Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1990. szeptember 15., szombat ■■ .......... ......... 1990. szeptember 15., szombat A z SZDSZ így készül A Szabad Demokraták Szövetsége nevében Szabó Tamás, miskolci ügyvivő nyi­latkozik. Már a bevezetőben tisztázza, ő nem illetékes me­gyei helyzetről, megyei ta­pasztalatokról beszélni: — Az SZDSZ sajátos fel­építésű. Elsődleges alapel­vünk, szervezeteink teljes politikai és gazdasági önál­lósága. Miközben elfogadjuk, támogatjuk közös alapelve­inket, ezek alapján, de a konkrét helyi viszonyok és körülmények ismeretében, önállóan dolgoznak szerve­zeteink. Ebből fakadóan ne­künk nincs megyei szerve­zetünk. Csupán a munkák koordinálására alakult meg a miskolci és a leninvárosi regionális irodánk. Én tehát csak a miskolci szervezet nevében nyilatkozom. Miskolcon az SZDSZ füg­getlen és erős önkormányza­tot akar. Olyat, amely dön­téseinél a város minden pol­gárának az érdekeit figye­lembe veszi. Az SZDSZ a helyhatósági választásokon nem a maga pozícióit akar­ja erősíteni. Azt szeretné, ha a leghozzáértőbb és a leg­megbízhatóbb emberek ke­rülnének be az önkormány­zatba. Éppen ezért jelöltje­ink között nemcsak saját pártunk tagjai, hanem olyan független jelöltek is szere­pelnek — mind az egyéni körzetekben, mind a listán­kon —, akik liberális gon­dolkodásúak és — szerintünk — a város egészének épü­lését fogják szolgálni. Az SZDSZ jogilag és gaz­daságilag erős várost akar. Ennek megvalósulásához a legfontosabb feladatnak tart­juk, a város költségvetésé­nek megreformálását. Azt akarjuk, hogy Miskolc nö­velje bevételeit. Privatizá­cióból eredő bevételekre gon­dolunk, a városban befolyó adók helyben történő fel- használását. Csak így kép­zelhető el, hogy az önkor­mányzat meg tudja valósí­tani az egészségügyi, szoci­álpolitikai és oktatási fel­adatait. A jelöltállításon túl va­gyunk. Egyéni jelöltjeink mindegyikének összegyűltek az ajánlócédulái. Kampányunkban a döntő hangsúlyt arra szeretnénk fektetni, hogy jelöltjeink minél több választópolgár­ral találkozzanak. Ismerjék meg őket személyesen is, ők pedig lehetőleg minél több, a lakosságot közvetlenül érintő problémát gyűjtsenek össze. Ismerjék meg, csopor­tosítsák mindazokat a gondo­kat, amelyeket megválasztá­suk esetén az önkormány­zatban képviselniük kell. Jelöltjeinket — szerény anyagi eszközeinkhez mér­ten — igyekszünk propagan­daanyaggal is ellátni. Mind­ezt úgy akarjuk felhasználni, hogy a város ne váljon újra egy plakátháború színterévé. Esélyeinket tekintve opti­misták vagyunk. Elsősorban azért, mert azt reméljük, hogy ebben a ciklusban programunk elnyeri a vá­lasztók rokonszenvét. Más­részt, úgy érezzük, sikerül olyan jelölteket állítanunk, akik a lakosság érdekeit i'v képviselhetik az új önkor­mányzatban. Optimisták va­gyunk azért is, mert úgy gondoljuk, ez a választás nem csupán a helyi önkor­mányzat megválasztását je­lenti. A szavazópolgárok voksukkal most véleménv! mondanak a kormány eltelt időszakban végzett munká­járól is. Ez a választópolgá­rok lehetősége és felelőssége szeptember 30-án. A kisgazdák bíznak a győzelemben Demkó Sándor, a Függet­len Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt megyei szer­vezetének ügyvezető alelnö- ke, választási programjukat eképp summázta: — Nagyon fontosnak tart­juk, hogy az önkormányza­tokban tevékenykedők — felkészültségük mellett — emberileg is alkalmasak le­gyenek arra, hogy közössé­güket, annak gondjait, prob­lémáit a lehető leghatéko­nyabban és lelkiismeretesen tudják képviselni. Minden település más és más prob­lémával küszködik, így a helyhatóság feladata lesz — a helyi lakosok véleményét szem előtt tartva — a szük­séges tennivalók rangsorolá­sa. Ezzel együtt azonban -szerintünk mindenütt töre­kedni kell a helyi munka- lehetőségek megteremtésére. Fontosnak tartjuk az egyes mikrokörnyezetekben a fel­dolgozó ipar kialakítását csakúgy, mint az elmara­dott infrastruktúra fejleszté­sét, felszámolását. Nem meg­felelő a közrend, közbizton­ság sem jelenleg, ezen sür­gősen változtatni kell a szükséges eszközök biztosí­tásával, a lakosság képzett­ségi színvonalának emelésé­vel. Nagv súlvt helyezünk a környezetvédelemre is, hi­szen további, emberi létünk forog kockán. Szeretnénk a környezetkárosítást a mini­málisra csökkenteni. Célul tűztük ki a kis- és közép­rétegek életszínvonalának emelését, a kisnyugdíjasok megélhetésének javítását. A gazdasági célok elérése ér­dekében is fontos a kultu­rális lehetőségek továbbfej­lesztése, az iskolarendszer megreformálása. — Hogyan készülnek a vá­lasztásra? — Megyei választási bi­zottságot hoztunk létre. Tag- szervezeteinknek és lelkes aktivistáinknak köszönhető­en — gyűlések és elbeszél­getések során — sikerült ki­választani a tagság soraiból azokat, akik a lakosság bi­zalmát élvezik, és tenniaka- rásukkal a legjobban kép­viselhetik közvetlen környe­zetük érdekeit. — Milyennek ítéli esélyei­ket? Hogy érzik, milyen a párt iránti hangulat az em­berekben ? — Választási esélyeinket befolyásolja a szükséges tör­vények megjelenésének el­húzódása, ám ennek ellené­re folyamatosan növekszik taglétszámunk a megyében. A vidék népe bízik abban, hogy a Kisgazda Párt által kitűzött program minél előbb megvalósul. Bízik a farmergazdaságok jövőjében, életképességében. Ehhez azonban meg kell teremteni az esélyegyenlőséget a kis- és nagyüzemi gazdaságok között, s megfelelő hitelpo­litikával kell elősegíteni a kisüzemek, kisgazdaságok megindulását. Kampányunk során igyekszünk'továbbfej­leszteni kapcsolatainkat a sajtóval, hiteles, reális, a munkánkat segítő híranya­gok megjelentetésével. A gyakran megjelenő ellenzéki propaganda ellenére is bí­zunk az emberek józan íté­lőképességében, s abban, hogy a nagy többség érde­keit szolgáló privatizációs programunk végrehajtását hamarosan megkezdhetjük. Megítélésünk szerint esé­lyünk van arra, hogy meg­duplázzuk az országgyűlési választásokon elért eredmé­nyünket. Indul-e Miskolc tanácselnöke? — A polgármestert a kép­viselőtestület választja, ezé.rt meg kell várni a helyható­sági választások eredményét. Amennyiben a körülmények úgy alakulnak, és lesznek támogatóim, akkor ezt a faj­ta ismételt megmérettetést vállalom. — Mire alapozza az Ön iránti bizalmat? — Ha politikai mérle­gelés tárgyává teszik a je­lölést, akkor ez egy egészen másfajta helyzetet eredmé­nyez, akkor nem akarom a rám vonatkozókat részletez­ni. Amennyiben a mérlege­lésben annak lesz szerepe, hogy a jelölt tett-e, akar-e tenni a településért, megvan­nak-e a szakmai képességei, úgy érzem, nem vagyok •esélytelen. A helyi dolgok megoldása pártállástól füg­getlen kérdés. — Mi az, amit elnöksége idején nem sikerült megva­lósítani? — Egymagám nem vagyok alkalmas ezt megítélni. Vál­tozatlanul annak vagyok a híve, hogy Miskolc nagyvá­rosi minőségben gyarapod­jék és fejlődjék, ez renge­teg feladatot jelent. Fontos a történelmi városrész meg­óvása, a város szellemi ar­culatának erősítése. Azt hi­szem, szerény mértékben elő­reléptünk. Ugyanakkor a pe­remkerületek helyzetében lé­nyeges változást kell elérni a következő időszakban, mert falusiasnak sem nevezhető viszonyok uralkodnak eze­ken a részeken. — Kulcskérdés lesz az ön- kormányzatoknál a lakás- helyzet rendezése. — Ma a lakáskonstrukció romokban hever, ebben nem is látok megoldási lehetősé­get, mert a jövedelmi hely­zet ismert, a lakásárak rend­kívül magasak, és a kettő közötti különbség akkora, hogy a fiatalok helyzete ki­látástalan. Változtatni kell a rendszeren, a központi szer­veknek és a helyi önkor­mányzatnak, azaz a 75Ó0 la­kásigénylőnek milyen választ tud adni. Az MDF kéri: jöjjenek szavazni n kereszténydemokraták áttörésre számítanak Erdei Sándor, az MDF megyei szervezője: — A leg­fontosabb, hogy a megyében mindenütt népszerűsítjük az országos, kidolgozott progra­mokat. így az egzisztencia­bankot, amely egymilliárd forintos alaptőkével kezd működni, az önkormányzati vállalkozások 85 millió sváj­ci frankos alapját, valamint azt az iskolahálózat-fejlesz­tési programot, amelyhez a franciák adnak jelentős tá­mogatást. — A helyhatósági válasz­tások lényege, hogy szep­tember 30-án a szakappará­tusokat, azok politikai irá­nyító testületéit kell meg­választani. így egész me­gyére kiterjedő program he­lyett kis helyiségek, illetve térségek programjait he­lyezzük előtérbe. Gondoljunk itt arra, hogy például a Sa- jó-völgyi iparvidék problé­mái azonosak. A nagyprog­ramrészek, mint az ipar­struktúra, a mezőgazdaság, az egészségügy, vagy az ide­genforgalom, mind jelent­keznek a helyi elképzelések­ben. — Fontosnak tartjuk, hogy egy-egy térség, község gond­jaira konkrét, adekvát vá­laszokat adjunk az ott la­kóknak kampányunk során. Csak szemelvényképpen: a rossz iparszerkezetet át kell alakítani. Erről már tár­gyaltunk nyugati üzletembe­rekkel, akik munkahelyte­remtő beruházást akarnak, olyan ipari üzemet, ahol csaknem hatszáz ember fog­lalkoztatható. Ugyanezek az üzletemberek nagy lehetősé­get látnak a borsodi állat- tenyésztés, nevezetesen a tej­termelő tehenészet fejleszté­sében. A hátrányos helyze­tű, észak-borsodi falvaknál fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzatok vagyonuk részeként visszakapják az er­dőket és gazdálkodjanak ve­lük. A kis falvakban támo­gatjuk a faluszövetségek létrehozását. A közigazga­tást is szeretnénk egyszerű­síteni a körjegyzőség beve­zetésével, de nem úgy, mint korábban, nem a falvak erő­szakos közigazgatási össze­házasításával. — A megyében, ahol MDF- szervezet van, mindenütt in­dítunk jelöltet az önkor­mányzati választásokon. Ahol nincs szervezetünk, ott a koalíciós partnereket támo­gatjuk. Előfordul az is, hogy nem MDF-tag a jelölt, de a mi színeinkben indul, mert vállalja a párt szellemiségét. Érdekességként megemlítem, hogy van, ahol többpárti, koalíciós polgármester a je­lölt. — Olyan kampányt tűz­tünk ki célul, ami ráébresz­ti az embereket, mi a kü- különbség a korábbi tanács- rendszer és az új önkor­mányzatok között. Kampá­nyunk lényege, hogy nem azzal akarunk szavazatokat nyerni, hogy párt pártokat, illetve jelöltjeiket lejárat­juk, hanem azzal, hogy érez­zék az emberek, hiteles je­löltre adják a voksukat. A pártok hitelessége csak ré­sze az esélyességnek, a má­sik fontos szempont, hogy jelöltjeik közismert és elis­mert, köztiszteletben álló emberek, nem utolsósorban szakemberek legyenek. — Most még nehéz meg­ítélni az esélyeket, mi azt tartjuk fontosnak, hogy az MDF súlyának és politikai erejének megfelelően szere­peljen a választáson. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy nem túl népszerű kormány­pártnak lenni, az emberek türelmetlenségét akarjuk megszüntetni. Rövid kam­pányt akarunk és olcsót, mert nincs sok a kasszánk­ban. A legfontosabb, hogy a polgárok értsék meg, ez a szavazás a rendszerváltás teljessé tételét jelenti. Most dől el, hogy sikerül-e, ami­be kezdtünk. Röviden: mi azt szeretnénk, ha minél többen eljönnének a hely- hatósági választásokra. A Keresztény Demokrata Néppárt programjából a me­gyei szervezet elnöke, dr. Pethő Szilveszter a sürgető gyakorlati tennivalókat eme­li ki. — Mivel a mi pár­tunk vidéken, falun a leg­erősebb, elsőként említem a földkérdést. Azt szeretnénk elérni, hogy a föld azé le­gyen, aki megműveli. Bizo­nyára visszacseng ez a mon­dat a régmúlt időkből. Az a program és ez a program azonban több mindenben kü­lönbözik. Mi a falu — föl­det művelő — lakosságára bízzuk a döntést! A föld, csakúgy mint a bánya — a nemzet vagyona. Művelői azonban nagyon (!) tartós használatra kapják meg, és dolgozzák meg bárhogyan, ahogyan a legkedvezőbbnek találják. Magántulajdonon alapuló kisszövetkezetekre gondolunk, az állami gazda­ságok esetében pedig rész­vénytársaságokra, a bábol­naiéhoz hasonló szisztémá­val. Jó lenne, ha jelen len­ne az rt.-kben a magántőke is pénz, eszköz, hitel formá­jában. Ugyanígy képzeljük el a bányák jövőjét is. Rész­vénytársaságot alakítsanak a gazdaságosan termelő bá­nyák, és a nagy felhaszná­lók, az erőművek — ezek bocsássanak ki dolgozói részvényeket... — Többféle eszközzel vesz- szük fel a harcot a munka- nélküliség ellen. Nem sze­retnénk munkanélküli-segé­lyeket osztogatni, mert az csupán az éhhaláltól menti meg az embereket. Munka kell, mégpedig mindenkinek. Ennek érdekében ösztönöz­zük a külföldi tőke beáram­lását és valódi, tisztessége­sen megfizetett közmunkát ajánlunk fed. Mindenképpen helyeseljük a világkiállítás megrendezését, mert lendít az infrastruktúrán, mely nél­kül képtelenség lenne ide­csalogatni -a nyugati tőkét. A közmunkán hasznos tevé­kenységet értünk, hatékony munkát. Programunk e te­kintetben is kapcsolódik a Zöldekéhez. Másban is. Nem akarunk atomerőművet, de igenis akarjuk, hogy Bükk- ábrányban felépüljön a dú­sított lignitet feldolgozó erő­mű. Ez sok embernek ad majd munkát, nem szennye­zi a környezetet, az energiá­ra pedig nagy-nagy szüksé­günk van. — Milyennek szeretnék látni az önkormányzatokat? — Nagy esélyünk van az áttörésre, remélhetjük, hogy nem külső szemlélők leszünk. Felállítjuk az iskolaszéket, amely gondoskodik az isko­láról, úgymond kiszolgálja azt, de nem szál bele a ta­nár munkájába. Mint aho­gyan nem szól bele a pol­gármester az orvos munká­jába sem, de minden lehe­tőségével támogatja őt. A Kereszténydemokrata Nép­párt olyan önkormányzato­kat, olyan polgármestereket akar, amelyek, akik az élet minőségének javításáért tud­nak — nem keveset — ten­ni. Példaképünk Assisi Szent Ferenc. Falusi programja­ink mellett természetesen ki­dolgoztuk a miskolci lakos­ság életének jobbátételét is. Meg akarjuk menteni a vá­rost a szennyeződéstől — és itt ne csak a szemétre tes­senek gondolni. Az erkölcsi szennyeződésre is! Újra Eu­rópába kívánkozunk. — Milyenek a választási esélyeik? — Együtt vannak a szük­séges kopogtató cédulák, a jelöltjeink okos és jó embe­rek. Pártunk önszerveződés útján gyarapszik, pártolóink sokan vannak. Esélyeinket azonban rontja a Demokra­ta Kereszténypárt választási kampánya. Neveink sajnos összetéveszthetők. Minden megnyilvánulásuktól elhatá­roljuk magunkat, mi a Ke­reszténydemokrata Néppárt vagyunk. Szendrő és a társközségek Százak ajánlása egy­I jelölt mellett Szendrőben csütörtökön, délután megkezdték a jelöl­tek nyilvántartásba vételét, és ezzel új szakaszába lé­pett a választási kampány a nagyközségben és a két társ­községben, Szuhogyban és Galvácson. Az összesítés után a géppel írott listákat kifüggesztik mind a három településen. Ezeket a falra­gaszokat a tanácsi dolgozók helyezik el, mint ahogy au­gusztus végén ugyancsak az apparátus tagjai hordták szét a kopogtató cédulákat és az ajánlólapokat. Igaz, hogy ebben az aszá­lyos időben azóta nem sok víz folyt le a Bódván, de a két héttel ezelőtt kezdődött választási kampány mostan­ra több lényeges információt hozott a felszínre. A pártok igen aktívan ki­vették részüket a jelöltállí­tásból, kivéve az MSZP he­lyi alapszervezetét, amelyik nem indít képviselőjelöltet. De menjünk sorba, meny­nyi képviselőre is lesz majd szüksége az önkormányzat­nak helyben és a két tele­pülésen. Szendrőben a 4618 lakos közül 3163 a szavazás­ra jogosultak száma. A most összesített listák szerint a 11 képviselői posztra harminc- nyolc jelölt mögé iratkoztak fel a helybéliek. Tizenkét közös jelöltje van az SZDSZ- nek és a Kisgazdáknak, ugyancsak 12 a Keresztény Demokrata Néppártnak. Még ennél is több, szám szerint 13 független jelöltje van Szendrőnek, illetve indít je­löltet a Magyar Demokrata Keresztény Párt is. Az október elejétől betöl­tendő hét képviselői helyre Szuhogyban 17-en pályáz­hatnak a lakosság bizalma alapján. A községben hét jelöltet indít az SZDSZ, tíz mögött pedig nincs egyetlen párt sem. Galvácson a le­hetséges három képviselői helyet négyen pályázták meg, valamennyien függet­lenek. Ami a körzet lakosságá­nak megnövekedett érdeklő­dését bizonyítja, egy-egy je­lölt mögött a helyben szük­séges kilencven valahány ajánló helyett három-négy­százán is vannak. A négy szendrői polgármesterje­lölt közül egyet az SZDSZ és a kisgazdák közösen in­dítottak, egyet a Keresztény Demokrata Néppárt támo­gat, a másik kettő pedig független jelölt. Szuhogyban egy független és egy SZDSZ- jelölt vetélkedik ezért a posztért. A galvácsi három jelölt mindegyike független­nek mondja magát a pár­toktól. A három településen fo­lyamatosan végzi munkáját egy öt-öt fős választási bi­zottság. Munkájukban részt vehetnek a választáson in­duló pártok képviselői is. Az aktivitás már az ország- gyűlési képviselő-választá­sok idején is megmutatko­zott, ám a legutóbbi népsza­vazáson 9,4 százalékos volt a megjelenés, bizonyos kör­zetekben pedig még az öt százalékot is alig haladta meg. A mostani kilátásokról Vidó György vb-titkárral beszélgettünk, aki egyébként nem indul az önkormányza­ti választásokon, jóllehet húsz évet töltött el a szend­rői tanács apparátusában, és ezekhez az évtizedekhez je­lentős. figyelemre méltó fej­lesztések fűződnek. Ha igényt tartanak munkájára, akkor marad, ha nem, ak­kor másutt szeretné tudását, szakmai tapasztalatát kama­toztatni. A holnapi teendőkről, me­lyek megvalósítása már az új önkormányzatok feladata lesz, csak úgy lehet szólni, ha egy gyorsleltár segítségé­vel áttekintjük a közelmúl­tat, hiszen a jövő fejleszté­sei csakis a meglévő ellátási alapok figyelembevételével alakíthatók ki. Űj iskola, óvoda épült, új híd feszül a Bódva fölött, három önálló általános or­vosi körzetet alakítottak ki, illetve két fogászatit is, va­lamint négy körzeti védőnői körzetet hoztak létre. Az is­kolák hajdani körzetesítése miatt szükségessé vált diák­otthon valamikor száznál, több rászoruló gyerek szá­mára adott igazi otthont, tá­vol a szülői háztól, Csehi­pusztától, Abodtól, Büdös- kúttól, Szőlősardóig. A folyamat, miszerint az iskoláskorú inkább helyben tanul a jövőben, azt a ten­denciát erősíti, hogy a diák­otthon fokozatosan elveszíti korábbi jelentőségét. Most, szeptemberben 36 gyereket vártak, de csak 27-en érkez­tek meg. A létszám sorva­dása előrevetíti a jövőt, ám az épület hasznosításán nem kell sokat töprengenie az új vezetésnek, hiszen Szendrő­ben is akad elhelyezésre vá­ró elesett fiatal és időskorú is jócskán. Szuhogy is új iskolát ka­pott, bővítették az óvodát, a konyhát pedig olyan sze­rencsésen, hogy azóta az is­kolások, óvodások étkezteté­se mellett jut innen meleg étel az időskorúaknak is. (Amit részben a gondozónők visznek ki a hajlott korban lévőknek, betegeskedők­nek). Az ivóvízhálózat már ko­rábban megépült a három településen, a szükséges bő­vítéseket az elmúlt években folyamatosan elvégezték. Telkek kialakításához per­sze, a jövőben is szükség lesz a közműhálózat fejlesz­tésére, ami napjainkban ugyancsak sokba kerül. Az „elnagyolt gyorsleltár” után hadd álljon itt a há­rom település lakóinak véle­ménye alapján összeállt „fejlesztési terv”, amelyik most nem több, mint kíván­ságok gyűjteménye. Össze­vetve azonban a tanács vb- titkárának véleményével, bi­zony nem odázható sokáig egy egészségház építése, amiben laboratóriumnak, fi­zikoterápiás kezelőnek, fo­gászati röntgennek, szakren­delőknek kellene helyet biz­tosítani. Már hozzá is kezd­tek a szendrői tanuszoda épületének felújításához. (Aminek folytatása úgyszin­tén az önkormányzatra ma-' rád.) Nyolc éve épült társa­dalmi összefogással, ám az épületen az „elöregedés” már most megmutatkozott. Az egyik régebbi óvoda he­lyett mielőbb újat kell épí­teni, mert a biztonsága sta­tikailag hosszabb távon nem szavatolható. Szendrőn, Szuhakállón, és Galvácson is további bőví­tésre szorul a közműhálózat. Annál is inkább, mert a farmergazdaságok kialaku­lásához, aminek ezen a kör­nyéken adottak a jó alapjai, a mostaninál nagyobb gaz­dasági udvar, porta kell. Ennek a mostani kétszáz négyszögöles területek egy­általán nem felelnek meg. Galvács sajátos helyzete (180 lakos) bizonyos mérté­kig meghatározza a mai és a holnapi teendőket. Ám az ilyen léptékű településeken élők is jogosan elvárhatják, hogy az 1990-es évek ma­gyarországi átlag életszínvo­nalához való felzárkózás re­ményétől ne legyenek meg­fosztva. Mindezekhez hely­ben igen kevés pénz képző­dik majd, amennyire az ön- kormányzati testületek anyagi lehetőségei ma is­merhetők. — Az itt élők személyi jövedelemadó átlaga éven­ként csupán 3600 forintot tesz ki, szemben mondjuk az országos átlagot jelző 6300 forinttal, vagy a ka­zincbarcikai 13, a leninváro­si 17 ezer forinttal. Ráadá­sul egy pillanatig sem lehet megfeledkezni a körzetben élők súlyos szociális gond­jairól, az időskorúak magas számáról, a szociálisan hát­rányos helyzetű rétegek ál­landó és folyamatos segély­szükségletéről — mondja a vb-titkár. Csak látszatra tűnik úgy, hogy messzire kerültünk a választási kampány napi feladatainak számbavételé­től a Szendrő környéki fal­vak nehéz helyzetéig, ám éppen ezek az utóbbiak erő­sítik az itt élőkben a hitet, hogy érdemes hallatni a szavukat, amikor végre iga­zán kíváncsiak rá.

Next

/
Thumbnails
Contents