Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. július 9., hétfő A kémpilóta A szenzáció bejárta a világot: az U—2 kémrepülőgépet Szverdlovszk közelében lelőtték. Az amerikai pilóta szovjet fogságba esett. Francis Gary Powers három évtizeddel ezelőtti útjának titkai. 8. Találós kérdés a Check Point Charlie közepén Powers 17 hónapot töltött a Vlagyimirben lévő KGB- börtönben. Egészen pontosan 1960. szeptember 9-én érkezett. 1962. február 7-én este a KGB egyik ezredese, tolmács kíséretében belépett a cellájába és a következőket kérdezte. — Szeretne holnap reggel Moszkvába menni ? — Természetesen — válaszolta Powers hitetlenkedve. — Fegyőrök nélkül? — Miért, mi történt? — kérdezte a pilóta, s minthogy választ nem kapott, a lelke mélyén abban reménykedett, hogy valaminek történnie kellett, amiért talán nem kell leülnie a tíz évet, amelyre ítélték. Másnap reggel a tolmács, valamint egy kísérő közöitt feli'akták egy repülőgépre, az útirányról azonban nem közöltek semmit. A tolmács előzékeny volt, közölte, hogy vásárolt néhány emléktárgyat. Emléktárgyat?! Tehát mégis vége? — tűnődött a pilóta, miközben megfigyelte, hogy a gép nyugati irányba repül. A kelet-berlini repülőtéren egyetlen katonai kocsi várta őket. A szovjetek nem csináltak titkot a szállítmányból; amerre vitték, mindenütt fegyveres őröket lehetett látni, még a villa udvarán is, ahová befordultak. Február 10-én, szombaton reggel 5 órakor szálltak ismét kocsiba. Ezúttal azonban egy polgári ruhás úr is helyet foglalt mellettük, mint később kiderült, Siskin, követségi tisztviselő volt. Ez közölte, hogy a gépkocsi a Potsdam és Nyugaf-Berjin közötti Wansee hídjánál áll majd meg. Fél 9-kor kell a helyszínen lenni ök és ekkor a másik oldalról is elindul egy kis csoport feléjük. A híd közepén, a fehér vonalnál fognak találkozni. — Ha közben valami történne, valami előre nem látott esemény, maga visszajön velünk. Világos?! — tette hozzá az őrnagy. Powers intett, hogy érti. A pilóta egyébként később így írta le az eseményt. „Szürke, borús reggel volt és hideg. Még a vastag orosz bundában is fáztam. Nyolc óra körül érkeztünk a fakózöld hídhoz. Más körülmények között bizonyára piszkosnak tartottam volna, az adott pillanatban azonban gyönyörű volt. Negyed 9-kor szálltunk ki a kocsiból. Az őrnagy, aki Vlagyimirtól kísért, a kezét nyújtotta. Kezet fogtunk. Elindultunk a teljesen elhagyottnak látszó hídon. Én a bőröndömet vittem, az egyik KGB-tiszt meg- az »ajándékokat«. Aztán észrevettem, hogy a híd túlsó feléről is elindult egy csoport. Az előzetes tervnek megfelelően mindkét csapat megállt a fehér vonaltól mintegy 10 méterre. Közülünk hárman, onnan ketten kiváltak és a határvonalhoz mentek. Én az őrnagy és egy másik KGB-tiszt között álltam. Mögöttünk csőre töltött fegyverrel helyezkedett el az őrség. Ha futni kezdenék, minden gond nélkül lelőhetnének, tűnődtem a lehetőségeken. Néhány perc múlva az őrnagy előbbre lépett és átment a fehér vonalon. Ugyanekkor a szemben lévők közül is kivált valaki, aki széles mosollyal közeledett felém. Megismertem: egyike volt azoknak, akik az U—2-es program során foglalkoztak velünk. — Úristen, mennyire örülök, hogy láthatom magát — mondtam. — Tudja ki vagyok, igaz? — Bili. Először meglepődött, aztán nevetni kezdett. — Nem. Nekem Murphy a nevem. Bill a főnök volt. Nyilván összekeveri a neveket. Így volt. — Hogy hívták a futballedzőjét? — kérdezte váratlanul. Most én képedtem el. Vajon emlékezhetek még azokra a válaszokra, amelyeket évekkel ezelőtt írtam le a légierő kérdőívére azért, hogy szükség esetén a fölismerést, az azonosítást szolgálják?!' Fogalmam sem volt, ki lehetett az edző, akkor sem jut eszembe a neve, ha ettől függ az életem. — ön azonban kétségkívül Francis Gary Powers — mondta Murphy a kínos pillanatokat követően. A találós kérdésnek tehát vége. Nyilván tudták, hogy nem lehetek más, mint akit vártak. Visszament tehát a csoportjához és jelentette, hogy az azonosítás megtörtént, eredményes volt. És ekkor a KGB ezredese elindult felém. Ügy tűnt, hogy a szemben lévő csoport még vár valamire, vagy valakire. Az idő végtelennek látszott és azt éreztem, hogy a távolsági is növekszik köztem és a híd közepén lévő fehér vonal között. Amint oldalra pillantottam, a korlát résén át láttam, hogy a nyugati oldalon két embert hoz egy kicsinyke hajó. Mindkettőjük oldalán jól látható volt a pisztoly. Biztos voltam benne, hogy ezek csak az amerikai titkosszolgálat emberei lehetnek, ezért azt latolgattam, hogy a vízbe ugrok és úszni kezdek feléjük. A tűnődésből Siskin hozott vissza. — Legközelebb, ha hozzánk jön, barátként jöjjön. — Legközelebb turistaként megyek. Siskin elmosolyodott. — Én nem turistát, hanem barátot mondtam. Ekkor a másik oldalról kiáltás hallatszott. A tárgyalók néhány gyors mondatot váltottak, intettek az őrnagynak, aki meglökött, hogy induljak. Miközben a vonal felé haladtam, láttam, hogy a másik oldalról is elindul egy szigorú arcú, szikár férfi. Egyszerre léptük át a vonalat. 1962. február 10-én 8 óra 52 percet mutatott az óra. Ismét szabad lettem. Murphy jött mögöttem és barátságosan a hátamra ütött. — Tudja ki volt — és a szikár ember felé bökött. — Nem. — Ábel. Rudolf Ábel ezredes. Szovjet mesterkém. — így tudtam meg, hogy a szabadulásommal tulajdonképpen fogolycsere történt. S megvilágosodott az is, hogy miért lépett át a vonalon a KGB ezredese. Azért, hogy Ábel személyét azonosítsa. Hogy csakugyan az igazi Ábelt kapják-e értem cserébe az oly híres, hírhedt Check Point Charlie fehér vonalánál, a két világ határán.” Powers hazatérése korántsem jelentette azokat a nyugodt éveket, amire számított. A CIA nem bocsátotta meg, hogy Szverdlovszk fölött nem kapcsolta be az U—2 robbantószerkezetét, és nem pusztult el maga is. A Lockheed repülőgépgyár viszont pilótaként alkalmazta. Tény, hogy helikopterpilótaként jelentős energiát és időt fordított arra, hogy a közvéleményt meggyőzze: nem volt gyáva, amiért nem a halált választotta. Ez meglehetősen banális módon jött el érte: helikopter-baleset áldozata lett 1977 augusztusában. Pápai himnusz két nyelven Nagyszombati vendégek A miskolci Szent An- 0 na templom énekkara tavaly járt csehszlovákiai Nagyszombaton. A Pozsony fölötti településen már elég kevesen beszélnek magyarul, ám így is nagy- nagy szeretettel fogadták az énekkart. — Könnyezve is alig tudtunk eljönni a búcsúzáskor — mesélte egyikük. — Még az ottani püspök is eljött a kedvünkért. Nagy volt hát a viszontlátás öröme. A nagyszombatiak ugyanis most néhány napig itt tartózkodtak. Teljes vendéglátásban részesültek, csa. ládoknál kaptak szállást. Énekeltek több templomban is. várost néztek, s kimentek Bükkszentlászlóra, ahol többekkel szlovákul is szót válthattak. — A nagyszombati jezsuita templom énekkara vagyunk — mesélte János- káné, aki a 44 vendég közül harmadmagával tud csak magyarul. — Most már szerencsére nálunk is nagyobb a szabadság, gyakorolhatjuk vallásunkat. Én régebben tanítottam, s mert vállaltam hitemet, kirúgtak. Aztán már nem mentem vissza ... — Nagyon jól éreztük itt magunkat, s hát a legszebb, a legnagyobb élmény a meleg. fogadtatás volt. A szombat esti misén szlovák nyelven is elhangzott az evangélium, s a befejezésként a pápai himnusz egyszerre két nyelven szólalt meg. Bizonyítván, hogy Isten, a hit, a szeretet nincs határokhoz kötve... (dk) Pályázati felhívás A B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. Társadalompolitikai Főosztálya (Miskolc, Tanácsház tér 1. 3541) pályázatot hirdet a Központi Ifjúsági Alap terhére a nyári szervezett szabadidőtöltés, turisztika és nemzetközi kapcsolatok támogatására. A pályázaton ifjúsági és gyermekszervezetek, illetve intézmények vehetnek részt. A pályázatokat 1990. július 15-ig kell beküldeni a következő tartalommal: 0 A pályázó neve, címe, számlaszáma; # A tevékenység leírása; # Részletes költségvetés; 0 .Egyéni hozzájárulás mértéke; 0 Kért támogatás összege. A pályázatokat szakértői csoport bírálja el, és döntéséről az érintetteket 1990. július 20-ig tájékoztatja. Nem vagyok kuruzsló! — állítja a gyógynövények tudora Kinőttem már abból a korból, amikor még hittem a mesékben, mégis, amikor a „gyógyfíives” a nagymamája tanácsai alapján ösz- szeszerkesztett tesztjét kipróbálta rajtam, a lenszálra rákötözött arany karikagyűrűmmel, kissé megborzongtam. Molnár György nem nevet ki, már megszokta, hogy az emberek bizalmatlanok, tesztjétől borzadnak kissé, és hitetlenek mindaddig, amíg — legyőzve kétkedésüket — egyszer ki nem próbálják a gyógynövényekből készült teákat, elixíre- ket, kenőcsöket. Miután a teszt egészségesnek mutatott, nem volt szükségem arra, hogy meggyőződjek „hatásukról. A szomszédja csak „vén kuruzsló”-nak hívja a 40 év körüli fiatalembert, aki ezzel szemben természetgyógyásznak vallja magát. 20 éve foglalkozik a gyógynövényekkel, hatásukkal. Már az ükmamája is „füvesasz- szony” volt. Elmondása szerint a nagymamájától tanulta mindazt, amit most gyógyításra használ fel. Panaszolja: az orvosok ellenzik a természetgyógyászatot, de nem vitatják a „fűben-fá- ban az orvosság” bölcsesség igazát. Molnár György hivatalosan még nem természetgyógyász. Szabadidejében járja az erdőket, mezőket, gyűjti a füveket, gyógynövényeket. Amit itt nem tud beszerezni, azt az NSZK- ban élő testvére küldi el neki. A lakásban csodálatos illatok terjengenek, a papírdobozokban száradnak, az ablakban befőttes üvegekben erjednek a „csodaszerek”. A kamrában, a polcon, a már kész szerek sorakoznak. Két teleírt füzete van arról, kiket, mivel és hogyan gyógyított meg. A titkokat természetesen nem árulja el, annyit megtudtam: szinte majd’ minden elkészített keverékben van csalán és cickafark. Gyógyított már visszeret, aranyeret, lumbá- gót, meszesedést. Kevert már hajhullás és korpásodás elleni szert. Epe- és vesekövet is hajtatott már el... Aczél Éva AZ UNIÖ ÁFÉSZ 101. SZ. ÁRUCSARNOKÁBAN, A HOFFMANN OTTÓ UTCAI SZUPERETTJÉBEN ÉS AZ AVAS-DÉLI ABC-ÁRUHÁZÁBAN IZ l OLCSÓ CSEH HÚSKONZERVEK, AMÍG A KÉSZLET TART! Várjuk kóstolónkra 1990. JÚLIUS 10-ÉN, 10 ÓRÁTÓL 11 ÓRÁIG. A Maovar Politikai Foglyok Szövetsége B.-A.-Z. Megyei Szervezetének tájékoztatója Baj társnők! Bajtársak! A vezetőség nevében örömmel közlöm veletek, hogy e hónap 10-én, kedden, Miskolcon, a Szabadság tér 5. szám alatt (volt Erzsébet tér, ahol a Kossuth-szobor áll) állandó irodánk az MDF területi és helyi irodájával együtt megnyílik. Egyelőre minden kedden és csütörtökön, 15 órától 19 óráig, később az igényeknek megfelelően. Hívunk és várunk mindenkit, akit a múlt bűnös rendszer -meghurcolt, bebörtönzött, internált, kényszermunka-táborokba, gulágok- ba kényszerített. Hívjuk és várjuk az ’56-os szabadság- harc forradalmárait, harcoló honvédéit, nemzetőreit, a munkás- és nemzeti tanácsok tagjait. Bajtársnők, Bajtársak! Volt hadifoglyok, sorstársak, jertek közénk, hogy segíteni tudjunk Benneteket az erkölcsi és anyagi rehabilitációban, illetve ennek ügyintézésében ! Hangsúlyozni kívánom: szövetségünk élesen elhatárolja magát más, hasonló nevű szervezetektől. Célunk: harc hazánkért, hitünkért, szabadságunkért, igazságunkért, európaiságunkért. Minden fentebb említettnek üzenem, köztünk a helye. Szövetségünk a bajtársi szereteten, összetartozáson, segíteni akaráson alapul. Meleg bajtársi szeretettel hívunk, várunk Benneteket! A szövetség nevében: Komjáti János elnök Közlemények Az EAST-WEST Kft. az alábbi szakképesítést nyújtó tanfolyamokat indítja: számítógép- kezelői, -programozói és műszaki üzemeltető. Részletes tájékoztatás: Debrecen, Batthyány u. 16. Telefon: 52/14-173 Nyíregyháza, Szabadság tér 10. Tel.: 42/12-533. A Glória Tours új kedvezményes nyári ajánlata: nyaralás az olasz tengerparton Cavallinó- ban 6 nap, 4 éjszaka. Részvételi díj: 2550 Ft -f 65 DM. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés irodánkban a miskolci Centrum Áruház első emeletén. Telefon: 16-331, 23 mellék. Számitástechnikai munkatársakat keresünk IBM PC-gyakorlattal rendelkező (DOS, DBASE, CLIPPER) számítógép-programnzót Vállalati gyakorlattal rendelkező ügyviteli szervezet Bérezés a KSz. alapján, megegyezés szerint Jelentkezés a B.-A.-Z. Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szervezési és számítástechnikai osztályvezetőjénél, Gorda András Fonoda út 1. Telefon: 17-631/71
