Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Elsődlegesek a közösségi érdekek

wm űm

fH

HuHUnBiEai

De még mily régóta szenvedjük a balsors tépés^eink sokadalmától, kiknek kardja szüntelenül benyúlt óvó barlangunkba elveszejtésünkre. De mostanában fcypsarkodásunk balsors-tépését tapasztalhatjuk. Mi kegyetlenebb, pusztítóbb és főként védhetetlene bb mindnél és gyalázatosabb is. Nagyon is ideje lenne az összefogásnak, a kéznyújtásnak, de hát mikor nem voHptnek ideje a szépséges Kárpát-medencében? És mikor nyújtottuk egymásnak kezünket? Mikor?

Ismét itt ellenben a felülkerekedésünk le hetőség^indig mások, de sokadszor, számlálhatatlanul is magunk teremtette balsorson felülemelkedni. Itt van bizojji kell, kinek látó a szeme, hallani a szót, kinek halló a füle. Bírjuk-e erővel? Tisztességgel? Bírjuk-e erkölcsiem ingyen való a lehetőség, nem ingyen nyílik az út. Súlyos terhek emelése vár ránk, nehéz küzdel mek szóljányunkat vívásra. De hisz mindig is, ki tudja mily mesz- szi idők óta is ezt tettük-tesszük! Nemcsak az ezer év <Wia, Etelköz és a homályba vesző őshaza kényszerű elhagyása óta is.

Érdemelnénk már a víg esztendőt...

De eme víg esztendőt bizony nem várhatjuk mástól'

Sem innen, sem onnan. Nem, nem várhatjuk mástól, tiktól.

Mit végeztünk az újfent meglevő lehetőség birtokó próbálunk gazdálkodni ismételten megkapott talentumainkkal? Alábbi összeállításunk szerény pillantás, fánkra, másrészt mai munkánkra.

I

11# m

if veién iszlás

Negyven százalékkal mdfoyes lesz

Szeptember végén — ebben az évben már harmadszor — ismét választ az ország. Ezúttal az ön- kormányzati képviselők és a polgármesterek személyéről döntünk. Veresné dr. Jakab Zsuzsanna, a megyei tanács vb-tit- kára, a megyei választási munkacsoport vezetője szinte már mindennapos riportalanyunk. Most megkérdeztük tőle: véleménye szerint a szeptember 30—i választás mennyiben járulhat hozzá az ország felemelkedéséhez, a jelenleginél kedvezőbb életviszonyok megteremtéséhez?

— A választásokat követően új típusú önkormányzatok kezébe kerül a települések életének irányítása. A tízezernél kevesebb embert számláló városokban és falvakban a választópolgárok most először közvetlenül döntenek a polgármester személyéről.

— Kérem, nyújtson segítséget a választóknak, ön szerint kiből lesz az új követelményeknek megfelelő, a munkát eredményesen ellátó képviselő?

— .Nos, olyan emberekre van szükség, akik szívükön viselik az az adott település sorsát, aggódnak jövőjéért. Ezenkívül köztiszteletben állnak, gondolataikat képesek pontosan megfogalmazni, emellett bármikor készek a cselekvésre.

Ha sokáig forgatjuk a szánkban, egyszeresük megédesedik. Évezredek óta fohászkodunk érte, évezredek óta tiszteljük. Nem is olyan régen még így tanították a családon belül: ha leesik, fel kell venni, megcsókolni.

Ha asztalhoz ültünk, édesanyánk - mielőtt megszegte volna - a késsel keresztet karcolt rá. Eszmék jönnek-mennek a világban, de igy augusztus táján nemzetiszin szalag került, kerül rá. Hol őszintén, hol csak politikai fogásként.

Elkészülése azonban ma is: varázs. Mindegy, hogy az áldott Nap sugara perzseli a természeti népek keserves hétköznapjaiban, vagy világvárosok olaj-gáz, vagy mikrohullámú kemencéiben.

De amíg készül, az ember fejében ott nyugtalankodik a drukk, hogy ez milyen lesz. Mert nincs két egyforma belőle soha. A mai sütésükén is az évtizedekkel ezelőtti ízt, illatot keresem. Amilyet vagy harminc éve ettem — kemencebelit. A szétbontott cselédházból származó kemence kenyerét kutatom önkéntelenül is. Mert az a szin, az a párolgó kenyérbél megmarad, ha közben a kemence feleslegessé is válik, ha közben a falu pékje is gyönyörű kenyeret süt. Ahová már

Iák, vagy szelvények segítségével augusztus 27-től szeptember 12-ig lehet. Az ajánlásnak egyébként három formája van. A helyi tanácsoknál, vagy a társközségekben, az elöljáróságokon a hivatali helyiségekben ajánló íveket készítenek. Az ívet az állampolgár személyesen aláírhatja. Az ajánlócédulát a választójogosult postán is eljuttathatja az illetékes tanácsra és létezik az ajánlásnak egy úgynevezett titkos módszere is.

— Július végén a választójogosultak felének kellett volna az urnákhoz járulnia, hogy érvényes legyen a népszavazás. Ez az arány most megmarad, vagy változik?

— Változik, mégpedig csökken. A választás sikeres lesz már akkor is, ha a jogosultak negyven százaléka elmegy a szavazóhelyiségbe és voksol. Az esetleges szűkített második fordulóban a részvételi arány már nincs meghatározva.

— A tanácsok „mandátuma” az új képviselőtestületek létrejöttével lejár. Nem feltételezhető, hogy az apparátusból mindenki a helyén marad. Logikus a következtetés, hogy a helyhatósági választások megszervezését könnyen félvállról vehetik, akadályozhatják.

— Ezt a feltételezést visszautasítom. Ismerem annyira az apparátust,- hogy nyugodtan kijelenthetem: mindenki a helyén lesz és teljesíti feladatát. Mi a törvények, rendelkezések végrehajtására esküdtünk fel, és a munkát elvégezzük.

(udvardy)

a lehelete, hogy már nemsokára hazaérek vele.

Hiszem, hogy ez a kenyérszeretet, kenyértisztelet most is él mindnyájunkban. Egyik fiatal barátom és munkatársam az aratás végén kiszámította, hogy az üzemben termelt búza mennyi érdekeset tud elmondani. Mert hétezeregyszáz tonna volt a termés az ezerháromszáz hektáron, és dicsekedett vele, hogy hétmillió kenyér készülhet belőle és a megrakott négyszáz guruló vasúti vagon öt kilométer lenne, ha egyszerre szállítanák.

Mi mindent lehetne még elmondani a mindennapi kenyérről. Hogy aki dolgozhat, azt kenyérkeresőnek mondjuk, aki pedig jószándékú, arra azt mondjuk, olyan mint egy falat kenyér. A munkahely - kenyéradó gazdánk, a mostohagyerek — keserű kenyeret eszik, megállapodáskor kenyértörésre kerül sor. At meg átszövi mindennapjainkat ez a kenyér, S hogy manapság többet emlegetjük a kelleténél, ki tudja, ki tehet róla. De a kenyér nimbuszát nem halványítja sem a most divatos áremelés, az ingyenkonyha, a munkanélküliség, mert félelmünkben is ott van a remény: csak a betevő falat meglegyen, (bekecsi)

Alig több, mint negyedéve ült össze először az új Országgyűlés, melynek tagjait hazánk lakossága már saját meggyőződése, elhatározása alapján választotta meg. Arról, hogy mit tett, tehetett a Tisztelt Ház az elmúlt, alig több, mint negyedév nonstop ülései alatt, az MDF három miskolci ország- gyűlési képviselőjét, Balázsi Tibort, Mile Lajost és dr. Kiss Györgyöt kérdeztük. Milyennek látták belülről a parlament munkáját, mennyit végeztek el abból, amit terveztek, mivel folytatják majd ősszel, és nem utolsó sorban arra kértünk választ, hogy gondjaink, bajaink, az olykor elkerülhetetlen és kellemetlen intézkedések közepette mikorra köszönthetnek ránk a mostaninál derűsebb, víg esztendők?

Balázsi Tibor: — Az elmúlt hónapok a parlamentnek és a kormánynak is olyan értelemben jelentettek felkészülési időszakot, hogy tisztába kellett jönni azzal, mi is van ebben az országban, illetve ennek birtokában mit lehet tenni. A külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy a parlament és a kormány saját magával foglalkozik és kevésbé az ország bajaival. Egyszerűen meg kellett hozni azokat a törvényeket, amelyek alapján az Országgyűlés működőképessé válhatott. Ügy érzem, most az önkormányzati törvény, illetve a választással kapcsolatos törvény elfogadásával ennek a fontos szakasznak a végére értünk, és ezt aligha lehet túlértékelni, viszont politikailag mindenképpen megteremtettük a rendszer- váltás egészének lehetőségét. Következik az újabb szakasz, amikor szeptembertől már kézzelfogható intézkedéssorozatok látnak napvilágot. Az eddigiekről: én a Kulturális Bizottság tagjaként a sajtóval foglalkozó bizottság tagja vagyok. Az elmúlt időszakban sok ad hoc jellegű ügyet kellett elintézni, gondolok itt a megyei lapokkal kapcsolatos felmérésekre, vizsgálatokra. Foglalkoztunk az egyetemek jelenével, jövőjének alakításával.

Mile Lajos: — Most alapvetően olyan emberek kerültek az Országgyűlésbe, akik a közéleti tevékenységben hivatalosan eddig nem vehettek részt. A lelkesedésből és kicsit az „amatőrségből” adódó problémák ezzel is magyarázhatók. Meg kellett tanulni a parlamenti munkának azokat a formális szabályait is, amelyekre addig nem volt lehetőségünk. A kormányban levők is új helyzet elé kerültek, mert meg kellett szervezniük a tárcákat. Ugyanakkor a közvélemény türelmetlensége kísérte ezeket az átszervezéseket. Érthető okból mindenki azt várta, hogy gyors intézkedések javítanak majd az ország helyzetén, hamar úrrá leszünk a nehézségeken. Többek türelmetlenségét fokozták olyan döntések is, amelyeknek elsősorban csak jelképes jelentőségük van, gondolok itt az ötvenhatos törvényre és a címerre. Vitatták, hogy ezek miért fontosak, sürgősek. Szükség volt egy olyan megegyezés megteremtésére is, ami az ország kormányoz- hatóságát szolgálta, gondolok az MDF—SZDSZ-pak- tumra. Ezenkívül meg kellett hozni bizonyos „tűzoltó jellegű” döntéseket is, mint például a költségvetés módosítása, amit az adódó aktuális és igen szorító pénzügyi gondok is sürgettek. Azt gondolom,

hogy a kezdeti bizonytalanságoktól eltekintve végül is sikeres volt e parlamenti negyedév.

Dr. Kiss György: — Május másodikén alakult az új parlament és máris bizonyos fejlődési szakaszokat lehet megkülönböztetni a munkájában. Az első szakaszra egy meglehetősen ellentmondásos helyzet volt jellemző, a parlament már új volt, a kormány még a régi, és ez bizony a törvényelőkészítő munkában is erősen éreztette a hatását. Ugyanis a törvényalkotó volt egyben a törvényelőkészítő is. Májusban az egyes bizottságok, vagy egyes képviselők készítették elő a törvénytervezetet, mert a régi kormányra okszerűen már nem akarta ezt rábízni a parlament. Majd amikor megalakult az új kormány, jó ideig elnyúlt ez az átmenet, mert még hátravolt a további átszervezés, az államtitkári rendszer létrehozása stb. Ezt követően kezdődhetett el csak igazán a törvényjavaslatok előkészítése. A tordulópontot valójában az önkormányzatok létrejötte jelenti majd. A miskolci képviselők parlamenti munkájáról annyit, hogy mi ketten, a most éppen távollevő dr. Balás Istvánnal, az Alkotmányügyi Törvény- előkészítő és Igazságügyi Bizottságban dolgozunk, amelyik elismerten a leginkább leterhelt.

Balázsi Tibor: — Az átmeneti időszakot jellemző képviselői munkáról el kell mondanom, én is keresem a többi miskolci képviselővel együtt a személyes kapcsolatokat, és ugye erre azt lehetne mondani, hogy mi sem csinálunk mást, mint a régi képviselők, lobbizunk. De hát ezzel kapcsolatban felhozhatom, hogy ha nincsenek intézmények, amelyek garantálnák, az egyes régiók esélyegyenlőségét, vagy a nehéz helyzetben levő városok, tájegységek gondjait hem látják át elég tisztán (Ózd, Miskolc, Bodrogköz), akkor keresni kell a személyes kapcsolatokat, amelyeken keresztül egy ilyen átmeneti időszakban azok az intézmények szerepét töltik be. Ha ez az időszak lezárul, úgy erre már vélhetőleg nem lesz szükség. Ma azonban még igen. Megemlítem, hogy Bogár László, a francia kapcsolatok felelőse a kormányban, így közvetve sok múlhat azon, hogy az ütés telefonfejlesztések, hogyan alakulnak majd a megyében. Mert ő igazán tudja, hogy ennek a megyének. milyen nagy szüksége van infrastrukturális helyzetének javítására. Hiszen megfelelő háttér nélküli semmilyen működő tőke nem jön be. Tudja ezt az ugyancsak borsodi származású Bőd Péter Ákos ipari miniszter is, reménykedhetünk tehát abban, hogy az említett fejlesztésekre sor kerül, és megyénk elkerül a sereghajtók közül.

Mile Lajos: — Az ország jelenlegi helyzetéhez mérten a parlament határozottan pozitív változásokat idézett elő, igen komoly munkát végzett. A száznapos türelmi időt kapott tervezet és annak vitája izgalmas órákat hoz. A plenáris ülés elé kerülő konkrét intézkedések nagy megmérettetést jelentenek a kormány és a parlament számára. Előre tudni, kardinális kérdés lesz a föld- tulajdon ügye, amit nagyon körültekintően kell végleges formába önteni. De rövidesen terítékre kerül a világkiállítás témája is, valamint az új költség- vetés terve. Ezek már hosszabb távon befolyásolják az ország berendezkedését, átalakulását. Nem érzem azonban azt, hogy az önkormányzati választásokkal megtörténik a teljes rendszerváltás, mert amíg a munkahelyeken erről nem beszélhetünk, addig az ország felemás állapotban él. Az emberek általános közérzetét a munkahelyi hangulat nagymértékben befolyásolja. Első lépcső a vállalati munkás- tanácsok megválasztása, ami jelenleg zajlik. Ami a személyes munkámat illeti. nem vagyok tagja egyik állandó bizottságnak sem. a kulturális bizottság munkájában időnként részt vettem. Most kaptam egy értesítést, hogy az Interparlamentáris Unió magyar— francia tagozatának alelnö- kévé választottak. Ez egy újfajta feladat lesz a számomra a képviselői munka mellett. A borsodi út- ravalóról: az M 3-as autópálya sorsának érdekében minden követ meg kell mozgatnunk. Szeretném, ha a ciklus végére valódi eredmény születne. A világkiállítás kapcsán nekünk is el kell érni, hogy jusson valami az ilyen fejlesztésekhez...

Dr.Kiss György: —Hadd térjek ki egy számomra fontos kérdésre, az úgynevezett szakaszos alkotmánymódosításra, ami talán tavaly októberben kezdődött. Megszűnt az Elnöki Tanács, ez a sajátos „kollektív államfő”. A következő lépés az ország kormányozhatóvá tétele volt, az alkotmány erejű törvények megszüntetése. Ezt követték a szükségszerű módosítások, amelyek segítségével az Országgyűlés már céljainak megfelelően végezheti feladatát.

Mile Lajos: — Felvetődött a pártfegyelem és az önálló véleményalkotás kérdése is. Természetes, hogy bizonyos frakciófegyelemre szükség van, hiszen anélkül terveinket nem tudnánk megvalósítani. Ám ez nem direktívákban mutatkozik meg, nem válunk szavazógéppé. A frakcióüléseken mindenki kiállhat, ki is áll a véleményével. Kritikának és ellenvéleménynek is helye van. Azt önmutogató magatartásnak nevezem, ha valaki látványosan szembehelyezkedik a többségi, kiérlelt véleménnyel, ám fellépésében igazi tartalmi különállásnak nyoma sincs.

Dr. Kiss György: — Tudjuk, nem a hangoztatott egységben van az erő, a társadalom fontos ügyeiben az ellentétek visznek előre bennünket, gondolok itt az ellenzék kontrallszerepére. A lényeg: a személyiségnek fel kell oldódnia a vállalt közösségi érdekek képviseletében. Így juthatunk közelebb ahhoz, hogy törvényalkotó munkánkkal szolgáljuk az ország sorsának jóra fordulását.

Nagy József Fotó: Dobos Klára

Szent István királyról

Középkori költemény

Fordította: Gcréb László (Részlet)

Szívvel, szóval, tiszta ésszel dicsérd Istent, hogy ne véssz el, bálvány rajtad már nem vészel: örvendezz, Pannónia!

Világító az ég elméd, az Életnek igéje véd, vallód Krisztust már s keresztjét, lettél neki hű fia.

Nosza, ki az üdvöt hozta, mennyet néked megnyitotta, élet útját megmutatta s az igazság útjait: dicsérd vígan, dicsérettel, ki fenn vigad nagy örömmel, ünnepnapját ne feledd el, üldd ujjongó dallal itt!

Gyécsa vezér fia lett ö, vala Jósjel, őt jelentő, születetlen nevet nyert ő s Istvánról István vala.

Megvetette ő a testét, gondolatja csak a mennyég, lelkét gyújtja az istenség, törvénye a Biblia.

Aztán Krisztust prédikálta, keresztvízre a nép szállá.

Krisztus hitét immár állja mind egész Pannónia.

Talentumot egyet nyert, de visszaadta kétszerezve,

Isten ezért hívja mennybe, ott lön örök trónusa.

— Ugyanezt a közélettó búcsúzó tanácstagokról U hetett mondani. Vagy téve

— Nem. Ügy gondolom, a tanácstagok döntő több® elmúlt ciklusban lelkiisá sen eleget tett feladatán^ nak ellenére Ss, hogy az 1 talom alkalmanként meí gezte őket. Ehhez termés* hozzá kell tenni, hogy „állampárt" árnyékában ( tak. Nem volt illendő pélá lyamatosan szembehelyezi1 hatalom képviselőivel, a sek egy bizonyos belső Kj működéséinek ered mát születtek. Az új helyhato nak semmi mást) nem Kj gyelembe venni csakis a ' lés, a választópolgárok éf

— Ebből a szempont® nyegtelen, melyik párt tl fásával kerülnek be a tc be?

— Így is lehet fogaimj képviselőtestület tagjainak állása azonban jelentősé# majd akkor, amikor a tí*j kost meghaladó városod polgármestert választják, öt ugyanis a már létre]1 helyi önkormányzatok válj s ekkor természetesen rm lesz mindegy, melyik pár* mogat.

— A helyhatósági váW

’kéj3 másfél hónap hátra van. ‘ arra kérem, hogy vázlato- !°glalja össze az olvasók érmésére már most számot 11 tudnivalókat.

A szeptember végi válaszok tekintetben különbözik 'fejektől. E hónap végéig, ítus 27-ig állítják össze a ^okon a választók nyilvánít. A listát az eddigi szóink megfelelően kifüggesz- ha valaki kimarad, vagy úgy hogy valakit választójo- ’It'ság nélkül vettek fel a lis- ' az illetékes szerveknél kist emelhet. A szeptemberi s2tás a július 29-i népszabiéi annyiban különbözik, [ a választói névjegyzékre i felvételről az állampol- 'k értesitőcédulát, köziismer- 1 nevén kopogtatócédulát Ne. a cédulán szerepel ;• hogy mikor és hol tartják ísztást, s az adott válaszotokat milyen sorszám vették feil a névjegyzékre. °D°gtatócédulát augusztus 26. |Oplember 6-a között kapják az állampolgárok. A cé- íl együtt egy úgynevezett j'é szelvény is eljut a vá- Í^Polgárokhoz. Az utóbbi cé- [jikal lehet majd ajánlást a polgármesterek, illetve a ielőtestületi tagok szemé- Jelöltet ajánlani a céduhajnalok hajnalán elvittük tét, vagy a szakajtó teszt forró kenyérrel köszöntsük redőket.

Három-négy kilós kényé tunk, most igy emlékeimb szinütlenül nagynak tűé akkori kenyerek... és ebbeknek. Mert „akkor” tun naponta kenyérért. F az három nap után volt szalonnás, nyers égett. Ilyet nem is ad ki a mi falusi pékünk, mennyi volt belőle az „e abból tudtuk, hogy mond kenyér van, minden van1'- magában, meleg tejjel, k zsirt, törve babot, tört Mártottuk vízbe, hogy a kor rajta maradjon. Mártc felbe, mézbe, pörkölt mint ahogy ma is.

A kenyér tulajdonképpel tag. Mindennap lennie ke Mi már csak ilyenek vO! Európában. Egy régi kale ban olvastam, hogy a föld

"hódén hetében aratnak vaia- Ä Hogy liszt legyen, hogy kényéi en- Ki tudja, hányféle növényt .észtünk a világon, hogy legyen t °h tejhez való. Hajdina, rizs, if1, rozs, kukorica... Mind-mind ^Vernek is jó. Lisztjét hiába gyúr- i iiost okos dagasztógépek, ne- mégis az intelem jut eszembe: r'9 kell dagasztani fiam, ami- j •"ár csurog a padlás!" Vagyis Adásig.

|lP>szer - szükségből - ki is rOltam a hófúvással befedett fs*éli házban. Este bedagasztot- c hajnalban a gázsütöbe tet- !' Mikor kisült, hiába kóstoltam, elesett, az emlékült ízeket, azt í® kenyérillatot nem éreztem. Pá- i, s*emmel ültem magányomban, régvolt tél. régvolt kenyerét j'doHam magamhoz. Amikor o voturban nekidöltem a szélnek, [>eleg kenyeret, mint egy karon 9yereket szorítottam magam- J és úgy is melegitett, mint egy rn ülő gyerek. Még biztatott is