Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
1990. augusztus 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Á történelem nem lehet a hatalom önigazolása Beszélgetés Hanák Péter akadémikussal A magyar történészek tudományos találkozója zajlott Budapesten, augusztus második felében. Jóllehet, ez már a második világtalálkozó — az elsőre 1986- ban kerülhetett sor — a négy évvel ezelőtti csak a nevében jelezte a teljességet. Az erdélyi történészek nem jöhettek el, a nyugatiak pedig nem jöttek. A mostani, várakozással kísért esemény, a program szerint két nagy témakört érintett: Mátyás királyt és korát — halálának 500. évfordulója alkalmából. És ez volt az első tudományos rendezvény, ahol méltóképpen szóltak 1956-ról. A további témakör az új helyzetből adódott: kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a kisebbségi I magyar történetírás problémáit, feladatait. Az esemény adott alkalmat, hogy a történetírás, I -oktatás időszerű kérdései- j ről beszélgessünk Hanák ! Péter professzorral, a szervezőbizottság elnökével. — Professzor úr, a magyar történészek tudományos világtalálkozójára azért került sor, mert szükség van rá, vagy azért, mert most van rá lehetőség? — Mindkét szempont fontos. Már korábban felmerült a rendezés igénye, emlékezetem szerint az idő tájt hogy már nem volt tabu a határokon kívül élő magyar történészekkel való kapcsolat, a Nyugaton élőket pedig nem tekintették olyan ellenségnek, akik a marxizmust tagadva, fel akarják lazítani a szocialista rendi szert. Erősödött a felismerés, hogy szükség i lenne a magyar történészek olyan szervezetére, amely keretet ad a tudomány szempontjából fontos véleménycserének. Én nem helyezkedem arra az álláspontra, hogy a magyar nemzeti történetírásnak csak Budapest lehet a központi feldolgozóhelye. Tudjuk, kitűnő központok működnek Pécsett és Debrecenben is. Továbbá nagy élvezettel olvasom a kolozsvári, marosvásárhelyi kollégák munkáit is, mert olyan szempontokat tárnak fel, amelyek nélkül nem lehet általánosítani. Itt említem meg, hogy a mai történet- írásnak egy ágazata — elsősorban a francia iskola nyomán — rendkívül fontosnak tartja a mikrokuta- tásokat. Ugyanakkor nagy szükség van az amerikai, a német, az angol látásmódra is. — Akár a közelmúltból is számos példát sorolhatnánk arra, hogy a politikai hatalom a maga igazolását kereste a történelemben. Hogy mítoszokat gyártottak, eseményeket és személyeket rekesztettek ki, illetve emeltek föl túlzóan. Ugyanakkor idetartozónak érzem, hogy ez a sajátos múltértelmezés azzal párosult, hogy az állampolgárok hiányos történelmi- és nemzettudattal léptek az életbe, ön hogyan látja, lehet-e a történészeknek szerepe ma abban, hogy a hatalom ne csupán az önigazolást ke- resse-lássa a nemzet múltjában? — Én mindenekelőtt abban látom a mai, nagy lehetőséget, hogy nincs egyetlen uralkodó felfogás, amely kötelezően meghatározná, hogy mit kell gondolni, vélni a történelemről. Többféle elgondolás lehetséges, győzzenek a dokumentumokra alapozott érvek. Továbbá abban látom a lehetőséget, hogy most újat kezdünk, s remélem, szakítani tudunk a két világháború közti korszak elfogult nacionalizmusával. a mérgező jobboldali nézetekkel és szakítani tudunk az erőltetett, egyoldalú marxista—leninista történelemfelfogással. S ez azt jelenti — én remélem —, hogy a mai politikai vezetőréteg megpróbál valaminő józan, tárgyilagos utat járni. Reményemet a tények is táplálják: a kormányban, a kormánypártokban szaktörténészek töltenek be miniszteri posztokat. A parlament elnöke is történész. De az ellenzék vezetői között is nagy számban vannak filozófusok, történészek. Mindezek alapján reménykedem, hogy a politikusokban több belátás lesz az iránt, hogy a történelmet nem lehet példatárként használni, nem lehet kirángatni belőle ezt- azt, mint a múzeumi tárlókból. A tanulságokat a történelem folyamatából kell levonni. Mert igenis van olyan tanulság, hogy — például — Magyarországnak nem egy irányban elkötelezett kül- és gazdaságpolitikát kell folytatni. Nekünk sokoldalú tájékozottságra van szükségünk. Ezért bízom abban is, hogy a vezető politikusok nem csatlakoznak a különálló magyar út szemléletéhez. Szem- beszállnak azzal a véleménynyel, hogy egyenlő távolságra vagyunk mind a nyugati liberalizmustól, mind a szovjet kommunizmustól. Nem vagyunk egyenlő távolságra! Minden hibája, gazdasági különbözősége ellenére közelebb állunk az európai értékrendhez, a keresztényliberális, demokratikus piac- gazdasághoz, az egyént megbecsülő rendszerhez, a szabad vállalkozás bátorításához. Ügy látom, a vezető politikai körökben van hajlandóság a történelem reális szemléletére. — Napirenden van-e a történelem tanításának kérdése? Vagyis azoknak a fehér foltoknak az eltüntetése, melyeket az általános iskola, a középiskola hagyott, s amelyek oly látványos módon bukkantak elő még a felvételi vizsgákon is. Ezt a változást mi módon lehetne siettetni? — Nem vagyok igazán .kompetens oktatási kérdésekben és ilyen téma nincs a mostani világtalálkozó napirendjén. De bizonyossággal mondhatom, hogy a következő, 1993 körül esedékes tanácskozásnak ez lesz az egyik témája. Egyébként az a véleményem, hogy nagyon erős változásra van szükség a történelem tanításában mind tartalmilag, mind módszertanilag. Ami a tartalmat illeti, ha nagyon jóindulatú alkarok lenni, akkor azt mondom, hogy 191.8—dfl-től újra kell írni az egész történelmünket, hiszen a kommunista párt vezető szerepének, a kommunista eszmék dicsőítésének felfogása teljesen eltorzította a képet. De még inkább eltorzult az 1945 utáni időszak történetírása, a megelőző korok esetében is sok a teendő. Csak egyet említek: a magyar társadalom és a kormányok nemzetiségi politikájának elemzését. Végtére is az a kormány, amely sajtópert indított, mert olyasmit írtak, amely ellentétes az ő véleményével, egészen más, mint Sztálin, vagy Ceausescu rendszere, amely viszont lágerekbe zárta a kritikusait. Aztán: többet kellene foglalkozni az egyház- és vallástörténettel, a gondolkodástörténetével. Úgy tudom, hogy a középiskolai történelemkönyvek első, gyors átdolgozása lezárult. Tehát a tananyag nem az lesz, ami eddig volt, ezt a tankönyvíró történészek személye is biztosítja. A megoldás azonban csak az lehet, hogy pályázatot írnak ki a magyar történelmi tankönyvek újraírására és a legjobb egy-két munkát fogadják el, esetleg úgy, hogy kombinálják. Persze, ez önmagában nem elég. Én a metódusban is hibát látok. Tételeket tanítanak, vaskos marxista definíciókat az alapról és a felépítményről, a gazdaság primátusáról, az osztályharcról. Ezeket más módon kell érinteni; a történelem legyen színesebb, emberekről, egyénekről, csoportokról szóljon. Adjon több érzelmet, szellemi kötődést. Nem tartom szerencsésnek a bevágandó tételeket sem. Newton törvényeit be kell vágni, a relativitás elméletének matematikáját csak egyféleképpen lehet felmondani, de a történelemben ismerni kell a különböző véleményeket is, és szerintem az a jó tanár, aki arra is módot talál, hogy ezekkel is megismerteti a diákjait. (MTI-Press) Király Ernő Dél-Áfrikától Indiáig A gépek nem éppen fiatalok, de nem is agyonhasználtak, így sokáig hasznosak lehetnek a farmergazdaságokban. Fotó: Farkas Maya Egy hónapja adtunk hírt arról olvasóinknak, hogy egy osztrák—magyar közös vállalat, az Unitrade, használt mezőgazdasági gépeket kínál Szolnok melletti telephelyén farmergazdaságok tulajdonosainak. Akkor ígérték, hogy rövidesen Borsodban is hasonló lerakatot nyitnak. Nos, a tények azt bizonyítják, a külföldi tőke — ha már bejött — nagyon gyorsan mozog. Pár napja Miskolcon, a megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat 'Fonoda utcai központjának udvarát feltöl- tötték használt Ford, Ferguson, Steyr traktorokkal, permetező, takarmány-betaka- rító gépekkel. Mint Szilágyi Sándor, a vállalat főmérnöke elmondta, az osztrák fél, az Augl bizományosi rendszerben szállítja a használt masinákat. A településtisztasági dolgozók javítják, karbantartják a traktorokat, munkagépeket, biztosítják hozzájuk a szükséges alkatrészeket. Az erőgépek egyébként 18—60 lóerősek, áruk 160— 360 ezer forint között van. Az érdeklődőknek a 16-844- es telefonon adnak felvilágosítást, de legjobb személyesen megnézni a kiállított eszközöket, amelyek nemcsak a kis-, de a nagyüzemekben is hasznosak lehetnek. A most kezdődött akció tulajdonképpen amolyan piacfelmérésnek tekinthető. A dollár-elszámolásra való áttéréskor ugyanis — jövőre — várhatóan megnő a szocialista országokból származó termékek ára, így a máris kapható osztrák gépek nem is lesznek olyan drágák. m. sz. zs. Az eső még segíthetne Aratás után - kapás gondok Ma zárul a konferencia Kedden kezdődött és ma fejeződik be a Miskolci Egyetemen a Bolyai János Matematikai Társulat konferenciája, amely az V. Numerikus Módszerek Konferenciája címet viseli. Az előző, hasonló rendezvényt, 4 évvel ezelőtt szintén a miskolci egyetemen tartották, mint dr. Rózsa Pál, a BME egyetemi tanóra elmondta, a hetven résztvevő örömmel jött vissza a borsodi megye- székhelyre. A konferencia vendégei Indiától Dél-Afrikáig képviselték a világ matematikus társadalmát. Két szekcióban dolgoztak. Az egyik a differenciál egyenletek numerikus megoldási módszereivel foglalkozott, a másik a lineáris algebra numerikus módszereivel. A kívülállónak ezek látszólag száraz, elméleti kérdések, nem árt azonban tudni, hogy céljuk végül is hétköznapi: hogyan lehetne matematikával a mindennapos gondokat számítógépre vetítve köny- nyen, célratörően megoldani,.. A 18 országból nemcsak a tudósok, hanem családjaik is eljöttek Miskolcra. S mint a matematikusokra jellemző, programjuk ezúttal is széleskörű volt: látogattak múzeumokat, koncertet adtak a számukra. Megismerték a megyeszékhelyt, a szomszédos Egerbe látogattak — hogy ne csak a tudomány, hanem a kultúra számos szálán keresztül is kötődjenek egy kicsit hozzánk. m. sz. zs. Az egyik szemük nevet — a másik sír. Bízvást megfordíthatjuk a mondást, mert a mezőgazdák egyik szeme most valóban nevetésre áll. Az aratás befejeztével ugyanis, számba véve az eredményeket, minden okuk megvan az örömre, ha a kalászosok terméseredményeit tekintik. A több, mint 104 ezer hektárnyi területről betakarított gabona ugyanis jól fizetett. Bár az idén az aratáskor bekövetkezett kánikula miatt sokan tartottak a termésátlagok csökkenésétől, szerencsére ez nem következett be. Egyes dél-borsodi területeket leszámítva búzából is, az őszi és a tavaszi árpából is, nemkülönben zabból, a tavalyinál jobb átlagterméseket értek el. Javulás volt a búzánál, az árpánál pedig a termésátlag kifejezetten igen jó volt. A mezei munka nem szünetel most sem. A szalmalehúzás, bálázás után mintegy 80 százalékban már elvégezték a tarlóhántást — a kőkemény talaj ellenére — néhány ezer hektáron már a nyári szántást is. A mezőgazdászok „másik” szeme viszont sír. A kapásoknál ugyanis már szomorúbbak a kilátások. A napokban megyeszerte hullott csapadék szinte semmit sem használt a kukoricának. A terméskiesést itt már számszerűsíteni is lehet. A cukorrépának valamit még segített. Azokon a helyeken, ahol nem „égett” meg a burgonya, azaz nem száradt még el a szára, remény van rá, hogy segíti a gumók növekedését. Mert a szárazság miatt a gumók bizony aprók maradtak. A csapadék hatására most viszont még növekedhetnek. A mezei munkánál, a termés betakarításánál az első menetben, az aratásnál, a munka jól sikerült. Most a második menetben, a kapások betakarításánál már sajnos kevesebb lesz az öröm.
