszál- lásnak és buzdító üzenetként is fel lehet fogni a lelkésztársaink felé. Ügy tűnik, hogy az egyház semmiben nem kivétel a világgal való összevetésben. Mert nálunk is a régi reflexek, s régi beidegződések dominálnak, nem tudjuk az egyház tehetetlenségi erejét igazából leküzdeni Természetesen a pusztai vándorlást sem a visszahúzó erők sokasága és szövevénye határozta meg, hanem végül is a hit által elkötelezett keveseknek állhatatos kitartása és céltudatossága. Tehát meg vagyok győződve, elérhetjük azt, hogy az ígéret földje felé haladjunk, hogy ne mondjam azt, megérkezzünk. Haladjunk! És most nyomorúságomban, testi nyomorúságomban különleges állhatatossággal, akarással és melegséggel gondolok a lelkésztestvéreimre, akiknek elsősorban munkatársaként és nem vezetőjeként szólok ebben a pillanatban. Azt kérném, hogy tartsák meg azt a szükséges önvizsgálatot, amelyik a megújulásnak az alapfeltétele. Most egyre világosabban látjuk, hogy a kormányzattól nem, a külpolitikától nem föltétlenül, más erőtényezőktől nem szükségszerűen várhatunk segítséget. Tehát nincs kire és mire hagyatkoznunk, hanem azzal maradunk, amit mi teszünk, és amit mi vállalunk és cselekedetekbe ültetünk. Ez egyébként jellemvonása volt a választott népnek a Szentírásban. Hogy nem mindig a körülményeket fürkészte, és nem konjunkturális jellegű volt a szemlélete, hanem célratörő és ügyközpontú. Ügy hogy arra kérném lelkésztársaimat, vizsgálják felül eddigi lépéseiket, és azt a néhány hónapot, ami eltelt, és próbálják el, éppen a Károlyi Biblia kútforrá- sainalc vízgyűjtőterületéről indulva, próbálják meg a lehető legtöbbet megtenni. Faragó Lajos Épül a Kövesdet elkerülő út * Olykor műtárgyak elhelyezése nehezíti az építők munkáját (Folytatás az 1. oldalról) Az ütemterv szerint a kettes szakasszal kezdtek az építők, ígérik, idén szeptember 30-án átadják a műszakiaknak. Generálkivitelezője, a Debreceni Közúti Építő Vállalat jól haladt a földmunkákkal, így már átadták ezt a részt az alvállalkozó Miskolci Közúti Építő Vállalatnak. Ez utóbbi szakemberei terítik az aszfaltszőnyeget, ugyanakkor a következő, hármas szakaszt alapozzák. Az utolsónak épülő egyes szakasz kiviteli terveire szeptember végén írják ki a versenytárgyalást. Megtudtuk azt is a városi tanácson, hogy a tervek szerint az egyes szakasznál egy Shellkutat is építenek az autósoknak. Ügy tűnik, ennek az előkészítése is rendben halad, az építkezéshez szükséges terület biztosításáról már megállapodás született. Nem árt megismételni: a hat és fél kilométeres útszakasz átadási határideje: 1991. november 15.! Fotó: Laczó József Szabad demokraták a mezőgazdaságért A termőföld sorsa, mező- gazdaságunk jövője volt a témája annak a vitafórumnak, melyet a szerencsi SZDSZ-csoport szervezett, s a Rákóczi-ház színháztermében tartottak meg. Megyénk agrárértelmiségénék képviselői, mezőgazdasági vállalkozók, érdeklődve hallgattak Juhász Pál közgazdász, országgyűlési 'képviselő, az SZDSZ mező- gazdasági szóvivőjének vitaindító előadását. Napjaink egyik legtöbbet és legélesebben vitatott 'kérdése, a földkérdés! A kormánynak még nincs kidolgozott agrárprogramja. Amit a gyakran változó földtörvénytervezetekből az érdeklődő megjegyez, az az, hogy a tulajdonviszonyok bizonytalanok, nem lehet eldönteni, ki az illetékes egy adott termőterületen. Az 1947-es tulajdonos?, Vagy a városban élő leszármazottja?, Vagy a helyi mg. tsz.?; Esetleg a jelenlegi bérlője? A termelésben a bizonytalanság, a jövőbe vetett hit megrendülése rossz tanácsadó. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek. az állami gazdaságok a jövő évi termések megalapozását, az őszi munkálatokat, a vetéseket elvégzik, — viszont bizonytalanok, hogy ki fog majd aratni ? Az SZDSZ a mezőgazdaságunk jövőjét a termőföld privatizációjával — a tulajdonreform útján látja biztosítottnálc. A tulajdonreformot ésszerűen és nem nosztalgikusan célszerű elvégezni, mivel tisztelni ikell a létezőt, (a nagyüzemet), lehetőséget kell biztosítani az átalakuláshoz úgy, hogy a termelés mennyisége, minősége, folyamatossága ne csökkenjen közben. A nagyüzemek földbirtoklási egyeduralmán kell változtatni! A magántulajdonon alapuló gazdálkodást, a csoport- tulajdon kezelésében lévő területeiken való gazdálkodást egyaránt elő kell segíteni. — A jelenlegi bérlők (többnyire ültetvény-tulajdonosok) váljanak mielőbb az ültetvényükhöz tartozó född tulajdonosaivá is. — Biztosítani kell a föld tulajdonszerzését mindazoknak, akik gazdálkodni akarnak, tőkét kívánnak befektetni a mezőgazdaságba. — Egykori tulajdonosok, illl. örököseik, akik gazdálkodni akarnak, kapják visz- sza aranykorona egvenér- tékben földjeiket. Tulajdonviszonyok 1947- re visszavezethető rendezése több szempontból vitatható, hibás érvelés. A ’47- es tulajdoni elveik nem parasztságvédő, hanem parasztságellenes elvek. Ez a terv ugyanis a föld felét városi középosztálybeliek tulajdonába juttatná. Ezért szükség van olyan korlátozó intézkedés beiktatására, hogy azok juthassanak földhöz, akik azt megművelik. A ’47-es örököseiknek 20—25 százaléka lehetne ismét földtulajdonos. Mindazok, akiknek a termelőszövetkezetben ma is nevükön van a föld, valamint a már elvesztett tulajdonúaknak kb. a negyede. Olyanok, akiknek csakugyan köze van a mezőgazdasághoz. Az ennél általánosabb érvényesítésű 1947-es öröikségi elv végrehajtása egyrészt túlságosan apró, versenyikép teflon kisüzemi rendszert teremtene meg, másrészt egy ideig a régi nagyüzemi rendszert is konzerválná. Egyszerűen azért, mert a tulajdonosok 3/4-e eleinte nem tehetne mást, mint hogy a visszakapott tulajdonát otthagyná bérletben a nagyüzemben, gátolná ezzel a nagyüzemek átalakulását. Mezőgazdasági nagyüzemekben a dolgozókból kell az új tulajdonosoknak létrejönnie. Az új tulajdonos szabadon dönt, hogy egyénileg, ill. csoportosan (a nagyteljesítményű gépek előnyeit élvezve) műveli e meg területét. A jelenlegi nagyüzemek termelési szerkezete több „üzletág” kialakulását teszi lehetővé. A csoportok, vállalkozók a termék előállítás — feldolgozás —, értékesítés folyamatára szakvállalkozókat, szövetségeket hozhatnak létre, pl.: kukoricatermesztés, tápkeverés, tápértékesítés. A jól gépesíthető termesztési folyamatokat — a tulajdonviszonyok tisztázása után — továbbra is célszerű iparszerű rendszerekben termelni, pl.: kukoricát, őszi búzát, stb. A gazdálkodást elősegítő: — hitelszövetkezetek rendszerét mielőbb el kell indítani. — Mind a magángazdák, mind az új típusú szövetkezeték pénzügyi támogatására. új hitel- és adópolitikára van szükség. — A gépkínálatot módosítani kell, amennyiben a hazai gépsor nem tud gyorsan, hatékonyan változni az új igényeiknek megfelelően, — akkor törekedni kell arra. hogy külföldi mezőgazdasági cégek leány- vállalattá válva elégítsék ki a hazai igényt. ■ — Az élelmiszeripar jelentős része a termelők tulajdonába kell, hogy kerüljön. így valósítható meg a jövedelmezőbb termelés, mivel feldolgozásból eredő haszon a termelőnél maradna. Lehetővé válna, hogy a tőkefelhalmozás helyett, tőkebefektetéssel újabb feldolgozóipari egységek, gyáraik létesülnének. — A kereskedő-társaságokat ugyancsak a termelőiknél célszerű létrehoznunk. A termelés — feldolgozás — értékesítés minél zártabbá válik, annál jövedelmezőbb a termelőnek. Ezen kereskedőtársaságok- nak biztosítani kell a külkereskedelmi jogot is. A gazdálkodást elősegítő hitelszövetkezetekből, gépkínálatból, termelői tulajdonú élelmiszeripari feldolgozásból, szövetkezeti kereskedő társaságokból pillanatnyilag hiány mutatkozik. Beindulásukhoz hiányosak még a jogi minták, és hiányzik a szervező erő. Az agrárértelmiség szaktudására, a szakintézmények dolgozóira a jövőben is igen nagy szükség van. Valójában a mezőgazdaság —, ha komolyan csináljuk — épp olyan tudatos vállalkozás, mint bármilyen egyéb gazdasági tevékenység. Az csak üres önámítás, hogy a földhöz, a mezőgazdasági termeléshez mindenki ért. Észak-Európában nem is engednek földhöz nyúlni olyan valakit, aki azt nem tanulta, arra nem készült fel, és nem tud elmondani róla egy értelmes üzemtervet. Az, hogy valaki paraszti családban nőtt fel, önmagában kevés! Jelen agrárértelmiségünk a jövő mező- gazdaságában mint vállalkozó, mint termelést irányító, mint mg. szolgáltató ágazat létrehozója, mint oktató, mint kutató, stb. megtalálja munkáját. A mezőgazdaság lassan megtérülő üzletág. A hatalmi harcok, a vagyoni háborúk a mezőgazdaság szétverését eredményezhetik. Jelen bizonytalanság a jövőkép hiánya, a mezőgazdasági termelésben egy-két év múlva negatív eredményekkel fog visszaköszönni. A fejlesztések már az idén nagyon visszaestek, s várhatóan még tovább fognak zuhanni. A külföldi befektetők, akik az élelmiszeriparba, vagy a mezőgazdaságba, mezőgazdasági kereskedelembe akartak volna befektetni — elhagyták az országot. Mindezek ellenére a magyar mezőgazdaság még mindig hatékonyabb, exportképesebb és nagyobb termésbiztonságú, mint iparunk legtöbb ágazata. Akkor, amikor 1,7—1,8 milliárd dollárnyi exportunk a mezőgazdaságtól függ, ezt a mai kiélezett pénzügyi helyzetben kockára tenni, fölöttébb veszedelmes dolog. Dr. Csele Sándor SZDSZ Borsodi Mezőgazdasági Kollégiuma L
