Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-15 / 217. szám
1990. szeptember 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZaG 7 Hogy a sebek végre behegedjenek Beszélgetés a Kárpótlási Hivatal megbízott elnökével Dr. Tütős Sándor, a Kárpótlási Hivatal 1990. augusztus 1-jén kinevezett megbízott vezetője 44 éves, műszaki alapiképzettségű jogász. Nyolc éven át oktatott a Miskolci Egyetemen, 1989. augusztus 1-jén kapott megbízatást a Belügyminisztériumi Titkárság Igazgatási Osztályának a vezetésére, valójában a rehabilitációs munka megindítására. — Hogyan illeszkedik be a magyar jogállamiság kiépítésének a folyamatába a Kárpótlási Hivatal felállítása? Milyen társadalmi igény kielégítése a feladata? — A sérelmet szenvedettek elégtételi igénye nyíltan akkor jelentkezett, amikor 1989-ben politikai tényezőként megjelentek a közéletben az ellenzéki erők. A több mint negyvenéves elfojtott hallgatás után robbanásszerűen jelentkezett a rehabilitációs igény, olyannyira, hogy ennek a nyomásnak már az elmúlt rendszer kormánya sem tudott ellenállni. — De milyenek a kárpótlás lehetőségei? Ugyanis nyilvánvalóan szét kell választani az erkölcsi elégtételt és az anyagi kárpótlást. Hol az a határ, amelyen túl az erkölcsi rehabilitációt anyagi kárpótlással is ki kell egészíteni? Hiszen becslések szerint csak 1945 és 1963 között több mint egymillió ember szenvedett Magyarországon valamilyen jogsérelmet. — Még ez a szám is pontatlan, mert ha igazán figyelembe veszünk minden jogsérelmet, amit a magyar lakosság az elmúlt fél év-, században elszenvedett, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az állampolgárok egynegyedét érte valamilyen sérelem, a személyes szabadság megsértésétől az egyes ingó- és ingatlan vagyonok jogtalan eltulajdonításán keresztül az egyének életpályáját befolyásoló' intézkedésekig. Világosan látszott már tavaly is, hogy minden sérelmet rehabilitálni kell, de anyagi elégtételt csak a jogsértésék igen szűk körében, elsősorban a személyes szabadságkorlátozást elszenvedettek esetében lehet nyújtani. Az ő számuk viszont alacsonyabb, alig éri el a százezret. Minden egyes érintett a sérelmet szenvedett időszaktól függetlenül egységesen 500 Ft nyugdíj- emelésben részesült. (Az emelés előtt ezeknek az emberéknek az átlagnyugdíja 3500 és 4000 Ft között mozgott.) Ez az intézkedés azonban nem tesz különbséget az egyhetes, egyhónapos, nem ritkán 10 éves és esetenként 18 éves jogsértések között. Most igyekszünk jogszabályban megfogalmazni egy olyan osztályozási rendszert, amely alapján a sérelmet szenvedettek az eltöltött évek számától függően részesülnének nyugdíjemelésben. PARLAMENTI DÖNTÉS VÁRHATÓ — Mennyire tudja a Hivatal a társadalommal megosztani a reá nehezedő erkölcsi felelősséget? Milyen társadalmi ellenőrzés, 'segítés mellett dolgoznak? — A Kárpótlási Hivatal .az állami bürokrácia része, tehát működése feltétlen igényli a társadalmi ellenőrzést, annál is inkább, mert államigazgatási szerviként politikai kérdést kell kezelnie. Szeptember első napjaiban létrejött a Hivatal mellett működő Társadalmi Kollégium. Elnöke Menczer Gusztáv, aki közel 10 évet töltött elítéltként a Szovjetunióban, alelnöke Hegedűs B. András, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja. A Kollégium tanácsadó, javaslattevő és véleményező szerv, valamint olyan egyedi ügyekben kérjük az állásfoglalást, amikor a Hivatal nem tud dönteni. Véleményűiket érvényesíteni fogjuk határozatainkban. A Kollégium tehát aktívan részt vesz a rehabilitációs és kárpótlási munkában és érdemben közreműködik a jogszabályalkotásban is. Közösen dolgozunk a kárpótlási törvény megalkotásán, melynek tervezete előreláthatólag 1991 nyarán kerül az Országgyűlés elé. — A Hivatal országos hatáskörű államigazgatási szervként csak szeptember elseje óta létezik, de tényleges működését már korábban megkezdte. Hány panasz, kérelem érkezett be a mai napig? Hány évig tart majd ez a rehabilitációs munka, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is elengedhetetlen velejárója a diktatúrából demokráciába való átmenetnek? — Jelenleg 180 ezer kérelmet tartunk nyilván, ezeknek most végezzük a számítógépes feldolgozását. Ez azonban nem lezárt szám, jelenleg is napi 500—600 levelet kapunk. Korábban úgy éreztük, hogy az internáltak és kitelepítettek körét lezártnak tekinthetjük. Nem így van, az utóbbi időben újabb internáltak és kitelepítettek jelentkeznek, akik eddig féltek, hogy ismét nyilvántartásba kerülnek és ebből újabb sérelmük származik. Mostani jelentkezésük egyértelműen az új kormány iránti bizalom jelének tekinthető. A munkánk azért is nehéz, mert a világtörténelemben először vállalkozunk arra, hogy fél évszázad elteltével nyújtsunk politikai és jogi elégtételt a sérelmet szenvedetteknek. Nagyon sokszor küszködünk a bizonyítékok hiányával. Ezekben az esetekben a lehető legmél- tányosabb módon kell eljárni, nehogy újabb sérelmet okozzunk egy elhamarkodott döntéssel. A rehabilitációs munka, azaz a Hivatal tevékenysége előreláthatóan öt évet fog igénybe venni, bár az európai országok gyakorlatában sokszor 14—16 évig is eltart a teljes rehabilitáció. EGYSÉGES ELV ALAPJÁN — Milyen előnyt jelent az ügyfél számára az, hogy a Hivatal egy kézben fogja össze a kárpótlási ügyintézést? Jelent-e valamilyen könnyebbséget, hogy a Hivatal ezentúl a Belügyminisztériumtól függetlenül dolgozik? — Korábban a különböző tárcáknál — Belügyminisztérium, Igazságügyminisztérium, Társadalombiztosítás, Pénzügyminisztérium — végzett rehabilitációs tevékenység nem volt összehangolva, mert nem azonos elvek alapján dolgoztak. Ezért egy kézben kellett összefogni ezt a tevékenységet, megteremtve ezzel a jogalkotás és a jogalkalmazás összhangját is, A kárpótlást egységes elv alapján kell végezni és egy helyen. Ez az ügyfél szempontjából azt jelenti, hogy csak egyszer vesszük igénybe a türelmét, amikor benyújtja a kérelmet. Ezt követően már hivatalból folyik a nyugdíjrendezési és a későbbi kárpótlási eljárás. Való igaz, hogy korábban a sérelmet szenvedettek félve fordultak a Belügyminisztériumhoz, a bizalom csak az utóbbi időben erősödött. Ennek ellenére bizonyára hasznos lesz, hogy a jövőben a Hivatal a minisztériumtól függetlenül dolgozik. Az ügyfelek kevésnek tartják, hogy a hatósági bizonyítványokban csak a jogsértés tényét és időpontját igazoljuk. Bár az Ország- gyűlés nyújtott már némi erkölcsi, politikai és jogi elégtételt, kifejezte a bocsánatkérést is, én osztom a sérelmet szenvedetteknek azt az igényét, hogy az a szerv, amelyik a testi-lelki sebeket okozta, elnézést, bocsánatot kérjen az érintettektől. Hogy a sebek végre behegedjenek. (MTI-Press) Kisari Miklós Az idén nyáron nyitotta meg Mezőkövesden, az Egri úti lakótelepen legújabb ABC-áruházát a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ. A boltot még csak egyik oldalról ölelik körbe lakóházak, másik részről még beépítésre és újabb vásárlókra vár. Vásárolható itt mindenféle élelmiszer, zöldség, gyümölcs, hús- és töltelékáru, mosószerek és egyéb, a háztartásban naponta szükséges cikkek. Rendszeresen tartanak kedvezményes vásárt is. Mérlegünk a mérleg havában A KSH adatai szerint az év első felében az anyagi ágakban az egy keresőre jutó bruttó havi átlagkereset 11 937 forint volt, 25,9 százalékkal több, mint a múlt év megfelelő időszakában. A nettó átlagkereset (9203 forint) a jövedelemadó progressziója miatt 21,5 százalékkal nőtt. Hét hónap folyamán a kiskereskedelemben értékesített árumennyiség folyó árakon 12,9 százalékkal több, az áremelkedést figyelembe véve 10,6 százalékkal kevesebb volt az egy évvel azelőttinél. A kiskereskedelemben az árszínvonal júliusban 28,6 százalékkal, január- -júliusban 26,3 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakáét. Legnagyobb mértékben az élelmiszerek ára emelkedett, hét hónap alatt 34,1 százalékkal. Ezen belül az átlagosnál nagyobb volt az áremelkedés a tej- és tejtermékeknél, a vajnál, a hús- és húskészítményeknél. A friss hazai gyümölcs árszínvonala (a boltokban és a piacokon együttesen) 36,3 százalékkal, júliusban 42,5 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit. A zöldség- és főzelékfélék ára a hét hónapban 20,2 százalékkal, júliusban 10,2 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Az év közepén 42 ezer munkanélkülit és 38 ezer betöltetlen álláshelyet tartottak nyilván. Az állást keresők száma és a munkalehetőségek között azonban teTöbbet vártunk ... (f. I.) rületileg is, szakmailag is nagy az eltérés. A külkereskedelemben folytatódott a piacváltás, vagyis a két fő viszonylat közötti áru-átcsoporosulás. Hét hónap alatt a rubelelszámolásokban forgalmazott árumennyiség jelentősen visz- szaesett: a behozatalban 18, a kivitelben 32 százalékkal. Nem rubelelszámolásokból ugyancsak kevesebb árut hoztak be, mint tavaly január—júliusban, a csökkenés 4 százalék volt, a kivitt áruk mennyisége viszont 14 százalékkal meghaladta az egy évvel ezelőttit. A változások következtében nem rubelelszámolásokban 601 millió dollár kiviteli többlet alakult ki, a tavaly január—júliusi aktívum több mint ötszöröse, rubelelszámolásokban pedig a tavaly ilyenkori 374 millió rubelaktívum helyett lf' millió rubelpasszívum keletkezett. Az ipari termelés az 50 főnél többet foglalkoztató ipari szervezetekben az I. fél évben 9,6 százalék, júliusban 12,6 százalék, a hét hónapjában együttvéve 10 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly, ugyanezen időszakban. A visszaesés a 300 főnél többet foglalkoztató vállalatok körében következett be, ahol a héthavi termelés 12 százalékkal csökkent, míg az 50—300 fős szervezetek termelés 21 százalékkal nőtt. Az 50 főnél kisebb gazdálkodók tevékenysége — becslések szerint — két és félszeresre emelkedett, súlyuk azonban a termelésben csekély, ezért a nagyvállalati kör termeléscsökkenését csak mérsékelni tudták. Előzetes adatok szerint kalászos gabonából közepes termést, 7,9 millió tonnát takarítottak be a gazdaságok. Ez 4,1 százalékkal kevesebb az 1989. évinél. A megtermelt 6,16 millió tonna búza a tavalyinál 5,4 százalékkal kevesebb. A búza vetésterülete kismértékben, 1,7 százalékkal csökkent, a hektáronkénti 5040 kg termés 3,8 százalékkal kevesebb az 1989. évinél. Központi Statisztikai Hivatal A tej — „méreg” A Falurádiót — sajnos — már majdnem mindennap meghallgatom, mert a jótékony álom korán faképnél hagy. 1990. augusztus 21., kedd, 5 óra 40 perc, tehát — Falurádió. Csongrád megyei tehéntartók panaszkodnak, hogy a megyei tejipari vállalat közölte velük: január 1-től nem veszi át tőlük a tejet. Néhány hónapja még bátorították őket, vegyenek tehenet, terméke nem marad a nyakukon. Az egyik, ipari munkahelyét vesztett férfi négy marhát vásárolt, darabját 60 ezer forintért, és egy szép napon — derült égből villámcsapás! — jön a leirat „fentről”, hogy egyék meg, amit fejnek, mert a vállalat minden liter tejre 1 forintot ráfizet. Szavaikból kitetszik, hogy az ő drága teheneik teje nem édes, hanem keserű, sőt — méreg. Az állatok sokba kerültek, eladni nem lehet. Mi az ördögöt csináljanak, fürödjenek a tejben? A tej felvásárlási ára 13 forint, a boltban 18-ért adják, és a vállalat így is ráfizet. Az illetékesek elmondása szerint nem a tej sok, a baj a közfogyasztás csökkenésében van. Leginkább azok élnek vele, akik reáljövedelmét leginkább apasztja az infláció: az öregek és a gyerekek. A magamfajták, akiknek az élete késő délutánba hajlott, gyermek- és ifjúkorukra emlékeznek, olyasvalamire tehát, aminek a modernkori „árfolyama” — bizony mondom! — egy fabatkát sem ér. De azért elmondom. Ültek a gyerekek az ólajtó előtt. Fülüknek igen kedves „zeneszó” hallatszott odabentről: édesanya fejt. A teli zsojtár kifolyóját odatartotta a legkisebbnek. A nagyobbak nem háborogtak, bár szemük kopogott az éhségtől, hiszen tudták, rájuk is sor kerül. Még a macska is békésen ült a popsiján edénye mellett, mert ő se maradt ki. Akinek még egy árva tehene se volt, de gyereke egy „sutravaló” (a pitvarban lévő kenyérsütö kemence lapos tetejét nevezték sutnak — sütés után átmelegedett, a gyerekek oda telepedtek), igen, azok alkalmasint naphosszat kapáltak egy-egy csupor tejért. Azt akarom mindezzel jelezni, hogy a tej, ez az éltető nedű akkor is elverte éhünk, ha kenyeret nem haraphattunk hozzá, mert „elment a háztól”, pedig rakottabb asztalokról még a kutyának is jutott. Iskolás könyvünkben Móra Ferenc kis elbeszélésén épült a lelkünk. A tízóraira kapott findzsa ingyentejjel kioson a gyerek az iskolakapuba és „beleönti egy nagykendőbe”. Mert a nagykendőben a kistestvére volt. A másikért, a testvérért hozott áldozat példája hatékony ellenszere volt személyes önzésünknek. Nem a tej van bőviben — hallom a vállalati főnök érvelését — a fizetőképes kereslet csökkent. Teméntelen, kétdecis műanyag edényt láttam a szeméttelepen. Erről jutott eszembe: mi volna, ha ennek az árát megtakarítanák? Elfér a gyerek táskájában egy műanyag bögre, és kannából mernének bele tejet. Akinek tehene van, felmérné az iskola napi igényét, odaállítana a kannával. Hogy nem higiénikus, azaz nem egészséges? Móra korának findzsás kisgyerekei magas halandóságát nem az így mért tej okozta — az, hogy zömüknek így se jutott. Egy, még csordával is bíró faluban tasakos tejet árusítanak a boltban... hát ez nemcsak költséges, rossz is. A pve (poli- vinil-clorid) anyagából a tejsav egészségre ártalmas anyagokat old ki, ráadásul ez any- nyira tartós vegyület, hogy — becslések szerint — évszázad alatt se bomlik el a földben, elégetve pedig veszedelmes gázzal, klórral szennyezi a levegőt, vízpárával egyesülve sósav lesz belőle. A tej és termékei műanyagban való forgalmazását Amerikában már nem ajánlják — o tej esetében visszatértek az üveghez (amit visszaváltanak). Sok embert szoktatott le a tasak a nyers tej fogyasztásáról, mert íze „nem az igazi”. Nemegy településünkön házhoz járnak frissen fejt tejért, amit ugyanúgy felfőznek — csírátlanítanak —, mint a tasakost, de sokkal jobb annál, ráadásul nem fölözik le! A kisgyermeknek ez a tej való, s nem az iparilag „kezelt”. Ha egy tejipari vállalat ráfizet a tejre, érthetetlenné válik számomra a nyéstai boltos, Kramcsák Géza elbeszélése. Falujába Budapestről, a Rottenbiller utcából tartálykocsi vitte a tejet — oda-vissza 500 km! Micsoda költséges utat tesz meg a tasakos tej a termelőtől a fogyasztóig! Hiszem, a jelenleg monopolhelyzetben lévő tejipari nagyvállalatokat a szabadpiaci tejforgalmazás, helyi feldolgozás fogja kétvállra fektetni vagy versenyre fogni. 180 Ft egy kg pasztőrözött teavaj! Nos, mi történne, akkor, ha az a Csongrád megyei, négy tehenes magángazda kiegészítené gépi eszköztárát fölözővei, vajkészítövel? Az ő írója aligha volna „egérszagú”, ami kifordul az ember szájából. Ha ezt nem tudná értékesíteni, tartana sertést vagy magánhizlaldának adná el. A szükség, a piaci kényszerhelyzetek megoldásokat sugallnának. Az nem lehet, hogy annyi küszködés végterméke, az édes tej „keserűvé”, sőt „méreggé” váljék. Az állami és szövetkezeti kereskedelem nyomasztó túlsúlya elfojtja a személyes érdeken alapuló egyéni kezdeményezéseket. Ismerek egy maszek élelmiszer-kiskereskedőt, aki másodmagával — feleségével — kétszerannyit forgalmaz, mint az öt alkalmazottal működő ÁFÉSZ-bolt. Ha elfogy a kenyér, tej, be a kocsiba és hoz — a kenyeres vagy tejes kocsi egyszer jár naponta. „Éljen a maszekvilág”? Ha nekünk, vásárlóknak hasznunkra válik, éljen és virágozzék! Nevetve bosszankodom a falum dl- és felvégén kirakott „Marhaveszély’’ táblán. Ga- radnán egyetlen tehén van! Gyerekkoromban legalább kétszáz volt. Mi lehetett a titka a nyéstai tehéntartók és a pesti, Rottenbiller utcai tejüzem kölcsönösen előnyös, tartós kapcsolatának? Nem más, mint a kérdőmondatban lévő állítás: a kölcsönösen előnyös egyezség. Gulyás Mihály
