Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1990. augusztus 4., szombat J ónéhány évvel ezelőtt ez a szó: munkanélküliség úgymond ismeretlen fogalom volt az emberek számára. Bizonyára megmosolyogták azt, aki a gazdaságban végbemenő változások láttán megjósolta a mai állapotokat. Azt ugyanis, hogy a kilencvenes évek elejére több tíz, sőt több százezerre nőhet a munkát keresők száma. Az a törekvés, amit ma a kormányzat határozottan képvisel, hogy radikálisan csökkenteni kell a támogatásokat, aminek egyenes következménye a foglalkoztatottak számának erőteljes mérséklődése. A külpiac átrendeződése hasonlóképpen ebbe az irányba hat, már ami a kérdés foglalkoztatási részét illeti. De megemlíthetjük a mindinkább szélesedő privatizációt, ami egyrészről elbocsátásokhoz vezethet, másrészről azonban viszont újabb munkahelyek kialakítását is eredményezheti. Hát itt tartunk most, 1990 év derekán. ÁLLÁS A számok, adatok 0 tanúsága szerint az utóbbi időben rendkívüli módon megnőtt a munkaügyi szolgáltató irodák, kirendeltségek forgalma. Ez év július végéig Miskolcon és a megye városaiban több mint ötven- háromezer-ötszázan fordultak meg ügyes-bajos dolgaikkal irodáinkban — mondta dr. Szegedi László, a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatója. — Hogy érzékeltessem a szám nagyságát, megemlítem, hogy a múlt esztendő hasonló időszakában csupán tizennyolcezer- kílencszázan kerestek meg bennünket, de egész évben sem haladta meg az ügyfelek száma a 46 ezret. — Ez már sejtet vala-f §§ mit. — Kétségtelen, előszele annak, hogy egyre többen maradnak munka nélkül, illetve keresnek megfelelő munkahelyet — mondja az igazgató. — A nyilvántartásba vett munkanélküliek száma 1389 végén háromezer-ötszáz volt, most viszont 1990 derekán meghaladta a tízezret. — A gazdálkodók részéről milyen most a kereslet? — A vállalatok bejelentett munkaerőigénye a múlt év végén 3400 volt, ez év júliusában pedig mindössze ezernyolcszáz. Tehát egyre gyengül a munkaerőkereslet, ami egyenes következménye a gazdaságban beli következett pangásnak, illetve az egyes ágazatokban §1 tapasztalt termelésvisszaesésnek. — Aki állásnélküli, az még nem biztos, hogy jogosult a munkanélküli-seII gélyre. — Valóban, a munkanélkülieknek egy tekintélyes része nem részesült segélyben, ugyanis nincsenek meg hozzá a feltételek — jegyezte meg dr. Szegedi László. — Így jelenleg alig valamivel háromezer-ötszáznál többen jogosultak a segélyre, közhasznú munkát mintegy 1500—2000 személy végez, kiképzésben, illetve szakképzésben mintegy négyszázan vesznek részt, míg újrakezdési kölcsönt az idén háromezer-nyolcszázan kértek, s közülük csupán kétezer-hatszázan feleltek meg a feltételeknek. — Apropó, újrakezdési kölcsön. Tudomásom szerint ez az eszközrendszer ma már nem létezik. — A kormány július 17-i hatállyal úgy döntött, hogy újrakezdők, pályakezdők részére kölcsönre jogosító igazolás nem adható ki — hangzott az igazgató válasza. Ez a szabály azonban nem vonatkozik azokra, akik a rendelet megjelenése előtt jelentették be igényüket. — A munkaügyi szakemberek kétezer olyan személyről, állásnélküliről tudnak, akiknek rendkívül alacsony az iskolai végzettségük. — Ezek az emberek egyáltalán nem tekinthetők munkaerőnek, ugyanis kén- zettségi szintjük minimális. sem iskolai, sem szakmai véazettséggel nem rendelkeznek. Ráadásul egy részüknél még azt a szándékot sem lehet felfedezni, hogy egyáltalán dolgozni akarnának. Ennek híján viszont kevés az esély arra, hogy valamilyen szervezett foglalkoztatásba bekapcsolódjanak. — Az imént már szó esett róla, hogy kiképzésFelmondás előtt és után A megyei munkaügyi 9 szolgáltató iroda ügyfelei nem szeretik a fotóriportereket, az újságíróval is csak az ügyüket intéző hölgyek segítségével állnak szóba. Kerülik a nyilvánosságot, aki beszél, az se szívesen adja nyilatkozatához a nevét. A kérdésre, hogy ki és miért jött a miskolci kirendeltségre, eltérő válaszokat kapunk. Minden ember, így minden munkát kereső sorsa is egyéni. A tendencia szerint mind többen vannak közép- és felsőfokú végzettségűek. Az előbbiek közül sikerült három munkát keresővel beszélgetni. N. A. 18 éves. Először beleegyezik, hogy kiírjam a teljes nevét, majd meggondolja magát. Még nem munkanélküli, de nem akar a három hónapos szerződés lejárta előtt az utcára kerülni. Most állás után jár, mért tudja, semmiképp nem marad a munkahelyén. — Az idén érettségiztem, elvégeztem egy gépírótanfolyamot, nem tudom, ez mennyire számít szakmának. Érettségi után egy boltban helyezkedtem el. Az üzlet szép, kellemes hely különben, de nem érzem ott jól magam. Egész nap takarítani kell, más semmi. Fárasztó és unalmas. Amikor először kerestem munkát, könnyen sikerült, nem tudom, ez most hogy fog menni. N. A. hatrozatlan, de talpraesett, fiatal - lány. Nincs kétségbeesve, nem idegeskedik, inkább keres, kutat. Még önmagát is. — Tulajdonképpen nem is tudom, mi akarok lenni. Nem félek a fizikai munkától, nem ragaszkodom az íróasztalhoz, de azt azért luxusnak tartom, hogy érettségizett takarítónő legyek. Szóba jött, hogy tanuljak tovább, de igazából semmi sem tetszett. Mondták, legyek pedagógus, nem vállaltam. Én nagyon nagy dolognak tartom a tanítást, nevelést, tisztelem is, de nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá. Most tehát tovább próbálkozom, van még rá időm. Szívesen járnék átképzési tanfolyamra is, mert tudom, szakmára szükség van. Most kell tanulni, amíg alkalmas vagyok rá, mert később egyre nehezebb. Csak tudnám, mit is szeretnék igazán! A. T. 47 éves férfi. Ha akarná, sem tudná eltitkolni, hogy feszült, ideges. Kiszáradt szájjal, készségesen, de akadozva mondja a történetét. — Több végzettségem is van: középfokú postaforgalmi, vízműgépész, kazánfűtő. A vállalatunknál nagyfokú átszervezést hajben/átképzésben mintegy négyszázan vesznek részt a megyében. Nincs arra lehetőség, hogy ezek száma növekedjen? — Az igény megvan rá — mondta Román Dezső, a megyei munkaügyi szolgáltató iroda átképzési csoportvezetője. — A közelmúltban kétszáznegyvenhe- ten fejezték be a különböző átképzési tanfolyamokat, amelyeknek időtartama nyolc, tíz és tizenkét hónap. A tanfolyam idejére havonként öt-, hat-, hétezer forint átképzési támogatást kapnak a résztvevők. Ha valaki saját hibájából nem végzi el a tanfolyamot, az köteles visszatéríteni a részére kifizetett átképzési támogatást. Természetesen előfordul, hogy az összeget nincs miből behajtani. — Ügy értesültünk, hogy a legkülönbözőbb szakmákban indulásra készen állnak az egyes kiképző tanfolyamok, csak hát a Munkaügyi Minisztérium még nem engedélyezte indulásukat. — Tizennyolc tanfolyamra fogadtuk el a jelentkezést, s már holnap elkezdődhetne az oktatás, ha erre engedélyt kapunk a munkaügyi kormányzattól. Hogy csak néhány szakmát említsek: szerveztünk tetőfedő, bádogos, gépszerelőlakatos, karosszérialakatos, ács-állványozó és még számos mesterséget oktató tanfolyamot, ahol az egy dolgozóra jutó képzés költsége 47 ezer forinttól 142 ezer forintig terjed. Igen nagy volt a jelentkezők száma például a titkárnő- képző tanfolyamra, ahol egy éven keresztül gyors- és gépírást, középfokon idegen nyelvet tanulnak a résztvevők, ugyanakkor szövegszerkesztési ismeretekre is szert tesznek, s még a telefax kezelését is elsajátítják. Dobrozsi Zoltán, a munkaügyi szolgáltató iroda miskolci kirendeltségének vezetője sem optimista, amikor az állásnélküliek sorsáról esik szó. — Július végéig csaknem tizenhárom és fél ezren fordultak meg nálunk különböző ügyben, annyian, mint tavaly egész évben — újságolta a kirendeltségvezető. Abba már beletörődtek, hogy ehhez a nagy forgalomhoz nincsenek meg a tárgyi feltételek, az ügyfelek fogadása, az ügyek intézése szűkös, zsúfolt helyiségben történik, ami alkalmasint konfliktusok melegágyául szolgál. De mégsem ezt a mostoha körülményt sérelmezik leginkább, hanem az szomorítja el a munkaügyi szakembereket, hogy a pályakezdő fiatalok egy része, főként azok, akik nem szakirányú képzésben részesültek, igen nagy dilemma előtt állnak, egyáltalán hol kapnak munkalehetőséget. — Ök ugyanis az érvényes rendelkezések szerint nem jogosultak munkanélküli-segélyre, de képzésben sem tudnak részt venni, mivel a szóba jöhető tanfolyamok nem kezdődtek meg — mondta gondterhelten Dobrozsi Zoltán. — S mi lesz majd augusztus végén, amikor tömegével érkeznek hozzánk a fiatalok, hogy ajánljunk számukra valamilyen munkahelyet. A hazai munkaügyi igazgatás helyzete Van mit pótolni Amikor ez év tava• szán a magyar munkaügyi szakemberek egy csoportja Nürnbergben tanulmányozta a nyugatnémet munkaügyi igazgatást, bebizonyosodott, hogy nekünk, magyaroknak több évtizedes elmaradást kell ezen a területen pótolnunk. A több hetes szeminárium résztvevői, akik között ott volt dr. Szegedi László, a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatója is, arra a következtetésre jutottak, hogy a hazánkban végbemenő gazdasági és államigazgatási struktúraváltás miatt feltétlenül korszerűsíteni kell a magyar munkaügyi igazgatást. Természetesen számolni kell azzal is, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci folyamatok eredményeként egy nagyobb munkanélküliséggel kell majd felvenni a küzdelmet. Mint azt dr. Szegedi László kérdésünkre elmondta, a szeminárium résztvevőinek egyik javaslata úgy szól, a jövőben a munkaügyi igazgatásnak fel kell vállalnia a munkaerőközvetítést és munkavállalási tanácsadást, valamint a pályaválasztást és a képzési helyek közvetítését. Amikor a kormányközi megállapodás értelmében a Szövetségi Munkaügyi Hivatal az NSZK-ban fogadta a magyar munkaügyi szakembereket, abból a megfontolásból döntött így, hogy személyes benyomások alapján csokorba kössék javaslataikat. Ebben vázolják egy elvi munkaügyi igazgatási modell kialakításának lehetőségeit a magyar kormány számára, hogy ily módon is segítsék az Európához való felzárkózást. A Munkaügyi Minisztérium vezetői, amikor júliusban Miskolcon ismerkedtek a megye foglalkoztatási helyzetével, és véleményt cseréltek az aktuális munkaügyi kérdésekről, elmondták többek között, hogy korszerűsíteni kell a munkaügyi tevékenységet, szervezetet, annak irányítási és működési rendjét. A tárca vezetői azt is tisztán látják, hogy sürgősen átalakítandó a munkaügyi igazgatás finanszírozási rendszere, mert maguk is tudják, a fejlett országok milyen nagy pénzeket fordítanak ilyen célokra. Megszívlelendő továbbá az is, hogy a Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal tevékenységében előbbséget biztosít a munkaerő-közvetítésnek és a munkatanácsadásnak, ami tulajdonképpen a munkaerő direkt elhelyezését jelenti. Nem árt emlékeztetni arra is, hogy az ’NSZK-ban különböző juttatásokat csak bizonyos feltételek teljesítése esetén adnak a munka- vállalóknak; Bizonyára a munkaügyi kormányzat figyelembe veszi munkája során azokat a javaslatokat, amelyeket az NSZK-ban járt magyar szakemberek ajánlanak a hazai munkaügyi igazgatás színvonala emelése, a működéshez szükséges tárgyi, személyi, technikai és jogszabályi feltételek biztosítása érdekében. középfokon tottak végre, azzal az indokkal kellett felmondanom, hogy nincs meg a munkám végzéséhez szükséges képzettségem. Egy hete járt le a felmondási időm. Már voltam itt, a munkaügyi szolgáltató irodába, két helyet ajánlottak, de az nem sikerült. Én magam is jártam munka után, eddig összesen hét helyen érdeklődtem, sikertelenül. így most kénytelen vagyok munkanélkülisegélyt kérni. — Miből él meg a család? — A feleségem keresetéből — egyelőre. Van egy kislányom, ő az idén érettségizett, még nincs állása, így neki is keresni kell. A hangulat meglehetősen feszült otthon emiatt. Mert ugye ott vannak a rezsi- költségek, a gáz, villany, az OTP-tartozás, azokat mind fizetni kell. Hogy mit csinálok a szabad időmben? Azonkívül, hogy munka után járok, ott a kertben dolgozom, van néhány sertés, azokkal is foglalkozni kell. És persze kiveszem a részem a háztartásból. — Milyen munkát szeretne? — Tulajdonképpen akár segédmunkát is elvállalnék, csak lenne helv. De az állás elfoglalásánál azt is figyelembe kell venni, hogy ne kelljen sokat utazni. Nem vagyok miskolci, és ha itt találok munkát, azt is be kell kalkulálni, hogy az utazás pénzbe kerül, ami csökkenti a hazahozható fizetést. Nem vagyok már fiatal, de ha szükséges, ha lehet, még átképző tanfolyamot is elvállalok. Csak lenne végre munkám! * Szabó Mihályné egyáltalán nem szégyelli, hogy munkanélküli lett. Története így első hallásra, meglehetősen elképesztő. A most 32 éves fiatalasszony még lánykorában lett az emődi, egyszemélyes benzinkút kezelője. Kétszer ment gyesre — második alkalommal ikrei születtek. Az immár háromgyerekes családanyag éppen azt tervezte, hogyan szervezi meg a közös, munkába állás utáni életüket, amikor derült égből villámcsapás, közölték az Áfornál, hogy nincs rá szükség a továbbiakban. — A gyes befejezése előtt három hónappal kiadták szerződésbe a benzinkutat. Engem meg sem kérdeztek, hogy vállalnám-e? A kérdésemre visszakérdezett az igazgató, hogy miért nem olvasok újságot, abban meghirdették a kutat. Hát mondja nekem, három kisgyerekkel milyen figyelmesen olvas egy anya újságot? Illett volna megkérdezni, hogy vállalom-e szerződésben, nem? Különben felajánlottak két állást, de mindkettő messze van. A férjem műszakbeosztása olyan, hogy nem tudja óvodába indítani a gyerekeket. — Körülnézett már Ernődön? — Nem sok lehetőség van ott sem. Sorra zárnak be a különböző melléküzem- ágak, engedik el az asszonyokat. Nem tudom, egy érettségivel milyen állást kaphatnék. Én annak idegén benzinkutas akartam lenni, sikerült, most azonban nem látom a megoldást. Nem a munkahellyel van bajom, hanem a megközelítésével. Ráadásul azt látom a falunkban is, hogy ■ minden változik, minden borul... ew~ Bartók Dóra és Majorosné Szalánczy Edit ügyviteli alkalmazottnak sok munkát ad a munkanélküli-segélyekről szóló határozatok elkészítése.
