Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. augusztus 25,, szombat Bessenyei nevével tüntették ki Szerencsiek a bányavárosban * xtvttáutsi és K&racm'M mttmrttmv • . * KÄStSYftitteifco; te sR«gívteő»&f muswíHi KiKXimttmt: mi Ml IKJíjO W«MCÄ>»isi TEVÉtemffeS (jUtelBfe.töW BESSENYEI GYÖRGY EMU-tóREiMMEL .íí;ía!.w^. Ky-»&u^ szobra iRoi»ír|é;i Egy kép a kiállításról: Kossuth Lajos egykori rozsnyói szobra „Változni kell és jelen lenni” Ezer diák a zempléni hegyekben Hosszú évek óta az utolsó kicsengetés, azaz a tanévzá­rás után ezrével indultak nyaranta vándortáborozásra az általános iskolás diákok. Negyvenes-ötvenes csopor­tokban bebarangolták az or­szág szebbnél szebb tájait. Az alföldiek a hegyek kö­zött, a hegyvidékiek az al­földi vidékeken vertek sát­rat, hogy pihenve, szórakoz­va a helyszínen megismer­kedhessenek hazánk termé­szeti szépségeivel, értékes emlékeivel. A vándortáborozás térké­pére kezdettől fogva ráke­rült a Zempléni-hegység is. Gyönyörű kirándulóhelyeit ezen a nyáron is mintegy ezer diák kereste fel. A 40— 50 tagú csoportok Sárospa­takon kezdték a táborozást a Művelődés Háza . szerve­zésében. Innen két nap múl­va Sátoraljaújhelybe indul­tak, majd tovább a Hegy­közbe és a Zempléni-hegy­ség nyugati tájaira. csont, továbbá 1 millió ko­rona államsegélyt, majd or­szágos gyűjtést szervezett. Városunk adottságait fi­gyelembe véve azon mun­kálkodott, hogy az idegen- forgalom növelésével üdülő- várossá fejlessze Üjhelyt. Ennek előmozdítása érdeké­ben ingyen telkeket bocsáj- tott rendelkezésre és akkor épült a mai Úttörők útja. a kiránduláshoz a turista­utak. Az üdülővárossá fejr lesztés ma is időszerű le­hetne. A város utcáinak boltíves csatornázása és kockaköve­zése is ekkorra fejeződik be, hogy közel fél évszáza­don át szolgálják a varos forgalmát, az akkor bekö­vetkezett felbontásokig. A hét táborhelyen 2—2 napot töltöttek. Kirándultak az erdőkbe-hegyekbe, megis­merkedtek Zemplén és a Hernád-völgy nagy múltú városainak, községeinek: Sárospataknak, Sátoraljaúj­helynek, Széphalomnak, Hol­lóházának, Göncnek, Vi­zsolynak, Boldogkővárának, Ma is használják azt a szőlőutat, amelyet saját költ­ségén köveztetett. ki és te­lekszomszédaitól sem foga­dott el hozzájárulást. 1939-ben 59 éves korában nyugdíjba vonult, öt követ­te dr. Azary Prihoda József helyettes polgármester, majd 1940-ben dr. Váró In­dárt választják polgármes­terré, helyettese dr. Szent- andrássy Pál. 1944-ben dr. Hubay Kálmán a polgármes­ter majd a város szovjet városparancsnoka Lomniczer Miklóst ideiglenesen polgár- mesterré kinevezte. Öt dr. Bisztray László váltotta fel választás útján, majd Dan- kó István tanár lesz a város polgármestere, helyettesévé dr. Szentandrássy Pált vá­lasztották. 1948-ban pályázat útján egyhangúlag Csathó Józsefet választják ' meg, aki a kor­szak utolsó polgármestere. B. Miiró István Szerencsnek, Monoknak tör­ténelmi, művelődéstörténeti emlékeivel. Az idei utolsó csoport diákjai a Szerencsen töltött tizennegyedik nap után — kellemes élményekkel, hasz­nos ismeretekkel gyarapodva — vonatra szállnak, hogy hazaérkezhessenek a tanév eleji — becsengetésre. kéhez? Tudvalévő, hogy Szerencs vasúti csomópont, amely Miskolc, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely és Hidasné­meti irányában igen nagy forgalmat bonyolít le. És ha hozzávesszük az innen in­duló és ide énkező autóbusz­járatokat is, teljes határo­zottsággal állíthatjuk, hogy a szerencsi vasútállomás réges-régen 'kinőtte önma­gát, és végképp „megérett a cserére”. Minden bizony­nyal maga a MÁV is a leg­szánalmasabb, legkopottabb állomásépületei között tart­ja számon. Tudjuik, nem mai keletű gondok ezek, sőt évtizedek óta nyugtatgató ígéretek is hangzottak, hangzanak el De végre be kellene vál­tani az ígéreteket, s tenni is kellene valamit, hogy Szerencs mennél előbb kap­hasson egy új, tágas, külle­mében is szép vasútállo' mást, amely az ígéretesen fejlődő város múltjához és jelenéhez egyaránt méltó lenne. (ii. j.) Szerencs kapuja A vasútállomást a közsé­gekben, városokban régen a lakott területen kívül épí­tették, ami egyszersmind a település kapujának is szá­mított. így történt ez több mint száz esztendővel ez­előtt Szerencsen is, ahol az állomás szintén a város ka­pujának tekinthető, hiszen, ha vonaton érkezve kilé­pünk az épületből, ott kez­dődik Szerencs hosszú­hosszú főutcája. A kapura mindenütt sokat ad a gazda, mivel a látogató már an­nak alapján is véleményt formálhat a házról és a hozzá tartozó portáról. Vajon méltó-e a szeren­csi állomás ehhez a nagy múltú városhoz és környé­A sátoraljaújhelyi Kazin­czy Levéltárban megsárgult lapok tanúsítják, hogy 1899- ben a város életében egy új korszak kezdődött, mert et­től kezdve „rendezett taná­csú” várossá vált. Ezzel egy- időben honosodott meg a polgármesteri intézmény és a város is rohamos fejlő­désnek indult. Újfalussy Endre a város utolsó főbírá­ja, akit már polgármesterek követtek fél évszázadon ke­resztül. Az első polgármester nagy- kászonyi Székely Elek volt, a helyettesévé Kiss Ödönt választották meg. 1911-ben dr. Reichard Salamon kö­vette, helyettese Farkas An­dor, akit 1912-ben polgár- mesterré választottak, dr. Keiner Győzőt pedig helyet­tesévé. Ezen időszak kiemel­kedő eseménye, 1911. május 28-án felállítják Kossuth Lajos szobrát. 1913-ban Farkas Andor ül a polgármesteri székben, he­lyettese dr. Keiner Győző. 1915— 1917-ig dr. Orbán Kál­mán helyettes polgármester­ként működik, majd 1922- ben ismét Farkas Andor a város vezetője. 1923. május 14-én az ak­kor 43 éves, agilis dr. Or­bán Kálmánt véglegesen megválasztják, személye iránti osztatlan bizalommal és 16 éven át szolgált pél­dás becsülettel és ügybuz­galommal. Igen nehéz idő­szakban vette át a város vezetését, a trianoni szerző­dés utáni helyzetben. A pol­gármesterek Közül ő tette a legtöbbet a városért. Műkö­dése alatt fejlesztette ki a városi közműveket (villany­gyár, vízművek, vágóhíd, Diana fürdő stb.) Amerikai segéllyel létre­hozza az Anya- és Csecse­mővédelmi Intézetet. Ez idő alatt történik a Károlyi kis­vasút megépítése. A Vörös Ökör fogadó helyén a bér­palota megépítése a színház­mozival. Ugyancsak működé­se alatt épül a Szárhegy-i Kálvária és a magashegyi kilátó. Alsóbereckiben stran­dot létesítenek, ahová olcsó buszjáratok, naponta kétszer szállították a város polgára­it fürödni. (Valószínű, ak­kor még nem volt szennye­zett a Bodrog.) Az 1925-ös barátszeri tűz­vész utáni károk helyreál­lítására kieszközölt 1 mil­lió korona kamatmentes köl­Régi rozsnyói képeslapok A 1'8. század végének han­gulatát őrző, patinás rozs­nyói főtér északnyugati sar­kában, a ferencesek templo­ma mellett ál egy késő gó­tikus polgárház, amely hí­ven tükrözve az építészeti változásokat, külső homlok­zatán késő klasszicista je­gyeket mutat. Az épület 3 éve — mint a rozsnyói Bá­nyászati Múzeum Galériája — a kultúra szolgálatában áll, s azóta számos nagysi­kerű időszakos és állandó kiállítás színhelye. Itt nyílt meg minap az a képeslap kiállítás is, ame­lyet a szerencsi Zemplén Múzeum nagyhírű képes le­velezőlap-gyűjteményéből válogattak ki a rozsnyói és a szerencsi múzeum szakem­berei, s mely képek (össze­sen 162 darab) mindegyike Rozsnyót és környékét ábrá­zolja. Ahogyan a kiállítás ajánló soraiban megfogal­mazták a rendezők: „e pati­nás város 1898 és 1944 kö­zötti hangulatát idézik fel mindazok számára, akik sze­retnek elmerengeni letűnt korok felett.” Hát igen, a hajdani képek akarva akaratlanul felidézi'*- a látogatókban a múltat, Gömör egykori központjá­nak, bányavárosának moz­galmas gazdasági, kereske­delmi, társasági életét. Lát­ható itt eredeti szépségében a híres Vasas fürdő, a gróf Andrássy Dénes utca, a Rá­kóczi őrtorony, a Zenész ne­gyed, a Markó, Maurer nya­ralók, a Szilvássy villa, az irgalmas nővérek zárdája, az evangélikus és katolikus főgimnázium. Ám a tárlat a múltbané- zés mellett — mint azt meg­nyitó beszédében Csobádi József, a rozsnyói múzeum igazgatója és Magda Gábor, A hír remélhetőleg p ki­tüntetést tanúsító fotón jól elolvasható. A hírnek igazán örültem. Rónay Ferencet .évtizednél régebben ismerem. Akkor mág táncos volt lén néptán­cot tanító ember. Mellesleg főfoglalkozásában a sátoral­jaújhelyi tanács tervosztá­lyának a vezetője. Mérnök­ember. Már abban az időben is sejtettem, hogy \sokat tudna tenni, ha pályáját a ;népmű­velés (sicc!), tehát |a 'közmű­velődés vizein |evezné , to­vább és teljes mellszélesség­gel. Három-négy évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, iákkor már a művelődési központ igazgatója volt. \A szakma presztízséről |— \a sok sirán­kozásról — is kérdeztem, akkor azt mondta: „,Ide fi­gyelj!, nekem az 'a vélemé­nyem, hogy a népművelők­nek nem siránkozniuk kell a presztízsért. Nem fog ide- szállni valahonnan egy ősz öreg, szakállas apóka mond­ván: „Becsüljétek ám rmeg a népművelőket, mert!... i A presztízst csak iá minőségi munka vívhatja lei magá­nak. Rónay Ferenc, immár a Bessenyei-emlékérem tulaj­donosa: — Valóban föladtam a mérnöki pályát 1983-ban. Egy nagyon jó pozíciót cse­réltem föl a népművelői munkára ... Korábban is volt kapcsolatom a közmű­velődéssel, legalábbis anna'k egy területével. Vonzott a munka, érdekelt ez az egész dolog és hála Istennek így sikerült... — A bekövetkezett válto­zások tükrében az az érzé­sem, hogy két dologról kel­lene beszélni. Egyrészt vál­toztak a velünk szembeni igények, az intézmények és személyek részéről. Koráb­ban voltak olyan, irányított közművelődési formák, ame­lyeket most már nem kell csinálni. Tevékenységünket szabadabban határozhatjuk meg, illetve olyan tevékeny­séget kell folytatnunk, amely iránt van érdeklődés. Régeb­ben úgy volt, hogy akár ér­dekelte az embereket, akár nem, csinálni kellett bizo­nyos rendezvényeket. Most már az érdeklődésre kell fi­gyelnünk, illetve olyan dol­gokat kell csinálnunk, ame­lyeket el tudunk adni, ame­lyekre vevők az intézmé­nyek és személyek. Azt hi­szem, hogy ez jelentős vál­tozás. A másik lényeges do­log a gazdasági területen érint minket. A leosztott pénzek mellett ma már a sa­ját forrásra kell és lehet tá­maszkodni, abból élni és dolgozni. Visszatérve az ere­deti kérdéshez: azok a vál­tozások, amik végbementek a társadalomban, a környe­zetünkben, azt is igényelték, egy házat, mert ez nála egy­szerűen „kipattan”. A nép­művelői munka az kemény csapatmunka. Ahhoz, hogy valami megszülessen, na­gyon sok embernek kell együttműködnie, együtt gon­dolkodnia és együtt dolgoz­nia. Ám az is nagyon fontos, hogy értő fülekre találjak, ha odamegyek az irányító, felügyelő, vagy támogatást adó intézményhez. Nagyon fontos, hogy értsék jól a te­vékenységünket, vegyék tu­domásul annak a hatását. Értse az én fenntartó, vagy felügyelő szervem, hogy amit mi akarunk csinálni, az a város, az itt élő emberek szempontjából legalább any- nyira fontos, mint hogy el­tüntetik a kátyúkat a Mártí­rok útjában ... — Visszatérve a 'különbsé­gekre, egy fontos dolgot sze­retnék még elmondani. Most már nem a beszámoltatás, az utasítás, az előírás és a szigorú letolás meg miegyéb a közművelődésben dolgozók tevékenységének az alapja. Szerintem érziik is már a hi­vatalban lévők, hogy más a helyzet. Kicsit atyáskodóan ment ez korábban. Odamen­téi a tanácshoz egy ötlettel, aztán legfeljebb rábólintot­tak: hadd csinálja, hadd hü­lyéskedjen, hadd játsszon, mint a gyerek, az ünnepre kapott játékkal... Szó sze­rint mondom. Csak egy pél­dának a városi televíziót említeném. Az volt a hozzá­állás: hadd játszadozzanak vele ... Ma már rá kellett jönniük, hogy ez nagyon fontos városi fórum. Rónay \Ferencet jmég el­hallgatnám (írnám persze) itt e lap hasábjain jó soká­ig. iA helynek azonban |ki­számított helye van. Elég iaz egészből a jvégére annyi: ki­tüntették Végre. Hadd „pa­zarolja ia tehetségét a köz érdekében” ,— \ahogyan a ki­tüntetetteket köszöntő mi­niszter mondta (a parlament­ben ... Szöveg: T. Nagy József Fotó: Laczó József hogy a népművelők és más szakemberek gondolkodásá­ban is megtörténjék a válto­zás. Ez a legfontosabb. — Ez a legnehezebb az egészben. Az, hogy a koráb­bi kényelemből egy kissé ki kell tömi, 'kiszakadni és tu­domásul kell venni, hogy a szakma presztízse úgy kerül előtérbe, hogy a saját bő­römön érzem. Nem kell ki­találni, nekem kell észre­venni, hogy mit igényelnek az emberek, mihez tudok pénzt szerezni. Ezeket meg kell tudni látni a szakmá­ban dolgozóknak. — Az a tény, hogy ilyen kitüntetésben részesülhet­tem, az a tény, hogy a ház három dolgozójának — Koncz Ildikó, Ruszics Ibo­lya, Kardosné Török Mária — is adhattunk miniszteri dicséretet, talán azt is mu­tatja, hogy semmit nem ér a tábornok, ha nincsenek ka­tonái . .. Ügy érzem, az én .kitüntetésem a dolgozóké is, az itt élő és tevékenykedő népművelőké, műszaki mun­katársaké ... Azt szeretném, ha ezekből a mondatokból azt érzékelnéd, hogy nem udvariassági köröket já­rok ... Szó nincs róla. Azért nem járok udvariassági kö­röket. mert hitem szerint a népművelői munka az csa­patmunka. Az nem megy úgy, hogy egy tervező leül az asztalhoz és megtervez Szerencs tanácselnöke is hangsúlyozta — téglája a jö­vő építésnek, a két történel­mi város, Rozsnyó és Sze­rencs erősödő kapcsolatai­nak, együttműködésének. A szerencsi, Rozsnyót és környékét ábrázoló képesla­pok október 12-ig tekinthe­tők meg, hétfő kivételével, mindennap. Megyénkből so­kan és gyakran rándulnak át az egykori szépséges Gö- mörbe, az ő figyelmükbe különösképp ajánljuk a kiál­lítás megtekintését. Mara­dandó kulturális program! (ha) Fotó: Dobos

Next

/
Thumbnails
Contents