Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
1990. július 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Külföldről ss jöttek Megcsendesedett a jósva- fői Béke-barlang környéke, ahol a föld alatti szanatóriumban a légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyerekek vettek részt a klímaterápiás gyógykúrán. Letelt a két hét, amikor naponta 1 órát töltöttek a természetes sziklaüregben kialakított, kényelmes kúrahelyen. Megközelítőleg ötven fiatal, 8—12 éves korú gyerek vett részt a kezelésben, amelynek végét orvosi vizsgálat zárta le. Pár napja ismét felnőttek foglalják . el a fiatalok helyét. Ez már az idén a negyedik csoport lesz, amely a barlangban tölti a gyógykú- rát. A felnőttek három hétig tartózkodnak, két részletben napi 5 órát a gyakorlatilag teljesen permetes, magas relatív páratartalmú, dús ionizációjú levegőn. Dr. Adorján Barna, a Borsodi Szénbányák üzemi főorvosa, aki már 1974-től irányítja a klímaterápiás gyógyhely működését, arról tájékoztatott, hogy a mostani felnőtt csoportban elsősorban a Mátrai Szénbányáktól érkeznek a résztvevők, mellettük borsodi és oroszlányi bányászok is részt vesznek a kúrán. Jósvafő híre külföldre is eljutott. Bizonyítja, hogy a mostani csoportba több, mint 10. Jugoszláviából érkező beteg is részt vesz, egy externista pedig Izraelből jött. Ök ellátásukról saját maguk gondoskodnak. A bányászokhoz hasonlóan vesznek részt a kúrákon, s azonos orvosi ellenőrzés alatt állnak. A mostani külföldi résztvevőkkel együtt a barlangi kúrán negyedszázada alatt megközelítőleg 800 idegenből érkezett gyógyulást kereső vett részt. (Képünkön a barlanghoz közeli, jósva- fői szálló). Csak esz a szép, fold fű... Városi dzsungel-morgolódások Ugyan, ne mondja már, hogy kevés a zöld, a „fű- fa-virág” a városban! Hiszen itt is ni, legalább térdig ér a fű, az a szamárkóró pedig már karónak is beillik! Ja, hogy épp ez a baj? Hogy ilyen szépen megnőttek? No, jó, így persze nem igazán mutatós, de az a fő, hogy van. Nem? Ha meg nem tetszik a mérete, nem panaszkodni kell, hanem lekaszálni. Nem a maga dolga? Hát az könnyen meglehet, hisz láttam én már a. városban ,.hivatásos” kaszálókat, fűnyírókat. Jöttek, aztán néhány óra múlva már csak a száradó kupacok maradtak a lépni sem hagyó méretes lapuk helyén. Igaz, közévJgták a százszorszépet is, de nem lehet azt szálanként kikerülni. A második kaszálásig meg újra nő a fűvel együtt a virág is... No, hiszen második kaszálás. Ez itt még biztosan egyszer sem volt, pedig már a nyár közepén járunk. De elmondom én, mi lehet ennek az oka. Mi körül forog a világ? A pénz körül. Annak pedig az a különös ismertetöjele, hogy — nem úgy, mint a gazból — mindig kevés van belőle. Nos, milyen következtetést lehet ebből levonni? Nincs pénz, nem vágják le a füvet. Vagy legalábbis nem olyan gyorsan nem annyi emberrel, mint eddig. Nagy ez a város, előbb-utóbb ez a terület is sorra kerül. Most a mezőgazdaságban úgyis aratnak, legfeljebb itt sem fűnyírásnak nevezik majd, hanem aratásnak a munkát, hiszen már beérett az egérárpa. Na, magának se sok humorérzéke van, még csak el sem mosolyodik ezen. Kite- hetem én a lelkem a nagy magyarázásban. De legalább figyelne rám, ne azt a tenyérnyi kis zöld, foltot nézné a ház tövében. Mi azon az érdekes? Ott rövid a fű, virít a körömvirág, nem úgy, mint itt, ahol állunk. Az jobban tetszik? El is hiszem, de az nem olyan közös terület, mint a többi. Ott nem a fűnyírócsoport jár, hanem a lakók. A ház lakói. Összefogtak, ástak, kapáltak, kaszáltak, ültettek. Még el is kerítették zseb- kendőnyi birodalmukat. Most tényleg szép. Meddig? Míg tele nem szemetelik, míg fel nem fedezik a környékbeli suhancok, vagy a kóbor kutyák. És míg lesz türelmük ' a lakóknak, mindig kitisztítani, helyreállítani a kertecskét. Aztán ha elfogy a türelem, felüti fejét a gaz, térdig ér a fű, a szamárkóró, pedig karónak is beülik — és így várják majd dzsungelzölden a kaszásokat. (csörnök) Égig érő fű - de ez nem a regény, hanem a valóság így látszik az étkező galériájából „Eleve elrendelt szerencse” Konyhában a ház asszonya (és a tálalóban), a gazda az étkezőben az asztalt „dekorálja". Látogatás egy boldog házban A pedagógus házaspár a fiatalok egyik lehetséges útját járta be: előbb a dél- kiliáni lakótelepen éltek, majd a diósgyőri városközpontban kaptak — a két gyerekkel —, 1 plusz 2 fél szobás lakást. Gulyás Józsefné, Márta asszony: — Mintha a sors akarta volna, hogy így történjenek a dolgok; mintha eleve el lett volna rendelve a szerencsénk. A felső-majláthi általános iskolába járt a fiunk, gyakran megfordultam ezen a környéken. Feltűnt nekem egy öreg ház, elvadult, romantikus portával. „It.t kellene lakni...” — gondoltam, persze eleinte csak viccből. Aztán beleszerettem a gondolatba. Idős néni lakta a házat, érdeklődtem, nem adná-e el? A szomszédban élő fia hallani sem akart róla; a sors azonban úgy hozta, hogy őt máshová szólította munkája, így mégiscsak meg vehettük ezt a házat: 1987. április 17-ét írtunk... A tantestületben (34. Sz. Általános Iskola, Miskolcon a Dél-Kilián) említettem, hogy van egy öreg házunk, valamit kezdeni kellene vele. „El volt rendelve” az ott hospitáló kolléganőm, aki azt mondta: „Nékem meg van egy építész ismerősöm, keressétek meg...” * Már beszámoltunk róla, hogy az elmúlt évi pályázatok alapján kiosztották megyénkben az „Év lakóháza” díjakat. Az elsőről írtunk, essék szó most a másikról. A bírálók szerint: „Az épület a meglévő, elöregedett lakóház átalakításával és bővítésével jó példája az építészeti környezet folytonosságon alapuló átalakításának. A tervező színvonalas belső tereket hozott létre, igényes részletformálásokkal. Különös értéke az épületnek, a belső terek összekapcsolt-leválasztott rendszere, amely jól szolgálja az épületben lakó család életét, mind a közös, mind az izolált használati igényeket színvonalasan kielégítve. Az építészeti formák egyrészt utalnak a hagyományokra, másrészt a bővítésnél a mai építészeti elemek jelentkeznek. Ezen törekvés példaértékű a hasonló épület-rehabilitációk számára.” * Gulyás József, a ház ura: —A régi ház „bejárásakor” valóban megmosolyogtak minket. — „Szegények, mihez kezdenek ezzel a rozoga házzal?” — Sokat jöttünk tetőt mászni, falakat nézegetni. Tény Viszont, hogy bő égy év alatt elkészült a házunk. Iszonyú sok meló volt vele, de jött a szerencsénk, hogy szüléinktől — az enyémék messze laknak —, az alapszakmákban megkaptuk a családi segítséget. Főleg a feleségem szüleitől... így tudtunk szerencsésen összejönni erre a nagy építkezésre ... * Be- és feljárjuk a családi otthont. Felülről gyerekhangok üzennek „az alsó világba” (F) eljutunk a kis tudós szobájába (ez a Gáboré), aki általános iskolás korában már tudja, hogy biológus lesz a gyerekből, akárki megláthatja majd ... Szomszédja ajtaja is nyitva-tárva, itt a ház „névadója” fogad, komoly hölgy, szeptembertől már oskolába indul. Van is ezzel egy nagy problémája, nevezetesen az, hogy miért kell hatévesen rögtön az első osztályban kezdeni az életet... Viszlai József építészmérnök: — Amikor . először eljöttem, láttam egy rozoga házat, aztán hívtam magammal egy statisztikust is. Érzékelhető volt — és persze tények mutatták —, hogy a régi falakat nagyjából meg lehet tartani. A tetőt viszont legyalúltuk, a sarkokat kiigazítottuk. Az otthonossághoz kellett még egy kis bővítés, komfortosság. Igazából ez az első házam, amit csináltam. A filozófiája talán kívülről nyilvánvaló: aki így nézi a házat, feleannyinak tudja, mintha bejönne és itt tapasztalná meg az egészet. Ha nem jöttél volna rá, mondok még valamit: a Nap keleten kel fel és nyugaton nyugszik le; tehát bejárja ezt az otthont, annak minden zegét-zugát... * A „bejárás” végeztén leülünk, a vendéglátáshoz. Asztal, jó társaság. Fölmerül a gondolatok közül, hogy reggel a rádió bemondta, valaki lottón nyert már megint sok milliót, majdnem tizenötöt. Mondom, a „biológus” Gábornak, jó lehetne matematikából is, mert akkor kombinációkkal megszerezhetné szüleinek a pénzt... Márti asszony, az anya és háziasszony leinti sületlenségemet: „Mi sose játszottunk ilyen dolgokkal... Életünkben egyszer nyertünk, valami tombolán, egy üveg vörösbort ... Viszont megtaláltuk a legnagyobb szerencsét, ami az életben lehet: a családot és ezt a házat...” <t. n. j.) Fotó: F. L. A szabadpiac és a nemzetközi maffia Az elmúlt 2—3 évben a Szovjetunióban jelentős mértékben növekedett a bűnözés. Vlagyimir Zobov, a jogtudományok kandidátusa, a szovjet külügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok intézete adminiszralív- jogi tanszékének docense úgy véli. hogy ennek oka részben néhány jelenleg érvényben levő törvény egysíkúsága. így például az alkoholellenes törvény elfogadásával ugyan csökkent az utcai huligáncselekmények száma, ám a törvény tiltó jellege az alkohollal való spekuláció. a titkos szeszfőzés mértéktelen megnövekedéséhez vezetett. A szövetkezetekről szóló törvény hiányosságai lehetővé tették az úgynevezett „árnyékgazdaság kialakulását, és tevékenységének legalizálását. A szabadpiac, a nyersanyag- és anyaghiány növelte a lopások és az ebből származó „feketeér- tékesitések,, számát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának döntése alapján megszüntették a kereskedelmi felvásárló szövetkezetek tevékenységét. Ez is hibás döntés. Ellenőrizni. nem pedig megtiltani kell az ilyen munkát, a szövetkezetek munkájára a hiánygazdaság körülményei közt nélkülözhetetlen szükség van. A szövetkezeti mozgalom újjászületésével együtt megjelent a zsarolás is. Nem hivatalos adatok szerint a szövetkezetek mintegy 50 százaléka ..adót” fizet a bűnözőknek. A szervezett bűnözés elleni harc érdekében állandó bizottságot szerveztek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett. Ideiglenes bizottságok működnek a köztársaságokban és a nagy közigazgatási egységekben is. Alapvető feladatuk az. hogy segítsék az együttműködést az ügyészség, a belügyminisztérium, az állambiztonság és a bíróságok között. A belügyminisztériumban a bűnözés ellen különleges csoportfőnökséget is szerveztek. A szabadpiac, amelsr felé haladunk. elkerülhetetlenül együtt jár a gazdasági és ipari kémkedéssel. Ez a jelenleg érvényben levő törvények kiegészítését, preventív intézkedések megtételét teszi szükségessé. A szovjet maffia nemzetközi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Igyekszik részt venni a kábítószer- és fegyvercsempészésben. Célszerű lenne tehát felhasználni a nyugati országok tapasztalatait. Közös erővel kell felvenni a harcot a szervezett bűnözés ellen. (APN)
