Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1990. július 21., szombat Vadászat és természetvédelem És, ha csak rájuk bíznánk ... ? Az Észak-Magyarország 1990. júliius 7-én megjelent számában dr. Szi-gethy Jenő, a megyei Vadásziklub elnökének gondolatait közük Természetvédelem és vadászat címmel. A cilkk nemcsak azért késztet válaszra, mert a szerző maga is szeretné, ha cikke nyomán vita bontakozna ki a természet- védőik és vadászok között, hanem elsősorban azért, mert a sorai a már megszo. ikott, előítéletekre ösztönző, merev elutasítás, megváltoztathatatlannak kikiáltott igazságok helyett ténylegesen keresik a választ az ellentmondások feloldására. S bár ez a magatartás mindenképpen tartózkodó udvariasságra int, úgy vélem, helytelen lenne a „vádakat” elhallgatni. A vadászokat a társadalom különböző rétegeiből 'különböző vádak érilk, amelyek gyakran ellentmondásosaik. A legtöbb ember egyszerűen csak az állatok iránti szere te tét fogalmazza meg, amikor a vad megölését elutasítja. Az állatvédő magatartással szemben áll az erdész és természetvédő mind gyakrabban hallható vádja, hogy túl sok a vad. S kétségtelen, a túltartott vadállomány az. eirdőt károsítja. Egy másik, politizáló társadalmi réteg a vadászatot az „elvtársi” vadászatokkal, a fehér asztalok meletti döntéshozással azonosítja, s regényeket mesél arról, miként dőlteik el az ország ügyei a vadászatokon. Mások, néhány beavatott, a va_ dászetiikát, a vadászok szákmai ismereteinek hézagosságát kifogásolják. Magam is hallottam adomákat a vad ász va csorákr ól, láttam „vadászokat” azzal szórakozni, hogy a tavaszi nászuknak örvendező békákat megsörétezték a víz tetején, az egyik ismerősöm filmen örökítette meg néhány vadász élvezetét egy megsebesített gyöngybagoly haláltusáján, s ismerek olyat is, akinek minden ragadozó madár sas, amelyet le kell lőni. Igaztalan lenne e remélhetőleg kivételekkel indulatokat szítani, a természetvédőnek racionális érveket kell félsorakoztatnia. Ez az érvelés az ökológiai ismereteken nyugszik, és alb- ból a tényből indul kii, hogy a vad, mint ahogy az ember is, a természet része. Nem lehet vadról beszélni, kiragadva azt természetes környezeté-bői, mint a-hogy vadászatról, vadgazdálkodásról sem beszélhetünk a társadalmi, gazdasági jelenségek alapos ismerete nélkül. Hogyan is állunk ma a szabályokkal? Az elmúlt évben hatalmas társadalmi ér_ dekl-ődés követte az új erdő-, illetve vadászati törvénytervezetet, amely talán először mutatott túl a rossz emlékű társadalmi Viták kötelező demokráciáján. A rendszerváltás azonban, ki tudja milyen távolira sodorta a törvénykezést e kérdésekben, s vajon- országunk fontos kérdései között hányadiknak rangsorol tatot-t? A szükség persze ébren tartja a kérdést, s kell hogy ébren tartsa azokat, akiknek szívügye, hogy az erdő és vad sorsa egyként rendeződjön. Érdekes! Nyugaton i-rigy- l-i-k től-ünk az erdő állami tulajdonát, mert tudják, bogy egy ilyen hosszú távon kamatozó értéket megtartani csak szigorú szabályozási keretek között lehet. Érthető, hiszen- az anyagi és nem anyagi érdekoldal összeegyeztetése a magánszférától elválaszthatatlan, a rövid „ távú haszonérdekeltség' feledteti a- tartamos gazd-álko. dás, a járulékos, pénzben aligha kifejezhető értékek védelmének elsőbbségét. Rendkívül fontos tehát, hogy erdőről, vadról, természetről ne külön- törvények szülessenek, hanem egy törvény hangolja össze a különböző érdekeiket. Mit jelent embernék, vadásznak, természetvédőnek, vadnak a természetes álil-apot, s miért kell egyáltalán a természetest megőriznünk? Talán a kérdésen lkívü.1 álló. ám egyáltalán nem érdektelen- ember is könnyen különbséget tud tenni erdő és erdő között. Egy ültetett akácos és egy gyön-gyvi-rágos tölgyes összehasonlításában azonnal szembetűnik a változatosságban' meglevő különbség. A természetes erdő számtalan növény- és állatfaj társulása. A számtalan termelő és fogyasztó szervezet tápláléklánccá fonódik ösz- sze, a változatosság -a rendszer stabilitását biztosítja. Az ültetett akácerdő ezzel szemben sivatag, én-hány faj együttélése csupán. A természet, a természetes állapot szükséges t-eihá-t a változatossághoz, a változatosság pedig az em-berü létezés fenntartásához. Ez . a változatosság biztosítja ugyanis az egész globális rendszer meg_ bízható működését, egyben forrást biztosít a fenntartó fejlődéshez. Fontos, hogy a természetben nincsenek, és -nem is lehetnek kitüntetetten fontos elemek. Minden fontos és nélkülözhetetlen a rendszerben az adott rendszer működéséhez. Persze, az -emberek, köztük a vadász és a természetvédő sem így gondolkodnak. A természet- védő is megkülönböztet védett növény- és állatfajokat, igazságtalan szerepeket oszt ki élőlényeknek. A vadász sem tesz másként, amikor a nemes vadat megkülönbözteti a vele rivalizáló ragadozóktól. Mindkettő cselekedet a rendszerszemlélet hiányára utal-, illetve arra a tévhitre, hogy az ember képes a rendszert szabályozni. •Nos, sajnos megállapítható, hogy környezetünk jelenlegi állapota azt mutatja, hogy környezetünket képeseik voltunk megváltoztatni, de szabályozni nem. A természettől -kapott lehetőségekkel visszaéltünk, és saját fajúink karrierjét tettük elsősorban kockára-. De maradjunk még a ragadozók kérdésénél és a szabályozásnál. A természetben a rendszer szabályozásáért a résztvevők a felelőseik. Ha eltávolítunk egy vagy több résztvevőt, a rendszer megváltozik. A ragadozók szerepét a szelekcióban a vadász kívánja átvenni. Bizonyos szempontból át is veszi, de az a saját szempontja, és inem a természeté. Bár ké-pes szelektálni amit szemmel eldönt- het, pl. a hibás agancsé «gyedeket, de nem tudja eldönteni „iki” a gyenge, „ki” a- rátermett, milyenek m-a-jd az átörökítendő -gének. A v-adász tiagadj-a a csúcsragadozó szerepét, s bár ezzel — mondja — a vadat kívánja szolgálni, igazából még saját érdekeit sem szolgálja.' Idő-legesen lehet sóik vad egy erdőben, különösen, ha az az erdő képes eltartani, etetni a s-olk vad-at. S persze 'képes, h-a úgy gazdálkodnak benne, mint azt ma teszik. A nagy területen tarrav-ágott erdők, a sok újudiat, sarj, a rengeteg fiatal erdő terített asztala a vadnak. Mii-yen különös? A vadász szeretné túltartani a vadat, az erdész nem. Az erdész tiltakozik a túltartott állomány e-llen,, pedig maga Okozza résziben- az-t. So-k a vad, sóik a vadkár, lehet vitatkozni, perlekedni, s gondolkodni azon, hogyan tegyük elfogadhatóvá a helyzetet. A tények azonban, elgondolkodtatnak. Hosszú távon mindenki maga ellen tesz. Az erdész, ami-kor rövid távon, kénytelen kirabolni az erdőt, a vadász, amikor nincs tekintettel a felnövekvő új erdőre, nem tűri a csúcsragadozót, amikor a mennyiségért feláldozzák a minőséget. Valami tehát hiányzik. -Miagam úgy vélem, hogy ez az ökológiai ismeretek és a rendszerszemlélet hiánya. Sajnos azonban, ez nemcsak az említett esetekben igaz, hanem jelenleg hiányzik a társadalom és gazdasági élet minden területén. Enéilkül. pedig először a természetet, m-a-jd magunkat is elpusztítjuk. Dr. Gyulai Iván ökológus Nem a pártállaméi — a hazájukat szolgálták Egy mozgalom dicsérete Ezen írás közreadója ott volt a Márciusi Front alakulásánál és részt vett minden népfrontkongiesszuson. '45 óta népfront-tisztségviselő, illetékes és erkölcsi kötelessége szólni a népfront ügyé- oen. A címet nem polgárpukkasztónak szántam. A mozgalom neve: népfront. Minden tegnapira haragvó nyájas oivasot arra kerek, ne uooja leire az újságot. Ha megtettek, százezrek nevében Köszönöm, ez az írás nem nosztalgiából született. Az éremneK. két oldala van. A népfrontról az egyiken mostanaoan csaK rosszat, sommás eimarasz- taiast olvashatunk, hallhatunk. A másik oldalra a tárgyilagosan, tényekkel bizonyitnató érdemeket — mert van — felírhatjuk, elmondhatjuk, 1997. március 15-től, á- Márciusi Front megalakulásától, amelyben a népi íróknak, a falukutatóknak nagy szerepük volt. A 30-as évek első felében Németországban hatalomra került hitleri fasizmus egész Európát fenyegette. Az ellene való harcban szükség volt minden demokratikus erő ősz- szefogásával egy széles népi-nemzeti egységfrontra, mert a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügye elválaszthatatlanul összefügg egymással. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban — amely formailag pártkoalíció — a haladó erők együttműködése a fasizmus elleni küzdelemben jelentős volt, programja demokratikus, antifasiszta, antiimperialista, antifeudá- lis. Sorra alakultak a helyi hatalmi szervek, a nemzeti, az üzemi és a földigénylő bizottságok. A nemzeti bizottságokban tevékenykedők nemcsak pártjaikat képviselték, hanem a népfront-politikán keresztül a pártok együttműködését szolgálták. így a nemzeti bizottságok és más népi szervek munkáját joggal soroljuk a népfrontmozgalom történetéhez. A Magyar Függetlenségi Népfront 1949. március 15- én a korábbi pártkoalició- nál szélesebb társadalmi összefogást hirdetett, az ország minden alkotóerejének összefogását tűzte ki célul. A személyi kultusz térhódítása következtében a népfront ez időben csak papíron létezett. A Hazafias Népfront 1954. október 23—24-én tartotta első kongresszusát. A személyi kultusz időszakában elkövetett hibák, bűnök feltárására az 1953- beli kormányprogram alapján szükségszerű volt a népfrontmozgalom újjászervezése. A szocializmus építése idején is funkciója van a közéletben a nemzet összes haladó erőinek tömörítésével. Az egypárt- rendszerben a népfrontmozgalom is egy „hajtószíjjá” degradálódott, és mint politikai tömegmozgalom az MSZMP irányításával valóban több területen bírálható és bírálandó tevékenységet folytatott. A Rákosi-korszakban a mezőgazdaság és a falu nagyon sokat szenvedett. A falu egész társadalmát — módos parasztoktól a tér-, melőszövetkezeti tagokig — súlyos törvénytelenségek érték. A padláslesöprés általános volt. A Hazafias Népfront mezőgazdasági akcióprogramja 1954-ben, majd 1957-ben az egyéni gazdálkodás túlsúlya idején készült. Mára is tartalmaz hasznosítható ajánlásokat. A népfront-fórumokon : szőlőtermelésről, a gönci kajszi termesztéséről, belterjes gazdálkodásról, a domb- és hegyvidéki gazdálkodásról, a háztáji és kistermelésről, a tsz- tagok nyugdíjáról és a termelőszövetkezeti szövetségekről tanácskoztunk. A kertbarátmozgalom Mis- kolc-Diósgyőrben indult útjára. Arra törekedtünk, hogy a föld szeretetét és a paraszti munka megbecsülését átmentsük a szövetkezetekbe, a hazai valóságnak megfelelő gazdálkodást támogattuk, hogy az fejlődésében a folyamatosság jelen legyen. Az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció eltorzítása és a falvak elsorvasztása ellen a községi népfront-vezetők aggteleki tanácskozásain nagyon határozottan felemelték szavukat. Megszületett a jelszó: „Arányos településfejlesztést!” Bibó István és Erdei Ferenc „Város és vidéke” szellemében hirdettük, a városnak vidéke, a községnek városa van. Kölcsönös egymásrautaltságban élnek, kölcsönös segítségben kell élni- ök. A városvédő és városi- szépítő egyesületek eündi- tója, szervezője és istápolója a népfrontmozgalom volt. A rásonysápberencsi tanácskozások — az aprófalvas területek érdekében — a komplex fejlesztést ajánlották. Egyesek, ha azt hallják, társadalmi munka, legyintenek. „Ügyködik” a népfront. A népfront ellen beszélőknek szívesen megmutatom a bogácsi fürdőt, egészségházat, elmondom a tardi járdaépítés történetét, fényképekkel igazolom a görömszőllősiek, a me- zőnyárádiak patakszabályozását és a száznál többre tehető népi alkotást. Dokumentumokkal igazolom a tiszaladányiaknak a honalapítás 1100. évfordulója méltó megünneplésére készült terveket, amiből már néhány létesítmény szolgál. A sályiak összefogásáról is szólnék, mit tettek a jubileumi zászló elnyeréséért. A társadalmi munka által létrehozott értékek összege többszöröse annak, amit a népfront állami támogatásként kapott. A szellemitársadalmi munka értékét még nem is számoltuk. Nem a pártállamot, hanem hazájukat szolgálták. A népfrontosokat az az emelkedett gondolat hevítette, hogy mindig élni kell a történelem adta lehetőséggel, amit eleink oly sokszor hasznosan tettek. A Veres Péter megfogalmazta népben, nemzetben, országban való gondolkodás és cselekvés a nemzet és az ország életének folyamatosságát biztosítja. A közművelődés ügye és a nemzeti hagyományok ápolása fő helyen szerepelt a népfrontbizottságok tevékenységében. Az Olvasó népért mozgalom, a Honismereti mozgalom sok száz közreműködője, tűz- csiholója és krónikaírója a szülőföld, a lakóhely sze- retetre nevelésének, a cselekvésnek, a nemzeti tudat ébresztője és fejlesztője volt. Emléktáblát helyeztek el: az ónodi vár falára, ahol Rákóczi Ferenc országgyűlést tartott, a Tokaji Ferenc-féle paraszt- felkelés emlékére Tokajban, Sátoraljaújheiiyen, Bajesy-Zsilinszky Endre, a magyar népfrontmozgalom kiválósága emlékére Miskolcon, a Sajtóház falán. Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc nagyságos vezérlő fejedelem születésének 30ü. évfordulója esztendejében — 1976-ban — 30 településen szerveztek a nép- frontbizottságok megemlékezést. Fábry Zoltánt Stó- szon népes népírontdele- gáció látogatta meg, mint az antifasiszta irodalom legkiválóbb művelőjét, a szlovákiai magyarság bátor szavú szószólóját. Temetésén népírondelegáció vett részt. Encsen, Ede- lényben, Szendrőn és más községekben is tisztelettel emlékeztünk rá. A tokaji írótábor népfront-alapozású intézmény. A népi írók 1940-es és '42- es tiszaladányi látogatása népfrontos összejövetel volt, ahol írók és parasztok a majdani demokratikus Magyarországról felelősségteljesen beszélgettek. 1972 óta az 1987-es év kivételével minden évben a mai magyar valóság egy- egy sorskérdésével foglalkoztunk. A változást segítettük. Az utolsó napon mindig irodalmi zarándokúira keltünk, és egy-egy irodalomtörténeti és történelmi szempontból jelentős helyre látogattunk és a község lakóival együtt emlékeztünk. Sok mindenről lehetne és kellene írnom. Kezdeményezésekről, elvégzett hasznos munkákról, közösségekről, becsületes, népfrontos magyar emberekről. Arról, hogy a népfront, a magyar progresszió szellemében munkálkodók miképpen akartak demokratikus változást hozóan, mai szóval az állampárt szorításából kitörni. Mert volt ilyen lehetőség 1953-ban, 1954-ben és 1956-ban, majd Erdei Ferenc főtitkársága idején a reform indulásakor. Legnagyobb pedig 1985-ben. amikor Pozsgay Imre főtitkár kimondta: •válság van. 1990. június 23-án a Hazafias Népfront X. rendkívüli kongresszusának második napián kimondta a Hazafias Népfront átalakulását és megkezdte munkáját a Társadalmi Egyesülések Szövetségének (TESZ) XT. szövetségi gyűlése. Az elmúlt évtizedekben a népfrontra rótt politikai és közjogi feladatokat a politikai rendszer- váltás után nem gyakorolja. A lakosság helyi és országos mozgalmai közül sokat a népfront indított útjára, nem morzsolódhatnak fel, ők az általunk teremtett értékek megőrzését és továbbfejlesztését akarják a Társadalmi Egyesülések Szövetségében. Ezen szociális, kulturális és gazdasági mozgalmak, mint civil társadalmi szerveződések a demokratikus országokban jelentős szerepet játszanak és élvezik a pártok és kormányok támogatását. A felsorolt és fel nem sorolt mozgalmak eredményeik alapján továbbra is TESZ-ik e nemzeti értéket teremtő országépítő munkájukat. Hegyi Imre
