Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Miért becses annyira a Szent Jobb, s a több, mint 900 éves története folyamán milyen kalandos utat tett meg — hasonlóan a másik nagyrabecsült jelképünk, a koronához hasonlóan? A Szent Jobb a magyar államiság egyik legősibb ereklyéje. „ Ez az egyet­len magyar vonatkozású ereklye, amely köré egy — szinte a világegyházban páratlanul álló — kultusz kapcsolódik a magyar föl­dön. István király földi maradványai közül kiváló helyet foglal el épségben maradt Jobbja...” — ál­lapítja meg Fábián János, a Szent Jobb hozzáértő tudós kutatója. Az államalapító földi maradványait kétszer boly­gatták meg. Először az István király uralkodását (1038) követő trónviszályok, másodszor az elevatió (Ist­ván király földi maradvá­nyainak felemeltetése) ide­jén. Györffy György az Ist­ván király és műve című munkájában írja le, hogy az elevatió 1083. augusztus 20-án történt — szentté avatásának alkalmából, a király halálának 45. évfor­dulóján —, amikor László király jelenlétében leemel­ték a koporsót fedő kőla­pot és felbontották a sírt. A magas talajvíz a kopor­sót félig elborította. István király hamvait tiszta gyolcsba tették, ezüst lá­dában helyezték el, de ne­vezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték. Később derült csak ki, hogy a Szent Jobb, a gyű­rűvel együtt, már régeb­ben a kincstartó klerikus Mercurius birtokába ke­rült, aki a Berettyó folyó mellett álló családi mo­nostorában rejtette el. A már idézett könyvből tud­hatjuk meg azt is, hogy a Szent Jobb épségben való fennmaradása csak a ket­A parlament munkája és életviszonyaink gyökeres átalakulása között szoros az összefüggés, bár ezt a laikus állampolgár sokszor nem, vagy csak késleltetve érzékeli. Az elmúlt idő­szakban számos törvény, rendelet született, amely kiterjeszti állampolgári jo­gainkat, bővíti személyes szabadságunkat. Az ország viszont még nem mozdult el a gazdasági kátyúból, süllyed az életszínvonal, fi­gyelmünket inkább napi gondjaink kötik le. Dr. Horváth Tibor professzort, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánját kértük meg: ele­mezze az elmúlt másfél esztendő törvénykezési gya­korlatát, segítsen eligazod­ni az új szabályok között, s választ vártunk arra a kérdésre is, hogy a jogi oktatás mennyiben képes követni a gyors, szinte robbanásszerű változásokat. — A kérdések megvála­szolásához vissza kell te­kintenünk az időben. A nagy politikai változások éve Magyarországon 1988 volt. A tényleges változá­sok a politikai intézmény- rendszer átalakulásában, a gazdasági élet átalakításá­ban 1989-ben indultak meg. Az akkori parlament mun­kájának betetőzéseként fog­hatjuk fel a szabad válasz­tások alapján létrejött, többpártrendszerű új Or­szággyűlés létrejöttét. Véle­ményem szerint minden­képpen érdemes visszate­kinteni az 1989. évi tör­vényalkotási folyamatra. Szembeötlő, hogy a régi parlament — amely a je­lek szerint mégiscsak meg­értette az idők szavát — felgyorsította tevékenysé­gét és munkáját a rendszer békés átalakításának szol­gálatába állította. Ez az Országgyűlés az előző évek hagyományaival ellentétben 1989-ben összesen 36 tör­vényt alkotott. Ami az elő­ző évek gyakorlatához ké­pes nyolc, vagy tízszeres teljesítmény. A mennyiség­tős eltemetés ismeretében indokolható. Amikor Ist­ván királynak a szarko­fágjában elhelyezett és mumifikálódott tetemét az országos zűrzavarok idején — azaz István király ha­lála után, de még 10 83 előtt ■— kiemelték, hogy a székesfehérvári bazilika padozata alá rejtsék, ak­kor következett be a jobb kar leválasztása. A Szent Jobb ereklyeként a kápta­lani kincstárba került, amelynek őre a gazdag Bi­har vármegyei családból származó Mercurius apát volt, aki a Szent Jobbot eltulajdonította. László, amikor 1084-ben a Berettyó menti egyház­hoz látogatott, Mercurius elmondta a királynak, hogy a kitiltása idején egy fehér ruhába öltözött ember összecsavart szöve­tet adott át neki és így szólt: „Rád bízom ezt meg­őrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre!" Mercurius, amikor kibontotta, elké­pedt, majd egyedül őrizte tovább a kincset, és most elérkezett „a kinyilvánítás ideje”. László király meg- bocsájtott, hitt neki, és a Szent Jobb őrzésére a Be­rettyó partján kőmonostor építését rendelte el. A kö­rülötte kialakult mezővá­ros neve pedig Szentjobb lett. Mindez, ha hiteles, kora­beli okmányokkal, leírá­sokkal nem is támasztható alá, nagyon valószínűnek látszik és elfogadható. Kü­lönösen, ha figyelembe vesszük, hogy a már em­lített Fábián János 1940- ben a budai várplébánia sekrestyéjében rábukkant arra a pergamenlapra, amely még az Árpád-házi Kálmán királyunk idejé­ben az ereklye hitelesíté­sére készült ezzel a fel­nél természetesen sokkal fontosabb az, miről szóltak ezek a törvények. — Ügy is fogalmazha­tunk tehát, hogy a rend­szerváltozás előkészítése a régi parlamentnek köszön­hető. Űj törvények szület­tek, ugyanakkor az alkot­mányt csupán módosítot­ták. Vajon mi lehet ennek az oka? — Már második éve lát­juk azt, hogy újra és újra hozzá kell nyúlni az alkot­mányhoz. Valamennyi poli­tikai erő előtt nyilvánvaló volt, hogy a régi, úgyneve­zett „sztálini” típusú alkot­mány helyett egy új, hosz- szú távra szóló, az új rend­szer gazdasági és politikai értékeit magában foglaló alkotmányt kell állítani. Ugyanakkor az is világos, hogy a politikai pártok, a politikai erők egyetértve a távlati célokkal a minden­kori érdekeiknek megfele­lően és a mindenkori erő­viszonyok alapján ítélték meg az alkotmány megvál­toztatásának szükségessé­gét. Így lehetünk annak ta­núi, hogy bár az elmúlt két esztendő alatt, ötször, vagy hatszor módosították az al­kotmányt, még mindig nincs a kezünkben egy hosszú távra szóló, valóban ideálisnak tűnő alaptör­vény, amely pontosan tük­rözné a társadalmi, politi­kai célkitűzéseket. Ha csak vázlatosan áttekintem a parlament 1989. évi mun­káját, akkor a következő csomópontokat látom a tör­vényalkotásban. 1989-ben az első helyen szerepelt az államélet demokratizálása, a többpártrendszer legális bevezetése, az állampolgári jogok kiterjesztése, ezzel párhuzamosan az addig működő államapparátus ha­táskörének bizonyos csök­kentése. A másik csomó­pont az egyesülési jog. a gyülekezési jog újjászabá- lyozása, a ki- és beutazá­sokról szóló rendeletek megalkotása, az új sztrájk- törvény. Ezek közvetlenül érintették az állampolgárt. rálynak és dicsőséges hit- Stephani Regis et Confes- soris gloriosi”, azaz ma­gyarul: „Boldog István ki­rálynak és dicsőséges. hit­vallónak Jobbja". Az ereklyét századokon át őrizték a Bihar megyei Szent jobb apátságban, míg 1590-ben a ma Dubrovnilc- nak nevezett szép, jugoszlá­viai városban, a régi Ra- guzában tűnt fel, ahol a domonkos szerzetesek ezüst ereklyetartót készítettek a számára. Hogy valószínű­séggel állíthatjuk, hogy a török hódoltság idején, 1541-ben került ki az or­szágból az ereklye. Az vi­szont mindenesetre tény, hogy Raguzából a XVIII. század második felében Mária Terézia királynő szerezte vissza. Egyes for­rások szerint a Szent Jobb Raguzában is „jó kezek­be” került, hiszen a ragu- zaiak a városállamban le­vő ereklyét olyannyira tisztelték és becsülték, hogy valahányszor — leg­többször augusztus 20-án — közszemlére tették ki a város főterére, a város ka­puit bezárták és az őrsé­get megkettőzték. Miután a raguzaiak a Szent Jobbot Ausztriának adták át, az ereklye 1771. július 20-án Schönbrunn- ba került, majd Mária Te­rézia Budára hozatva, át­adta azt a magyaroknak, és a Szent Jobb őrizetével a budavári udvari plébá­nost és az Angolkisasszo­nyok nevű női rend buda­pesti főnöknőjét bízta meg. Az Angolkisasszonyok két esztendőn át őrizték ab­ban az üvegkoporsóban, amelynek eredetije napja­inkban Esztergomban lát­ható. II. József (1780—1790) a Szent Jobb őrzését a „vörös csillagos keresztes vitézek"-re bízta. A múlt Vulgárisán úgy mondha­tom: ami korábban tilos volt, az most szabad. — A régi és az új Or­szággyűlés törvényeinek többsége a politikai szféra keretein belül mozognak, elmaradtak viszont a gaz­dasági élet átalakítását cél­zó törvények. — Valóban így van. Megállapítása igaz az 1990. évi törvényalkotásra is, bár feltétlenül meg kell jegyez­nem, hogy az idén már lé­nyegesen több új szabály készült el, amely a gazda­sági élet átalakítását szol­gálja. Ha csomópontot ke­resek az új gazdasági tör­vényalkotásban, akkor azt látom, hogy a piacgazda­ság, az új gazdálkodási rend alapjait kívánják meg­teremteni. Ilyenek voltak a vállalkozásokkal, az érték­papír-rendszerrel össze­függő rendelkezések. Ilyen­nek tekinthető az egyéni vállalkozás kereteinek sza­bályozása, ezzel kapcsolat­ban a Polgári Törvény- könyv egyes fejezeteinek módosítása. Ebbe a kategó­riába tartoznak a privati­zációs folyamat elősegítésé­re alkotott új törvények, az állami vagyonügynök­ségről szóló szabályozás, hogy csak a legfontosabba­kat említsem. Már 1989- ben napirenden volt, s az idén is hangsúlyosan szó volt a földdel kapcsolatos törvényi szabályozásról. Ezt a kérdést még nem sike­rült megnyugtatóan ren­dezni. A megoldás csak őszre várható. E rövid és valóban csak vázlatos átte­kintést azzal szeretném zárni, hogy bár egy egysé­ges és a piacgazdálkodás, a plurális társadalom sza­bályait magában foglaló alkotmányt még nem sike­rült elfogadni, de annak különböző elemei már lét­rejöttek. — Az új törvények mennyiben felelnek meg az oly sokszor emlegetett eu­rópai követelményeknek? —. Ezek a a törvények században — 1882 óta _a k irály által kinevezett „budai királyi palotai plé­bános” vált a Szent Jobb egyedüli őrévé. Az őrző- hely pedig a budavári pa­lota kápolnája. 'Ebben a korban már nagy, díszes, gótikus erek- lyetartóról beszélhetünk. Az ezüstből és üvegből ké­szült, mai kettős ereklye­tartót a magyar püspöki kar Lippert József prímá- si főépítész tervei nyomán Bécsben készítették 1862- ben. Az ereklyetartó ezüst­ből és csiszolt üvegből va­ló belső tartójában, ebben az üveghengernek is ne­vezhető részben pihen a Szent Jobb. Ezt veszi kö­rül a külső ereklyetartó, s ennek a kápolna alakú küsö résznek a tornyában Szent István szobra talál­ható. 1944-ben, a nyilas idő­szak idején Witz Béla volt a budapesti érseki helytartó, s mint „udvari plébános”, a Szent Jobb őre. Tőle csikarták ki az ereklyét, amit a belső ereklyetartó­ban Nyugatra vittek. 1945. augusztus 20-án ebben a henger alakú belső erek­lyetartóban adta vissza Witz Bélának Pater Fa­bian Flynn passionista szerzetes, amerikai tábori lelkész az addig Salzburg­ban „tárolt” ereklyét. A magyar államiság jel­képeiről beszélünk, annak a magyar államiságnak, amelyet éppen Szent Ist­ván teremtett meg. István király 1038. augusztus 15- én halt meg. Székesfehér­várott temették el. Szent­té avatása 1083-ban politi­kai hatású volt. Ökölbe zárt jobb kezét, a Szent Jobbot a XI. századtól kezdve nemzeti ereklye­ként tiszteljük, a koroná­zási együttes (korona, pa­lást, jogar) mellett a ha­talmi jelvényeknek is a részévé vált. Molnár István már megfelelnek az euró­pai standard-nek. Az Eu­rópa Tanács úgy jelzi visz- sza ezt a folyamatot, hogy hajlandó teljes jogú tag­ként, partnerként elfogad­ni Magyarországot. Ez a reagálás természetesen örö­münkre szolgál, ám nem hallgathatom el, hogy vé­leményem szerint lemara­dás van a gazdasági törvé­nyek, a gazdaság alkotmár nyossága területén. Sok részletkérdést még nem szabályoztak. A privatizá­ciós folyamat és a tulaj­donlás kérdése teljes mér­tékben még mindig nem került tisztázásra, pedig ezeknek a törvényeknek a hiánya igen erős gátját képezik az ország felemel­kedésének, a gazdasági fej­lődésnek. — A jogi oktatás képes-e lépést tartani a korábbiak­hoz képest mérhetetlenül gyors változásokkal? — A mostani törvényke­zési folyamat természete­sen óriási feladat elé ál­lítja a jogi karokat, a jo­gi oktatást. Bizonyos tan­könyveink, jegyzeteink már elavultak, ugyanakkor a képzésben naprakészen kell követni a változásokat. A most padban ülő generá­ciót úgy keli oktatnunk; hogy megismerjék a ma ér­vényes szabályokat, de érezzék: változások követ­keznek, s készüljenek fel az új befogadására. Végül még egy gondolat. A ha­zai jogi egyetemi oktatás jó színvonalon állt Kelet- Európában kiállja az ösz- szehasonlítás próbáját. Két­ségtelen viszont, hogy mély szakadék tátong a nyugat­európai jogi oktatás és a miénk között. A szakadé­kot nagyon gyorsan át kell hidalnunk. Mi most olyan tárgyak bevezetésén gon­dolkodunk, amelyek vilá­gos képet nyújtanak a fel­növekvő jogászgeneráció­nak a nyugat-európai jog­intézményekről. Ezt annak érdekében tesszük, hogy fiatal jogászaink az egye­temről kikerülve képesek legyenek az európai folya­matokat megérteni, azokba bekapcsolódni. Udvardy József Törvényalkotás, állampolgári jogok m fi ✓­ki.vsj 1,1 i í r „ tSSf ft. ! Va" ’ í— De még mily régóta szenvedjük a balsors tépés^sink sokadalmától, kiknek kardja szüntelenül benyúlt óvó barlangunkba elveszejtésünkre. De mostanában fő^sarkodásunk balsors-tépését tapasztalhatjuk. Mi ke­gyetlenebb, pusztítóbb és főként védhetetlene bb mindégnél és gyalázatosabb is. Nagyon is ideje lenne az összefogásnak, a kéznyújtásnak, de hát mikor nem volánéit ideje a szépséges Kárpát-medencében? És mikor nyújtottuk egymásnak kezünket? Mikor? Ismét itt ellenben a felülkerekedésünk le hetőség^indig mások, de sokadszor, számlálhatatlanul is ma­gunk teremtette balsorson felülemelkedni. Itt van bizój"|i kell, kinek látó a szeme, hallani a szót, kinek halló a füle. Bírjuk-e erővel? Tisztességgel? Bírjuk-e erkölcsiem ingyen való a lehetőség, nem ingyen nyílik az út. Súlyos terhek emelése vár ránk, nehéz küzdel mek szóljányunkat vívásra. De hisz mindig is, ki tudja mily mesz- szi idők óta is ezt tettük-tesszükl Nemcsak az ezer év <™ia, Etelköz és a homályba vesző őshaza kényszerű el­hagyása óta is. Érdemelnénk már a víg esztendőt... De eme víg esztendőt bizony nem várhatjuk mástól' Sem innen, sem onnan. Nem, nem várhatjuk mástól, ónktól. Mit végeztünk az újfent meglevő lehetőség birtok^ próbálunk gazdálkodni ismételten megkapott talentu­mainkkal? Alábbi összeállításunk szerény pillantás. Búinkra, másrészt mai munkánkra. rí mg ’M ly KMPII n 1 w w# ü fa Negyven százalékkai menyes lesz Szeptember végén — ebben az évben már harmadszor — ismét választ az ország. Ezúttal az ön- kormányzati képviselők és a pol­gármesterek személyéről dön­tünk. Veresné dr. Jakab Zsu­zsanna, a megyei tanács vb-tit- kára, a megyei választási mun­kacsoport vezetője szinte már mindennapos riportalanyunk. Most megkérdeztük tőle: véle­ménye szerint a szeptember 30-i választás mennyiben járulhat hozzá az ország felemelkedésé­hez, a jelenleginél kedvezőbb életviszonyók megteremtéséhez? — A választásokat követően új típusú önkormányzatok kezébe kerül a települések életének irá­nyítása. A tízezernél kevesebb embert számláló városokban és falvakban, a választópolgárok most először közvetlenül dönte­nek a polgármester személyéről. — Kérem, nyújtson segítséget a választóknak, ön szerint kiből lesz az új követelményeknek megfelelő, a munkát eredmé­nyesen ellátó képviselő? — .Nos, olya/n emberekre van szükség, akik szívükön viselik az az adott település sorsát, aggód­nak jövőjéért. Ezenkívül köz­tiszteletben állnak, gondolataikat képesek pontosan megfogalmaz­ni, emellett bármikor készek a cselekvésre. Ha sokáig forgatjuk a szánkban, egyszercsak megédesedik. Évezre­dek óta fohászkodunk érte, évezre­dek óta tiszteljük. Nem is olyan régen még így tanították a csalá­don belül: ha leesik, fel kell ven­ni, megcsókolni. Ha asztalhoz ültünk, édesanyánk - mielőtt megszegte volna - a kés­sel keresztet karcolt rá. Eszmék jönnek-mennek a világban, de így augusztus táján nemzetiszin szalag került, kerül rá. Hol őszintén, hol csak politikai fogásként. Elkészülése azonban ma is: va­rázs. Mindegy, hogy az áldott Nap sugara perzseli a természeti népek keserves hétköznapjaiban, vagy vi­lágvárosok olaj-gáz, vagy mikrohul­lámú kemencéiben. De amig készül, az ember fejé­ben ott nyugtalankodik a drukk, hogy ez milyen lesz. Mert nincs két egyforma belőle soha. A mai süté­sükén is az évtizedekkel ezelőtti izt, illatot keresem. Amilyet vagy harminc éve ettem — kemencebelit. A szétbontott cselédházból szárma­zó kemence kenyerét kutatom ön­kéntelenül is. Mert az a szín, az a párolgó kenyérbél megmarad, ha közben a kemence feleslegessé is válik, ha közben a falu pékje is gyönyörű kenyeret süt. Ahová már Iák, vagy szelvények segítségé­vel augusztus 27-től szeptember 12-ig lehet. Az ajánlásnak egyéb­ként három formája van. A he­lyi tanácsoknál, vagy a társköz­ségekben, az elöljáróságokon a hivatali helyiségekben ajánló íveket készítenek. Az ívet az ál­lampolgár személyesen aláírhat­ja. Az ajánlócédulát a választó­jogosult postán is eljuttathatja az .illetékes tanácsra és létezik az ajánlásnak egy úgynevezett titkos módszere is. — Július végén a választójo­gosultak felének kellett volna az urnákhoz járulnia, hogy ér­vényes legyen a népszavazás. Ez az arány most megmarad, vagy változik? — Változik, mégpedig csökken. A választás sikeres lesz már ak­kor is, ha a jogosultak negyven százaléka elmegy a szavazóhe- lyiségbe és voksol. Az esetleges szűkített második fordulóban a részvételi arány már nincs meg­határozva. — A tanácsok „mandátuma” az új képviselőtestületek létre­jöttével lejár. Nem feltételezhe­tő, hogy az apparátusból min­denki a helyén marad. Logikus a következtetés, hogy a helyha­tósági választások megszervezé­sét könnyen félvállról vehetik, akadályozhatják. — Ezt a feltételezést vissza­utasítom. Ismerem annyira az apparátust,- hogy nyugodtan ki­jelenthetem: mindenki a helyén lesz és teljesíti feladatát. Mi a törvények, rendelkezések végre­hajtására esküdtünk fel, és a munkát elvégezzük. (udvardy) a lehelete, hogy már nemsokára hazaérek vele. Hiszem, hogy ez a kenyérszere­tet, kenyértisztelet most is él mind­nyájunkban. Egyik fiatal barátom és munkatársam az aratás végén kiszámította, hogy az üzemben ter­melt búza mennyi érdekeset tud el­mondani. Mert hétezeregyszáz ton­na volt a termés az ezerháromszáz hektáron, és dicsekedett vele, hogy hétmillió kenyér készülhet belőle és a megrakott négyszáz guruló vas­úti vagon öt kilométer lenne, ha egyszerre szállítanák. Mi mindent lehetne még elmon­dani a mindennapi kenyérről. Hogy aki dolgozhat, azt kenyérkeresőnek mondjuk, aki pedig jószándékú, ar­ra azt mondjuk, olyan mint egy fa­lat kenyér. A munkahely — kenyér­adó gazdánk, a mostohagyerek — keserű kenyeret eszik, megállapo­dáskor kenyértörésre kerül sor. At meg átszövi mindennapjainkat ez a kenyér, S hogy manapság többet émlegetjük a kelleténél, ki tudja, ki tehet róla. De a kenyér nimbu­szát nem halványítja sem a most divatos áremelés, az ingyenkonyha, a munkanélküliség, mert félelmünk­ben is ott van a remény: csak a betevő falat meglegyen, (bekecsi) — Ugyanezt a közéletiéig másfél hónap hátra van. búcsúzó tanácstagokról * arra kérem , hogy vázlato- hetett mondani. Vagy tév& l°9lalja össze az olvasók ér­a tanácstagok donto több* A tember végi valasz_ elmúlt ciklusban lelk»s^Sok [e‘..ntelben különbözik sen eleget tett feladatának. e hónap végéig, nak ellenére ,s. hogy azjL . AlUtjáH össze a talom alkalmanként mej Q valasztók ,nyilvan. gezte okét Ehhez termes (sát Hstát az eddigi szo. hozza kell tenni hogy kna| megfeielóen kifüggesz- ahampart árnyékában Ka valaki kimarad, vagy úgy tak. Nem volt illendő peld j valakit választójo­lyamatosan szembehelyezK |t *|lkül vettek feI a lis. hatalom képviselőivel, a iUetékes érveknél Id­s'* egy bizonyos behso W « emeihet. A szeptemberi működésének eredme» sítás a júUus 29-i népsza- szulettek. Az uj helyha htú] annyiban különbözik, nak semmi mást nem ’ a választói névjegyzékre gyelembe venni csakis a -tit felvételről az állampol- les, a választópolgárok e% értesítőcédulát, közúsmer- Ebből a szempon nevén kopogtatócédulát nyegteten melyik part l%k cédulán szerepel tasaval kerülnek be a “ i, hogy mikor és hol tartják ,}e' .^asztást, s az adott válasz­— így is lehet fogaim^ Sosultat milyen sorszám képviselőtestület tagjainak vették fel a névjegyzékre, állása azonban jelentőség* “Dogtafócédulát augusztus 26. majd akkor, amikor a tíz* September 6-a között kapják kost meghaladó városoK1 >ez az állampolgárok. A cé- polgármestert választják, ^al együtt egy úgynevezett öt ugyanis a már létreJ1 dó szelvény is éljut a vá- helyi önkormányzatok válj ‘ópolgárokhoz. Az utóbbi cé- s ekkor 'természetesen makkal lehet majd ajánlást lesz mindegy, melyik párt"* a polgármesterek, illetve a mogat. '’•selőtestületi tagok szemé­— A helyhatósági vál11*- Jelöltet ajánlani a cédu­hajnalok hajnalán elvittük, Anden hetében aratnak való­iét, vagy a szakajtó tésztd '"•agy liszt legyen, hogy kényéi forró kenyérrel köszöntsük , • Ki tudja, hányféle növényt redőket. .űztünk a világon, hogy legyen Három-négy kilós kenyeiO2' ‘ejhez való. Hajdina, rizs, lünk, most igy emlékeimből ro2s«. kyk°"ca •; ■ M'"d-mind szinütlenül nagynak tfl/l"“k « »°- Lisxtjet hiaba gyúr­ókkor! kenyerek... és l^°St. oltos dagasztógépek, ne- ebbeknek. Mert „akkor" «"telem jut eszembe: lun naponta kenyérért. '9. ke" dagasztani fiam am,- oz három nap után CSUr°g a padlaS' V°9yis volt szalonnás, nyers, i. asi9' égett. Ilyet nem is adotr!?jter - szükségből - ki is ki a mi falusi pékünk. *(, !™m a hófúvással befedett mennyi volt belőle az „el< Ze'' házban. Este bedagasztot- □bból tudtuk, hogy mondtv hajnalban a gázsütöbe tet- kenyér van, minden van’’- j«,1 kor kisült, hiába kóstoltam, magában, meleg tejjel, kÉz ?sett’ az emlékűit izeket, azt rsirt, törve babot, tört «; ke"yérillatot nem éreztem. Pá- Mártottuk vizbe, hogy a rgemmel ültem magányomban, kor rajta maradjon. Mártó1,, re9volt tél. régvolt kenyerét leibe, mézbe, pörkölt magamhoz. Amikor a mint ahogy ma is. ["'tarban nekidőltem a szélnek, A kenyér tulajdonképpen'ele9 kenyeret, mint egy karon tag. Mindennap lennie kelj 9yereket szorítottam magam- Mi már csak ilyenek vafljj és úgy is melegített, mint egy Európában. Egy régi koWn ü|ő ek Mé biltatott ls oan olvastam, hogy a fölav 3

Next

/
Thumbnails
Contents