Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
1990. augusztus 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ÉRDEKKÉPVISELETEK az ,, elesett*’ • IMI inkái iái Haló kkaí i? Hazánkban a munkavállalók érdekeit képviselő szervezetek is egyre változatosabb formákat mutatnak. Gondoljunk csak a hagyományos szakszervezetekre, azok tagozódására, a független szakszervezetekre, vagy a munkástanácsokra. Óriási feladat áll előttük: eddig számukra ismeretlen körülmények között kell a dolgozók érdekeit képviselni. Mert milyen érdekképviselet is az, amikor a vállalati szakszervezeti tisztségviselő a vállalattól kapja a fizetését? Ma már keményebb dolgokról van szó, mint az üdülőjegyek elosztása. Hangsúlyt az elkövetkezendő időkben a munkavállalók közül is a munkások érdekképviselete ' kap majd, mivel ők egyre nagyobb számban a munkaalkalomért küzdenek, ám eredményt csak akkor érhetnek el, ha szervezetten teszik. A szakszervezetek és a vállalati munkás- tanácsok lehetőségeit behatárolja, hogy a kormányok a törekvéseiket elutasítják mondván: a munkások követeléseinek azonnali teljesítése nehézséget okoz a gazdasági „recept” megvalósításában. Tehát: várják meg a követelődzők, amíg országunkban az igazi piaci viszonyok kialakulnak. Kérik a munkások türelmét, amíg meggazdagodnak azok, akikre alapozva az ország majd kimászik a bajból. Melyek az új körülmények, amelyekkel szembe kell nézni, és mit kezdhetnek a munkanélküliség emelkedő trendjével az érdekképviseletek? Eszembe jut dr. Sándor Lászlónak, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége alelnökének tényszerű, kiutakat kereső kijelentései, amiket Miskolcon tett látogatásakor fogalmazott meg. Fontos feladatnak minősítette az érdekképviseleti törvény kidolgozását, az életkörülményekre való fokozottabb odafigyelést. Kiemelt feladat a privatizáció, a tőkésítés folyamatában keletkező új problémák megoldása. A privatizáció föl fog gyorsulni, már csak a külső gazdasági nyomás miatt is, mivel jelenleg országunkból a devizakiáramlás olyan mértékű, mint 1983-ban, ami a külföld bizalmának gyöngülését jelenti. A tőke könnyedén kiáramolhat azért is, mert a külföldi működő tőke eddig főként csak a kereskedelembe és a vendéglátásba, és nem a termelésbe jött be. ahonnan stabilitás hiányában egyik pillanatról a másikra kivonulhat. Ezért fontos a gazdasági társaságokra alkalmazható kollektív szerződések sémájának kidolgozása, e társaságokban a részesedési és egyes döntéseknél a dolgozói részvételi jog biztosítása, a részvétel és képviselet az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsában, a munkavállalók részvény- és üzletrészvásárlási programjának kialakításában. Napjainkban a munkáltató részéről a legkönnyebb megoldás a retorzió, a munkakönyv kézbeadása. Ennek elhárításához eszközök lehetnének, olyanok, mint a dolgozó elküldése esetén fizetendő végkielégítés, és (vagy) annak jogszabályba iktatása, hogy csak akkor bocsáthatják el a munkaerőt, ha már átképezték új munkára. A munkaerőt közgazdaságilag kell megdrágítani. Viszont nem szabad a szakszervezeteknek a munkaerő piaci közvetítést felvállalni pénzügyi források híján. Nem lehet beletörődni abba sem, hogy a problémákat csak 500 ezres munkanélküliséggel lehet feloldani. Szükség lenne munkamegosztásra a szakszervezetek és a munkástanácsok között oly módon, hogy a tulajdoni, vagyoni ügyek a munkástanácsokhoz, a bérkérdések pedig a szakszervezetekhez tartoznának. Minden esetre az érdek- képviseleteknek harcosabbaknak kellene lenni, hiszen a nyugati tőkések is jobban ragaszkodnak a kemény feltételekhez, az erős érdekképviseletekhez, mint a magyarok, mert a stabilitás, a kiszámíthatóság fontos a számukra. Mindenki nem vehet részt a piaci, vállalkozási körforgásban. Akik már benne vannak — talán mert korábban sem voltak mereven törvénytisztelők — azok már előnyt szereztek, s meg is tartják. A kívül rekedtek közül a legnehezebb soruk a korábban is erkölcsöt, jogot tisztelő nyugdíjasoknak és azoknak a fiataloknak lesz, akiknek még nem volt munkahelyük, és nem adatott meg eddig, hogy vállalkozni tudjanak. Zelei Zoltán Hígtrágya és környezetvédelem A mezőgazdasági termények iránti fokozott igény következtében hazánkban I960 és 1980 között a műtrágya-felhasználás az ötszörösére nőtt. Ezzel párhuzamosan hagytak fel az istállótrágya okszerű felhasználásával, hiszen annak hatóanyag-tartalma (nitrogén- foszfor-kálium) jóval kisebb, mint a műtrágyáké, másrészt kijuttatása sokkal költségesebb. Ugyanakkor az állattenyésztésben képződő trágyát elméletileg is csak a növénytermelés képes „hatástalanítani”, hiszen a megsemmisítése lehetetlen. A hatvanas évek végén terjedtek el a hatalmas kapacitású, akkor korszerűnek mondott, koncentrált állattartó telepek. Egy-egy átlagos méretű telepen 5—25 ezer sertést vagy 400—1000 szarvasmarhát nevelnek, de külföldön 100—200 ezres sertéstelep is előfordul. Ezeknek nemcsak az állattartási, takarmányozási rendszerük tér el a hagyományostól, hanem szinte valamennyi sertéstelepnek ‘ a trágyaeltávolítási rendszere is. Almozás helyett az állatok ürülékét és vizeletét vízzel hígítva vezetik ki az istállókból: így keletkezik a hígtrágya. S bár a hígtrágya tényleges mennyiségét nem mérik, a különböző becslésekből sejthető, hogy hazánkban évente mintegy 25—30 millió köbméter hígtrágya keletkezik. A koncentrált telepek többsége megfelelő hígtrá- gyakezelő és elhelyező, illetve hasznosító telep nélkül épült meg. Az építtetők ugyanis — tévesen — arra számítottak, hogy a növény- termesztők az almos trágyához hasonlóan szívesen fogadják, beillesztik a táplálékláncba a hígtrágyát is. Csakhogy közben már felfutott a műtrágyatermelés, a gazdaságok ennek a kijuttatására rendezkedtek be, s a növénytermesztő a nitrogén- foszfor-kálium visszapótlásával olcsóbban tudta megoldani a tápanyagellátást, mint hígtrágyával. Márpedig az állandóan termelődő, felhalmozódó kezeletlen hígtrágya nagy veszélyt jelent a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre és a levegőre is. Egy 5000 férőhelyes sertéstelepen keletkező hígtrágya szervesanyag- terhelése 30 ezer lakosú város szennyvízkibocsátásával azonos. Mit lehet hát tenni? Kísérletek bizonyítják, hogy nyárfás ültetvényeken sok hígtrágya helyezhető el. Az eljárás egyszerű: nincsenek agronómiái kötöttségek, beruházási és üzemeltetési költsége kicsi. Hátránya, hogy a tápanyagok jelentős része le- bomlik, nem hasznosul és jelentős területeket von ki a mezőgazdasági művelés alól. Kidolgozták már azt a megoldást is, hogy a tápanyagokat szilárd formában kivonják a hígtrágyából. Ez a hígtrágya kezelési technológia fizikai-kémiai és biológiai lépésekből áll. Sajnos a költségek nem teszik lehetővé széleskörű elterjedését. Szóba jöhet még a biogáz fejlesztés, azonban — főleg a gazdaságossági számítások miatt — egyelőre ez sem jelent tömeges perspektívát. A megoldatlan hígtrágyakezelés miatt pedig pusztul a környezet, a természet. Ötmilliárdon fölül A világ népessége jelenleg 5,3 milliárd fő, s 2025-re 60 százalékkal, 8,5 milliárdra nő a lélekszám — állapítja meg a legfrissebb ENSZ-je- lentés. Csupán az idén bolygónkon 92 millióval gyarapszik az emberiség. Jelenleg a népesség 1,7 százalékkal növekszik évente, 2020-ra az ütem 1 százalékra lassul. A fejlettebb térségekben a ráta alacsonyabb, az utóbbi negyven évben 45 százalékkal emelkedett a lélekszám, míg a fejletlenebb régiókban 143 százalékkal. Az elkövetkező 35 évben az előbbi területeken további 12 százalékod, az elmaradott térségekben pedig 75 százalékos gyarapodásra lehet számítani. Jelenleg a fejlett országokban évente átlagosan fél százalékos a népszaporulat, míg az elmaradottakban 2,1 százalékos. 2020-ra a ráták 0,2, illetve 1,2 százalékra módosulnak — írja az ENSZ előrejelzése. (Reuter) ARATÁS UTÁN FÖLDOSZTÁS (?) ELŐTT A kormány tervezete a termőföldről Jövőre kinek a kocsijébo ömlik? Az ország nagy részén már befejezték az aratást a gazdaságok. A magángazdák megyénk északi részén a cséplőgépet várják, vagy már ők is túl vannak a nagy munkán. A termésről csak annyit, hogy volt itt kilenctonnás hektáronkénti búzatermés, meg volt olyan is, hogy két tonnát is alig fizetett. Már jelentéktelenebb munkákkal bíbelődnek dolgozók, vezetők, talán ezért is rendeznek vitát most, ebben az „uborkaszezonban” minden megyében.. Gazdaságok vezetői, pártok és pártonkívü- liek, a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatban lévő megyei és vidéki szervezetek gondolkodnak, vitáznak a földtörvénytervezetről. Ki indulatosan, ki méltósággal, ki személyeskedő vádakkal mondja el véleményét, hogy az a másik megismerje a másféle gondot is, ne csak a sajátját. A tervezet szerint a törvény hatálya arra a termőföldre terjed ki, amely jelenleg állami és szövetkezeti tulajdonban van, illetve amely 1978 március elseje napját követően mezőgazda- sági nagyüzem vagyoni hozzájárulásaként gazdasági társaság — kivéve a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokat — tulajdonába került. A múlt heti miskolci megbeszélésen többen is kérdezték, hogy jogilag ki juthat ezek alapján földhöz, de még azt is nehezményezték, hogy azok, akik egy szövetkezetben nem az alaptevékenységben (növénytermesztésben, állattenyésztésben) dolgoznak, miért nem juthatnak épp olyan feltételekkel földhöz, mint a tényleges mező- gazdasági munkát végzők. Nos, a törvény szerint „kérelemre termőföldtulajdont szerezhet a belföldi természetes személy vagy szervezet, aki (amely) mezőgazda- sági nagyüzem tagja, alkalmazottja, nyugdíjasa (igénylő) akinek termőföldtulajdonát 1947. december 31. napját követően íöldfelaján- lás, vagy földrendezés, vagy földmegváltás címén ... kártalanítás nélkül, vagy aránytalanul alacsony ellenérték fejében államigazgatási intézkedéssel vonták el, ide nem értve a kisajátítást, és a közút céljára történő igénybevételt.” Tehát eredeti tulajdonos, vagy örököse, illetve azok a mezőgazdasági tevékenység folytatására, vagy elősegítésére létrejött szervezetek (legeltetési bizottságok, erdőbirtokosságok, tejszövetkezetek stb.), amelyek termőföldtulajdonát 1947. december 31-ét követően jogtalanul vonták el. A mezőgazdasági nagyüzem tagja, alkalmazottja, nyugdíjasa — tehát az igénylő bizonyos feltételek megléte esetén — meghatározott térítés ellenében szerezhet másfél hektár (tizenötezer négyzetméter) földtulajdont. A feltételek pedig a következők: termőföldtulajdonnal nem rendelkezik, illetőleg tulajdona az említett mértéket nem éri el, és munkáját túlnyomórészt a mezőgazdasági nagyüzem mezőgazdasági alaptevékenységben végzi, vagy munkáját nem, vagy túlnyomórészt nem a mező- gazdasági nagyüzem alaptevékenységében végzi, de a mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodási területével érintett településen lakik, és kötelezettséget vállal az igényelt termőföld megművelésére. Fentieket szinte szó szerint kellett leírni, hisz’ itt minden szónak igen-igen nagy súlya van, s így a félreértéseket talán elkerülhetjük. A törvénytervezet szerint az igényelt föld térítésének mértéke a termőföld kataszteri tiszta jövedelem (vagyis az aranykorona-érték) 1000— 2500 szorzatának megfelelő forintösszege. Viszont az eredeti tulajdonos tulajdonjogát legfeljebb száz hektár termőföld mértékéig térítés- és költség- mentesen kell visszaállítani. Ám az eredeti tulajdonostól igénybe vett erdők tulajdonjoga — az erdőbirtokossági erdők kivételével — nem állítható vissza. Ilyen esetben az igénybe vett erdő aranykorona-értéke kétszeresének megfelelő szántó vagy gyep művelési ágú termőföldet kell az eredeti tulajdonosnak biztosítani (a száz hektárnak megfelelő mértékig). Az eredeti tulajdonos örököse pedig örökrésze mértékéig, de legfeljebb 100 hektárig szerezhet termőföldtulajdont, ha mezőgazdasági tevékenységet folytat, vagy ezután kíván folytatni és vállalja az e törvény alapján tulajdonába kerülő termőföld hasznosítását és az örökösödési illeték megfizetését. E feltételek meglétét a mezőgazdasági termelés helye szerinti önkormányzat igazolja. A törvénytervezet néhány fontos részét igyekszünk „szöveghű” környezetben leírni, hogy minden érdeklődő számára egyértelmű legyen. Segítségképpen annyit, hogy azok a szervezetek, melyek megszűntek (pl. legeltetési bizottságok, erdőbirtokosságok, tej szövetkezetek stb.) csak újjáalakulás után kaphatják vissza korábbi, illetve annak megfelelő aranykorona-értékű termőföldtulajdonukat. S hogy milyen sorrendben kell kielégíteni az e törvény alapján benyújtott termőföldi igényeket, arra a törvény- tervezet hetedik paragrafusa ad választ: „ ... a mezőgazdasági alap- tevékenységben dolgozó igénylő, az eredeti tulajdonos, az örökös, valamint a mezőgazdasági alaptevékenységben nem dolgozó igénylő, végül pedig a megszűnt szervezet.” A fenti igények kielégítése után fennmaradó termő- földterületből az igénylők a már említett területen felül is szerezhetnek tulajdont térítés ellenében. De mi lesz az igények maradéktalan kielégítése után? A törvénytervezet erről úgy rendelkezik, hogy az igények kielégítése után fennmaradó termőföldek közül a mező- gazdasági szövetkezet tulajdonában lévők továbbra is szövetkezeti tulajdonban maradnak, az állami tulajdonban lévők pedig a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzat tulajdonába kerülnek. A földtulajdon rendezésére minden olyan önkormányzati egységben, amelynek területén e törvény hatálya alá tartozó termőföld található, Földrendező Bizottságot kell alakítani. A termőföld iránti kérelmet a termőföld fekvése szerint illetékes földhivatalnál e törvény hatályba lépésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. A földhivatal a beérkezett kérelmeket a hat hónap lejártát követő kilencven napon belül művelési ág és a jelenlegi tulajdonosok (használók) szerint csoportosítva átadja az igényelt termőföldek fekvése szerinti Földrendező Bizottságnak. A kérelmek átadásával egyidejűleg közli a termőföld helyrajzi számát, a fekvésének beazonosítására alkalmas egyéb adatot, a művelési ágát, a kataszteri tiszta jövedelmét, valamint azt is, hogy a tulajdoni részként azt melyik gazdálkodó szerv, állami költség- vetési szerv, vagy társadalmi szervezet területéhez csatolták, illetőleg a termőföldét jelenleg ténylegesen ki, milyen jogcímen használja. (B. Sz. L.)
