Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. szeptember 1., szombat Miskolci túszok a Fekeíe-tengereo A Munkáspárt-a munkásoknak I iakoltativ Ilit- ős erkölcstan oktatásért (Folytatás az 1. oldalról) Észak-Magyarország: — S mi történt a továbbiak­ban a gáton, a tússzal? E. T.: Én nyugodtan vár­tam őrzőmmel. De amikor megláttam, hogy a csónak megfordul, s elindul vissza, belevetettem magam a ten­gerbe, s elindultam kifelé. Jöttek utánam, de szeren­csémre nemsokára egy vízi­biciklis felvett, s én is part­ra jutottam. Az IBUSZ képviselőjével csak este találkoztunk. Ek­korra már megtudtuk, hogy egy másik társunkat egy másik hullámtörő gátnál gu­mimatraccal a betonnak szo­rították, s tőle is pénzt kö­veteltek elengedéséért. Még­is, abban egyeztünk meg, hogy nem teszünk rendőrsé­gi feljelentést. Sok herce­hurcával járt volna, s is­merve a romániai viszonyo­kat, nem is lett volna sok ér­telme. Azt viszont kértük az IBUSZ képviselőjétől — aki egyébként példásan látta el feladatát —, hogy a történ­teket mondja el a román idegenforgalmi szervezet és a tengeri mentőszolgálat he­lyi képviselőinek. Kiderült (Folytatás az 1. oldalról) A Nagyalföld szívében születtem, családi jószágun­kon, a Szolnak megyei Ken­deresen, 1868. június 18-án. Kertünk hatalmas öreg fái védték árnyékukkal ősi há­zunkat. Ebben laktak elő­deink a török hódoltság megszűnte óta. Azelőtt szá­zadokon át Erdély volt az otthonunk. Kilenc testvér, hét fiú és két lány között én voltam az ötödik. Vidámság és paj- kosság élénkítették gyer- mekéveninket, mialatt szü­léink szeretetének melegsé­gében sütkéreztünk. Édes­anyámat rajongásig szeret­tem, atyámat csodáltam és tiszteltem. Horthy István teljesen birtokai kezelésé­nek élt, szigorúan, még gyermekei részéről sem tűrt el semmiféle fegyelme­zetlenséget. Bizony gyakor­ta félelmet ébresztett ben­nünk. Nem sok megértést tanúsított csínytetteim iránt sem, pedig élénk képzele­tem és kalandvágyam el-el- csábított. Így történt aztán, hogy elnéző édesanyám vo­nakodása ellenére, már 8 éves koromban elszakadtam a meleg családi körtől. Deb­recenbe kerültem két bá­tyámmal közös szállásra. Ók francia nevelő felügye­lete alatt ott végezték ta­nulmányaikat. Azóta élek kint a világban, és korán megtanultam önállóan csele­kedni, és tetteimért felelős­séget viselni. Aki történelmünket isme­ri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hoz­ta létre Deák Ferenc, a „ha­za bölcse”, Ausztria és Ma­gyarország között a „kiegye­zést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben Székesfehérvárott megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszályikodtak, akárcsak a német—római szent birodalomban a feje­delmek és rendek. A Kos­suth vezetése alatt lefolyt 1848—49-es szabadságharc­ban a Habsburgokat a ma­gyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével — alkik akkor hatoltak be először hazánk­ba — tudta uralmát Ma­gyarországra ismét kiter­jeszteni. 1867-ben aztán Ma­gyarország ősi szuverenitá­sát újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta ma­gát, és független, alkotmá­nyos magyar kormányt ne­vezett ki. ugyanis, hogy támadóink között állítólag a tengeri mentőszolgálat tagjai közül is voltak, az egyik csónakon észre is vettük a feliratot, csak nem hittük el, hogy valóban „hivatalos” csónak­ról van szó. Észak-Magyarország: — Nem arról volt szó netán, hogy tiltott helyen fürödtek, s ezért akarták megbüntetni magukat? E. T.: Ezt a feltételezést mi is szóba hoztuk. Ám a román idegenforgalmi szer­vezet helyi képviselője el­mondotta: nincs olyan ro­mán törvény, amelyik a tenger bármely részén für­dési tilalmat rendelne el, s olyan sincs, amely a mesz- szebbre kiúszókra pénzbírsá­got szabna ki. Egyébként sehol sem láttunk semmiféle tiltó táblát, tiltó szöveget. Észak-Magyarország: — Hogyan télt tovább a nya­ralásuk? E. T.: Már különösebb zökkenők nélkül, no persze a körülményekhez képest. Mert a szobánk ajtaján lát­tunk például filctollal raj­zolt nagy kérdőjelet, ami nyilván a váltságdíjra utalt. Ny. I. Amikor szüleim házát el­hagytam, még nem esett szó az orosz—török háború­ról, amely a berlini kong­resszussal végződött, és Délkelet-Európa térképét je­lentékenyen megváltoztatta. Addig Szarajevó és Mosz- tár az ozmán birodalomhoz tartozott, ekkor azonban Bosznia-Hercegovinát, ezt az állandó tűzfészket, Ausztria—Magyarország vet­te birtokába, és a közös pénzügyminiszter igazgatása alá helyezte. Montenegró függetlenségét most először ismerték el, Szerbia kis fe­jedelemsége Nis, Vrnajia és Pirot területeivel .gyarapo­dott, míg Bulgáriából önál­ló fejedelemség lett. Keleti szomszédunk, a Hohenzol­lern—Sigmaringen-házból származó I. Károly alatt Moldva és Oláhország csat­lakozásából létrejött egye­sült fejedelemséggé ala­kult át. Oroszország a berlini kongresszuson szenvedett diplomáciai vereséget nem tudta megbocsátani. Közte, és a monarchia között fenn­álló ellentétek nyílt kitöré­sét azonban Bismarck ál­lamművészete, amelyet And- rássy, - Ausztria—Magyaror­szág külügyminisztere is ha­tékonyan támogatott, sikere­sen hárította el. Még évti­zedek választottak el ben­nünket az 1908. évi boszniai válságtól, amidőn a monar­chia az okikupációt annexió- vá változtatta, úgyszintén a Balkán-háborúktól és a szarajevói gyilkosságtól is. így hát, amikor elhatároz­tam, hogy tengerésztiszt le­szek, dehogyis gondoltam tengeri csatákra és győzel­mekre, csupán arra vágytam, hogy a széles nagy világot megismerhessem. Utazni, minél többet, és minél mesz- szebbre utazni! Ezt tűztem ki célomul. Debrecenben végeztem el az elemi iskola harmadik és negyedik osztályát. Gimná­ziumi éveimet Sopronban töltöttem, olyan intézetben, ahol németül oktattak. Szü­leim úgy akarták, hogy a német nyelvben tökéletesít­sem magam. Hogy tengerészaikadémiá- ra mehessek, nehezen sike­rült kieszközölnöm szüleim hozzájárulását. Négy évvel idősebb bátyám ugyanis két hónappal tengerész hadap­róddá avatása előtt, had­gyakorlat közben, oly súlyos sérülést szenvedett, hogy a budapesti sebész, aki atyám­mal haladéktalanul Fiúmé­ba utazott, nem tudta meg­menteni. Anyámnak mégis Bányászok, Vasasok! A közeli napokban kerül , sor a bányásznap, majd a vasas-napok megrendezé­sére. Megyénk, városunk terüle­tén élők tízezeréi kapcsolód­nak e két szakmában dolgo­zókhoz. Ez is indokolja, hogy e két szakmában dol­gozók helyzetét ebből az al­kalomból is megkülönbözte­tett figyelem kísérje úgy a lakosság, mint az állami és társadalmi szervezetek ré­széről. A figyelem mellett a köszönetét kifejező szavakra is rászolgáltak a két szakma dolgozói tisztességes munká­jukkal és hűségükkel. Az elmúlt évtizedekben a két szakma dolgozói elsősor­ban tisztességgel végzett eredményes munkájuk és termékeik alapján váltak országosan is ismertté. Az utóbbi időkben végzett munkájukat háttérbe szorí­totta a munkahelyek meg­szűnése, a munkanélküliség veszélye. Az e szakmában dolgozók és a lakosság jól tudják, szénre, vasra az e iparág termékeire politikai hata­lomtól függetlenül az or­szágnak és lakóinak tovább­ra is naponta szüksége van és lesz a jövőben is. Ezért is szükségesnek tart­juk, hogy az állami szervek elsősorban a gazdaságossá­got, e térségben és iparág­ban hűséget tanúsító tízez­rek érdekeit is figyelembe véve vizsgálja a bányászok, kohászok és vasasok helyze­tét. Ne új munkahelyek ke­resése, hanem a támogatási és adórendszer lehetőségei legyenek az illetékesek fel­adatai, melyek nem sújtják az iparágat. Miért van szükség a föld­alatti és melegüzemi, vagy veszélyességi pótlékokat adóztatni, vagy a hűség­pénzzel miért kell ellenér­zést kifejezni. Azok, akik e juttatást saj­nálják az e területen dolgo­zóktól, próbálják meg velük együtt dolgozni. Elfogadhatatlannak tart­juk azt, hogy más foglalkoz­tatási területek általános és jelentős bérrendezésben ré­szesültek, s e terület csupán a fenyegettetésben részesül, felajánlva az itt dolgozók számára, hogy lehet majd munkájuk a később létrejö­vő farmergazdaságokban. Ez nem lehet a jövő az iparág és az ott dolgozók számára, mert a nehezedő gazdasági helyzetben, az olaj és a gáz beszerzésének nehézsége még több szén igénylését, felhasználását ve­títi elénk. Ehhez vas-támra, csillére, stb. lesz a jövőben is szükség, amihez Diósgyőr­ben, Ózdon kell az alap­anyagot megtermelni. Ezért mi, amikor e szak­mában dolgozók . munkáját ezúttal is köszönjük, remél­jük, hogy a társadalom tet­tekben juttatja kifejezésre elismerését. E remény jegyében továb­bi munkasikereket kíván a bányászoknak és vasasoknak 3 Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és Miskolc városi koordinációs bizottsága Kedves Olvasók! A teljes rendszerváltás megvalósíthatatlan a nem­zet erkölcsi megújhodása nélkül. Ennek legfőbb meg­valósítója a ma ifjúsága. Homokvárra épít minden olyan terv, mely nem ebből a felismerésből indul ki. El­sősorban ezért ragaszko­dunk változatlanul az erede­ti, szűkítés nélküli iskolai vallásoktatási programihoz. Teljes mértékben támogat­juk az állami iskolákba be­vezetendő hit- és erkölcs­tantanítást, választható (fa­kultatív) tárgyként. Ameny- ny.iben egyházi felhatalma­zás, megbízás értelmében tantestületi tag tanítja, nincs gond, ő eleve tagja a neve­lőközösségnek. Amennyiben lelkész, vagy külső világi hittanár, olyan lelhet a hely­zete, minit bármelyik világi tantárgy külső előadójáé. Tehát a tantestület tagja, de tantárgyi kötelezettségein túl egyébre (ügyelet, tanulmá­nyi kirándulás pl.) nem osztja be az iskola. Óradi- járól külön keretben gon­doskodjon a kormányzat. A tantárgy adminisztrációja le­gyen azonos a többi fakul­tatív tantárgyéval. Osztá­lyozni nem kellene hivata­losan, de vezessék be a ta­nuló nevéhez a tárgyat osz­tálykönyvbe, anyakönyvibe, bizonyítványba. A diáik jo­ga az is, hogy legyen doku­mentuma valamennyi tanult iskolai tantárgyáról. Kérjük, sehol se keltse­nek ellenérzést a hit- és er­kölcstan oktatójával szem­ben! Erkölcsnemesítő és is­meretgazdagító új nevelő­társakra minden iskolában .szükség van. Tantárgya prak­tikus tudáskincset is ad a tanulónak. Egyetemes és ma­gyar irodalomra, földrajzra, történelemre, művelődéstör­ténetre, ezen belül pl. val­9 Az MDF önkormányza­ti. képviselőjelöltje, a 26-os választókörzetben (Dél-Kili- án), az Otthon étteremben 1 ás tör ténetre gondoljunk. Egyúttal se szeri, se száma az újonnan megismerhető fogalomnak. Változó vilá­gunkban biztos fogódzót ta­lál a gyermek és ,az ifjú egyaránt. Derűs, közösség­igényű, tiszta erkölcsű, csa­ládközpontú, dolgos, becsü­letes emberré válhat. Mind­ennek egyik lényeges eszkö­ze lesz egészen biztosan az iskolai hit- és erkölcstan bevezetése. Órarendbe iktat­va és ném kora reggel, vagy 8—9. órában, ahogy átmene­tileg előfordulhat. Hogyan lehet ilyen értékek ellen tiltakozni egyes körökben? Döntsék el, kik akarnak jót ennek a felmérhetetlenül sokat szenvedett nemzetnek? Ne engedjük, hogy ismét jogtalanság történjen ve­lünk, jogféltésre hivatkoz­va! Lépjünk ki a fényre, nem szorulhatunk vissza a ka t ak ombáklb a. K ö vetelés-ün k összhangban van az 1948- ban elfogadott Emberi Jo­gok Nyilatkozatával, de ha­zánk alkotmányával is. A vallásos és a vallással • ro­konszenvező állampolgárok - adófizetők milliói elvárhat­ják, hogy gyermekeik leg­alább választható tárgyként részesülhessenek ilyen álla­mi iskolai nevelésiben. Ugyan­akkor az egyházak joga el­dönteni, hogy most a tanév elején hol megfelelőbb a templomi, egyházi keretű tanítás. Kérjük az illetéke­seket, tegyenek meg sürgő­sen mindent azért, hogy minél hamarabb valósuljon meg a fakultatív hit- és er­kölcstanoktatás iskoláink­ban! Isten áldását kérjük tö­rekvésünkre ! A Kereszténydemokrata Néppárt Miskolc Városi és B.-A.-Z. Megyei Szervezete szeptember 3-tól minden hétfőn és szerdán. 17—19 óráig fogadja a tisztelt ér­deklődő választókat. Horthy Miklós: Emlékirataim 1. Ki a nagyvilágba sikerült atyámat áthangolni, és én — szüleim emlékét áldva — szívem mélyéből hálás vagyok nekik, hogy számomra elérhetővé tették azt a hivatást, gyermekko­rom álmát, mely végül is vágyakozásom beteljesülését jelentette. Szeretetem és lelkesedé­sem e pálya iránt sohasem szűnt meg. Még mint Ma­gyarország kormányzója is, büszkén viseltem a tenger­nagyi egyenruhát, amikor pedig, nem csekély fájdal­mamra, már rég nem léte­zett a cs. és kir. hadiflotta. A cs. és kir. haditengeré­szetben a szolgálat nagyon szigorú volt. Ezt azonban enyhítette a tisztikar egy­öntetűsége, amelynek tag­jait nagy gonddal válogat­ták ki a monarchia legkü­lönbözőbb részeiből szárma­zó jelentkezők közül. A je­lentkezők nagy számából könnyen lehetett válogatni, pl. az én 1882-es évjáratom­ból mindössze csak 42 je­löltet vettek fel, holott a jelentkezők száma, ha jól emlékszem, 612 volt. A kö­vetelményék szigorúságára jellemző, hogy a négy év folyamán negyvenkettőnk közül több mint egyharma- da kiválni kényszerült, s végül is csak huszonhetün­ket avattak hadapróddá. Mi tagadás, nem tartoz­tam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyákorlatias dolgokat kedveltem. Mint­hogy évjáratomban a legki­sebb voltam, de egyúttal jó tornász is, a gyakorlatozó árboc csúcsán teljesítendő szolgálatra osztottak be. Egyik gyakorlatunk során azt a kötelet, amely a vi- torlarudat vízszintesre rög­zíti, tévedésből kibontották, és én 20 méteres magasság­ból lezuhantam. Az árboc mentén zuhanva, a kötele­ken akartam megkapasz­kodni. Ezzel kezem bőrét leégettem, de életemet is megmentettem. Természete­sen kórházban foltoztak össze, mert jó néhány tö­réssel — a bordáimon, karo­mon és az állkapcsomon — maradtam a fedélzeten. Ké­résemre szüléimét nem ér­tesítették, nehogy aggodal­mat okozzunk nekik. Nevelésünk megfelelt an­nak a jeligének, amelyet aranybetűkkel véstek az akadémia márványtáblájá­ra: A kötelesség az életnél is előbbrevaló. Ez vált ne­kem is irányelvemmé, ami­kor négy év múltával a vágyva várt pillanat elérke­zett, és tengerész hadapródi kinevezésemet megkaptam. (Folytatjuk) / INGYENES\ LAKOSSÁGI KIÁLLÁS G/&RIEL TAXI \ TELEFON \ 66-000 / Az ónodi II. Rákóczi Ferenc Mg. Termelőszövetkezet pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltétele: felsőfokú szakirányú végzettség, legalább 5 évi termelőszövetkezetben eltöltött vezetői gyakorlati idő. A munkakör 1990. október 1 napjától kezdődően tölthető be, 3 évre szóló, határozott idejű megbízás alapján, mely kölcsönös megelégedés esetén meghosszabbítható. Tárgyalóképes, széles körű kapcsolatokkal rendelkező, szakmailag felkészült sze­mélyek jelentkezését várja a termelőszövetkezet. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat szeptember 15. napjáig a termelőszövetkezet, Önöd, Nyéki út 7. sz. alatti címre, a termelőszövetkezet elnökének címezve kérjük benyújtani. A pályázatok bizalmasan kerülnek kezelésre, a vezetőség a döntés után 8 napon belül a pályázókat írásban értesíti. II. Rákóczi Ferenc Mgtsz vezetősége, Ónod

Next

/
Thumbnails
Contents